Uj Budapest, 1922 (2. évfolyam, 1-41. szám)
1922-01-18 / 3. szám
//. évfolyam Budapest1922 január 18 3. szám UJ BUDAPEST VÁROSPOLITIKAI ÉS CkÖZGAXDASÁGI V Ü Keresztény Községi Párt hivatalos lapja ♦ Megjelenik minden szerdán ♦ Előfizetési ára: Egész évre 440 K ♦ Félévre 220 K ♦ Negyedévre 110 K ♦ Egyes szám ára 10 K ♦ Szerkesztőség és kiadóhivatal: V., Kálmán-utca 20. ♦ Telefonszám : 63-10. ♦ Felelős szerkesztő: Dr. Do by Undor A közúti vasutak megváltása írta i JELŰNEK HENRIK A főváros és a nagybankok Az utóbbi időben közgyűlésen és sajtóban egyaránt egyre erősebb hangja kél annak az állitólagos anámozitásnak, amellyel a budapesti nagybankok a főváros mai vezetősége és a közgyűlés többségének irányzata ellen viseltetnek. A bankok antipátiájáról szállongó hírek még inkább tápot találtak a TÉ11E tiz milliós nyomorakciós adománya nyomán, melynek kapcsán színes legendák keltek szárnyra arról a jelenetről, mikor a nagybankok vezérkara a tízmilliót büszke fölénnyel és nemes leereszkedéssel nyújtotta át a könnyek között javulást fogadó polgármesternek. A főváros és a nagybankok viszonyát érdemes bonckés alá vonni és kissé szemügyre venni azt a sokat hangoztatott animozitást, amelyet a főváros kétségtelenül antibanko- kratikus politikája keltett a duzzadt trezorok fejedelmeiben. A bankok animozitását, illetőleg az animozitás gyűjtő neve alá foglalt mérhetetlen gyűlöletét és ellenséges érzületét nagyon könnyű megérteni. A közgyűlés többségi pártja sohasem pályázott arra a dicsőségre, hogy a bankvezérek gárdája jó fiúként emlegesse őt és mindenkor fontosabb voll előtte a tömegek szociális védelme, mint az a titkos és nem titkos érdekeltség, amely a bankfejedelmek könnyén kormányozható érzületét le nem tagadhatóan irányítja. A legközelebbi községi választások alkalmával, mint a közgyűlési eik- lus egyik legnagyobb eredményére hivatkozhatnak a többségi párti városatyák arra az elégületlenségre, amelyet az ő városházi működésük a pénz uraiban keltett. Minden botnak azonban két vége van és ba a. bankok animozitását emlegetjük, meg kell emlékeznünk viszont arról az érzületről is, mely a, közgyűlés többségi pártját a nagybankokkal szemben eltölti. A fővárosnak a nagybankok irányában érzett viszontszerelme egyetlen fokkal sem forróbb, mint az eredeti szerelem. A külömbség a két animozitás között csupán az, hogy amíg a nagybankok minden alkalmat és módot megtalálnak és igénybe- • vesznek arra- hogy a fővárossal szemben érzett gyűlöletüknek kifejezést adjanak, a városháza, és a közgyűlés urai szavakkal ugyan igen, de tettekkel—IIIár nem annyira juttatják kifejezésre érzelmüket. Ha harc kell, akkor legyen harc.mnnek a harcnak azonban nem szabad egyoldalúnak lennie, a támadást visszaverve a másik félitek ellentámadásba kell átmennie, hof^v győzelemre juthasson. Kevés olyan bank, vagy pénzintézet akad Budapesten, amelynek a legkülömbözőbb címeken és módokon ne lenne a városházával ösz- szeköttetése, ne lenne városházi üzlete. Ezt a helyet nem tartjuk alkalmasnak az egyts kapcsolatok kategóriák szerinti felsorolására, de felhívjuk a figyelmet arra. hogy ezek a kapcsolatok, amelyeket a bankok üzleti, irányú tevékenysége a közigazgatási élet ezerágu szétterjedése nemkülömben a főváros magánjogi irányú ténykedései hoztak felszínre, na a 3 ion is erősen és nagyon is méláién vágnak a bankdirektor urak húsába. Ezek a kapcsolatok szinte kivétel nélkül teljes virágjukban pompáznak, úgy, ahogy azokat létrehozta a liberális éra, bizonyára, kiérdemelni akarván a nagybankok tetszését és honorálni óhajtván a pénzfejedel- mek jóindulatát. Ezeknek a kapcsoknak a kellő időben történő megszorítása a megfelelő mód és eszköz arra, hogy a főváros és a bankok harca, ne csak egyoldalú legyen és a bankoknak csakugyan okuk legyen a főváros animo- zitásáról beszélni. A városháza ezen neül any- nyira szavakkal, mint tettekkel tényező politikája a méltó válasz kell hogy legyen arra a beállításra, amelyben a közgyűlési ellenzék a nagybankoknak a nyomorakcióra történt ado- mánvát olyan színben tünteti fel, mintha az egyenesen a főváros vezetősége számára lett volna alamizsna, de ettől függetlenül is roppant, fontos és szükséges a jelen pillanatban, amikor a nagybankok ezúttal minden animozi- tástól mentesen akarják magukat egy elszánt rush-sel a fővárosi üzletekre vetni és ebbeli törekvésükben már egyes fővárosi üzemek meo’kaparintására is megtették az előkészületeket. A székesfőváros tanácsa a Villamos Városi Vasút és a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság hálózatainak beváltását és egyesítését a gyakorlati kivitel területére vitte át. Megalakította azokat a bizottság-okát, melyeknek feladata a szerződés szerinti leltárakat, értékeléseket-, tartozásokat és követeléseket megállapítani. Azon intézkedések között» melyekre fenn- tebb rámutattunk, egy külön bizottság fog foglalkozni az egyezkedési tárgyalásokkal. Ezen bizottság kiküldetése nagyon helyes voll; egyrészt a tulhoisszadalmas Írásbeli eljárást megrövidíti, másrészt azt a felfogást mutatja, hogy a főváros egyik vagy másik kérdésben a méltányossági alapra hajlandó helyezkedni. Lem keresi az utolsó betűig a. szerződési hatá- rozmányoknak rideg alkalmazását s nem akarja mindenáron az egész vonalon per utján hatalmát, és felsöbbségét- a R.-T.-al mégérez- teini. A területhasználati szerződés 5-ik szakasza ugyanis teljes részletességgel állapítja meg a kölcsönös jogokat és kötelezettségeket ; mégha,tá- tározza azt, mit kell a társaságoknak a beváltáskor átadni s mi alapon számítandó ki az a kárpótlási összeg, mely nekik a beváltásért jár. Ha mégis a főváros, egyes részletkérdéseknél nem kíván elzárkózni a méltányosságtól, úgy ez korántsem vonatkozik arra, hogy a szerződésen, tulmenőleg külön fizetményeket vállaljon g város magáira, hanem egjjedül abban a körülményben rejlik, hogy a forradalmi és a kornmün uralom idejében a vasút műszaki berendezése kárt szenvedett. Ez a kérdés szolgáltathatna okot jogi vitákra s ennek kiegyenlítése volna lehetséges méltányossági alapon. Ami a bankkörökből eredő azon állítást illeti, hogy a főváros a megváltásnál a. részvényesek s amint gyakran mondották — a kisrészvényesek kárán kíván előnyökhöz jutni, ennek az állításnak semmiféle alayja nincs. A területhasználati szerződés e jogviszonyt a társaságok és a főváros között szabályozza. A részvénytársaságok egyéb jogviszonyai pedig a megváltási akció keretébe nem tartoznak. A főváros vezető köreiben a vasutak megváltásával kapcsolatban felmerült azon eszme, hogy a közúti ingatlanait, úgy a házakat, mint ? a telkeket, a főváros részére megszerzi. Igaz ugyan, hogy a szerződés 4-ik cikke, amíely a háramlás időpontját és módozatait szabályozza, azt mondja, hogy ugyanazon ingatlanok és épületek, mint pl. az igazgatósági épület, amelyek nem közvetlenül a villamos vaspálya üzlet céljaira szolgálnak s egyébként nem az építkezési és berendezkedésű tőkéből szereztetnek, sem háramlás és igy sem megváltás tárgyát nem képezhetik. De ez korántsem zárja ki azt, hogy a főváros párhuzamosan a megváltási tárgyalásokkal, megfelelő ellenérték engedélyezésével az ingatlanok megszerzésére megfelelő megállapodásokra ne juthasson. A társaság főmérlegében három kategóriában mutatja ki ingatlanait: úgy mint — bérházak, személyzeti lakóházak és telkek. A személyzeti lakóházak, amelyek építését még- 1888-ban magiam kezdeményeztem, nemcsak forgalmi szempontból- de szociális tekintetből is nagy jelen- . tőséggel birnak. Természetesnek kell találni a fővárosnak ama, törekvését, hogy az üzem átvételekor rendelkezni óhajt a célszerűen elhelyezett személyzeti lakóházak felett is. Az utolsó főmérlegben ezek a. lakóházak 3 millió 600 ezer koronával vannak értékelve. Nem fog nehézségbe ütközni e vételár kérdésében megállapodásra jutni; de ba ez mégsem sikerülne, akkor tekintettel a. súlyos lakviszonyokra, melyek Budapesten fennforognak, egyelőre és a részvénytársaság tulajdonjogainak csorbítatlan fenntartása^ mellett néhány esztendőre, amíg t. i. a. főváros maga gondoskodba tik ily személyzeti, lakásokról, ezt a lakáskérdést szerbérlet alkalmazásával lehetne megoldani. A törvényes alapot erre az érvényes kivételes lakásrendeletek nyújtják. A főváros bizonyára nem fog elzárkózni ez elől, hogy a • változott viszonyoknak mégfelelőleg nagyobb bérösszegekkel kárpótolja a vállalatot. Am; a vállalat bérházait és telkeit illeti, ezek nem állanak összefüggésben a vasút üzemével, ezeket nézetem szeriül nem kellene a, -megváltás keretébe belevonni. A főváros a területhasználati szerződésekben a vasutak beváltására nézve nem helyezkedett arra az álláspontra, hogy ő annak idején a vasutakért a teljes kereskedelmi értéket fogja megfizetni, mely az, átlagos minden jövedelmet felölelő jövedelmezőség alapján számítható ki. A főváros közönsége nem, a jövedelmezőségből, hanem az átlagos osztalékokból indult ki. Elvállalja egyúttal a kötvények törlesztését; és kamatozását,-a részvényekre nézve pedig különbséget tesz osztalék és felüloszlalék között. A főváros, mely semmiképen sem állott arra az álláspontra, hogy a kereskedelmi értéket fogja megtéríteni, még az osztalék fogalmára nézve sem fogadta el a kereskedelmi törvény és forgalomnak fogalom meghatározását. Mert az 5-ik paragrafus c) pontja azt mondja: „világosan meg állapit tátik azonban, hogy itten a beváltás szemvontjából osztalék alatt kizárólag csak a jelen szerződés tárgyát kévező villamos vasúti vonalak személy- és áruforgalmából eredő jövedelem összege érthető s abba a társaságnak semmiféle más jövedelme bele nem. foglalható.“ Ezen szerződési határozmány jelentőségét szemléltetően mutatja a társaság zárszámadásaiból merített összeállítás, melyben egyrészt a teljes jövedelmet, másrészt annak tagozását az idézett területhasználati szerződés mutatják. T. Az osztalékra, fordított összegek: 1012. 1914. 191'). 1916. 1917. . koronákban 6,855.869 6,278.100 8,014.862 8,550.045 6,916.554 ti. A közúti vasút forgalmából elért tiszto és a szerződés szerint osztaléknak számítandó nyereség: 1912. 1914, 1915. 1916. 1917. Ezer koronában 197« 1863 ' 2905 2955 1615 III. A társaság szabad vagyonából eredő jövedelem. mely a társasági osztalék kiegészítéséhez szolgált: 1912. 1914. 1915. 1916. 1917. Ezer koron; á ban 1. Kamatokból . . . . 554 611 391 4<>S 144 2. Bérházak jövedelme . . 1043 1181 1128 1141 1162 3. Helyiérdekű osztaléka . 2081 2028 2206 2481 2920 4. Egyéb vasúti vállalatok és különfélék . . 787 1121 1187 1476 1043 összesen: 4465 4941 4912 5566 5269 Ha a. II. alatt feltüntetett és a szerződés szerint egyedül megváltási osztalék gyanánt számítható összegeknek évi átlagát keressük; akkor a mérleg szerinti 56.5 millió koronát kitevő részvénytőkéhez arányitva 3‘99 osztalékátlagof nyerünk. Természetes, hogy ez a számítás a részleteknek különösen a költségek elosztásának ismerete nélkül nem számíthat szabatosságra a fillérekig, de egy hozzávetőleges képet nyújt arról, mily járadék terhelné a fővárost a közúti vasúttal szemben. Lényegesen csekélyebb eredményt fog adni a városi villamos vasút átlagszámítása, A jövedelmezőségnek ilyen csekély volta esetére a hivatkozott e) pont azt állapítja meg, hogy a törlesztési terv értelmében még ki nem sorsolt részvények névértéke után 5%-os osztalékot.a főváros az esetben is fizet az engedély lejártáig, ha a fentiek szerinti átlagszámítás 5%-ot nem, tenne ki. Ha pedig ezzel szemben azt látjuk, hogy az 1921-iki bevétel az egy milliárd koronát elérte s hogy 5 év alatt előreláthatólag a másfélmil- liárd korona bruttó bevétel, rendes forgalmi viszonyokat feltéve, elérhető, akkor ezt a kérdést, vájjon a vasút saját. jövedelméből képes lesz-e ezen járadékokat szolgáltatni, igazán tárgytalannak lehet tekinteni.
