Uj Budapest, 1922 (2. évfolyam, 1-41. szám)
1922-01-11 / 2. szám
1922 január* 11 UJ BUDAPEST 3 rónát, december havában 6.385.1100 koronát vett be a főváros. A leggyengébb hónap tehát augusztus volt, ettől az időponttól kezdve állandóan emelkednek a bevételek, hogy maximumukat a múlt év decemberében érjék el, amikor naponta több mint 2 millió koronái szórakozott el a főváros népe. Arra vonatkozólag, hogy a vigalmi adó bevételei hogy oszlanak meg a szórakozás egyes faj tűi között, még nem készült el a részletes statisztika. A legnagyobb tételt természetesen a színházak adják, utánuk a mozik következnek, de jelentékenyek a sporttelepek és az Ügetőverseny Egyesület bevétele is. A sportpályákról 1,300.000 korona vigalmi adó érkezett be, amiből az olvasható ki, hogy a sportpályák ez évi bevétele tizenhárom millió volt. Az Ügetőverseny Egyesület vigalmi adó címén 1,200.000 koronát fizetett, vagyis, az adó húsz százalékos mérvét véve alapul, az Ügetőverseny Egyesületnek az elmúlt esztendőben hatmillió korona volt a jegybevétele. Nyers számadatok szerint kártyapénz címén való bevétel az elmúlt esztendőben 15 millió koronára becsülik a pénzügyi osztályban. Eszerint kártyapénz óimén kommersz és hazárdjátékok után 80,000.000 korona volt a kávéházak és klubok bevétele. Ez napi háromszázezer koronás átlagnak felel meg. vagyis a főváros közönsége csak kártya- és pinkapénzben naponta 200.000 koronái fizetett el. Tudvalevő, hogy a főváros közgyűlése még az elmúlt nyáron a vigalmi adó felemelését határozta el és ebből a célból megváltoztatta a vigalmi adóról szóló szabályrendeletet. Eddig érthetetlen okokból késett a rendelet belügyminisztériumi jóváhagyása, a főváros sürgetéseire a belügyminisztérium mindig azt felelte, hogy az akták a pénzügyminisztériumban vannak és még nem érkeztek át a belügybe. A főváros most arról értesült, hogy végre az akták vándorutjukon elérkeztek a belügyiminiszteriumba, úgy hogy néhány napon belül meg fog történni a kormányhatósági jóváhagyás. A fővároshoz érkezett hirek szerint a belügyminisztériumban némi módosítást szenvedett a rendelet, amennyiben az orfeumtulajdonosok indokolt kérelmére a minisztérium megváltoztatta a rendeletmódo- sitásnak azt a rendelkezését, mely az orfeumok belépődíjainak ötven százalékát veszi el vigalmi adó fejében. A belügyminiszteri um az orfeumok vigalmi adójának csökkentését határozta el a tervezettel szemben és ebben iaz értelemben fogja csak a belügyminiszter a szabályrendeletmódositást. jóváhagyni. A városházán különben erősen készülnek a jóváhagyás leérkezésére és a pénzügyi osztály máris elhatározta, hogy a leérkezés után azonnal életbelépteti a felemelt kategóriákat és csak annyitkéslekedik, amennyi idő alatt az emelésről szóló plakátokat elkészíti a házinyomda. A színház és szórakozóhely igazgatók tehát el lehetnek készülve arra, hogy február elsejétől kezdve már a magasabb tarifákat fizetik, ami különösen a premiereket és reprizeket. valamint a nagyobb befogadóképességű mozikat érinti érzékenyen. APOLLO-SZÍNPAD ^KABARÉ) Blaha Lujza-lér 2. Telefon: József 13—26 inrÉl/nrnU vígjáték. Irta : GERGELY MIKLÓS. Fordította JHIlAUjUIV és szinre alkalmazta : Dr. HEVESI SÁNDOR. VEI U A £1 f vígjáték. Irta ROBERTO BRACCO. AVfcBIirlASIV Fordította : BÁLLÁ SÁNDOR. SzSI13si Rózsi, Boross Géza, Kondor Ibolya, Saásdy Alice, Áldori László uj magánszámokkal. Kezdete y28 órakor. — Pénztárnyitás: 11-töl 1-ig, d. u. 4-töl 6-ig. gedi ... A rózsa-kakaduk s a sárgamellii arák szótlanul szemlélik az eseményt. De a bárom örvös és a crozella feszengnek a helyükön. Megszólal a rácsnál, a kis Gabi előtt, a sárgabóbitás mellett egy öreg mamagáj. — Itt vagy még? ... — A kis diák elsomfordál. Nagyszerű dolgokat képes velők produkáltatni a Mariska. Szeretik is. Kap sok puszit tőlük. Most egy szirti papagály előtt kezd hajlongani. Az is. Ha Mariska lehajlik, a szirti is; ha fel — ő is. Most Jancsi meg Juliskával — egy párok — játszik. Kató, avagy a Sándor papagály helyeselni látszik az ügyet, mert rákezdi: Jó, jó, jó . . . Mariska hozzálép. Ekkor elhallgat. A legnagyobb rimánkodásra sem reagál. Iiossz napja van. Szegény Kató! . . . A Pubi megszólal — németül: — Hast du verstanden? Gut’n Morgen! A kis diák csodálkozik. Nagyon okos a Pubi, magyarázza Mariska, beszél magyarul és németül. Kap érte tiszta vizet . . . A zöldszárnyü Buksit az inka felé tart. Csak tartana . . . Rózsi nem engedi, mert hisz ott az Arája. Nagyon okos ez az Ard, interpretálja Rózsi mozdulatait Mariska. Kissé öreg, de azért nagyon félti Rózsi. Igaz, hogy ők 150 évig is könnyen elélnek. — Mit akarsz? Látod Mari? — Zavarja meg beszédünket Ara! A Buksi tolakodói magatartására hívja fel a figyelmet. S ép idejében, mert a Rózsi lecsapni készült a csábitóra . . . Elbúcsúzom a papagályoktól. Kalapot emelek. Rózsi csőrét biggyeszti, Pubi Kisztihandot kiabál, Kató is megszólal, hogy már —- jó, jó. a Szirti hajlong s Ara ream formed: — Mars haza. • • e Huszár, vagy Sipócz, volt a kérdés két napon át Budapesten. Kinek az akciója fémjelzettebb, a polgármesteré, vagy pedig Huszár Károlyél Melyik akció pénze jut jobb helyre, az a pénz-e, amelyet tízezer koronás belépőjegyek alakjában szurkol le a bőpénzü publikum a ,,Láthatatlan Vendég“ szeretetéstélyéré, vagy az a csendben munkálkodó} igazi jótékonyság, amely rikoltozás nélkül, un módon igyekszik teljesíteni a szegényekkel szemben vállalt kötelezettségét. Az afférnak van két jelentéktelennek látszó pontja, amelyet e helyütt érdemes megtekinteni közelebbről is. Az egyik Huszár Károlynak az az állítása, hogy ö adminisztrációs költség nélkül dolgozik és a befolyt pénz minden egyes fillérje egyenesen az arra leginkább rászorultak kezébe jut. Az adminisztrációs költség ügyében vagyunk bátrak tisztelettel felvetni azt a szerény kérdést, hogy vájjon fizet-e portót a kegyelmes ur akciója az elküldött levelek és pénzküldemények után. Eddig ugyanis nem. olvastunk még az igen gyakran nyilatkozó kegyelmes úrtól olyan intervjut, melyben megtámadta volna például a postát, hogy az miért nem hajldndó ingyen számtani a Huszár-féle patentirozott postai küldeményeket. Ha az adminisztrációs költség feltűnően való emlegetése arra lett volna célzás, hogy a. Sipőcz-féle akciót viszont igen drágán adminisztrálják, akkor megnyugtatjuk a kegyelmes urat és minden liberális barátját, hogy a polgármester akciójánál igazán nincsen egy fillér adminisztrációs költség sem, a gyűjtés és a pénzkiosztás hivatalos utón, tehát ingyenesen történik„ még pedig közvetlen módon, személyes jelentkezés alapján, tehát nem történhetik meg az, ami a Huszár-akciónál megtörtént, hogy a kőbányai suszter, aki váratlonul pénzt kapott a Láthatatlan Vendégtől, annyira megörült a könnyen jött pénznek, hogy az első embert, akit talált, jelen esetben a pénzt hozó postást, magához vette és az adományt elitta az utolsó fillérig. A másik momentum, amelyre rá akarunk mutatni, két adomány a Sipőcz-féle akció javára: A Raracs Marcell tízezer koronás és a Gaál Jenő ezer koronás adománya. A két adomány — mind a kettő az affér után érkezett — bizonysága annak, hogy a túlsó oldalon is akadnak férfiak, akik a polgármester szerény, de becsületes akcióját többre becsülik, mint a Huszár-féle hacacárét. Idők jele. . . Róbert bácsi, akinek hiúságát legyezgeti az öngyilkos jelöltekkel való foglalkozás, telesirja a liberális lapokat, hogy Zilahi-Kiss Jenő dr. tanácsnok elvette tőle a lőportár- dűlői óvodát, melyben a főváros fűtési, világítási és személyzeti költségén, de Róbert bácsi nagyobb dicsőségére 12 olyan gyermek volt elhelyezve, akinek szülei Ami általában a fővárosnak hitelügyeit illeti, könnyű volt a háború előlii időben külföldi kölcsönöket felvenni. Ma én a magam részéről a leghatározottabban ellene vagyok minden kü Iföld i kölcsönnek. Semmi szükségünk sincs arra, hogy valamelyik győztes állam pénzét vegyük igénybe és miközben a mi pénzünk napról-napra romlik, a győztes államoké pedig stabilizálódik, ebből a folytonos változásból kifolyólag mi évről-évre nagyobb kamatot fizessünk. Mesebeszédnek tartom azt, hogy ha ma külföldi kölcsönt veszünk fel és idővel majd a mi valutánk megjavul, akkor számszerűit kevesebb koronát kell majd visszafizetnünk a. külföldnek. Akik ismerik a, magyar népnek teherviselő képességét és adózási kedvét, azok tisztában lehetnek azzal, hogy ez az ideális állapot sohasem fog bekövetkezni. Ha a székesfővárosnak hosszú lejáratú kölcsönre lesz szüksége, az! csak itthon lesz szabad felvennie. Meg fogjuk organizálni a hosz- szu lejáratú kölcsönfelvételt, meg fogjuk or- nizálni a papir-emissziót, ha rákényszeritenek bennünket, a bankmaffia ellenére is. Ha a bankok ugyanazt a harcot hirdetnék, mint amit a közgyűlési kisebbség hirdet, akkor azonnal hozzáfogunk a magánhitel ügyének újjászervezéséhez. Megbirkózunk mi huszonöt bank- direktorral is, mert az igazság a mi oldalunkon van. Egyáltalában nem ijedünk meg attól, hogy a bankok ridegen elzárkóznak a főváros elől, mert tudjuk azt, hogy ma a törvényhozáson keresztül megteremthetjük a. hitelnyújtás becsületes alapjai t, A székesfőváros rövidlejára tu hiteligényeinek kielégitésére viszont — azt hiszem — leghelyesebb volna, ha valamelyik fennálló bankkal reális szerződést kötne a főváros és egyidejűleg gondoskodás történnék arról, hogy ennek a banknak a váltóit az állami jegyintézet elfogadja. Szóval a főváros inveszticiózus kölcsöneinek és rövid lejáratú kölcsöneinek ügyében nekem az a meggyőződésem, hogy teljes önállóságra kell törekednünk és ha a bankok nem akarnak velünk tárgyalni, akkor önállóan kell megszerveznünk pénzügyeinketöngyilkosok lettek. Az ügy maga nem nagy jelentőségű, azt a 12 gyermeket el lehet helyezni akármelyik fővárosi árvaházban, gondoskod hátik elhelyezésükről a Gyermekvédő Liga, az óvodát pedig visszaadják eredeti rendeltetésének, hogy az Angyalföld legelha- gyottabb részén 300 proletárgyerek az otthoni hideg szobából naponta legalább néhány órára meleg helyiségekbe kerüljön. így is van rendjén, mert amikor háromszáz gyermeken lehet segíteni, akkor a tizenkét gyermek érdeke háttérbe kell, hogy szoruljon és éppen Zilahi-Kiss Jenő dr. tanácsnok nemes szivére és koncepciójára vall, hogy felismerte a helyzetet és gyorsan segített rajta, Idáig rendben lenne a dolog, a baj ott kezdődik, hogy egyes liberális orgánumok ezt az egyszerű adminisztrációs intézkedést is propagandának szeretnék felhasználni és még hetek múltán is élvezhetni fogjuk a vérengzőbbnél vérengzőbb elmekkel ellátott liberális sajtótudósit ásókat, amelyek már arról fognak elmélkedni, hogy a fővárosi közoktatási vér- szopók piócája az öngyilkosok gyermekeit, a tizenkét apostolt, külön öngyilkosságba, kergetik, hogy a felszabadult területen a saját családja számára, — mondjuk: tengeriből-gazdaságot rendezzen be. Csak konkrétumokat uraim, csak konkrétumokat! Minden hün- gulaikeltésnél szebben beszél a tett és a liberális hangulatkeltést már megunta, Budapest népe, amely tetteket vár. De a túlsó oldalról igazán nem tapasztalhat,. Hull a hó és lucskos mocsokká változik a pesti járdán, melynek a kellő módon való tisztántartásáról nem gondoskodik sem a főváros, sem a rendőrség. Jól emlékezünk arra az időre, mikor, természetesen a béke boldog éveiben, a házfelügyelőket, akik akkor még csak házmesterek voltak, reggel öt órakor könyörtelenül felcsengette a sarki rendőr, hogy takarítsák le és homokkal vagy hamuval hintsék be a járdát, hogy amikor megkezdődik az utca. élete, senki se csússzon el, veszélyeztetvén a lába épségét, Ma minderről szó sincsen és tiszti- tatlan és gondozatlan járdán egymásután ficamitják ki a. lábukat az emberek, a főváros és a rendőrség nagyobb dicsőségére. Még a városháza és a városi házak udvara és járdája sincs feltakarítva és behintve és a városháza, kapualjaiban is egyre-másra csúsznak el a hivatalos ügyeikbe arra járó emberek. A ILI. számú pavilion lépcsője például, amelyen éppen a legszegényebb és legnyomorultabb emberek igyekeznek a közjótékonysági ügyosztályba, teljesen takaritatlan, ugy- annyira. hogy ott a lemenetel szinte életveszélyes. Rendet kérünk úgy a városi épületekben, mint az utcai járdákon, még pedig azonnal és műiden bürokratizmus nélkül, mert olyan intézkedésre, amely talán a március elején elér a házfelügyelő, azaz pardon, igazgató urakhoz, igazán nincs szükségünk . . . —-———Müller Testvérek ■ ■ Vegyészeti Gyár R.-T. tinta, tuss és festékgyártmányai nélkülözhetetlenek. A közélelmezéssel kapcsolatban hozott az a közgyűlési határozat, hogy a főváros a kormánytól 300 millió korona kölcsönt kérjen, még nincsen elintézve. Amikor azt a javaslatot tettem, hogy a főváros üzemei részére forgótőkét szerezzen, az egyik legelőkelőbb fővárosi bank vezérigazgatója. Éber Antal, nyilvánosan kijelentette a közgyűlésen, hogy a bankok a fővárosnak hitelt nem adhatnak. Ez volt az egyik oka. annak, hogy a 300 millió korona kérését indítványoztam. A másik oka pedig az volt, hogy ma, amikor az 1921. évi XIV. törvénycikk pénzszűkét előidéző intézkedései fenn- állanak, szükségesnek tartottam, hogy a kormány figyelmét felhivjam arra, hogy a fővárost nem lehet kiszolgáltatni az uzsorázó bankoknak és ha már a kereskedők, az iparosok és a gazdiák kényszerülnek is uzsorakölcsönöket igénybe venni, a fővárost mentse ki a kormány ebből a katasztrofális helyzetből. Meg vagyok győződve arról, hogy sokkal helyesebb volna, ha az 1921. évi XIV. törvénycikket, amely a pénzjegyek ideiglenes kibocsátásáról szól, általában revízió alá vennénk és az állami jegyintézetet a magyar közgazdasági élet hiteligényeinek megfelelően reorganizálnánk. Ez azonban hosszúlejáratú vállalkozás volna. Tehát a sürgős elintézésnek érdekében tartom szükségesnek azt, hogy az állami jegyintézet bocsásson a fővárosnak 5 százalékos forgótőkét üzemei számára rendelkezésére. Azokkal, akik azt tartják, hogy a főváros ezt a pénzt sohasem adná vissza, és hogy a főváros üzemei nem rentábilisak, nem is vitatkozom, mert természetes dolognak tartom azt, hogy ha a főváros üzemei ilyen kölcsönt kapnak, akkor teljesen üzlet szer ideg kell ezeket a vállalatokat vezetni és semmiesetre sem szabad az általuk előállított javakat olyan áron adni, hogy a végén az üzemek ráfizetéssel dolgozzanak. Egyébként, mint a hangulatváltozásból észre veszem, ma már csak demagógok merik követelni azt, hogy a közüzemek ráfizetéssel dolgozzanak, mert néhányszori energikus felszólalásaim után mindazok, akik állandóan hirdették, hogy a város és az állam tulajdonképpen a legnagyobb árdrágítók, elhallgattak és nem merik többé azt kiabálni, hogy az állami és városi üzemekre rá kell fizetni. A főváros hitelügye Irta: EREKY KÁROLY v. miniszter, a törvényhatósági bizottság tagja
