Uj Budapest, 1922 (2. évfolyam, 1-41. szám)

1922-01-11 / 2. szám

2

UJ BUDAPEST

1922 január* 11

]yán sokkal nagyobb lenne, mint Alagon. Ezek által a szempontok által vezéreltetve a Magyar Lovar- egylet a miult év őszén újabb beadvánnyal fordult a főváros tanácsához, amelyben kijelenti, hogy ha a főváros kötelezi magát arra, hogy az uj lóversenytér boxaiban lakás céljaira igénybe vett menekülteknek megfelelő helyre való kitelepítéséhez erkölcsi és anyagi segítségét nyújtja, a Lovaregylet viszont arra. kötelezi magát, hogy 1925 helyett már 1923-ban megkezdi az uj .pályán a lóversenyeket.

Hosszas tárgyalások után az elmúlt héten 7Áe- linski Szilárd dívnak,' a Közmunkatanács elnökének elnökletével ankét volt ebben az ügyben, melyen megjelentek a főváros képviselőin kívül a pénzügyminisztérium képviselői is, hiszen a kormány szempontjából sem érdektelen, hogy Budapesten vagy Alagon vannak-e a lóversenyek, mert a főváros másfél százalékával szemben az állam 13 és fél százalékkal részesedik a totalizator brutto forgalmából. A tárgyalásokon teljes megegyezés jött létre, amelynek eredményeképen ia budapesti uj lóversenytéren 1923 tavaszán megkezdik a lóversenyeket. Ezekről a nagyjelentőségű tárgyalásokról Bérezel Jenő dr. tanácsnok, a városgazdasági ügyosztály vezetője, aki a főváros részéről a tárgyalásokat vezette, a következő nyilatkozatot tette az Uj Budapest számára:

— Az egész tárgyalás tulajdonképen akörül forgott, hogy az uj lóversenytér boxaiból hová lehetne kitelepíteni az ott clhelyezkedett meneküli) családokat és a postások istállóját. A kérdés meglehetősen komplikált, hiszen 163 család kitelepítéséről van szó, a fennálló lakásügyi rendeletek értelmében pedig ezek számára nem lehet bárhol lakást rekvirálni, hanem most lakhatatlan helyiségeknek lakás céljára való alkalmassá tételével kell a bajon segíteni. Ebben a kérdésben is teljes megegyezésre jutottunk, és épen nekem sikerült a pénzügyminisztérium jelenlévő képviselőjét, Bárczy István dr. miniszteri tanácsost meggyőznöm arról, hogy az állam szempontjából sem közömbös az, hogy Budapesten vagy Alagon vannak-e a versenyek és ezért az átalakítások költségeihez az államnak jelentékenyen nagyobb százalékkal kell hozzájárulnia, mint a fővárosnak. A helyzet ugyanis az, hogy az alagi pályával szemben 150—200 százalékkal nagyobb lesz a budapesti pálya látogatottsága, aminek tota- lizatőr-százalékban, luxus- és forgalmi adóban elsősorban az állam látja a hasznát.

— A tárgyalások eredményeképen az Országos Gyermekvédő Ligának a Visegrádi-utcában lévő, a kommunisták által teljesen tönkretett és most használhatatlan épületét fogja a Magyar Lovaregylet a saját költségén megvásárolni és az állam tulajdonába díjmentesen átbocsájtani. Az épületet lakások céljaira köteles a. LovaregyLat átalakítani és az átalakítás költségeit kitevő hat millió koronának hatvan százalékát, 3,600.000 koronát viselni. Az átalakítás költségének 30 százaléka, 1,800.000 korona, az államot terheli, a fennmaradó tiz százalékot pedig, 600.000 koronát a főváros fogja a Lovaregyletnek megtéríteni. A boxok kiürítése fokozatosan történik, sürgősen fel kell szabadítani 36 lakást, a hátralévőket pedig két részletben olyképen, hogy ez év végéig az ösz- szes helyiségek a Lovaregylet) rendelkezésére legyenek bocsájthatók. A postásoknak ott lévő

istállóira vonatkozólag még nem találtuk meg az elhelyezési lehetőséget, ezeket valószínűleg a lovag Beer-féle istállókba fogjuk visszatele- piteni, ahol a posta lovai a forradalmak előtt el voltak helyezve.-— Ily módon biztosítva lesz, hogy a jövő év tavaszán már a budapesti pályán megindulhatnak a lóversenyek. Tekintettel azonban arra, hogy az újonnan átalakítandó Visegrádi-utcai lakásokra rengeteg igénylő lenne és igy hosz- sz a dalin as, bár kétségtelenül a mi javunkra szóló lakáshivatali eljárás indulna meg, szó van arról is, hogy külön kormányrendelet rendezze a dolog lakáshivatali részét, hogy ily- képen az áttelepítés lakáshivatali formaságok nélkül végre legyen hajtható.

Az elmúlt évben félmilMot mulatott el Budapest

A főváros ötvennégy milliót vett be vigalmi- adóban — Életbelép az adóemelés — A belügyminiszter csökkenti az orfeumok ötvenszázalékos adóját

A pénzügyi osztály, melynek kebelében külön alosztály intézi Remete Viktor .fogalmazó vezetésével a vigalmi adó ügyeket, most készült el az elmúlt év vigalmi adó kimutatásával. A statisztika, amig egyfelől örvendetesen bizonyltja, hogy mennyire helyes volt a vigalmak megadóztatásával uj jövedelmi forrást nyitni a fővárosnak, másrészről megdöbbentő képet nynjt a mulató Budapestről. Az elmúlt esztendőben vigalmi adó címén 53,763 219 korona folyt be a főváros központi pénztárába. Tekintve azt, hogy a vigalmi adó általában tiz és busz százalékos, ez az 53 milliós adótétel több mint félmillióid korona vigalomnak felel meg, ami más szavakkal azt jelenti, hogy szinliázi és mozibelépőjegyek, hangversenyek, bálok, ügetőverseny, sportversenyek belépődijainak fejében és kártyapénzben, az elmúlt esztendőben naponta töbo, mint másfél millió koronát adott ki a szórakozni vágyó Budapest.

A pénzügyi osztály statisztikai adatai szerint 1918- ban 4,149.000. 1919-ben 4,464.000. 1920-ban pedig 16,708.000 koronát vett be vig-almi adó címén a főváros. A folyó évben tehát elsősorban a vigalmi adó emelése, másodsorban pedig a helyárak emelése és a színházak nagyobb látogatottsága révén két és félszer annyit vett be a főváros vigalmi adó cimén, mint az elmúlt esztendőben és több, mint a dupláját vette be a folyó esztendőben, mint 1918 tóa összesen, mióta a vigalmi adó szedéséről szóló szabályrendeletet életbeléptette a főváros tanácsa.

Érdekes az egyes hónapok vigalmi adó bevételi statisztikája, amiből kitűnik, hogy mely hónapokban szórakoznak leginkább az emberek. A folyó évben január havában 4,520.000 koronát, február havában 4,186.000 koronát, március havában 5,000.400 koronát, április havában 4.919.000 koronát, május havában 4,825.000 koronát, junius havában 3,893.000 koronát, julius havában 3 019.000 koronát, augusztus havában 2,194.000 koronát, szeptember havában 3.431.000 koronát, október havában 4.425.000 koronát, november havában 5,587.000 kőién beér ui. Fizetését azonban legutóbb, tekintettel a nehéz ineg-élhetési viszonyokra és az igazgató urnák a Helyiérdekiinél való elfoglalt- ság’áxa, évi 500.000 koronára emelték fel. Magáj tói értetődő dolog, hogy úgy a vezérigazgató urnák, mint az ügyvezető-igazgató urnák külön autók is állanak rendelkezésükre, amiknek üzemköltsége autónként szintién, megközelíti az 1—1 millió koronát és igy saját külön autóikon fognak robogni azokra a tárgyalásokra, amelyeket az őket fejedelmien fizető vállalataik érdekében a szociális irány, az üzletmentes közlekedési politikát követelő városházával le fognak folytatni.

Jövő tavasszal már az uj pályán lesznek a lóversenyek

Bérezel tanácsnok a főváros és a Lovaregylet tárgyalásainak eredményéről — Kormányrendelet gondoskodik az ottlakó menekültek elhelyezéséről

Ismeretesek azok az okok, amelyek a forradalmak és a kommün pusztításai után a Magyar Lovar- egyletet arra kényszeritették, hogy versenyeit a budapesti versenytérről Alagra helyezze át. A diktatúra idején felszántották a régi lóversenyteret, a tribünöket széthordta a környékbeli csőcselék, a gyeppályát pedig konyhakertészet céljaira adták oda a jelentkezőknek. A kommiin bukása után az uj lóversenytér, melynek létesítésére még a forradalmak előtt a Lovaregylet szerződést kötött a fővárossal, nem volt készen, sőt nincs.készen ma sem, aminek oka abban kell keresni, hogy az uj lóversenytérnek nincs vize, az ott felépített boxokba pedig menekültek költöztek, akiket természetesen nem lehetett máról-holnapra az utcára telepíteni.

Az elmúlt év tavaszán, mint azt annak idején az Uj Budapest megírta, a főváros és a Lovaregylet között a közgyűlés jóváhagyásával kötött újabb szerződés szerint megállapodás jött létre, mely szerint évi fix bérösszeg és a totalizator brutto forgalmából való másfél százalékos részesedés ellenében ötv'en esztendőre bérbe kapja a Magyar Lovaregylet az uj Lóverseny-tér létesítésére szükséges területet a fővárostól és ott köteles legkésőbb 1925 tavaszán a versenyüzemet megkezdeni. A szerződés aláírása után a Lovaregylet meg is indította a szükséges előmunkálatokat, ma már nagyjából készen van a vízvezeték, gyepesítése alkalmassá van téve a verseny- pálya céljára szolgáló terület, úgy hogy illetékes lovaregyleti körökben felmerült az a gondolat, nem lehetne-e a szerződésben kitűzött 1925. évi terminust megelőzően az alagi pályáról a budapesti gyepre telepíteni vissza a versenyeket. A budapesti lóversenytérnek kerek két esztendővel való korábbi megnyitása jelentékeny hasznot jelent a fővárosnak, melynek szegényalapj,a két esztendő folyamán olyan milliókat fog bevenni a totalizatőr-forgaloni másfél százalékából, melyektől máskülönben elesnék, de jelentékeny hasznot biztosit ez a megoldás a Magyar Lovaregyletnek is, mert a versenyek látogatottsága, jegybevétele ék totalizatőr-forgalma ,a budapesti páAdj egy csókot papuskám

Mars haza ! Papagályok közt az állatkertben

A Rákóczi-ut és a Szövetség-utca sarkán töpörödött, öreg anyóka gunnyaszt. Kereskedne, de kevés a kundsehaft. Előtte egész üzlete: egy fehér papagály.

— Tessék urak! Aki a sorsát meg akarja tudni! Mit üoz a jövő. mit tartogat számára a sors? Lehet még a szerencse-cédulából! Akadnak, akik kihúzatják .a planétát, legtöbbje nevetve olvassa. Egy piros-pozs- gás szobacica Palijába csimpaszkodva röhög' kihúzott sorsa fölött. Pali szerfölött boldog, örömében még egy planétát akar Váltani, de cicájának nem kell . . .

— Elóg volt. én már megyek haza. Otthon húzhatom ki a lutrit a — nagyságától! . . .

Az anyóka engem szélit:

— Tessék, fiatal ur! Megmond ez mindent, olyan okos, akár csak egy képviselő . . .

Köszönettel elhárítottam az .ajánlatot s eltávoztam. Olyan okos, mint, . . . Agyamba szuggerá’ódott az anyóka beszéde. Bántott a mulasztás! Valóban olyan okos. De kár volt! Hátha mondott vón valami okosat? Hisz néha ők is mondanak ilyent. Kik? A papagályok? Nem! A . . .

Gondolataimból a. kalauz ráz fel.

— Kérem a jegyet! . .

Hogyan? Hát én villamoson ülök? ... — Hova megy óz a kocsi — kérdem.

— Az állatkertbe . . .

Nagyszerű! Kipótolom az elmulasztottat. Meghallgatom az okosakat — a papagályokat . . .

.. - 1 ütött kis otthonukban ünnepük a vasárnapot. Beléptemkor nyájasan üdvözöl az Árika: Mars haza: Ejnye — gondoltam magamban — de kedves vagy!... Ejnye, szólal meg a sárgahasu Arika párja . . . Hm.

Ez talán szintén gondolatolvasó, támad a gondo’a- tom. No hát ebből még baj is lehet . . .

Talán jobb volna akkor . . . eredj haza! — üvölt felém ismét Arika . . . No liát, ez belelát a vesémbe, rettenetes, akkor jobb lesz . . . Nem, ne tessék félni, ezeknek ez a -szavajárásuk — nyugtat meg Mariska, a papagályok felügye'őnője. Mindig ezt kiabálják . .. Hm.

így pláne érdekes! Mindig csak egyet hajtanak...

— Tessék csak nézni, mi mindenre képesek — folytatja Mariska . . . Belép ketrecükbe. Éktelen rikácso lás, fülsiketítő lárma. Mindegyik a maga mondókéját citálja . . . Nohál! Eszembe jutott egy indítvány. Hol is hallottam? Egyszerre csak hárman beszéljenek!... Talán itt is ilyesmit kéne ajánlani. Már a Mariska meg is valósítja.

Elhallgat az egész papagály-parlament. Egy borzas sárgahasu papagály-férfi egy dróton hintázni kezd. Lenézően tekint a rács előtt őt bámuló publikumra . . . Mariska feléje közeledik. Karját nyújtja... Ara . . . Arikám . . . Gyere ide . . . Haragszol rám? Szeress egy kicsit . . . Hiába Mariska, becéző szava.

— Mit akarsz? — szólal meg egy piros farkú szürke zsakó mamagáj hirtelen.

— Adj egy csókot Arikám — rimánkodik Mariska. Mars haza,! — hangzik az elutasító válasz Ara csőréből. Szerfölött tetszik ez Ara becses nejének. Melléje húzódik; hisz ez egy mintaférj . . .

— Papuskám, papuskám, —• kiabál egy Kakadu. Ara neje dühösen pillant arra. Ni a Lóriska talán el akar csábítani vagy mi — gondolja magában . . ■ Egész odasimul Arájához. Eza’att Mariska egy karót nyújt Ara feló . . . Ara rálép. Mariska, lóbálja a karót. Ara énekelni kezd . . . Tra, da, da, tra, ra, ra... tri, rá, rá . . . dá. Trillázik is közbe, de neje dühösen rátekint s ekkor erős baritonon folytatja ... Da, da, da . . . Majd a Mariska leteszi s tapsol neki . . .

Ekkor Ard, simmizni kezd . . . Járja, ropja úgy a táncot, hogy a nézelődő gyerekek a hasukat fogják nevettiikben. Hiába, kulturált lény ez az Ara, mert simmizni is tud. Mariska eldobja a karót, kezébe fogja, simogatja-babusgatja az Arikat, mire Ara neje dühöngni látszik, mert hátul a Mariska szoknyáját csipkedi. Féltékeny.

Ara nem, törődik vele, simulva tűri a becézgetést — hisz kulturpapagályférfi s úgy látszik csapodéiig — mert Mariskának cuppanós puszit reszkíroz meg férficsőréből . . . Szerencse, hogy a neje a szoknyával csipkelődve ezt nem látta . . . Talán még vér folyt volna . . .

Hogy hínak, hogy hínak? érdeklődik a szürke zsakó-papagály egy kis emberkétől a rácson. A kis fin nevetni kezd. A zsakó csak kiabál. Hogy hínak, hogy Irinák?

Hm . . . nevet a kis diák, hát Keresztessi Gabi vagyok.

Ejha! — hangzik a csodálkozás Arától.

Biztosan azért kiabál, hogy még nem tudom jól a leckémet — szepeg a kis diák.

—- Eridj haza, eridj haza — kiabál Ara.

A Karola még egy szót sem szólt. Büszke teremtés. Kék homloka amazon. Olasz papagály . . . He bezzeg vizavije. A Bubi — papagály . . .

Kisztihand, Kisztihand., szól csáb-szava Mariskának. Ideája megfogamaott. Mariska enged a kisértésnek. Kiveszi a Bubit ketrecéből s fogócskát játszanak. Mariska előre, Bubi utána. Annyira szalad, hogy cipőjét is letapossa.

Ejha . . . hangzik az irigykedő szózat ismét Arától .. . Hogyne, hisz az imént kettesben táncoltak s ime ez a Bubi elcsavarja már a Mariska fejét! . . . Hát ilyen a világ? Ejha, ejha . . .

Ara, mamagája, azaz hűséges neje Rózsi Ruksival kezd veszekedni. Ara le akar szállni, Rózsi nem en-