Uj Budapest, 1922 (2. évfolyam, 1-41. szám)

1922-01-18 / 3. szám

2

Miért nincs megkötve a Közérdekű szerződése?

Horánsxky Deuő ayilatbozik a Közérdekű

programújáról — Még uinca dóntéa az étkeztetési ekeié »gyében

Vannak vesszőparipák, amelyről nem akarnak lesz állni a rakoncátlan kisgyerekek, ilyen vesszőparipa a Közérdekű ügye, .amelyen hónapok óta fáradhatatlanul lovagol egy-két laptársunk. Legutóbb az. a hír kelt szárnyara, hogy á lőváros a Közérdekűtől vissza veszi konyhafelszerelését és nem köti meg vele a szerződést, majd azt olvassuk, hogy a TJÉBE 10 millióját a főváros a Közérdekű, urainak zsebébe jut.atja es ezzel elposványositja az egész akciót. Azzal nem akarnak tisztába jönni laptársaink, hogy a Gore-ngyhoz a fővárosnak ezen a világon semmi köze nincsen, mint ahogy nem lehet felelőssé tenni a pénzügyminisztert azért, ha egy adópénztárnoka Amerikába ugrik el, vagy'hogy egy bank ügymenetére még csak rossz világot sem vethet egy furfangosan .végrehajtott csalás. A Göre-ügy a Közérdekű privát ügye, egy egyszerű, rendőri és büntetőtörvényszéki eljárás, amilyen százával fordul elő, anélkül, hogy bárkinek is eszébe jutna ezért a vállalatot támadni. Ez csak a Közérdekűvel szemben történik, olyanok részéről, akik nem tudják, hogy a Közérdekű tulajdonképen állami intézmény, mely a péaizügyminisziférium és a szintén v=—- taliös jellegű Országos Központi Hitelszövetkezet tőké« jével létesült, tehát nem is magánerőéivelvseg.

Ami a legérdekesebb, a főváros és a Közérdekű között a TÉBE-féle 10 millió felhasználására még csak tárgyalások sem indultak meg és így a beharangozás legalább is korai. Mindenesetre vitatkozni lehet azon, hogy a segélyezésnek mely módjai a legmegfelelőbbek, de mi eredményesebb segélyezési akciónak tartunk egy hónapokon át folyó olcsó étkeztetést, esetleg teljesen ingyen ebédekkel, mint egy pénzbeli adományt, mely a legjobb esetben is csak máról-holnapra szól és a tömegnyomor mai méretei mellett komolyan számba sem jöhet.

Az étkeztetési akció és általában a Közérdekű ügyében munkatársunk felkereste Horánszky Dezső dr. miniszteri tanácsost, az OKH. vezérigazgatóját, aki a Közérdekű igazgatóságának is tagja. A vezérigazgató ur az aktuális kérdésekről a következő nyilatkozatot tette az üj Budapest számára:

— A főváros és a Közérdekű Élelmezési Részvénytársaság között a szerződés mind a mai napig megkötve nincsen. A szerződés megkötését kölcsönösen függőben tartottuk. mert csak a téli élelmezési akció befejeztével van módunkban mérlegelni, hogy az a kitűzött cél, amit szemelőtt tartunk, megvalósitható-e akciónk során vagy nem.

— Célunk az, hogy. a középosztály szegényebb elemeit — ugyan van-e a középosztálynak egyéb eleme is? — olcsó és jó étkeztetéshez juttassuk. Étkező termeinket fokozatosan akarjuk Duval-rendszerü vendéglőkké átalakítani. A Dnval-rendszer abban áll, hogy egy vendéglőben csak menü kapható, de az természetesen négy-ötféle, különböző összeállításban és árban.

— Programmunk eddig nem volt teljesen keresztülvihető, mert ebédelök nem jelentkeztek megfelelő számban. Az akció meginditásáA régi Pest

Pest-budai biedermayer

„Wunder über Wunder! Eisenbahn-Waggons und Lokomotive fahren mit Schlitten durch die Strassen Pesth’s“.

(Der Ungar. 1845.)

Ezzel ä mondattal, amit németül irt egy magyar ujságiró, szinte benne vagyunk annak az időnek kellős közepében, amikor szép nagyanyánk még fiatalon, fején barna fürtökkel ült a karosszékben. tilt és horgolt.

A mi fülünknek, nekünk, akiket elkényeztet a simán és zajta’anul szaladó Pullmann-kocsi, ia repülőgép motorjának berregése, — nekünk ez ugyancsak naiv. Olyan, mint a kis gyerek kitörő kiáltása iaz első szivárvány előtt. Csodálkozást sugárzó, mint egy tiszta asszonyszem a kezdő szerelem pillanatában. De ha naiv is,, ha modern technikai alapon szabad is rajta mosolyogni: ily felkiáltások és meg- feledkezések nélkül, csak csonkán érthetni meg azt az időt, amelynek országutján kis király a négy lóval poroszkáló címeres hintó, amelynek viszont van már két mozdonya. Az egyik ,,,Pest“, a másik „Buda“.

Egy uj és egy elmúló kor ölelkező szélein hang- z.k tehát ez a kiáltás: Wunder über Wunder! Az egyik, az uj, félig még átér hozzánk, itt van, Széchenyi Istvánnak nemcsak a szobrával, hanem a gőzhajóival, Lánchidjával, folyóviz-szabály ozásával. A másik azonban már múzeumi csendességü. A másiknak rendiségét s vele egy világot, politikát, Diónál még azt hittük, hogy tiz-tizenkét koronáért fidhatunk egy ebédet, ezt azonban nem sikerült épen a jelentkezők csekély szánia miatt végrehajtani. Ma mintegy 3000 ember veszi igénybe a Közérdekű éttermeit, tisztviselők, egyetemi hallgatók, munkások, stb.

— A Sipőez-akció tízmilliójának ügyében konkrét tárgyalások nem indultak meg a főváros és a Közérdekű között. így arra vonatkozólag nem nyilatkozhatok még, hogy a nyomor-akcióval kapcsolatos étkeztetési akció esetén miképen lehetne ezt az összeget olyké- pen felhasználni, hogy az igazán a középosztály nyomorának enyhítését segítse elő.

Nem lesz ügetőpálya a régi lóversenytéren

A főváros elutasítja at Ügetőverseny Egyesület kérelmét — A keleti pályaudvar kibővítésénél van szükség a régi versenytérre

A műit héten érdekes beadvány érkezett a főváros tanácsához. A beadványt a Budapesti Ügetőverseny- Egyesület terjesztene'be, és áz abban foglaltak élénk meglepetést keltették a városházán. Az Ügető nem kivan kevesebbet, mint azt, hogy mai területe helyett, amely szűknek bizonyult és különbén is a telektulajdonos MÁV.-nak szüksége van rá, újat adjon neki a főváros, még pedig nem egyebütt, mint a régi lóversenytéren, ahonnan alig három esztendeje költözött ki Alagra a Magyar Lovaregylet.

A főváros tanácsa természetszerűleg tárgyalás alá vette a beadványt, noha annak kedvező elintézésére vajmi kevés a remény. A kérelem elintézéséhez tartozik, hegy az Egyesület már 1918-ban beadványt intézett a fővároshoz, uj területet kérvén a mai helyett. Akkor meg is indultak a közvetlen tárgyalások, melynek során a főváros á Fehér-ut és a Hajtsár-ut kereszteződésénél akarta elhelyezni az uj pályát. Az ügető uj beadványa bevezetésében ezekbe a már lefolytatott tárgyalásokba kapcsolódik be’e. Arra hivatkozik a beadvány, hogy az ajánlott terület messze van a város centrumától, rossz a villamos összeköttetése és kocsival is nehezen megközelíthető. Ez okhói uj területet kér az .Egyesület, még pedig a régi Aréna-úti lóversenytérből 63.000 négyszögölt. A két tribünt szintén meg akarja kapni az Egyesület, amely nem kevesebb, faint 35 esztendőre akar a régi lóversenytéren berendezkedni.

;Az Ügető beadványát most a városrendezési ügyosztály tárgyalja, mert mielőtt egyáltalában tárgyalásokba bocsájtköznék a főváros taz Egyesülettel, előbb tudnia kell; hogy városrendeziési szempontokból níncs-e kifogás a terv ellen, annál is inkább, mert a Lovaregylet kitelepítésének főokaképen arra hivatkozott annakidején a főváros, hogy a régi Lóversenytér területére városrendezési okokból feltétlenül szüksége van.

Értesülésünk szerint la városrendezési ügyosztály a legélesebben ellene van, a tervnek és annak megvalósítása eliten a legélénkebben tiltakozik. Annakidején éppen a városrendezési ügyosztály követelte a leghevesebben a lóversenytér kitelepítését, amelyet kissé radikálisan oldott meg a diktatúra, melynek urai nem akartak több lóversenyt látni. Még a diktatúra a’att, alighogy a tribünök faanyagának szét- hurcolásához hozzákezdett a környékbeli csőcselék, egyetlen nyílegyenes ut laposodott ki a Lóversenytér

rált és társadalmat elvitte az 1848. A másiknak csak rezedaillatát érezzük riéhány vasrácsos kapu s szép nagyanyánk képe előtt. A haja oldalt simítva. A derekán „le miroir“ szoknya, amit természetesen francia divatlapok után szabtak és hordtak a negyvenes évek elején, Pesten, a Váci-utcában. A fején koszorú, talán ép a -régi Vigadóban táncolt így ,,Kräzchen“-t. A nyakán ötsoros gyöngy, olyan, aminőt c'ykor Óbudán, Aquincum kövei közül ásnak ki archeológusok. Kiásnak, s nemi illetődnek meg tőle pedig tudják, hogy nem a légiók fiainak bronz- szinii mellén pihent, hanem a légiók fiainak asz- szonyain.

Valóban szép nagyanyánk igy egészen olyan, mint egy stilizált görög istennő. Vagy legalább is nrntha reájuk, a görög istennőkre gondolt volna gesztusai, tükör elé állása, mosolya, öltözködése közben, ő, aki öltöztette, vagjr a festője. Mert motívumaiban, külső formáival, ez a divat, Ízlés, művészet, kezdve a bő redőkben omló ruháktól a házak homlokzatáig, nem vall azokra, akik viselték a ruhát s laktak a házban. Nem Vall az akkori uj, már kapitalizálódni kezdő polgárságra. Nem fejezi ki őket. nem belőlük indul, hanem azokba a rózsaszín, derült felhőkbe fogódzik, amelyek valamikor a görög Pá- ris: Athén fölött úsztak s boldog fénnyel aranyozták be templomainak karcsú oszlopait, a testbeli szépséget, a karok és vállak beszédét el nem takaró tógát, a Sokratesscl disputáié atlétákat. De mindez persze: a kövér gyerekemberke, akit reneszánsz-világfiak puttó-nak hívtak, aki nem látszik szégyelni ruhát- lanságát, hanem vígan röpköd s gyüinölcskoszorut tart valamely könyv szélein, valamely ház erkélyén,

7922 január* 75

Aréna-uti sarkától a Viztoronyig, megmutatván a fővárosnak, hogy 'a terület rendezése alkalmává! mi , városrendezési szempontból a közönség legeminémsebb érdeke. Már a diktatúra alatt legnagyobb részbén szegény köztisztviselők kapták meg konyhakerti gazdasági célokra a régi gyep kisebb-nagyobb parcelláit és ahol drága paripák futottak a fényes versenydijakért, ma miniszteri tanácsosok, magasrangu katonatisztek kis kertésztelepei terülnek el.

De útját állja a kérelem teljesítésének a város állandó terjeszkedése is: A keleti pályaudvar ma már csak a legnagyobb nehézségek árán képes le- . bonyolítani a felduzzadt forgalmat, sem a postaépület, sem a műszaki osztály nem fér már el a helyén, és a pály audvar rekonstrukciónál is munkálatai alkalmával nem mellőzheti a régi Ló verseny tért melynek nagy részére a pályaudvar kibővítése céljából lesz szükség. Baj van a tribünökkel is, amelyeket szintén kér az Ügető Egyesület beadványa, a tribünök’közül csak a nagy tribün a fővárosé, a kicsi a Lova.r- egylettel annak idején kötött szerződés szerint a Magyar Lovaregylet birtokában maradt, mely azt bontási kötelezettséggel eladta a magyar királyi posta- kincstárnak.

Uyképen elutasítás lesz a vége az Ügető kérelmének. Az elutasító végzésben azonban a főváros fel fogja hívni az Egyesület figyelmét arra, hogyameny- nyiben szűknek bizonyul a mai versenypálya, azt az Egyesület a főváros által a Hájtsár-uton felajánlott helyen bármikor berendezheti és ehhez a főváros legteljesebb támogatását nyújtja.

Zeidl Vencel uj iparigazolványt kér

De nem adnak neki

A nagy világháború utolsó esztendejében, 1918 május havában került sorozatos árdrágítás miatt a vádlottak padjára Zeidl Vencel, többszörös milliomos, VIII. kerületi hentes és zsirnagykereskedő. Annak idején nagy port vert föl ez az eset, mert Zeidl Vencel még a biróság előtt is valósággal büszkélkedett azzal, hogsr a zsir az övé, s olyan árat szab, amilyent akar. A nóta vége az lett, hogy sorozatos árdrágítás miatt Zeidlt a biróság nagy pénzbüntetéssel és fogházzal sújtotta s végül iparengedélyét is megvonta tőle. Zeidl büntetésének egy részét le is ülté, egy pár héttel azonban adós maradt és még most is adós. Az ilyen ügyet a feledés jótékony homályából nem szívesen hozzuk ismét napfényre. Az ügy azonban aktuálissá vált, mert Zeidl Vencel társulva egy stroh- mannal, a VIII. kerületi elöljáróságnál strohmannja részére és nevére most iparengedélyt akar kijárni. Zeidl próbálkozása a VIII. kerületben nyílt titok, azért a közerkölcs nevében már most a leghatározot- taSbban tiltakoznunk kell az ellenA hogy Zeidl Vencel stiohmannja utján újra iparengedélyhez juthasson és árdrágitási tevékenységét ott folytathassa, ahol a bírói ítélet következtében megszakítani volt kénytelen. Reméljük, hogy a VIII, kerületi elöljáróság és a tanács figyelemmel fogja Zeidl taktikázását kisérni és meg fogja akadályozni, hogy Zeidl a VIII. kerületben a köz rovására újra nagyhatalommá váljék.

NEMZETI ROVAL ORFEUM “LÄI

AZ UJ FÉMES JANUÁRI MŰSOR

— mindez csak motívum. Mert a ház puttós, oleande- res erkélye mögött Herr Burger Mayer él, hattagú családjával. A könyvben pedig, amelynek fedelén ámorok hintenek rózsát s vékony vona’ak szállnak ki arcukból, mint az ideális isteni láng jelképzői, :— a könyvben korántsem Sappho és Seneca friss és eredeti sorai olvashatók. Hanem: Don Cesar de Ba- zan, Nestroy vagy Saphir’s Humoristische Vorstellungen.

Nestroy, Saphir: igen, ezek azok az irók, akikhez keret, találóan, illő az óra, amelynek széles, terpeszkedő lába van. Amelynek tetején géniusz ül, de ha felhúzod, lágyan és ,,reizend“ száll ki belőle a háromütemes táncmelódia, amelyre kéz-kézbe fogva, fejtettek a gyepen, vagy a régi ,,Redouten-Saal“ gyertyái, petróleum-csillárai alatt, pesti párok. Az alt-Wien csésze, amely elüt minden más kor kávénénikéinek csészéitől, a bő, öblös szekrény, amely gondosan vigyázott; a krinolinra, a kerek asztalka, lapján elefántcsont berakásu mitológiai hősökkel, — mindez rokon azzal, ami az irodalomban Kotzebue, Saphir, Nestroy írásaiból, nem mondom, hogy kiragyog: hanem: kinevet, fogsorát és egészségét mutatva, „mit viel Humor und Fidel“. Rokon, mert ugyanolyan Ízlésnek bútorban, házban, képben való megszólamlása, jóllehet motívumainak, pőre formáinak bölcsője klasszikus mezőkön ring. Helyesebben a motívumai, a formái folytatása annak, amit egyszer már előtte megcsináltak és használtak főúri szalonokban, kastélyok termeiben s úgy hívtak, hogy empire. Folytatás, variálás, ujraismétlés, s mégis más. Mivelhogy mások voltak, akik folytatták. Nem a márkik asztalosai és építői, hanem a pénzben, poli-