Uj Budapest, 1927 (4. évfolyam, 1-19. szám)

1927-12-17 / 18. szám

1$27 december 17 UJ BUDAPEST 3 A hírdetővállalatí botrány fejleményei Hevesi igazgató csak azzál a feltétellel volt hajlandó Minkovits címfestőnek rács­hirdetéseket engedélyezni, ha nevelt fiát beveszik az üzletbe — Titokzatos feljegy­zések a padhirdetéseket bérlő vállalat üzleti könyveiben — Hogyan lesz a négy- százezer koronás fővárosi részesedésből százezer, azután hatszázezer? Hevesi itt, Hevesi ott, Bonta mindenütt A székesfőváros hirdetővállalatának szerződéseit és ügykezelését felül- vizsgáló-bizottság ezen a héten is folytatta munkáját és a Hevesi— Lukács—Bonta-féle padhirdetési vál­lalattal kapcsolatban további értékes adatoknak jutott birtokába. Múlt heti számunkban részletesen és hosszan ismertettük, hogy juttatta a hirdető- vállalatnak már szabadságon lévő igazgatója, Hevesi József dr, a Buda­pesten felállítandó utcai padok rek­lámüzletét Lukács Vilmosnak, helye­sebben Lukács Vilmos finanszírozójá­nak, Bonta-Baumfeld Armand ban- krának, aki Hevesi igazgatónak mos­tohafia. Közöltük azt is, hogy a Lu­kács neve alatt működő családi kon­zorcium mily rendkívül előnyös fel­tételek mellett kapta meg a re ki ám- padok szerződését, mégis a bizottság által a Lukács—Bonta-cég helyiségei­ben megtartott hivatalos kiszállás al­kalmával 1926 december 31-ről olyan mérleg jutott a bizottság kezébe, amely egy év alatt 150 millió korona veszteséget mutat ki. Az ad hoc vizs­gáló-bizottság e heti munkásságának egyik legfőbb törekvése az volt, hogy a Lukács Vilmosék által kimutatott különös veszteség előállását ellenőrizze. A bizottság tagjainak már is több fel­tűnő könyvelési adat nyújt alkalmat a mindjobban elágazó vizsgálat kö­nyörtelen lefolytatásához. A Lukács-'cég könyvelésében egészen furcsa kiadási tételek szerepelnek, ilyen például az, hogy évente hét-nyolc millió koronát kellett fordítani írógépjavításra, ilyen továbbá a cég által beszerzett térképek ügye. Ez utóbbi adat úgy tűnt fel a bizottságnak, hogy Lukács Vilmos — Igaza van a tanácsnak. Különö­sen, ha számításba vesszük, hogy vannak üzemigazgatók, akik méltóságosok, vi­szont a saját fölöttes tanácsnokuk nem az. — Na, majd elintéződik ez az ügy is. Mi újság üzemi vidékeken? — Van egy érdekes történetem az Idegenforgalmi Hivatalról, noha az üzemnek nem nevezhető. A dolog ott kezdődik, hogy Zilahy Dezsőt, a hivatal derék és népszerű igazgatóját az elmúlt héten éjjel félháromkor a telefon felveri azzal, hogy Biharkeresztesről keresik a direktor urat. Dezső kiugrik az ágyból, szalad a telefonhoz, ahol tört németség­gel panaszkodik egy férfihang. Zilahy arra kéri telefonon a felhívót, hogy az ott lévő magyar urak közül küldjön va­lakit a telefonhoz, mert mindjárt sej­tette, hogy valami vizumkalamításról van szó. Jelentkezett is a határrendőrség egy tisztje, aki előadta, hogy az Orient Expressen egy angol úr, névszer int mr. Williamson érkezett magyar terü­letre, akinek nem volt beutazási enge­délye. Az angol úr kijelentette, hogy neki jó ismerőse Zilahy Dezső, a buda­pesti Ingatlanforgalmi Hivatal veze­tője és kérte, hogy telefonon felhívhassa. A határrendőrség természetesen azon­nal megadta ezt az engedélyt és kérdezte Zilahyt, hogy garanciát vállal-e a mis­terért. Zilahy igennel válaszolt, lévén mr. Williamson nem kisebb úr, mint az American Express Compagny európai vezérigazgatója. Zilahy ezt rögtön közölte a vezérigazgatóval is, azzal, hogy mikor az epxress reggel hétkor Budapestre ér­kezik, várni fogja őt a nyugati pálya­udvaron. Zilahy alighogy letette a kagylót, felhívta Hetényi Imre főkapi­tány-helyettest, Budapest útlevéldiktá­torát, aki még az éjszaka folyamán kéz­besítette Zilahy lakására a mr. Wil­liamson nevére kiállított állandó be­— Az Uj Budapest tudósítójától — könyveiben minden hónapban két millió korona szerepel a kiadás rovatá­ban ezzel a klasszikus tömörségű szö­veggel : Városházára térképekért. A bizottság közelebbi adatnak ezzel kap­csolatban még nem jutott birtokába, de mindenesetre szeretné megkapni és megnézni azokat a nyugtákat, ame­lyeken a havi kétmillió korona' át­vételét a városházán elismerték. Ter­mészetesen azt szeretné tudni a bizott­ság, hogy ki vitte át a pénzt és miért volt szüksége Lukács Vilmosnak évente 24 millió korona értékű városi térkép beszerzésére. Az ad hoc bizottság vizsgálatának egy másik törekvése arra irányult, hogy a Lukács—Bonta-cég padbeszer- zési költségeinek valódi összegét meg­állapítsa. Ugyanis, mint már meg­írtuk, Lukácsnak a fővárossal kötött szerződése szerint ingyen kellett fel­állítania Budapest utcáin a reklám- üzlettel kapcsolatos padokat. Lukács a bizottság birtokában lévő kötlevelek szerint általában másfél millió koronát kapott padonként a hirdető cégektől, ezzel szemben a fővárosnak padon­ként 75,000 koronát, tehát a bruttó bevétel öt százalékát szolgáltatott be. Ez a körülmény csodálatossá teszi a cég által múlt év végén kimutatott 150 milliós veszteséget, azonban a bizottság tagjainak a könyvek át­vizsgálásánál élénken szemébe tűnt az is, hogy Lukácsék egy pad beszerzése fejében 560,000 koronát, a pad kifes- tetése fejében pedig 320,000 koronát könyveltek el a kiadás rovatába, tehát úgy állították be a padok be­szerzésének költségeit, mintha a pa­dok darabonként 880,000 koronájába utazási engedélyt. Williamson vezér- igazgató úr reggel hét órakor a nyugati pályaudvaron legteljesebb és legmaga­sabb elismerését nyilvánította az agilis Zilahynak, ami nagy szó, mert az American Express Compagny ötször akkora, mint a Cook-vállalat, 25.000 fiókja van a világ minden részén és A. E. Williamso?i úr teljhatalmú potentát, aki még azt is kijelentette, hogy ilyen udvariasságot Európa egy államába n sem tapasztalt és ez csak megerősíti őt Ma­gyarországról táplált jó véleményében ... — Igazán ügyes, talpraesett ember Zilahy ! De miért járt Gallina csütör­tökön délben az elsőemeleti folyosón egy rövidszárú, zöldbojtos pipával ? ügy tudjuk, hogy cigarettázik. — A pipa nem az övé, nem is szilt belőle a derék Frici. A pipa Kossuth Lajos utolsó pipája volt, amelyet annak tulajdonosa, Markos Gyula, a Herkó- páter szerkesztője, ajándékozott a fő­városnak. Gallina a pipát a polgár- mesterhez vitte, akinek intézkedésére a Kossuth-relikviát a Fővárosi Mú­zeumba fogják elhelyezni. — Házassági hír ? Kállay Sándor dr. nyug. tanács- jegyző, a Gellért-szálló főtisztviselője feleségül vette Nágy Jancsi kisasszonyt, a városgazdasági ügyosztály népszerű Jancsikáját. — Gratulálunk ! Egyébb hír ? — A polgármester fogadóterme két új képpel gyarapodott. Két gyönyörű képpel ; az egyiket Bosznay István, a másikat Komáromi Kacz Endre festete. A polgármesternek nagyon megtetszet­tek a képek, aminek bizonyságaképpen fogadótermében helyeztette el azokat, a híres Munkácsy-kép szomszédságában. — A viszontlátásra, kedves dr. Vá- rosházy. — Ajánlom magamat, szerkesztő úr. kerülnének a cégnek. A vizsgáló- bizottság most ajánlatot kért egyrészt padkészítő-, másrészt címfestőcégek­től, hogy a padok beszerzésének reális kalkulációját megállapíthassa. Ha a reklámpadok ügyének kivizs­gálását elvégezte a bizottság, akkor azonnal megkezdik részletes felülvizs­gálatát a Minkovits-féle rácshirdetések ügyének. Ebben az ügyben alkalmunk volt beszélni Minkovits Sándor cím­festő-mesterrel is és tőle, valamint a vizsgálóbizottság munkájáról kapott információink alapján megállapítot­tuk, hogy 1925 augusztusában az ut­cai fák törzse köré vont rácshirdetések- kel kapcsolatban Hevesi igazgató ha­sonlóképpen nagy hirdetési üzlethez akarta juttatni mostoha- és neveltfiát, Bonta-Baumfeld Armand bankárt. Minkovits Sándor címfestő-mester 1925 augusztus elsején beadvánnyal for­dult a főváros hirdetővállalatához és abban ajánlatot tett, hogy a gáz- lámpanirdetések felhasználásával a fa­védőrácsozatokon reklámtáblákat helyez el és a táblák után a főváros hirdetővállalatának megfelelő része­sedést fog juttatni. Az erre vonatkozó ajánlat szószerinti szövege a követ­kező : Budapest Székesfőváros Hirdetővállalata Tek. Igazgatóságának Budapest. A gázlámpahirdetések táblái, miután a bérlők azokat nem újítják meg, töme­gesen szereltetnek le. Ezek a leszerelt táblák értéktelenül hevernek a tekin- . tetes. Igazgatóság raktárában. MéHóz- tassék megengedni, hogy azok gazda­ságos kihasználására a következő tisz­teletteljes ajánlatomat nyújtsam be : Hajlandó vagyok ezeket a táblákat három évi időtartamra a tekintetes Igazgatóságtól kizárólagossági joggal bérbevenni és a mellékelt rajz szerint a fák körül rácsok módjára elhelyezni. A bérlet tartama alatt a rácsoknak sa­ját költségemen való elkészítésén kívül hajlandó vagyok rácsonként évi 400 ezer korona bért fizetni. A bérlet lejár­tával a rácsok teljesen díjtalanul men­nek a hirdetővállalat tulajdonába. Tar­tozom ezenkívül gondoskodni a rácsok állandó karbantartásáról s azokat a bérlet lejártával kifogástalan állapot­ban a hirdetővállalat rendelkezésére bocsátani. A rácsok fokozatosan kerül­nének elkészítésre, aszerint, amint a gázlámpatáblák leszereltetnek. Egy- egyelőre 100 rácsnak megfelelő 300 táblát óhajtanék igényebevenni. Azon reményben, hogy ezeknek az értéktelen tábláknak felhasználására vonatkozó ajánlatom elfogadásra ta­lál, maradtam a tekintetes Igazgató­ságnak készséges tisztelője : [Aláírás.) Az ajánlat benyújtása alkalmával Minkovits Sándor címfestő-mester személyesen is tárgyalt Hevesi József dr. igazgatóval. Hevesi igazgató azt az ajánlatot tette Minkovitsnak, hogy társuljon a rácshirdetés-reklámüzletére Bonta-Baumfeld Armanddal és ha erre hajlandó, akkor elő fogja készí­teni a főváros tanácsánál úgy a dolgot, hogy táblánként csak 100.000 korona részesedést kell a főváros számára meg­téríteni. Az ajánlatot Minkovits Sán­dor, kijelentése szerint, azzal utasí­totta el, hogy az üzlethez nincsen társra szüksége, neki van pénze ahhoz, hogy az üzletet saját kezelésében bo­nyolítsa le. Hevesi József dr. mégis ragaszkodott a Bcmta-féle megoldáshoz, •sőt Minkovits Sándor ajánlatát kija­vítva terjesztette a főváros tanácsa elé. Minkovits szerint a javítás úgy történt, hogy Hevesi a beadványban lévő 400.000 koronás árajánlat szám­(Schaumburg-Lippe) * Kizárólag régi évjáratok V., Béla-u. 8. összegét áthúzta és 100.000 koronára javította, sőt a javítást nem felejtette szignálni sem és a beadvány említett részét »jav. Hevesi« szignálással látta el. Minkovits Sándor azonban ragasz­kodott ahhoz, hogy egyedül kapja meg a rácshirdetések szerződését és a Bonta-Baumfeld-féle társas ajánlatba nem akart belemenni. E m.érev maga­tartás miatt hónapokon keresztül hú­zódott a dolog, Minkovits beadványát nem intézték el, amihez talán részben hozzájárult az is, hogy Bonta-Baum- feld másik, hirdetési vállalkozása, a padhirdetések üzlete, akkor érlelődött meg és akkor jelentek meg Budapest utcáin a reklámpadok. Háromnegyed évvel később, 1926 tavaszán Minkovits Sándor váratlan fordulatot adott a rácshirdetések ügyé nek, ugyanis jelentkezett Liber Endre tanácsnoknál és feljelentést tett He­vesi József ellen a Bonta-Baumfeld- féle társasviszony forszírozása miatt. Liber Endre tanácsnok a Minkovits által előadottakat jegyzőkönyvbe vé­tette, sőt állítólag ehez a jegyzőkönyv­höz csatolták az eredeti beadványnak Hevesi által javított példányát is. Az akta a referens tanácsi fogalmazóhoz került. E feljelentés után Minkovits Sándor a rácshirdetésekre vonatkozó szerző­dést mégis megkapta, olyan feltételek mellett, hogy két esztendőn át, 1927 január elsejétől 1928 december 31-ig állíthat fel a Belváros és az Andrássy- út kivételével Budapest utcáin favédő rácshirdetéseket. A feltételek szerint Minkovits az első évben darabonként 400.000 koronát, a második évben 600.000 koronát térít meg a főváros­nak és két év után a védőrácsok a fő­város tulajdonába mennek át. A hirde­tések rácsrészét Minkovits készítteti el és csak a hozzávaló leszerelt gáztáblá­kat kapja a hirdető vállalat raktárából. Meg kell jegyezni, hogy Minkovits Sándor a szerződés megkötése után a Hevesi ellen tett feljelentést visszavonta, mégpedig Hevesi József kérésére, aki aki arra hivatkozott, hogy ö mar öreg ember és méltánytalan dolog, hogy egy ilyen ügy függjön a feje felett. Mindez nem gátolta Hevesit abban, hogy Minkovits üzleti vállalkozását lehetőleg hátráltassa, amit úgy tudott elérni, hogy a hirdető vállalat Wesse- lényi-utca 5, szám alatt lévő raktárából — ahol pedig tömegesen hevernek a gázlámpákról leszerelt bádogtáblák — rendkívül korlátolt számban adott ki táblákat Minkovits Sándornak, úgy­hogy Minkovits összesen 117 darab favédőrácshirdetést tudott felállítani. A hirdetővállalat ügyeinek megvizs­gálására kiküldött ad hoc bizottság most behatóan vizsgálat tárgyává tesz a rácshirdetések szerződésével kapcsola­tos minden momentumot. Értesülésünk szerint egyébként Hevesi József dr. már tudomására adta a tanácsnak, hogy hajlandó nyugdíjaztatását kérni. A tanács a vizsgálat lefolytatásáig természetesen nem dönt a nyugdíjazás kérdésében. rsiiunci ÉTTERMEI ÉS \3UniJfc POLGÁRI VENDÉüLÖJE a Szent Gellért-Szdllóban Külön szobák és termek bankettek, esküvők, házibálok és mulatságok cél­jára Délután tea jaz2band m llett. este az étteremben elsőrendű cigányzene. Diétás konyha betegek részére. Gundei nyári vendéglője az állatkert mellett. a főváros legkedveltebb kerthelyisége.

Next

/
Oldalképek
Tartalom