Uj Budapest, 1927 (4. évfolyam, 1-19. szám)

1927-11-26 / 14. szám

ÍV. évfolyam 14. szám Budapest, 1927 november 26 UJ BUDAPEST mum Előfizetési érák.: Egész évre ..................................................24 pengő Fé l évre . .................................................. . 12 pengő Eg yes szám ára 30 fillér «iiMWMfigr ffi aa—i FELETŐS SZERKESZTŐ : DOBV ANDOR dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Dalmady Győző-utca 3. Telefon: Teréz 2Ó6-56 Postatakarékp. chequeszámla: 30913. farífaleszállifás helyett — tarífaarányosítás Két és fél milliárd pengőbe kerülne a villamosjegy árának egy fillérrel való leszál­lítása — Négyszázezer pengőt emészt fel az Aréna-úti vonal egységesítése, amely februárra megvalósul — Fejlesztik a vasút áramfejlesztő és elosztó telepét Sztrókay István és Buday Dezső a Beszkárt ügyeiről — Az Uj Budapest tudósítójától — Két névnap Mikor csütörtökön este lobogó lampionok, kipirult arcú cserkész­fiúk, magyarruhás üde lánykák sor­fala között bementünk a Gellért- szállóba, hogy krónikása legyünk a polgármester névnapi ünnepének, egy másik névnap jutott az eszünkbe. Több, mint tíz esztendeje, langyos nyári estén, egy németvölgyi villába voltunk hivatalosak, ahol a ház gaz­dája, Bárczy István polgármester ünnepelte a névnapját. Néhány unott, ceremóniális üdvözlőszó, konven­cionális fáklyafény, megrendelt dalárda, gyérszámú közönség . . . ezek voltak azok a külsőségek, ame­lyek között Budapest akkori polgár - mestere névnapját ünnepelte. A két névnap közötti különbség a csütörtöki estén mélyen és élesen vésődött elménkbe. Akkor a klikkek podesziáját ünnepelték, most a töme­gek polgármestere elé hozta el hódo­latát e város mindenrendű és rangú lakossága. Akkor a banális tosztok szürkeségén túl mi jelentősége sem volt az efémer ünnepségnek, most a polgármester névnapja nagyfon­tosságú nyilatkozatok határköve, amikor az eszmék hivatott reprezen­tánsában, a maga korszakának, győ­zedelmes világszemléletének jubi­leumára eszmél az ünneplő so­kaság. A piedesztál, amelyet megbecsü­lésből és szeretetböl épített a főváros népe a polgármester számára, ezen a névnapi ünnepségen szebben és fényesebben ragyogott, mint va­laha. Az idő materiális forgatagában végre egy ember, akinek nincsenek egyéni céljai, egy lovag, akinek hűség­gel és becsületességgel vértezett pajzsá­ról lesíklik minden támadás, klasz- szikus époszok hőse, akinek útja át minden zűrön és lápon puritánul tisztán és egyenesen vezet célja, a nagy, a szép, az új Budapest felé. Az az ezer ember, aki csütörtök este a Gellert-szállóban megjelent és azok a százezrek, akik a városban szívben és lélekben együtt lelkesed­tek a Gellért-szállóbeli ezer ünneplő­vel, nem egy embert tömjéneztek, nem egy férfiút ünnepeltek, aki véges és halandó, hanem hitet tettek nemes vágyaik azon múlandó emberi tu­lajdonságokon felülemelkedő hal­hatatlan ideálja mellett, amelynek ma Budapesten Sipőcz Jenő az egyetlen reprezentánsa. A körültünk tobzódó danse macabre- ban, a csömörben és kétségbeesésben, amikor a világ kifordult sarkából, már a jelenben történelmi távlatot kezd kapni a polgármester alakja, aki arra született, hogy aleromló magyar köz­élet egén a hitnek és a reménynek legyen fényes csillaga. A legközelebbi időben a Beszkárt-nak néhány nagyjelentőségű terve kerül a megvalósúlás stádiumába, helyeseb­ben néhány olyan probléma szerepel az aktualitás előterében, ami nagy ér­dekességet jelent a nyilvánosság szá­mára is. Az Uj Budapest munkatársá­nak a készülő tervekről, valamint az aktualitásokról és a villamosközleke­dés legújabb problémáiról alkalma volt hosszabb beszélgetést folytatni Sztrókay István kormányfőtanácsos­sal, a Beszkárt vezérigazgatóhelyette­sével. Sztrókay István elsősorban a fogaskerekű vasút elektrifikálásának kérdéséről nyilatkozozott : — Néhány héttel ezelőtt történt meg az elektromos fogaskerekű vasút közigazgatási bejárása, általában pe­dig annyit mondhatok erről az ügyről, hogy folyik az előkészítés munkája, bár az elektrifikálásnak még vannak bizo­nyos nehézségei. A szerződés megkö­tése még nem történt meg, de azért az egész kérdés halad a megvalósulás felé. Véleményem szerint még egy eszten­dőre van szükség az elektrifikált vasút megnyitásáig, tehát jövő ősszel már üzemben lesz a villamosított fogaskerekű. A hátráltató okok között kell megem­lítenem, hogy a vasúthoz tartozó jár­művek előállítása is hosszabb időt vesz igénybe. Ezután érdeklődtünk Sztrókay ve­zérigazgatóhelyettesnél a különféle vo­nalrendezésekről, az új vonalak építé­séről és a közlekedés lebonyolításának újításai felől. Ezzel kapcsolatban Sztrókay vezérigazgatóhelyettes az alábbi nyilatkozatot tette : — A 46-os vonal vágányrendezésé­nek ügyét kitűzte ugyan a közlekedési bizottság legutóbbi ülésének napi­rendjére, azonban ezt az ügyet a napi­rendről levették. Hogy miért, arról nem nyilatkozom. Az Aréna-úti átmenő forgalom lebonyolításának ügyében mindent előkészítettünk, a vágányok építése folyamatban van és ha nem volna november, amikor az ember az építkezéseknél kénytelen számításba venni az időjárás esetleges hátráltató körülményeit, azt mondhatnám, hogy az arénauti átmenő forgalom lebonyo­lítása két hónap múltán megkezdődhet. A közigazgatási bejárást nemrég tar­tottuk meg, a továbbiakban tehát az időjárástól függ minden. Az átmenő forgalom lebonyolítása úgy fog tör­ténni, hogy a 2-es és 16-os járatokat felcseréljük. Ezt a határozatot a téli menetrend megállapításánál hozta a közlekedési bizottság. Eszerint tehát a 16-os kocsi nem fog kimenni a Dráva- utcáig, hanem a Margithidfőnél lesz a végállomása, a 2-es kocsi viszont egé­szen a Dráva-utcáig szalad, sőt tovább vezetjük az Aréna-útón egészen az államvasúti aluljáróig. Itt aztán a for­galmat összekapcsolni csak gyalogköz­lekedéssel lehet. — Egyik napilap tévesen azt kö­zölte, hogy az áílamvasuti aluljárónál azért nem lehet átvezetni a villamos­kocsit, merthogy az aluljáró nem olyan széles. Ez az állítás téves, mert a villamoskocsi átvezetése azon hiusul meg, hogy az aluljáró nem elég magas és így nem tud átbújni alatta a villa­mos. A publikum tehát ennél a pontnál gyalog fog átmenni az aluljáró másik oldalára» ahol úgy fogunk berendez­kedni, hogy onnan a kocsik a Keleti pályaudvar érintésével a Fiumei-ut és Haller-utcán át közvetlen forgalom alakjában a Soroksári-útig szaladnak. Erre a vonalra a 25-ös kocsit akarjuk átszerelni. Ez az intézkedés nagyon jelentői? Budapest közlekedésére, mert megvalósul annak a körútnak a terve, amelyet a Hungár ia-körúton szintén megfognak majd csinálni. Ez az új fél­köralakban vezetett vonal a Duná­tól a Dunáig halad, olyképpen, hogy a Váci-utnál van az egyik és a Soroksári- írtnál van a másik végállomása és az egész vonalat csak a Városligetnél lévő áílamvasuti aluljárónál kell megszakí­tani. Ezzel az Aréna-úti átmenőforga­lom kérdése megoldódik és addig is, míg a Hungária-körut még hiányzó szakaszán is meg lehet, nyitni a forgal­mat, valamivel beljebb meg van Buda­pestnek egy hasonlóan haladó másik körútja. Nem lehet egyelőre megoldani az Aréna-uti átmenő-forgalomnak az aluljáró felemelésére vonatkozó részét, mert az átépítésre az Államvasút nem hajlandó, a hid alatt pedig nem lehet mélyíteni az utat, mert a kocsiknak így rendkívül meredek pályája lenne ezen a rövid szakaszon. Az aréna-uti egységes forgalom megteremtése a vasútnak 320.000 pengőjébe, tehát 4 milliárd koronába kerül. — Ezen a nagyszabású beruházáson kivül egy másik nagy munkája is fo­lyamatban van a Beszkártnak, még­pedig az áramfejlesztő és áramelosztó- telep berendezésének olyan mértékben való fejlesztése, hogy a fokozódó igénye­ket és üzembiztonság szempontjait egyaránt ki lehessen elégíteni. Ez a munka körülbelül egy év óta folyik és befejezéséhez még egy esztendő szüksé­ges. Rendkívül nagy beruházása ez a vasútnak, amit jellemez az is, hogy ennek a beruházásnak céljaira 1927-re és 1928-ra 2.500,000 pengőt állítottunk be a költségvetésbe. Szerettük volna megkérdezni Sztro- kay vezérigazgatóhelyettest a villa­mos viteldíj leszállításának kérdésében is, de választ nem kaptunk. Erre való tekintettel megkérdeztük a Keresztény Községi Párt Beszkárt szakértőjét, Buday Dezső országgyű­lési képviselőjét, aki az Uj Budapest munkatársának a következőket mon­dotta : — Az a beállítás, mintha a köz­lekedési bizottság a Beszkárt igazgatóságának előterjesztése nél­kül is határozatot hozhatna a vil­lamostarifa leszállítása ügyében, nem felel meg a valóságnak. A köz­lekedési bizottság csak úgy foglalkoz- hatik a villamos viteldíjak leszállítá­sának kérdésével, ha a Beszkárt errevonatkozóan előterjesztést tesz. Az az állítás viszont, amely szerint meg van a mód a villamostarifa le­szállítására, a helyzet ismeretének hiányából ered. Azok, akik a Besz­kárt ügymenetét és pénzügyi hely­zetét alaposan ismerik, tárgyilago­I san nem állíthatják, hogy a villa- mosviteldíjak leszállíthatok. Nyil­vánvaló, hogy ennek a lehetőség­nek a hangoztatása kizárólag han­gulatkeltést céloz és pártpolitikai törekvéseket foglal magában. Még azok is, akik a villamostarifa le­szállítása mellett kardoskodnak, tudják, hogy legfeljebb egy-két fil­léres leszállításról lehet szó. Ha a villamos viteldíj at csak 1 fillérrel szállítjuk le, a Beszkárt. költség- vetése 2,570.000 pengős vesztesé­get szenved, 2 filléres leszállítás esetén pedig több mint 5,000.000 pengőt. Amíg tehát a közönség észre sem venné, hogy a villamos olcsóbb lett volna, a vasút olyan horribilis kárt szenvedne, amivel a leszállítási jelszó hatása egyáltalán nem érne föl. Ezzel szemben tehát az igazga­tóság mindössze olyan javaslatot fog előterjeszthetni, amely bizonyos aránytalan különbözőségeket fog el­tüntetni. Tarifaleszállítás helyett az igazgatóság az arányosítási tervvel fog jönni, amely a kiáltó arányta­lanságokat lesz hivatva megszün­tetni. Még ennek a tervnek a meg­valósítása is a bevételnek meg­csappanását fogja eredményezni, ez azonban nem lesz olyan nagy­méretű, hogy a háztartási egyen­súly felborulásától kellene tartani. — Általában és végeredmény­ben tehát annyit mondhatok a vil­lamostarifa leszállítása érdekében megindított mozgalomról, hegy ez a kérdés népszerűségi térre vitetett át, ahonnan vissza kell vezetni a pénz­ügyek területére, vagyis oda, ahol a kérdés érdemi részét csak objektív vita alapján lehet eldönteni. Objek­tív vita esetén pedig én minden­kinek bebizonyítom, hogy a villa­mos viteldíjat leszállítani nem le­het. Az egyik oldalon a tarifa le­szállítását követelni, a másik olda­lon pedig azt követelni, hogy a vas­út végezze el a tervbe vett beruhá­zásokat is nem tárgyilagos eljárás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom