Uj Budapest, 1922 (2. évfolyam, 1-41. szám)
1922-04-05 / 14. szám
2 1922 áftr*iiis 5 hogy miként tudjuk a magyar kikötőt nemcsak a belföldi, hanem főleg, a tranzitákere ske de lem nemzetközi áruforgalmába bekapcsolni. Minden fiiba, amit e tekintetben ma elkövetünk, alig ki- reparálható bajokat é.s mulasztásokat jelenthet. A legsürgősebb feladatok közé tartozik tehát azoknak a gazdaságpolitikai kapcsolatoknak szerves és intézményes kiépítése, amelyek forgalmi hálózata révén a magyar kikötőt a mi közgazdasági érdekeink szolgálatába tudjuk állítani. A legtöbb nő rosszul állította ki a számláiólapof Folyik a választói névjegyzék összeállítása A főváros előkészületei a nemzetgyűlési választásokra A városházán e pillanatban talán a közjogi ügyosztályban folyik a legnagyobb munka, hol Várossy tanácsnok vezetésével egész kis hadsereg dolgozik a nemzetgyűlési választások előkészítésén. Ezekről a munkálatokról Matolay Viktor dr. tanács jegyző, a központi választmány jegyzője, a következő nyilatkozatot tette az Uj Budapest számára: — A nemzetgyűlési választók névjegyzékeinek összeállítása a. kiadott kormányrendelet rendelkezéseinek megfelelően folyik. — A névjegyzék tervezeteket a belügyminiszter rendelete szerint március 30-ig kellett el- késziteni, s azoknak április 1-től kezdődően a központi választmány rendelkezésére kell állam, hogy a központi választmány tagjai április 9-éig azt átvizsgálják, megállapítsák az ideiglenes névjegyzékek véglesres szöveg“! <->s a, központi választmány a miniszteri rendelet értelmében két példányban leírassa azokat. Ez ,a két most leírandó névjegyzék példány lesz a belügyminiszter által meg ezután meghatározandó időben közszemlére téve és az abban foglaltak ellen lehet majd felszólalni. — A névjegyzék-tervezeteket péntekén és szombaton vette át a képviselőválasztások adminisztratív teendőit végző tanácsi XT. (közjogi) ügyosztály, s azokat a központi választmány tagjai 1-én szombaton, 2-án vasárnap és 3-án hétfőn vizsgálták át. — Az már megállapítható, hogy az összeíró küldöttség és a székesfőváros oktatószemélyzetének melléjük beosztott tagjai hatalmas munkát végeztek, s a névjegyzék tervezetek összeállítása minden kritikán felül állóan sikerült. Gonddal, nagy vigyázattal, a rendeletben foglaltak pontos szem előtt tartásával készültek, s a fel nem vétel miatt a választói joggal bírók részéről kevés felszólalásra van kilátás, éppen a rendeletben foglaltak alapos szem előtt tartása következtében. — A választók száma pontosan még nincs megállapítva, valószínű azonban, hogy mintegy 70—80 ezer választóval lesz kevesebb, mint éz 1920. évi összeírásnál volt. A választok száma a nőknél a 6 elemi osztály megkivánása és a, korhatár felemelése folytán lett kevesebb, ^ A régi Pest i. A pesti görögök Pusten, a régi századok lakosságában, meglehetős bőven voltak képviselve a görögök. Laktak Pesten, valamint Budán, s gazdasági és kulturális erejüket tekintve, éppen nem tartoztak az utolsók közé. Általában a pesti ember erről nagyon keveset, esetleg semmit se tud. Pedig a dumaparti korzó közönsége naponta elsétál a régi falak előli, amelyek a pesti gö- rögség letűnt napjairól kezdenek mesélni, ha valaki a főváros históriájában lapozni kezd, s beljebb kerül a dunáparti görög templom és ,,görög udvar“ küszöbén. Azt az időpontot nem ismerjük pontosan, amikor a hellén nemzet késő fiai erre veszik útjukat, de az bizonyos, hogy a nagy magyar király, Mátyás alatt már üt vannak, mint kedvelt idegenek, Budán, a Verbőczy- u teában a főméltóságok palotái mellett állt egy-cgy gazdag görög kereskedő palotája. Fölfelé való szivárgásuk indító oka a török nyomás is volt, melyet már mind erősebben kezdtek érezni hazájukban, görög Macedóniában. A török világ elmúlása után a magyarországi kereskedelemnek jelentős tényezői voltak, s természetesen egyre jobban gazdagodtak. A pesti polgárok közé 1721-ben veszik föl a „görög“ vallás híveit, a törvényhozás pedig a görögkeleti .vallásu lakosok jogállását 1791-ben rendezi. Abban az évben, amikor fölavatják a dumaparti templomot, amely egyébként a görögkeleti oláhok temploma is volt. Vallásos alapon, általában nemcsak az oláhokat, hanem a szerbeket is .ideszámították, összekeverték a görögökkel, s csak később a XVIII. század végén különböztetik meg őket. Magyar- ország egykori tudós ismertetője. Schwortner, 1798-ban UJ BUDAPEST viszont a férfiaké az irni-olvasni tudás meg- kivánása- miatt, — A további terminusokat, igy u közszemlére kitétel időpontját a belvg:>/miniszter még nem közölte, valamint nem közölte a felszólalásra kitűzött határidőt sem, az erre vonatkozó hirdetmény azonban készen áll, s azt a határnapok közlése után azonnal a főváros közönségének a tudomására hozzuk. Ez a. hirdetmény részletes kitanitást fog tartalmazni minden irányban, s ennek pontos elolvasása, után a közönség pontosan tudni fogja azt, hogy azoknak, akik a. névjegyzékbe nincsenek felvéve, mit kell tenniök, — ha egyébként bírnak választói jogosultsággal, — hogy a névjegyzékbe felvétessenek. —- Az összeíró küldöttségeknek sok bajuk volt a számlálólapok helytelen kitöltése folytán, különösen a nőknél, akik iskolai végzettségük kérdésében nem voltak tájékozottak, s érdekes, hogy majdnem kivétel nélkül beírták a számlálólapokra, hogy 1518. évben választójoguk volt, holott akkor a nők még nem voltak választók. De úgy ezeken, mint egyéb akadályokon és nehézségeken túl tették magukat és minden tekintetben megbízható és lehetőleg pontos névjegyzék tervezeteket állítottak össze. Lelopják a fákról a jelzőtáblákat A főváros harca a facsemete-tolvajok ellesi Fock tanácsnok a fővárosi parkokról A természet gyermeke, a falusi ember, az erdész, a kertész féltékenyen őrzi, becézi, ápolja, neveli facsemetéjét, mert tudatában van jelentős előnyének. A pesti publikumnak nem adatott meg az a kiváltság, hogy a szabad természet gyermekének vallhassa magát, mert fülledt levegőjű irodahelyiségekben, kormos gyárakbban s zárt ajtók között él, azaz tengődik s igen ritka az alkalom, mikor időt szakíthat magának egy-egy erdei kirándulásra, vagy egy ligeti sétára. A város vezetősége gondoskodni kívánt és kivan, hogy egy-egy ilyen alkalommal legalább jól érezzék magukat az emberek, de ezen cél kivitelében, sikerében mindig. meggátolják' a ie'ketlen, a durva, a sivárlelkü rosszakarók. Akik nem tudják vagy nem akarják megbecsülni, megvédeni azt a sétányt, azt a parkot a akik ezzel nemcsak anyagi, de jelentékeny közegészségügyi kárt is okoznak a fővárosnak és a társadalomnak egyaránt. Hisz ez a nagy város a forró nyári napsütésben úgyis egy valóságos izzó kohó, hol a bőségtől besüpped lábunk nyomán az aszfalt és tüzet lehel, hol a bágyadtságtól támolyogva járnak az emberek s amikor egy parkba, sétányhelyre, fás övezet alá érnek, valósággal fel- lólegzenek, megújulnak s élni kezdenek ismét. Miért tehát a kíméletlenség, a rombo’ás, a pusztítás! Hogy történhetik meg az számtalanszor, hogy frissen kiültetett facsemetéket még manapság is karóstul azonnal ellopnak, virágzó gyümölcsfákat nyaláb- számra letördelnek, forgalmas úttestekre kiültetett zölde’ő fákat össze-vissza rongálnak, miért? S itt különösen a fiatal generációhoz, az iskolás ifjúsághoz intézzük szavainkat! Mert a panasz, .a kifaka- dás ellenük irányul. Fokozott mértékben felhívjuk ezért a tanítók figyelmét erre s kérjük őket, ne szűnjenek meg o kérdés nagy bordereiét teljes egészében megvilágítani, megértetni a tanuló-ifju- sággal! a következőket Írja róluk: „A macedónok, vagy uj-gö- rögök elszórtan élnek széles e hazában. Sehol sem alkotnak önálló, tiszta görög falut. Az ő kezükben fordul meg a legtöbb pénz és árucikk, amelyet Magyarországból Törökország leié indítanak. A Törökországból Magyarországba és Németországba irányuló beviteli kereskedelem is az ő kezükben van. Az ország nagykereskedelmén és legtöbb pénzén a szerbekkel osztozkodnak. Földműveléssel sehol sem foglalkoznak s mivel csak nagyritkán állnak katonának, a régi macedón vitézség próbáit hiába keressük náluk. Tisztán görög paróchia Magyarországon mindössze tizenhét van.“ Majd könyvének más helyén ezt Írja: „Minden középnagyságú faluban találni egy görög és egy zsidó kereskedőt. Délin agyarországban a belföldi és külföldi kereskedelem kizárólag a rácok, görögök és zsidók kezében van. Magyar, vagy német kereskedő csak ritkán élhet meg tőlük." A XVIII. század végén irt igy Schwartner: hová lettek azonban azóta az ily értelemben hatalmas gazdag görögök?, A temetőjükben pihennek, vagy felszívódtak, félreíolódtak a folytonos gazdasági versenyben. A régi pesti görög temető a Külső Váci-uton volt. Az előkelőek, a pesti patrícius görög- családok temetője azonban bent volt, templomuk mellett. Nyomai még ma is megfúrnak, ha valaki befordul a templom mellékkapuján, ott találja a görög nyelvű sirföliratokat, a falba illesztett vörös márványokon. 1804-ig temetkeztek ide a gazdag pesti görögök, inig házaik a templom körül sorakoztak. A Galamb-utcában, a templom mellett lévő ház az egyházközség iskolájának és kórházának adott hajlékot, azonkívül, hogy itt kapott helyet a plébánia is. F.z az éppen nem barátságos külsejű liáz talán a legrégibb háza Pestnek, alapjait még a XVII. században rakták le a jezsuiták, majd a piaristáké lett, s tőlük vették meg a görögök. Felkerestük Fock Ede tanácsnokot s megkérdeztük tő e, mily állapotban vannak a város parkjai, sétányai! Válasza egy valóságos nagypénteki lamen táció volt; igy informált bennünket: — Minden igyekezetünkkel pótolni törekszünk azt a nagy hiányt, mely parkjainkban a forradalmas idők pusztítása nyomán támadt. Azonban erre sok idő szükséges, mert, sajnos, a fát nem lehet csak úgy teremtenünk, átültetnünk, hanem a helyszínen kell sokáig' nevelnünk. így pl. azt a pusztítást, melyet a Kőbányai- és Köztemető-utón • véghezvittek, csak több évtized — egy generáció alatt tudjuk helyrehozni. Nagyon kérem, ha már a zsurnalisztika ebben segítségemre törekszik, mutasson rá arra, hogy a fák ápolása a közönségnek is fontos kérdése, valóságos közkincs, s a gyermekeket is erre kellene nevelnünk, tanítanunk. Mert a növényzet kímélése a kultúra jele; a fák és ültetvények rongálása pedig durva leiekre vall. S mégis mi történt a múltkor is? A Rudas-fürdő körüli szépséges zöld felfuttatást egy gyermek lemetszette, kit az őr megfogott, elvert; amire az egybegyült közönség csaknem az őrre támadt... Parkjaink közül helyreállítottuk a Mária Terézia-, Kálvária-, Rákóczi-, Hunyadi- és Klauzál-tereket, mindenütt számolván azzal, hogy a gyermekeknek elegendő tér álljon rendelkezésre játékuk végett. A Mátyás- és Tisza Kálmán-térhez nem merünk hozzányúlni, mert ott mindent azonnal ellopnak. Pedig csak egy kiesi faültetvény több mint 150 koronába kerül, bál még a nevelése, fenntartása? Sok esetben a sodronykeritéseket is teljesen ellopták. A közönség támogatására van szükség; bele kell nevelni a fiatal nemzedékbe a természet szeretetét, a kultúrát, mint azt láttam Németországban is. Mikor egy Ízben oda autóval megérkeztünk, a gyerekek örvendező hurrá kiáltásokkal fogadtak s kalapjaikat lengették; nálunk, kővel-sárral megdobáltak, az volt az első. Itt a nagy különbség! Nem a rombolásra, hanem, az építésre kell tanítani a gyermeket. Ahelyett, hogy a telefoncsészéket leg'unmiipus- kázza. inkább arra, hogy a kártékony állatokat pusztítsa. — Nemrégiben is a ligetben minden egyes fanem mellé kiakasztottunk egy-egy ismertető táblácskát: ez juhar (acer), ostorfa (cel- tis), stb. S mi történt? A gyerekek puskáikkal még aznap lelövöldözték a táblák emailját s azokat teljesen tönkretették. — Megemlítésre méltó, hogy nemrégiben a közigazgatási bizottság gazdasági és erdészeti albizottságában támadás hangzott el aziránt, hogy nálunk a fák ápolásához nem értenek, hisz a fákat is megnyesik. Több nagy német várostól kaptuk a felvilágosítást, hogy nemcsak lehet, de kell is nyesni, mert a törzset kell nevelnünk. Hisz Pesten az utcákon kiültetett fák felnevelése úgyis nagy nehézségekbe ütközik. Az utcák profiljainak szélesebbeknek kellene lenni, ahol a fa külön is megállhatna vagy pedig nagyon széles drennirozott külön öntözéssel ellátott helyeken szabadna csak ültetni. Látjuk, hogy a Kossuth Lajos-utcában is az urmusok már kora nyáron teljesen elszáradnak. A pesti görög nők híresek voltak szépségükről, de társadalmilag erősen zárkózott életet éltek. A görög urak, bankárok és kereskedők a közelben levő váci-utcai — tiz évvel ezelőtt lebontott — Korona-kávébázban tanyáztak. A negyvenes évek magyar láza aztán a görögöket is elkapta, akik eddig hűen ragaszkodtak nemzetiségükhöz s nyelvükhöz. Ekkor játszik jelentős szerepel a közülük való Sina Simon, akiknek a Lánchíd megvalósulása körül voltak érdemei s itt említhetjük meg a Haris-csa 1 ádot, amelynek nevére bizonyára élénken emlékeznek azok, akik kezlyüt, vagy cipőt vásároltak a Haris-bazárban s amely családnak egyik derék leszármazója segédhivatali igazgató a városnál. H. A pesti rácok emlékei A szerbek sem voltak mindig oly hangosak és kihívó módon bátor urak, mint a sok szerencsével keresztülvitt balkáni háborújuk óta mutatkoztak addig a napig, amikor egy ekzaltált diák szörnyű pisztolya elindítói ta a világ mai katasztrófáját, hogy azután Magyar- országunk legdusabb földjét rabolják el... Kétszáz és néhány évvel ezelőtt például egészen bizonyos, hogy ezt nem lehetett róluk mondani. Vazallusai voltak a töröknek, szegélyét csókolták kaftánjának, lent, saját bibijükön épp úgy, mint a törökség magyarországi végvárában, Pesten és Budán. Ebben a minőségben, török kapitányok alatt, kitűnő martalócoknak bizonyultak, ha kellett, éppen a magyarokkal szemben. Viszont az is igaz: mihelyt kivonult a török a Duna e pontjáról, helyesebben amikor fölnyársalták őket — derék és vitéz fajrokonainkat - Lotharingiai Károly karabélyosai és magyar hajdúi: egyszeribe átalakultak békés lakosokká.
