Uj Budapest, 1927 (4. évfolyam, 1-19. szám)

1927-12-17 / 18. szám

IV. évfolyam 18. szám Budapest, 1927 december 17 UJ BUDAPEST Előfizetési árak : Egész évre ..................................................30 pengő Fé l évre.............................................................13 pengő Egyes szám ara 60 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBY ANDOR dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Dalmady Győző-utca 3. Telefon: Teréz 206—56 I-ostötakarékp. chequeszámla: 50013. Angyalfi A főváros igazoló választmánya ismét megfosztott egy városatyát mandátumá­Sipőcz Bethlennel tárgyal a Talbot-ügyben A vllágiiási ügyoszlály elkészllelíe a főváros véleményes javaslatát — Bizíosltva van a Talbof-kölcsön londoni emisszió­jának sikere A Danänfcili villamossági Rt. szombaton aláírja a Talbot-csoporftal a végleges szerződést — Az Uj Budapest tudósítójától — Í tól, aki nem tudta a határvonalat a bizottsági tagság integritása és az üzleti élet gyakorlati követelményei között meg­vonni. Anélkül, hogy Angyalfi Sándor­nak amúgysem jogerős ügyét érdemben kritizálni akarnák, felvetjük a kérdést: hol végződik a bizottsági tag és hol kez­dődik az üzletember? Mert a kettő között az elválasztó mes- gyét megállapítani nagyon nehéz. A bizottsági tagnak, mint az autonómia legjelentékenyebb szervének, hányszor . kell milliárdos ügyekben megfellebbez­hetetlen véleményt kimondania, ennek vagy annak a vállalkozó cégnek a .ja­vára. A közéleti működéséből hazatérő bizottsági tagot azután műhelyében, vagy üzletében várja a mindennapi élet ezer gondja: a szombat déli bérfizetése)c, a lejáró váltók, a házbér, az adók vám­pírjai. Vájjon ki tud közülünk az er­kölcsi és anyagi desinteressement olyan hűvös magaslataira felemelkedni, hogy élesen meg tudja a saját lelkiismeretében a határt jelölni, a megközelíthetetlen bizottsági tag és az ezer bajjal vergődő üzletember között? Krisztus mondotta: Ne légy felettébb igaz! Az elválasztó mesgyét belső énjé­ben vájjon ki tudja megásni, a háború és forradalmak utáni gazdasági lerom­lás fuldokló polgárának micsoda belső vagy külső törvény tudná megparan­csolni, hogy a jobbkeze ne tudja, mit csinál a bal? Itt határt szabni a saját lelkiismeretünkre kötelezően szinte le­hetetlen, de nem■ lehet külső törvényt sem alkotni, ha csak nem akarjuk, hogy a város fórumát üvegketrecbe zárjuk, amelyben minden földi érdektől elvonat­koztatva, tennének igazságot elevenek és holtak felett a törvényhatósági bizottság tagjai. Az új fővárosi törvény legfontosabb feladata, mint azt Szabó Imre tiszti fő­ügyész éppen az Uj Budapest legutóbbi számában mondotta el, a tisztviselők tel­jes függetlenségének biztosítása, amely nélkül az ügyek pártatlan intézését el­képzelni nem lehet. Mi a főügyész úr . nyilatkozatán túlmenően a jövő törvény- hatóság különféle albizottságainak ke­zéből ki akarunk venni minden jogot a szállítási és vállalkozási üzemekben ér­demileg való intézkedést illetően. A köz­szállítási szabályzat megfelelő átdolgo­zásával az élethossziglan választott fő­városi tisztviselői kar kezébe kell le­tenni a versenytárgyalások alapján a szállítások és vállalkozások odaítélését. Az Uj Budapest tudósításai, melyekben pontos megvilágítását adtuk a Talbot-ügy alakulásának, politikai körökben mindenfelé nagy feltűnést keltettek, annál is inkább, mert a magyar sajtóban az Uj Bu­dapest volt az első, amely a kulisz- szák mögött folyó tanácskozáso­kat, lappangó és nyilt ellentéteket illetően hű képet adott az egész helyzetről. Kormánypárti körök­ben úgy állítják be a dolgot, mint­ha a Talbot-ügyben a feszültség en­gedett volna és az utóbbi napokban a kormány és a főváros között olyan irányú tárgyalások indul­tak meg, amelyeknek folyamán megállapodás volna létrehozható. Herrmann Miksa kereskedelem­ügyi miniszter egyik nyilatkozatá­ban reményének ad kifejezést az­iránt, hogy a főváros a megállapí­tott végső terminus, vagyis decem­ber 31-ike előtt meghozza a végleges döntését és e döntés alapján a Talbot- ügylet még idejében leköthető lesz. Azokon a közvetlen megbeszélése­ken, amelyek Sipőcz polgármester és Bethlen miniszterelnök között a legutóbbi napokban folytak, a főváros részéről Ígéret hang­zott el abban az értelemben, hogy az illetékes ügyosztályban min­denesetre sietni fognak az anyag előkészítésével. A városházi pártok köreiben viszont arra a körülményre hivatkoznak, hogy a Talbot-ügy­ben a végleges döntést csak a köz­gyűlés mondhatja ki, már pedig a Talbot-ügynek még sok retortán kell keresztülmennie, amíg a tör­vényhatósági bizottság plénuma elé kerülhet. Tekintettel pedig arra a körülményre, hogy mindössze két hét van még hátra és a Talbot- ajánlattal legalább három bizott­ságnak : a jogi, a világítási és a pénzügyi bizottságnak kell foglal­koznia a közgyűlés elé terjesztendő javaslat előkészítése céljából, telje­sen kilátástalan az a remény, hogy újévig a főváros részéről határozat volna a Talbot-ügyben kiprovokál­ható. Minthogy a kereskedelmi minisz­ter által kijelölt első terminus de­cember 10-ike óta egy hét telt el anélkül, hogy a főváros részéről a Talbot-ügyben lépés történt volna, az Uj Budapest munkatársa Herr­mann Miksa kereskedelmi minisz­terhez fordult fel világításért. Herr­mann Miksa kereskedelmi minisz­ter kijelentette az Uj Budapest munkatársának, hogy legutóbbi nyilatkozatán túlmenően nincs mit mondania, mert azóta semmiféle konkrét intézkedés nem történt. — A főváros illetékes tényezői — mondotta a miniszter — Ígére­tet tettek arra nézve, hogy a lehe­tőség szerint siettetni fogják a dön­tés meghozatalát. Egyebet nem tu­dok. az idő mindenesetre erősen sür­get, mert december 31-ig választ kell adnunk az angol érdekeltség­nek Nézeteiéi .szerint ezt a kedvező alkalmat nem mulaszthatjuk el és így abban az esetben, ha a főváros idejekorán a maga felfogását és végleges álláspontját velem nem közölné, a kormány fog határozni. A Talbot-ügyben a végleges hely­zet kialakulását az a körülmény is hátráltatta, hogy Borvendég Ferenc tanácsnok, akinek ügyosztályába ennek a kérdésnek a megoldása és a végleges javaslat előkészítésének feladata tartozik, hosszabb ideig betegszabadságon volt. Borvendég tanácsnok az Uj Budapest érdek­lődésére kijelentette, hogy beha­tóan tanulmányozza a Talbot-ügyet, napok óta kizárólag ezzel a kérdéssel foglalkozik és készíti a véleményes javaslatot. Ez a javaslat természe­tesen előbb a tanács elé kerül és csak azután az illetékes bizottságok­hoz. Karácsony előtt még a tanács sem fog állást foglalni, nem kétséges tehát, hogy újév előtt, amikor a végleges terminus lejár, egyetlen bizottság sem fog erről a javaslatról tárgyalhatni. A Talbot-ügy tehát a főváros részéről már is elintézet­nek tekinthető, ami azt jelenti, hogy a főváros a szilveszteri terminusig semmi esetre sem fog választ adni a kereskedelmi kormány idevonat-, kozó kérdésére. Ami azután a továbbiakat illeti, errevonatkozóan is hiteles infor­mációi vannak az Uj Budapestnek. Teljesen beavatott kormánykörök­ben ugyanis kijelentették az Uj Budapest munkatársának, hogy Herrmann Miksa kereskedelmi miniszter a minisztertanácstól nyert felhatalmazás alapján szombaton a végleges szerződést megköti. Az e célra alakult részvénytársaság felveszi a kölcsönt és a tavasz- szal Bánhidán már meg is kez­dik a centrálé felépítését. Annak a kérdésnek az eldöntése pedig, hogy a főváros igénybe veszi-e a bán- hidai centrálé áramtermelését vagy sem, egy későbbi probléma, amelynek kedvező megoldását a kormány oldalán erősen remélik, amire meg is van minden alapjuk, mert hiszen a főváros esetleges kedvezőtlen szembehelyezkeclését az energia- törvény javaslatának benyújtásával bármikor leszerelhetik. A kérdés megvilágításának tel­jességéhez tartozik még annak a körülménynek felemlítése is, hogy a Talbot-ügy elintézése és a bán- hidai centrálé felépítése a leg- kevésbbé sem érinti a kelenföldi villanytelep további sorsát. A kelen­földi telepen folytatni fogják a fej­lesztési akciót, mintha Bánliidán semmi sem történnék. A szerződést a kormány meg­bízásából a Dunántúli Villamos­sági R.-T. fogja aláírni, melynek igazgatóságában a kereskedelmi mi­nisztérium által kiküldött tagok foglalnak helyet. Magát a meg­bízást a centrálé építésére a Dunán­túli Villamossági R.-T. a Ganz- Danubiusnak adja ki, amely a megbízásból 500.000 font értékű szállítást megtart magának, ugyan­ennyit kap a Ganz Villamossági R.-T., de nagyarányú szállításban részesül a Lang-gyár is. Megtörténtek a centrálé finanszí­rozására vonatkozó részletes megálla­podások is. E megállapodás szerint külön kötvényeket fognak a lon­doni . pénzpiacon kibocsátani, még­pedig a Whitehall-konszern égisze alatt. A mintegy két és félmillió angol font névértékű kötvény egy- harmadát a Trade Faciility Act értelmében az angol kincstár veszi át, úgyhogy legfeljebb l3/4 millió font névértékű kötvény fog csak tulajdonképen emisszióra kerülni, mert az angol kincstár által jegy­zett kötvénymennyiség a kormány tárcájában van. Az emisszió sikere azonban már előre biztosítottnak tekinthető, Scitovszky Tibornak, a Hitelbank kiváló elnökigazgatójá- nad londoni tárgyalása eredménye­képpen. Ilyen körülmények között a fő­város és a kormány belügye lesz a centrálé belső megoldása. Nem két­séges azonban, hogy ez a megegye­zés most már a főváros érdekeinek a figyelembevételével fog megtörténni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom