Uj Budapest, 1922 (2. évfolyam, 1-41. szám)
1922-02-15 / 7. szám
2 ZU BUDAPEST 1922 február- IS „Előttünk a véres, feltört tenyerek../4 A nyugdíjas törvényszéki bíró és családja éjszaka havat lapátol Orosz főtisztek, tanárok, tisztviselők a hómunkások között — Még mindig nincs elég utcaseprő A főváros beszüntette szemétválogató üzemét Budapest lakossága és atyái bizonnyal nem sejtik, hogy az utóbbi hetek nagy havazásai mennyi súlyos gonddal és tekintélyes költséggel terhelték meg a székesfőváros háztartását. A mindég elégedetlen pesti polgár csak zúgolódni tud, hogy az utcákról és terekről nem tüntetik el tüneményes gyorsasággal a felgyülemlett hótömeget, azzal azonban nem számol, bogy a mai munkabér mellett hány millióba kerül a lióej takarítás. Pedig Budapest talán az első helyet foglalja el valamennyi kontinentális város között, ami télidö. idején a forgalmi utak köztisztaságát illeti. Nemrégen külföldön járt a főváros két szakértő tanácsnoka s hazatérve elmondották, hogy Berlin, München, Drezda a háboruelőtti legtisztább európai városok korántsem fordítanak annyi gondot a hóeltakarításra, mint Budapest, Bécsben pedig csaknem kizárólag az időjárás kénye-kedvére bízzák, hogy a leesett hó eltűnjék az utcákról. Nekünk tehát igazán nincs miért panaszkodnunk a köztisztasági állapotaink hiányossága miatt. Az Uj Budapest munkatársa ma fölkereste Ballá Alfrédet, a főváros köztisztasági hivatalának igazgatóját, aki kiváló szakértelemmel és nagy ambícióval irányítja a Budapest tisztántartását ellátó hatalmas szervezetet. Balló igazgató kérésünkre a következőkben ismertette a főváros általános köztisztasági helyzetét és ia januári havazás folytán támadt érdekes statisztikai adatokat: — A köztisztasági helyzet az utóbbi félévben, sajnos, vajmi keveset javult. A munkáshiány még egyre tart. A békebeli 1300-as munkáslétszámot máig sem tudtuk betölteni. Jelenleg 900 állandó köztisztasági alkalmazottunk van. Érdekes jelenség, hogy az egyéni mukateljesitmény nagyon megjavult, az általános fegyelem csaknem teljesen helyreállt. Nagy szerepe van ebben a fölemelt munkabérnek, amely embereinknek tisztességes megélhetést biztosit. A háziszemét megszűnt jövedelmi forrás lenni, minősége napról-napra. rosszabbodik, csak mennyiségben növekszik. A téli évszakban, amikor a silány magyar szénnel1 fütenek városszerte, amely rengeteg hamut és salakot ad, a Pest-Szent-Lőrinczen lévő szemét- válogató üzemet beszüntettük. A kikerülő szemetet, ■mint végképen értéktelent, a vagonokból egyenesen a szeméthegyekre dobják. A főváros ilymódon tekintélyes haszontól esik el. — Az utcai szemét ma, is jól jövedelmez. A valódi szeméthez hozzáöntik a csatornákból kikerülő feká- liát s igy állítják elő a kom,poszt-trágyát, amelyet főként a homoki szőlősgazdák keresnek. A háború előtt egy vagon ilyen trágya 15 koronába került, ma 1600 korona az ára. A kereslet igy is akkora, hogy nem tudunk eleget gyártani. Az idén a szemétkoksz- eladás is megszűnt, pedig még közel 10.000 vagonra való van a szeméttelepen. A közönség egyáltalán nem veszi a Cséri-kokszot. amely pedig garantált 5400 kalóriás, hanem inkább a salótarjáni szenet, amely 4000 kalórián iáiul van s az ára magasabb a kokszénál. A főváros a szemétkokszot használja A régi Pest Holdvilágnál a Belvárosban Holdvilágnál a Belvárosban megváltoznak a házak és emberek, hang, beszéd és gesztus, minden, ami alszik vagy ébren van. Valami különös, könnyű és rejtelmes fátyol takarja és tompítja őket. A tetők kemény és rideg vonalait, amelyek ilyenkor komor óriások. A kapuk iveit, amelyeken csak öregség látszik. Az ablakokat, amelyek mögül busán és álmosan, mintha melódia szállna halkan zendiplő zongorákból. A kis erkélyek kőcsipkéit, amelyekről, mint novemberkor a temetőben, virágcserepek fonnyadt levele pereg alá. Holdvilágnál a Belvárosban nem találni a Belvárost. A nappalit. Az áruházak és kirakatok, a flirt, a legújabb divat és sétáló szélhámosság városnegyedét. Pedig minden változatlanul van a helyén. Az utcák aszfaltja, kiugró sarkok, ahol nappal kalandos vérű urak, a kezükben ezüstgombos bottal — egykor úgy mondták, hogy arszlánok — állnak. A cégtáblák, uj vállalkozók és patrícius boltosok neveivel. A Károlyiak ompirestiKi, tegnapig dicső, ma átkos palotája. A szerviták temploma, amelyet kopottá vert az idő, hideg falaihoz forró fejjel dűlő emberek, könny, tömjén és gregoriánt éneklő bucsu- sok gyertyája. A Vármegyeház, amelynek hajdútól őrzött udvarán Vas Gereben regényoldalai lesznek elevenné. A Vigadó, ahol pártás nők palotás lépteire virradt a hajnal s valamikor tényleg szépen és gondtalanul vigadtak. A központi városház, amelynek lövegekkel dacoló, várszerü folyosóin már III. Károly idejében szaladgáltak, persze nem iratvalamennyi üzemében, házában, igy a központi városházán és a margitszigeti szállodákban is. — A havazás január eleje óta rengeteg munkát adott a köztisztasági hivatalnak. A múlt hónapban a Meteorológiai intézet jelentése szerint 17 centiméteres magas hó esett a, fővárosban, de helyenként 24 centiméteres is volt a hó magassága. Budapesten a köcsiut-terület 5,230.900 kvadrátméter. Könnyű kiszámítani, hogy az adott magasság mellett az eltakarított hőmennyiség közel 890.000 köbméter volt. Ez pontosan megfelel 60,000 tiztonnás vasúti kocsirakománynak, vagyis 600.000 tonnának. Ha ezeket a vagonokat sorba állítanánk, a vonat hossza 415 kilométer lenne. Budapesttől Bruckon át Bécsig 270 kilométer hosszú az ut, vagyis a hóvonat másfélszer olyan hosszú volna,, mint a Budapest—bécsi vasútvonal. Ennyi vagonnak a vontatásához legalább 1200 mozdony kellene, ami egyedül 90 kilométernyi liosz- szuságot ad. A köztisztasági hivatal 12 nappali és 9 éjjeli munkaturnusban, tehát összesen 189 óra alatt, takarította el ezt a rengeteg hőmennyiséget. Egy nappali és éjjeli turnusban átlag 1820 munkás dolgozik. A legtöbb munkásunk január 17-án volt, ekkor éjjel 1308 ember, nappal 1634 ember, összesen 2942 ember do'gozott a hóeltakaritáson. Az egész hónapban 54 hóeke volt üzemben. Egy munkás egy munka- turnus, vagyis 0 óra alatt a hóeke segítségével 42 köbméter havat takarított el. Ez csak úgy volt lehetséges, hogy a hónap vége felé olvadás állott be s a hó mennyiségileg összeesett. A havat kizárólag kézi- talicskákon fuvarozták. A hótömeg 60%-a a csatorna- hálózat főgyűjtőibe került, 10%-ot a Dunaparíon lévő hólerakodó helyekre vittek. A többit a fővárosi kertészet kérésére az utcai fák tövébe rakták, ami nagy hasznára imn az ültetvényeknek. — Külön lapra tartoznak a rendkívüli munkások. Januárban összesen 9959 rendkívüli munkásnapszám volt. Ezeknek a bére 1.134.580 koronát tett ki. A rendes személyzet többletbére 562.628 korona volt, a hóekék 373.000 koronába kerültek, s igy a hó eltakarítása januárban 2,070.208 koronával terhelte meg a főváros budget jét. —• Feltűnő volt hogy nappali munkára, kevesebben jelentkeztek, mint éjszakára. A nappaliak csaknem valamennyien a munkásosztályhoz tartoztak, az éjjeli munkások között nagy százalékban voltak képviselve az intellektuálisok. Ezek az úgynevezett szemérmes szegények voltak, akik csak ia sötétben dolgoztak s gyakran álruhát vettek föl. Mi a fölvételnél nem kérdezzük a jelentkezőt, kicsoda, micsoda. Alkalmat adunk mindenkinek, "jtiogy kereshessen. Az úri hómunkás, megfigyelésem szerint, gyorsabban dolgozik, persze hamar kifárad, pihen és újra kezdi a söprést vagy a lapátolást. A második, harmadik napon azonban már tisztában van a tempóval. A kifizetésnél csalhatat’anul fölismerjük az úri hómunkásokat. Amikor kezüket nyújtják a jól megérdemelt pénzért, előtűnnek a véres, feltört tenyerek. Tudomásom szerint öt orosz vezérkari tiszt, köztük egy öreg ezredes, Óbudán egy nyugdíjas törvényszéki bíró, a felesége és 20 éves leánya, sok tanárjelölt és magántisztviselő több éjszakán át dolgozott a hómunkások között. Érdekes jelenség, hogy az ezekkel együtt dolgozó rendes munkások nem gúnyolják vagy csipkedik az úri hólapátolókat, hanem ellenkezőleg támogatják és segítik őket. Tudok egy esetet, csomóikkal közigazgatási tisztviselők, hanem csatákban golyót kapott rokkant vitézek. Minden ugyanúgy, akár nappal, helyén van. Az ötemeletes uj házak sí a régiek. A görbe sziik utcák és modern utcák. A pénzt őrző bankok és bonbont rejtő cukrászdáik. Átjárók, szegény nyikorgó kapuk és címeres kapuk, amelyek nappal is kulcsra járnak s ha kinyílnak, beretvált arcélíi inas mutatja az utat szőnyeggel takart lépcsőjén. S mégis: éjjel, ha jön a magány s kialszik a fény, az emlékezés nesztelen óráján mindez más. Különös, ismeretlen valami reszket és táncol végig a levegőben. Mintha zuhannának, mintha lárvás, csukott szemű emberek szorítanák fejüket kezük közé s énekelnének csöndesen, távoli hegedűk szordinós .kíséretével. Lacrimae rerum: a dolgok fájdalma hangzik, a holdvilág síit s az ember nem ismeri meg a Belvárost. * Az oka ennek nyilván nem, a hold, e sápadt égi lámpás, hanem az ember, aki hosszú árnyék gyanánt viszi maga után emlékeit. Akinek nemcsak kereszt- levelén, hanem vérsejtjeiben is ott kering] s föltárnád a múlt: elhalt apák szeretkezése, nemzedékek öröme, vétke és erénye. A Belváros oly rohamosan cserélődött ki, hogy itt annak is, aki tegnap még csigát kergetett vagy az első csókokat ismerte meg, megvan a maga múltja, amely holdfénynél vissza-visszatér. A cselekvő, az életet a maga céljaira legyőző és kihasználó embernek persze mindez semmit sem jelent, vagy szentimentális teher. A struggle-tipus régi házak előtt amely följegyzésre érdemes. Egy intelligens uriasz- szony, aki szorgalmasan tolta a hóval telt talicskát, észrevette, hogy levált a cipője talpa. Egy mellette dolgozó muukásasszcny erre szó nélkül levetette a maga erős bakancs-cipőjét, odaadta az urinőnek, ö pedig rongyokkal kötözte be a lábait s igy dolgozott egész éjszaka. —• A minap egy intelligens hómunkás hálálkodva jött hozzám s elmondotta, hogy rendkívüli szerencse érte. Az Andrássy-uton dolgozott s egy újságíró megtudta, hogy valamikor bankban volt alkalmazva. Neve az újságba került s egy gyáros ennek, alapján mint könyvelőt szerződtette havi 5000 korona fizetéssel. —• A hóeltakaritás munkáját nagyon megnehezíti az a körülmény, hogy este takarékossági szempontból elzárják a, vizet s igy a csatornákban sincs elég folyadék, ami levigyé a havat. így kénytelenek vagyunk nappal talieskáztatni, ami a forgalom miatt persze lassabban megy, mint éjszaka. Az 1922. évi budgetben különben 85 millió koronát irányoztak elő köztisztasági célokra, a tavalyi 70 millió helyett. komi Nem kell szabad tej forgalom! Az elmúlt évben J60.000 liter hamisított tejet koboztak el a tejhivatal ellenőrei „Szabad tejforgalom“ tetszetős és hangzatos cím alatt állítólag a főváros környékbeli tejtermelők egy csoportja eljárt a földművelésügyi miniszternél nem kérvén kevesebbet, minthogy Budapestre bárki szabadon behozhasson tejet és iazt tekintet nélkül annak minőségére és tekintet nélkül a megszabandó árakra a főváros területén szabadon forgalomba hozhassák. Érdeklődtünk a Központi Tej hivatalnál a je’enlegi állapotok iránt és onnan olyan elriasztó adatokat kaptunk, amelyek nemcsak, hogy nemi teszik indokolttá az ilyen irányú törekvéseknek teljesítését, hanem egyenesen veszedelmet jelentenének a. főváros lakosságának közegészségére, miként azt számos esetben már maga Szabó Sándor dr. tiszti főorvos is hangoztatta és igazolta. A Központi Tejhivatalnak külön ellenőrző szerve van, amelynek kötelessége — mint azt munkatársunknak Moussong Géza kiír. tanácsos, a hivatal igazgatója kijelentette — a vámvonalaknál és pályaudvaroknál időnként megjelenni és az engedély nélkül csempész utón megkísérelt tejbehozatalt megakadályozni. A főváros környékén levő tejtermelők ha igazolják községi bizonyítvánnyal, hogy tehenük van, úgy a Központi Tej hivatalnál bejelentett címekre engedélyt kapnak tej behozatalára. Jelenleg 732 engedély van forgalomban, amelyre a gazdák naponként 17.740 liter tejet szállítanak a fővárosba. Ezeknek a tejszállitmányoknak mikénti áron való forgalomba hozatalára sem a főváros Tanácsának, sem a Tejhivatalnak nincsen ingerenciája. A tej minősége sem kerül állandó ellenőrzés alá, minthogy olyan nagy szerv kellene ehhez, amelyet föntartani tulköltséges volna. Egészen bizonyos, hogy az engedélyezett tejmennyiségekből jelentékeny mennyiség nem kerül hamisítatlan állapotban a fogyasztóközönséghez, mert a Központi Tejhivatalnak tapasztalatai vannak, hogy egyesek a főiváros területén hígítják föl vízzel a vámvonalnál még jó állapotban behozott tejet, amely fölszaporitás lehetővé teszi a kisebb kvantumból nagyobb kvantum tej értékesítését. Mindazáltal a Központi Tejhivatal ezeket az engedélyezett tejmennyiségeket hamisítás szempontjából nem tartja annyira veszedelmesnek, hogy azok beszüntetését szükségesnek tartsa. De a szabad tej veminden meghatődás és kalapemelés nélkül megy el, közömbösen. Holotl ha az élet egyfelől tényleg azoké, akik nem problemáznak fölötte s nem haboznak a cselekvés pillanatában, az élet másfelől álmodozás és emlékezés s alapjában nincs eldöntve, hogy mi szebb: a vérből való ajkak csókja, vagy a fantáziában vég nélkül lobogó szerelem. A Belvárosban is siethet valaki úgy, hogy közömbösen néz jobbra-balra s a szűk — még a középkori városalakulásból maradt — utcákon arra gondolhat, hogy az angol-amerikai utcatipus, a street mennyivel praktikusabb. Lebontott házakra és udvarokra, amelyeken már vad fű nőtt, ajtókra és kilincsekre, amelyeken rozsda szárad, azt mondhatja, hogy ami helyükre jön, az nekünk megfelelőbb, m^ert az élet uj kényelmét hozza. De ha a tágas és levegős boulevard csakugyan a mai forgalom szükségszerű levezető csatornája, ha a szűk, u. n. festői utcákat épen a fejlődés nevében kénytelen feláldozni a modern városrendezés s ha lebontásra szánt házakban csak az a veszendő érték, ami régiség nélkül is az volna, azért mégis: az uj világ házai közé ékelt régi világ egyszerű házaiban, a modern áruházakkal megtűzdelt. Belváros ódon falai közt fluoreszkál valami szép és megindító. Annak a gondolatnak szépsége ez, amely az emberi rokonság visszamenő kapcsaival idézi fel rég elmúlt apák árnyait. Annak az emlékezésnek ereje, amelynek füstje mögött egy kiham- vadt élet távoli parazsa piroslik, ha üt az óra s a tárgyakra, háztetőkre, fáradt lovakra és emberekre ráborul a hold ezüstje. (Di.)
