Uj Budapest, 1927 (4. évfolyam, 1-19. szám)
1927-12-03 / 16. szám
iV. évfolyam 16. szám Budapest, 1927 december 3 UJ BUDAPEST Előfizetési árak : Egész évre...................................................30 pengő Fél évre ........................................................15 pengő Egyes szám ára 60 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBV ANDOR dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, IV., Dalmady Győző-utca 5. Telefon: Teréz 296-56 Postatakarékp. chequeszámla: 30013. Wolff Károly: A tanács helyesen járt el. A centrálé- figyben nem lehet megkerülni a város illetékes szerveit! A tanács halasztó határozata erőssen kiélezte a főváros és a kormány közötti ellentéteket —_ A kereskedelmi miniszter még mindig bízik a békés megoldásban — A bánhidai centrálé drágábban termelné az áramot, mint a kelenföldi telep A készülő energia-törvény kényszerhelyzet elé állítja a fővárost — Az Uj Budapest tudósítójától — Az árnyék A fővárosi törvény revíziója még valahol az idők méhében szunnyad, a parlament egyéb dolgokkal van elfoglalva, a belügyminiszter még a vármegyei törvényjavaslat szövegezését végzi és az erre vonatkozó tervezetet mutatja be a pártkörökben. A miniszter ezen körútja alkalmával csütörtökön este a Keresztény Gazdasági Pártban tett látogatást, amidőn is a törvényjavaslat fölött hosszabb vita indult meg. E vita során Wolff Károly dr., aki törvényhatósági bizottsági minőségében a Keresztény Községi Párt elnöke, nagy fontosságú kijelentést tett, amely mottója lesz csakúgy a most szőnyegen fekvő vármegyei törvényjavaslatnak, mint majd valamikor késő tavasszal a fővárosi törvény revíziójának is. Wolff azt a kijelentést tette a Keresztény Gazdasági Pártban, hogy a revíziónak nem a központi hatalmat, hanem az autonómiát kell erősíti enie. Nyílt színen és kulisszák mögött esztendők óta folyik a vita és küzdelem afelett, hogy a kétségtelenül elavult és revízióra szoruló vármegyei és városi közigazgatásban a francia centrális irányzatnak, vagy pedig a régi magyar municipiális kormányzatnak kell-e. nagyobb teret engedni. Sohasem vezet jóra, ha idegen ruhát akarunk a speciális magyar viszonyokra húzni, a felkelésekben és forradalmakban megedzett ősi autonómiára nem illik a francia centralizmus, amely viszont a hűbériségben, majd a Lajosoknak az udvari életre központosított abszolisztikus hatalmában gyökeredzik. Nem lehet tehát azt mondani, hogy Magyarországon minden kritika nélkül jó az, ami megfelel a francia departement-ok történelmi fejlődés szülte alkatának, mert a vármegyék és városok fejlődése nálunk homlokegyenest máskép történt, mint a Loire partjain. Ezért minden napipolitikai szempontot figyelmen kívül kell hagyni a revíziónál, hiszen ez a revízió nem egy emberöltőre szól, hanem újabb hosszú századokra és ez a revízió nem efémer cselekedete lesz az országgyűlés két házának, hanem történelmi jelentőségű elhatározás. Éppen ezért nagyon helyes és történelmi perspektívára valló kijelentés Wolff Károly részéröl, hogy a probléma teljes leegyszerűsítése után arra kell csupán törekedni, hogy a revízió ne a központi hatalmat, hanem az autonómiát erősítse. Lehetnek az autonómiának anakronizmusai, amelyeket modernizálni, kinövései, amelyeket lenyesni kell, de az bizonyos, hogy nemzetünk legválságosabb óráiban a vármegye és a városok voltak azok, amelyek éppen történelmi jelentőségük tudatában mindenkoron bástyái voltak az alkotmánynak. A főváros tanácsának a Talbot- ügyben hétfőn hozott halasztó természetű határozata, amelyben a kereskedelmi minisztertől az állás- foglalás terminusaként kitűzött határidő meghosszabbítását kéri, nemcsak városházi körökben, hanem országos politikai körökben is élénk feltűnést keltett. Amíg városházi körökben keveslik azt az egyhónapos terminust, amelyet Herrmann Miksa kereskedelmi miniszter a főváros végleges döntésének meghozatalára kitűzött, addig kormánypárti politikai körökben a legélesebb elitélés hangján nyilatkoznak a fővárosról, amelyet azzal vádolnak meg, hogy saját helyi érdekeit nem hajlandó alárendelni az országos érdekeknek. Illetékes körökben egyelőre hallgatásba burkolóznak és a várakozás álláspontjára helyezkednek. Remélik ugyanis, hogy a még hátralévő több mint négy hét alatt sikerül a főváros és a kormány között felmerült ellentéteket kiküszöbölni és az utolsó napon a létrejött megegyezés alapján Talbotékkal az üzlet mégis csak megköthető lesz. A községi pártok körében egyértelműen megállapítják, hogy a tanács hétfői rendkívüli ülésének határozata teljes mértékben korrekt volt. A községi pártok frontjain a szélső jobboldaltól a szélső baloldalig mindenütt helyeslik a rendkívüli tanácsülés állásfoglalását, mert az egyértelműen megnyilatkozó felfogás szerint a fővárosnak ezt az életbevágóan fontos problémáját nem lehet az anyag teljes ismerete nélkül megoldani. Elvégre a főváros tanácsának tagjai felelős állásban vannak, nem járhatnak el a kormány utasítására, vagy annak kifejezett óhajtásai szerint. Ezt a felfogást tükrözteti vissza a Keresztény Községi Párt vezérének, Wolff Károly dr.-nak a nyilatkozata, amelyet lapunk számára tett. Az Uj Budapest munkatársa ugyanis megkérdezte Wolff Károly dr. országgyűlési képviselőt, a Keresztény Községi Párt elnökét, hogy mi a véleménye a rendkívüli tanácsülés döntéséről. A következő választ kaptuk : — A tanács helyesen járt el. A kitűzött idő alatt, annak rövidsége miatt, végleges döntést hozni nem lehet, mert hiszen a főváros adminisztratív berendezkedésénél fogva és a fennálló szabályok értelmében is az anyagot a különböző fórumok elé kell vinni. A Talbot-ügyhöz hozzászólása van a világítási bizottságnak, a pénzügyi bizottságnak, a jogügyi bizottságnak és végeredményben hozzászólása van a közgyűlésnek. Felmerülhet egy pártközi értekezlet összehívásának és állásfoglalásának szükségessége is. Ezt nem mint tervet, hanem mint lehetőséget említem meg^ Ezeken a fórumokon nem tehetjük túl magunkat, még akkor sem, ha egészen kis jelentőségű ügyről van szó, — mennyivel kevésbbé mellőzhetjük ezeknek a testületeknek a meghallgatását a Talbot-ügyben. Arra a kérdésre, hogy mi a véleménye a Talbot-ügy érdemi részéről, Wolff Károly a következőket mondotta : — Nem tudok véleményt mondani, mert az anyagot teljes egészében nem ismerem. Arra a'közbevetett kérdésre, hogy a kormány nem hárítja-e az ügy ódiumát az esetleges késedelem miatt a fővárosra, s a főváros ezt az ódiumot magára vállalhatja-e, — Wolff Károly dr. így felelt : — Annyi bizonyos, hogy a főváros illetékes szerveit megkerülni nem lehet. A Talbot-ügyben a főváros részéről az utolsó szót csak a közgyűlés mondhatja ki, a közgyűlés elé terjesztendő javaslatok pedig a bizottságokban kell előkészíttetni. Mindehhez időre van szükség. A főváros másként nem járhat el. . . . Mint Wolff Károly dr. nyilatkozatából is kitűnik, terminusra a Talbot-ügy megoldását a főváros aligha fogja a kormánynak szállíthatni. De bajok vannak elvi vonatkozásokban is. A Keresztény Községi Párt egyik vezetőtagja, aki a Talbot-ügyben folytatott összes szakértői és politikai tanácskozások anyagát, mint résztvevő ismeri, a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának : — Terminusokkal nem lehet operálni. Ha a kereskedelmi minisz tcr úr azt akarja, hogy komoly választ adjunk, akkor várnia kell. Ha pedig az a veszély fenyeget, hogy a válasszal való késlekedés az ügy sikeres kibontakozását veszélyezteti, akkor küldte volna meg előbb az anyagot, hogy legyen módunk az alapos áttanulmányo- zásra. Elvégre a kormány megcsinálhatja a villamoscentrálét a saját hatáskörében, ha terminusra akarja megcsinálni. Ha azonban a fővárossal együtt akarja csinálni, akkor meg kell hallgatnia az illetékes szervek véleményét. Mi nem vagyunk állami hivatal, mi autonom testületek vagyunk. — Ami a Talbot-ügy érdemi megítélését illeti, — folytatta beavatott informátorunk, — már most leszögezhetem, hogy a Talbot-ügy egyáltalán nem fog menni. Talbot ugyanis drágábban akar adni áramot a fővárosnak, mint ahogy azt a főváros maga termeli. Ebbe a megoldásba egyetlen községi párt sem mehet bele, már csak azért sem, mert a főváros elektromos műveinek már megindított fejlődési stádiumában nincs szükség új centráléra. Ha valamilyen könnyítést tudnánk nyújtani a főváros lakosságának a centrálé átvételével, még lehetne a dologról beszélni. De csak terheket: vállalni, minden pozitív előny nélkül,nem. volna a főváros érdekeinek megfelelő, észszerű eljárás. Az Uj Budapest munkatársa a főváros tanácsának döntéséről megkérdezte Herrmann Miksa kereskedelmi minisztert is, aki a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának : A fővárossal a Talbot-ügyben már hosszabb idő óta folynak a különböző tárgyalások. A centrálé megépítésére vonatkozó költségvetési tervezetet és általában az idevonatkozó anyagot három héttel ezelőtt küldtem meg a fővárosnak, tehát egy hónapi idő áll összesen a rendelkezésre az ajánlatok átvizsgálására. Nem én szabtam meg önkényesen ezt a határidőt, hanem az ügy érdekében kell idejekorán meghozni a
