Uj Budapest, 1927 (4. évfolyam, 1-19. szám)
1927-12-03 / 16. szám
döntést, hogy el ne essünk az ötszázalékos, kedvezményesnek minősíthető kamattól, amivel a december 31-éig perfektuált kölcsönügylet jár. — En még most is bízom abban, hogy sikerül idejekorán végleges megállapodást létesíteni a fővárossal. Ha néhány nappal kitolódik is a főváros döntésének a terminusa, itt az a lényeg, hogy december 31-e előtt a tárgyalásokat befejezzük. Szóvátettük a kereskedelmi miniszter előtt a főváros kelenföldi villanytelepének ügyét is. Ezen a telepen ugyanis nagyobb beruházásokat eszközöltek. Felmerült tehát az a kérdés, hogy a Talbot-centrálé felállításával nem fogják-e megakasztani azt a fejlesztési műveletet, amelyet a kelenföldi telepen megindítottak. A kereskedelmi miniszter errevonatkozóan ezeket mondotta: — A két kérdés egymással nincs összefüggésben. A centrálé felépítése nem akaszthatja meg a kelenföldi telep fejlődését. Különben is közérdek az, hogy több centrálé, illetve áramfejlesztőtelep legyen, nehogy valamelyiknek bármilyen megzavartatása fennakadást idézzen elő a főváros áramszolgáltatásában . E nyilatkozatok összevetéséből és a helyzet pontos ismeretében már is megállapíthatjuk a következőket: 1. A főváros és a kormány között a Talbot-ügyben sem december 10-ig, sem december 31-ig megállapodás nem fog létrejönni. ERDÉLYI UDVARI FÉNYKÉPÉSZ IV. Semmelweis-utca 2. Telefon 208-54. 2 Vr •'-> * TIJ BUDAPEST 1 — ■!" ^ • 2. A kormány fel fogja venni a Talbot-kölcsönt, illetve a kölcsön felvétele céljából alakult részvény- társaság az üzletet a fővárostól függetlenül lebonyolítja. 3. A Tálbot-ügy lebonyolítására alakult részvénytársaság Bán- hidán felépítteti a centrálét, amelynek áramtermelését a főváros kénytelen lesz igénybevenni, mert 4. a kormány a törvényhozás elé fogja ter jeszteni az energia gaz- -daságos felhasználásáról szóló és már előkészületben lévő törvényjavaslatot. Annyi bizonyos, hogy a Talbotügyben kezdettől fogva jelentkezett ellentétek erősen kiéleződtek, úgyhogy a főváros és a kereskedelmi kormány között minimális^ a remény a megegyezésre. Klebelsberg a lágymányosi kérdést levette a napirendről Petri államtitkár a probléma békés megoldására a fővárostól várja a kezdeményezést — Az Uj Budapest tudósítójától — A főváros tanácsa részéről, amikor a közgyűlés a Lágymányos feltöltése céljából a költségvetésbe felvenni ajánlott 400.000 pengős tételt a közgyűlés törölte, hajlandóság mutatkozott abban az irányban, hogy Klebelsberg kultuszminiszter idevonatkozó kérése valamilyen más formában mégis teljesítessék. Városházi körökben már híre is járt, hogy a főváros és a kultuszkormány között tárgyalások indultak meg, amelyek alapján remélni lehet, hogy a Lágy- mányos-kérdés éppen a főváros érdekeire való tekintettel megoldást nyer. Alkalmunk volt erről a kérdésről hosszabb beszélgetést folytatni dr. Petri Pál országgyűlési képviselővel, a vallás- és közoktatásügyi miniszter politikai államtitkárával, aki a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának : — Ebben az ügyben, sajnos, azt a kijelentést vagyok kénytelen tenni, hogy a főváros és a kormány között nincsenek folyamatban semmiféle tárgyalások. A kultuszminiszter; úr attól a pillanattól kezdve, hogy a közgyűlés a Lágymányos-terü- let kiszárítására és feítöltésére vonatkozó kérését elutasította, vagyis a főváros jövő évi költség- vetésébe a 400,000 pengős tételt nem vette fel, a teljes érdektelenség álláspontjára helyezkedett. A kérdés kedvező megoldása ugyanis nem a kultuszminiszter úr egyéni érdeke, hanem kizárólag a főváros egyetemes lakosságának közös érdeke. Éppen ezért mi a magunk részéről ezt a kérdést levettük a napirendről. Arra a közbevetett kérdésre, hogy ezekután van-e még némi remény éppen a közérdekre való tekintettel a Lágymányos-kérdés végleges megoldására, Petri államtitkár a következőket mondotta : — Legalább is egyelőre az a helyzet, hogy mi a magunk részéről semmiféle lehetőséget sem látunk a kérdés elintézésére. A kultuszminiszter úr a történtek után a fővárostól vár kezdeményezést. Ami a magam egyéni véleményéi illeti, erre vonat-: .. .íiAo.yjb 'k .; kozóan nyomatékosan utalok ajrra a körülményre, hogy már bs&k városfejlődési szempontból is fővárosi érdek a holt Dunaág kiszárítása és feltöltése. Budának ezen a részén ugyanis másfelé nem lehet terjeszkedni, nyilvánvaló tehát, hogy erre a munkára, amely természetesen költséggel jár, a fővárosinak egyszer mégis csak el kell határoznia magát és pedig igen rövid időn belül. Ezt a területet ki keli szárítani és fel kell tölteni, akár épülnek ott egyetemi intézmények, akár nem. Mindenesetre célszerű volna, hogy az ország fővárosában létesüljenek azok az egyetemi intézmények, amelyeknek megalkotása szükséges és halaszthatatlan. Megemlítettük azt a nehézséget is, hogy ennek a kérdésnek a megoldásánál a terület tulajdonjogának problémája is számításba veendő. A terület fölött ugyanis a Székesfővárosi Közmunkák Tanácsa diszponál. Ha tehát a kultuszminiszter ezen a területen egyetemi épületeket akar létesíteni, ehhez még nem elegendő a fővárosnak az az elhatározása, hogy a holt .Dunaág területét kiszárítja és feltölti. Petri államtitkár a következőket mondotta erről a kérdésről az Uj Budapest munkatársának^: — Ez a kérdés nehézségeket okozni nem fog. A Székesfővárosi Közmunkák Tanácsa, — jtudomá- som szeiint nem fog akadályokat gördíteni a kultuszminiszter úr terveinek megvalósítása elé. Ha tehát a főváros részéről kezdeményező lépés történnék, a terület tulajdonjogának megszerzése simán fog menni. Arra a kérdésre, hogy a belügyminiszter nem fog-e törvényben biztosított hatalmánál fogva a fővárosnak a közgyűlés által elfogadott költség- vetésbe e célra 400.000 pengő kiadási tételt felvétetni, Petri államtitkár nem óhajtott nyilatkozni, minthogy ennek a kérdésnek az eldöntése kizárólag a belügyminiszter diszkrécionális hatáskörébe tortozik. ^..^ .. MI ÚJSÁG A sj VÁROSHÁZÁN • — Mi újság a városházán, kedves dr. Városházy bizottsági tag úr? — Élénkül az élet, szerkesztő úr. Az új városházán közgyűlési viharok, választási izgalom, a régi városházán a Csupor-ügy, autóbuszkérdés, névnapi ünnepségek ., . szóval van elég szenzáció. — Hogyan folyt le a szerdai közgyűlés ? — A legnagyobb izgalmat a főorvoshelyettesi választás váltotta ki. Ez okból a különben jelentéktelen tárgysorozattal bíró közgyűlés, váratlanul izzó hangulatú és népes lett. Két jelölt állt egymással szemben: Barsy Jenő dr. a II. kerület érdemes vezetőtisztiorvosa és Szécsi Ernő dr. központi tisztiorvos. Magéit a választást példátlanul heves hadjárat előzte meg. Barsy Jenő érdekében a Wolf f-párt és különösen annak jobbszárnya vonult fél, viszont Szécsi mellett maga Csordás Elemér vezette a hadjáratot. Alighogy a hosszúszakállú Kakujay bácsi (akinek szakálla mellesleg mondva egyre fehérebb kezd lenni) levonult a főpolgármesteri tanácskozóba, hogy a szavazást megnyissa, megindul a telefonálás és szaladgálás a távollévő voksokért. A Wolff-párt csaknem teljes számmal Barsy mellett vonult fel, sokan szavaztak Barsyra a ki- nevezettelc közül is, a baloldal és a különböző demokratapárti frakciók Szé- csire szavaztak, de mellette volt Rip- káék tekintélyes részé is. így történt azután, hogy a különben .nem nagy vizet zavaró . főorvoshelyettes-választás elsőrangú politikai szenzációvá dagadt, kétszázötven városatya személyes asz- szisztálásával. — Mi az, hogy politikai szenzációvá ? — Ez azt jelenti, kedves szerkesztő úr, hogy itt nem Szécsi Ernőről és Barsy Jenőről volt szó, hanem — Csordás Elemérről. Egy nagy párbaj folyt le itt, vagy ha úgy tetszik, a revanspolitika egy üde hajtása virított. — Revanspolitika ? —- Na, igen, revans a legutóbbi főorvosi választásért, amikor szintén Csordás Elemér győzött. Érdekes volt, hogy a közgyűlés legnagyobb része éppen ez okból lelkesen tüntetett Csordás. Elemér mellett, akinek ez a választás a legtökéletesebben sikerült bizalmi nyilatkozat volt. — Egyéb érdekességek a közgyűlésen? — Ripka elnökölt és ez volt az első' közgyűlés, amelyen Öméltósága nem rekedt be. A sok rosszul sikerült kísérlet után végre működésbe lépett a megafon, úgyhogy Ripka atyánknak nem kellett kiabálnia, mert enyhe suttogását is százszorosán verték vissza a szürkére edzett megafontölcsérek. A nevezetes• megafon különben két tölcsérrel rendelkezik, ezek közül az egyik a sajtó padjai felett, a másik pedig a tisztviselői padsorok felett van elhelyezve. Ripka enyhe suttogása hatalmasan hallatszik mind a két padsorokban, ha azonban valaki az elnöki emelvény alatt áll meg, alig ért néhány szót az elnöki enunciációkból. A tekintetes közgyűlés különben hamarosan hozzászokott az újításhoz, mely - nek Ripka örül és láthatólag kedvteléssel beszél bele a mikrofonba. Némi zavar azonban mégis volt a mikrofon körül. — Ugyan micsoda ? — A városatyák azt szerették volna, hogy már ne csak Ripka atyánk beszédét, hanem az elnöki emelvényről elhangzó összes kijelentéseket éppen olyan jól lmllják. Erre azonban nem került sor. i Sipőcz polgármesternek a Révész ' Zsigmond-féle napirend előtti felszólalásra . adott válaszát még megértették a bizottsági tagok, mert csendben voltak, Gallina főjegyző azonban, amikor a választási jegyzőkönyvet felolvasta, nem igen tudott versenyre kelni az egyre fokozódó zajjal. Most azután azt tervezi az arra leg illetékesebb Halász Jóska, hogy valamilyen ügyes formában mindj az öt helyet az elnökemelvényen ellátja megafontölcsérrel. — Az bizony meglehetősen nehéz lesz. — Ugyan miért ? — Azért, kedves Városházy, mert a főpolgármesternek könnyű dolga van a megafonnál. Ő ugyanis ül a székén, és így könnyű a tölcsérbe belebeszélni. De a többiek állnak, s akkor már eltávolodnak a tölcsértől, vagyis a megafon az ő szavukat nem fogja erősíteni tudni. Volt valami egyéb érdekesség a közgyűlésen ? — Vajmi kevés. Este tíz órakor azután az elnök megunta a sok interpellációt és a folytatást péntekre halasztotta. A régi városházán ellenben . . . — Mik történtek ? — Legelőbb is elintéződött a Csuporügy, amelynek elintézési módját, bár már az elmidt héten tudtam, illetékes tényezők kérdésére nem közölhettem szerkesztő úrral. — Na, kedves Városházy, akkor ön volt az egyetlen ember, aki tudta. A helyzet ugyanis az, hogy kedden délben még senki sem tudta, hogy mi lesz. A hétfői rendkívüli tanácsülés után, amelyen a Talbot-ügyet tárgyalták, a polgár- mester az alpolgármesterekkel értekezletre jött össze, amely a késő délutáni órákig tartott. Végleges megegyezés azonban Csupor hatáskörére vonatkozólag csak kedden történt, amikor azután kijött a várva-várt hivatalos kommüniké. — Közölhetem különben szerkesztő úrral, hogy Csupor helyiségei 7ilahy Kiss Jenő dr. alpolgármesteri szobájában lesznek. A helyiség körül különben nagy küzdelem folyt le a város gazdasági ügyosztályában. — Hogy-hogy ? — Úgy, hogy ezeket a helyiségeket csak alig tudta Bucsánszky főjegyző, a helyiségelosztó főparancsnok, dimi- nálni. Az évek óta elárvult alpolgármesteri szobákban a felállításra kerülő hitelnyilvántartót akarta Bucsánszky főjegyző beköltöztetni. A helyiségekre most Csupornak lévén szüksége, ismét bizonytalan, hogy hová kerül a hitel- nyilvántartó. — Mit csinál Pur ebi Győző? — Haragszik önre, kedves Városházy, mert a reávonatkozó múltkori megjegyzése sokhelyütt félreértésre adott alkalmat. Vegye tudomásul, kedves dr. Városházy, hogy az én derék Győző barátomat bántani sem öntől, sem senkitől nem hagyom. Purébl a legderekabb, a legszorgalmasabb, a legbecsületesebb tanácsnok, akitől még a gondolata is távol áll bármiféle meg nem engedett kiruccanásnak. Egy tisztességben és becsületben eltöltött tisztviselői pálya csúcspontján áll a derék Győző, aki azt az ön által hánytorgatott külföldi utazást a tanügyi választások válogatott kínjai után igazán megérdemelte. — Kedves szerkesztő úr, eszemágá- ban sem volt Győzőt bántani és ha bántva érzi magát, ünnepélyesen bocsánatot kérek tőle. Győző különben kedden vonult be hivatalába, miután a francia Riviéráról Olaszországon keresztül hazajött. — Ki megy el? — Csordás Elemér megy néhány napra Bécsbe, kipihenni a főorvos- helyettesválasztás izgalmait. Kozma Jeni szerdán reggel Biharba utazott, hogy ott az egyik Zichy-birtokon fontos ügyvédi tárgyalásokat folytasson.