Uj Budapest, 1922 (2. évfolyam, 1-41. szám)

1922-07-19 / 25-26. szám

//. évfolyam Budapest, 1922 fulius 19 25—26. szám UJ BUDAPEST fi Keresztény Községi Párt hivatalos lapja ♦ Megjelenik minden szerdán ♦ Előfizetési ára; Egész évre 440 K ♦ Félévre 220 K ♦ Negyedévre 110 K ♦ Egyes szám ára IO K ♦ Szerkesztőség és kiadóhivatal: VKálmán-utca 20. ♦ Telefonszám; 63-10. ♦ Felelős szerkesztő : Dr. Doby Undor Kapuzárás a városházán Csütörtökön több mint száz tárgyon nyar­alt végig- a tisztelt közgyűlés, a polgármester ellemes nyaralást kivánt az uraknak és ezzel egy esztendei munka után rövid szünetre távo­zott a, törvényhatósági bizottság, bogy az első őszi közgyűlésen újra felcsapjanak az iudula- latok és magasan lobogjon a gyűlölködés tüze. Kapuzárás idején, mikor a jövő, ködös képeit vizsgáljuk, nem érdektelen mérlegre tenni a múltat, hogy megvizsgáljuk, hogyan és mi­képen működött az elmúlt esztendő folyamán a törvényhatósági bizottság, teljesitettei-e ön­magával és választóközönségévei szemben kö­telességét. A vizsgálat, még ha nem is az abszolút igaz­ság minden gyengeséget és hibát erősen tor­zító mikroszkóján boncoljuk az időket és em­bereket, hanem a, mai túlfűtött izgalmu atmosz­férába helyezve mindjárt magyarázni is kí­vánjuk a szenvedélyek tulhajtottságát, szo­morú, nagyon szomorú eredménnyel jár. Az egyik oldalon épebben, mint valaha, leng az élen a keresztény és nemzeti gondolat liótiszta lobogója, melyet nem tudnak foszlányokká tépni a szelek és viharok. A hajó, melynek ár­bocán e lobogó leng, határozott s egyenes célú útirányt választott magának; annak a keresz­tény és nemzeti gondolatnak a megvalósítá­sát, mely mindmáig kivert kutya volt a város­házán, ahol az eszeveszett radikalizmus és a magát demokráciának nevező kapitalizmus ta­lált igazi otthont. A másik oldalon ellenben az elvtelenség el­vét látjuk. Azt a pártot, mely ma a polgárság egyesítését tűzi ki célul magának, holnap már a szociáldemokráciával kacérkodik csak azért, hogy holnapután mindkettőt megtagadja és a zsidóság képviselőjeként mutatkozzon be. Az ellenzék hibájának mi azt látjuk, hogy* nincs mindent átfogó eszme, mely közös célra tömö­rítse őket, aminthogy nincs vezérük sem, aki ennek az eszmének kellő nivóju képviseletére lenne hivatva. Az a sokcéluság, mely az ellen­zéki oldalon összeverődött tábornak, majd minden egyes emberét más irányba húzza, az oka annak is, hogy a vezérek nem bírnak a politikailag iskolázatlan elemekkel, akik a ma­guk elvadult indulatain nem érezvén a párt­fegyelem béklyóit, botrányt-botrányra provo­kálnak, nem is határozott céllal, csak Fart pour Fart a botrányt magáért a botrányért, holott az eredménytől, mely e folytonos botránycsiná; lás elkerülhetetlen következménye: a közgyű­lés feloszlatásától ők maguk ijednének meg a legjobban. így történik azután, hogy mig már Hannibal ante portás, személyeskednek és lcvagiaskodnak a jó urak, és nem arra kiván­csiak, hogy miért drágább a krumpli, a liszt, a zsir, hanem telekbérleteken veszekszenek és idétlen közbeszólásokba fullasztják hosszabb kitörésekre képtelen temperamentumukat, mér­hetetlen kárt okozván ezzel önmaguknak, akik­nek szájaskodó semmitevését nagyon is meg­unta a választóközönség, de még borzalmasabb kárt okozva ennek a szerencsétlen városnak, melynek sorsára ha csak passzív formában is, mégis befolyást tudnak gyakorolni. A szájtépés ideje azonban elmúlt és most ko­moly, nagyon komoly idő következik. A tiz- koronás villamosjegy, a százkoronás liszt, az ezerkoronás szén előrevetik árnyékát annak a télnek, amely a legborzalmasabbnak ígérkezik mindazon telek között, melyeknek puha hó­takarója több mint ezer esztendeje simul telen­ként a magyar glóbusra. Kit érdekel mostan, hogy kétszáz koronával olcsóbban vagy drá­gábban adnak bérbe egy fővárosi telket, vagy bogy ennek vagy annak a bizottsági tagnak mi a véleménye a. másik magánéletéről. A leg­súlyosabb gazdasági problémák állanak előt­tünk, amelyeknek a helyes módon való meg*- oldása a lét és nem lét problémája elé állítja a magyar Karthago romjain busongó töpren- kedőket.^ Hol van az uraknak a fülük, hogy nem hallják a kor intő szavát, a szemük, hogy nem látják a legfontosabb problémákat, a szi­vük, hogy nem érzik át a Trianon utáni esz­tendők borzalmas nagyszerűségét, hogy egy. nemzet és annak szerencsétlen fővárosa ujjá- teremtőinek vagy sírásóinak jelölte ki őket a végzet'? Ősszel, mikor újra összeül a törvényhatósági bizottság, már nem a. kánikula forróságától izzik a pesti aszfalt, hanem októberi szél tépi a vánnyadt utszéli fákat és az eljövendő tél hosszú és hideg hónapjaira gondol Budapest éhező népe. Adja a magyarok Istene, hogy a főváros törvényhatósági bizottsága félretéve minden mellékgondolatot, minden személyes­kedést, minden gyűlölködést és csak arra a célra fogjon össze egyesült erővel, hogy megköny- nyitse a nyomorúság és a megpróbáltatás ide­jét. Tegyünk félre minden politikát, hagyjunk abba minden gyűlölködést, f elhány forgatását a múltnak és kicsinyességeit a jelennek: csak a jövőbe nézzünk, melynek szomorú sötétsége A törvényhatósági közgyűlés ellenzéke a fő­városi telekbérleti ügyeket választotta ki arra, hogy ezen tárgyalásával kapcsolatosan ob- strukciószeríi erőpróbát rendezzen és a több­ségi pártnak lehetőleg kellemetlenkedjék. Szá­mított arra is, hogy gyengébb judiciumu lel­kek, a pillanatnyi hatásnak engedők a többségi párt részéről is felülnek azoknak a hangzatos jelszavaknak, melyeket az ellenzék a főváros érdekeinek megvédéséről, a telkek jobb haszno­sításának lehetőségeiről kenetes álpáthosszal többszörösen ismételve elszaval. Tényleg azonban a főváros valódi érdekeinek megvédésére nem kell komolyabb és elszántabb tábori el sem képzelni, mint a kisajátító és a pénzügyi bizottságokat, melyek retortáján a telekbérleti ügyek kivétel nélkül átmennek. A régi rezsim alatt a telekbérleteket általá­ban nem is a közgyűlés, hanem a Tanács intézte el. A lebutóbbi tárgysorozat 33 tárgya között 19 oly ügy szerepelt, melyben az első bérbe­adást a Tanács eszközölte és amelyek újbóli meghosszabbításért jöttek most a közgyűléseié. Épen a. jelenlegi többségi párt rezsimje alatt történt tehát az a jelentős változás, hogy min­den telekbérleti ügy a közgyűlés elé kerül, tehát a Tanács szükebb nyilvánossága helyett a köz­gyűlés legdeljesebb nyilvánossága előtt lesznek a telekbérleti ügyek letárgyalva és eldöntve. Már ez az egy tény is bizonysága annak, hogy hamis okoskodás az ellenzék részéről an­nak feltételezése, hogy egyes telkek olcsóbb bérbeadásával a többségi pártnak titkos céljai vannak: pártszolgálatokat akar honorálni. Ez lehetett a múltban talán, mikor kisebb nyilvá­nosság előtt intézteitek el telekbérletek, de nem lehetséges és szándékon kívül esik most, mikor a legszélesebb kritika alá bocsátunk minden bérleti ügyet. Az ily hátsó gondolatok helyett a kisajátító bizottságot bizonyos elvi szempontok vezetik. Különbséget teszünk a mezőgazdasági, kert­gazdasági, ipari és kereskedelmi célokra hasz­nálható telkek között. A mezőgazdasági célra szolgáló telkek a vá­ros perifériáin vannak, ahol a telekérték a leg­kisebb. Leszámítva a Krausz—Mayer-féle te­lektömböt, nagyobb ilynemű telkei a főváros­nak nincsenek. A bérbeadás itt legfeljebb 3 évre történik és pedig azon elvi alapon, hogy kát. holdankint 1 a szemes gabonának megfelelő bért kell lehetőleg elérni. A főváros határában búzatermő telek alig van, de emellett a fő­város határában való termelés azt a holdan- kinti hozamot, amit a vidéken el lehet érni, so­hasem hozhatja meg, ha egyébért nein, hát a gya­kori lopások és kártételek miatt sem. Ezért az­után a bérlők magas béreket fizetni, a vidéki bérnivóra felmenni nem hajlandók. Magyar holdankint (1200 fj-öl) a kisajátító bizottság mégis elért a legutóbbi tárgycsoportban 2500— 4500 K évi haszonbért, ami lelkiismeretünk és meggyőződésünk szerint mezőgazdasági telkek kisboltjáért szép összeg! És ez a bér csak az első évre van igy meg- állapitva, hiszen a. haszonbérek fölemelésére vonatkozó miniszteri rendeletek amúgy is mó­dot nyújtanak a fővárosnak a gabonaár válto­zása szerint a haszonbéri összegeket évente megváltoztatni, felemelni. A kertgazdasági célra alkalmas telkek bérbe­adásánál a kisajátító bizottság a négyszög- ölenkinti 3 K, magyar holdankint tehát 3000. katasztrális holdankint 4800 K évi haszonbér csak akkor világosodik meg kissé, ha irdatlan erdejébe a reálpolitika világitó fáklyájával lép a főváros törvényhatósági bizottsága. Ezen a télen újra Budapest fogja eldönteni az ország sorsát és Budapest sorsa, a törvény- hatósági bizottság kezében van. Egy nemzet sorsa felett van tehát hivatva dönteni a város­atyák gyülekezete, mely a múltban energiája nagy részét haszontalanságokra fecsérelte el, de amelyben hitünk és bizodalmunk szerint megvan az erő, hogy a tragédia ötödik fel­vonásában ne Lengyelország nyepozvolimos komstituantéjévó siilyessze a főváros közgyűlési termét. összegben állapodott meg a folyó évre, mint a kerti termények árának és az elérhető termés­eredmények egybevetéséből levezetett és méltá­nyosnak tartott bérösszegben. Ez természet­szerűleg a több évre bérbeadott telkeknél szin­tén csak erre az évre szól, a további években emelhető, ha a termények ára emelkedik. Az ipari célra szolgáló bérletek a város kö­zépső zónájában, beépített területen fekszenek. Itt a telekérték is nagyobb, tehát a telekérték 5—6%-ában meghatározandó bérösszeg* is ma­sabb. Az idei évre a négyszögölen!:]nti 40—50 a méltányos bérösszeg, ennél nagyobbat csak belső értékesebb telkeknél kell megállapítani, alacsonyabbat némivel pedig akkor, ha a bérlőt kerítés készítésére kötelezzük, vagy ha ő épít­kezést akar végrehajtani, amely beruházások a bérlet lejárta után, vagy esetleg azonnal a szé­kesfőváros tulajdonába mennek át. Ilyenkor az évi bérből bizonyos méltányos engedménytől nem szabad elzárkózni. A kereskedelmi célú bérletek rendszerint a főváros belső területén fordulnak elő és épen ezért ezen bérletek négyszögölenkinti ára a legmagasabb is: 60—100—140 korona a folyó évre. Építkezés vagy keritkezés esetén ilt. is enged a kisajátító bizottság percentet a bérből. Ezen elvi megállapodások bárkire egyaránt érvényesek, protekció nincs, de annak még kí­sérletével sem találkoztunk. Ellenben, ha a bérlőnek méltánylást igénylő mellékkörülmé­nyei derülnek ki az ismertetésből, pl. hogy rok­kant katona, hadiözvegy, nyugdíjas tisztviselő, szegény kisember: akkor a bizottságban van elég szív és megértés ahhoz, hogy ily esetekben a hurt ne feszítse a végsőkig, hanem keresztény programmjának megfelelő keresztény megértő elbánást tanúsítson. Vannak ezenkívül néha a bérlet zavartalan használatát gátló oly mellékkörülmények, ame­lyek a bérlet értékét tetemesen leszállítják, pl. a telken átvezető ut, a telek egy részének hasznavehetetlen bozótos, köves stb. volta. Ezek oly körülmények, melyek a normális viszonyok mellett elérhető bérnek ily telekre való appli­kálását lehetetlenné teszik. He bármily pregnán­san is közöltettek ezek az ismertetésben, az el­lenzék épen ezekbe kapaszkodott bele és félre­magyarázva a bérösszegnek relatív alacso­nyabb voltát és nem ismerve a mellékkörülmé­nyeket, ezeket támadta leghevesebben. Ennek azonban nem tárgyi alapja, hanem politikai célja volt: örök sérelmüket, a bizott­ságokból való kimaradásukat akarták itt fel­panaszolni. Pedig lelkiismeretesebben, igazságosabban és főleg becsületesebben ezen ügyek akkor sem volnának kezelhetők, ha ott is hozzászólhatná­nak. Minden argumentumuk nyitott ajtót dön­getett, minden beszédjük üres szalmacséplésnek bizonyult és az egész obstrukciós vita nem hasznot, hanem kárt jelentett a székesfőváros­nak: két éjjeli ülésnek és egy vastag közlöny­számnak mérhetetlen költségeit. A többségi párt következetes, szilárd maga­tartása és a kisajátító bizottsággal való szoli­daritása meghozta az eredményt: az ellenzék megunta a szóáradatot és egy visszavonuló nyilatkozattal hozzájárult 108 tárgynak három óra alatt való letárgyalásához. Ez tagadhatatlan sikere a Keresztény Községi pártnak, sikere a következetes kitartásnak, sikere a meg nem alkuvásnak és a megbontha­tatlan pártfegyelemnek. A fővárosi lelkek bérletflgye Irta: PETROVÁSZ GYULA

Next

/
Oldalképek
Tartalom