Uj Budapest, 1922 (2. évfolyam, 1-41. szám)
1922-01-26 / 4. szám
2 JU BUDAPEST 1922 január* 26 A főváros koncesszió-meghosszabbításról tárgyal a fogaskerekűvel Uj kézbe került a Fogaskerekű — Mit igér az Idegenforgalmi az engedély meghoszszabbitásáért ? — A svábhegyiek panaszai a Fogaskerekű ellen Az Uj Budapest több ízben megemlékezett a Fogaskerekű azon akciójáról, hogy a téli üzemvitel ellenében a főváros egyelőre engedje át egy esztendőre a sikló kezelését a részvénytársaságnak. Az erre vonatkozó beadvány megjegyzi, hogy ezt a nemzeti ajándékot, amely egy esztendőre 800.000 koronájába fog kerülni a Fogaskerekűnek, abból a célból adja a nemes részvény társaság, hogy ezáltal ia főváros jóindulatát biztosítsa a Fogaskerekűnek a közeljövőben bekövetkezendő megváltása és a budai hegyvidék közlekedésének fejlesztése ügyében. Az érdekes tárgy az elmúlt közgyűlés napirendjére volt kitűzve, onnan azonban levétetett azon a cimen, hogy a közlekedésügyi ügyosztály vezető tanácsnoka pénzügyi szempontból az ügyet nem látta eléggé e'.őkészi- tettnek. Mikor legutóbb irtunk .a Fogaskerekű önzetlennek egyáltalában nem nevezhető ajándékáról, megjegyeztük, hogy ez a lépés csak bevezető stádiuma annak az akciónak, amely a budai hegyvidék közlekedésének monopolizál ásót és a magánérdekeltség kezében való megtartását célozza. Jóslatunk sokkal gyorsabban bevált, mint magunk gondoltuk volna. A. Fogaskerekű azóta már a tervek egész sorozatával ostromolja a fővárost, e tervek bármelyikének megvalósítása természetszerűleg világossá teszi, hogy a felajánlott ajándék nagyon is captatio benevolentiae célzatú volt. a háttérben már akkor ott leselkedett az a rideg és mohó üzleti politika, amely a Fogaskerekű egos/, üzletmenetét intézi. Érdekes és a közvélemény által eddig nem tudoü dolog, hogy az elmúlt esztendőben a Fogaskerekű gazdát cserélt. Az Angol-Magyar Bank tulajdonából az Idegenforgalmi és Utazási Vállalat tárcájába került rozzant lokomotivjaival, de annál nagyobb értékű telkeivel a Fogaskerekű, aminthogy úgy látszik, hogy az Angol-Magyar Bank a budai hegyvidék fejlesztésére vonatkozó tervet teljesen feladta. A titokban tartott tranzakció csak most került nyilvánosságra és kevesen tudják azt is, hogy az Angol- Magyar Bank. illetőleg az Égisz másik budai üzlete a Lukácsfürdő szintén uj gazdát kapott, a Meinhardt Testvérek személyében, akik az Ang’olparkj jövedelméből félretett milliókat fordították a Lnkácsfürdő megszerzésére. Úgy látszik, hogy az Angol-Magyar Banknak a Britt-Osztrák Bank megalakításához minden magyar pénzre szüksége volt,; ami kissé furcsa színben tünteti fel Krausz Simon londoni tárgyalásait, melyek további angol érdekeltségek bekapcsolását célozzák a Kolá-hankház üzletébe... Az Idegenforgalmi tulajdonába került Fogaskerekű most némi altruisztikus mázzal igyekszik magát bevonni és céljait elérni, amennyiben az Idegenforgalmi részvényeinek negyven százalékra azon a cimen, hogy az Idegenforgalmi tartja fenn a hivatalos színezetű Menet jegy irodát, a MÁV tárcájában vau, A régi Pest — Café Kemniizer —A'üli, lakó és gyöngéd rajzu metszeten áll egy ház, aminőt mar sűrűn bontogattak a Belvárosban. A metszel, «amely sárga papírján az idő nyomaival olyan, mint a Célig már holt ember keze. —- több mint százéves. A ház is tehát s az a kis ■ darab élet, amit halvány körvonalakkal mulat a XVIII. század messzi és pirosló alkonyából, nem meglepő, hogy színién nincs. Mint ahogy a tavalyi hóról, füstről, szerelemről és sok egyébről példázgató mese mondaná: eltűnt. Kemnitzer.sebes Haus: igy nevezi a metszel a házat, amelynek kapuja előtt apró alakok sétálnak, nekünk különös tartással, rokoko hájjal s oly ruhában, amit Irancia diplomatáktól tanult el a középeurópai dandy- szabászat. A valóságban persze, a metszet házának pontján, ma nem ily s'.ilii a világ. Helyére az „Angol királynő" kerüli. Közben azután megszűnt az „Angol királynő is, hogy szállást adjon a háború intézményének: a Pénzintézeti Központnak. Az örökség tehát ennyiben lolytatólagos. A Cafe Kemniizer helyére szálloda jött, nem az a metamorfózis történt vele, ami sokszor megtörténik az utcák regényében, amely árubúzát , épít olt, ahol valamikor belvárosi kúriák vas- rostélyai mögött, comlesse-ok szép haját érte a nap. Segédek, nagy vég vásznak, karrierre vágyó' külvárosi kisasszonyok csapatát helyezi oda. ahol egykor Pelöli olvasla lel sorait a magyar karri elé induló barátainak. Café Kemniizer: úgy hangzott ez abban az időben, amely Peslten a polgárosodás nagyon korai hajnala, mini ahogy a mai ember ejt valamit, a kiejtés ínyenc árnyalatával, hatch, klubot, kávéházat, ha ez a fényűzés. a puha kényelem netovábbja. Cafe Kemnitzer: ill ültek a mai Beigrád. méreteinek megfelelő Pest urai s tették ugyanazt a látszólagos semmit, amit .szigorú társadalombölcsek ma is óvásukra Írnak. Ültek, még pedig oly békés kiegyenlítésével az osztáfykülönba részvények többi része a Nemzeti Hitelintézeté és az • 'Angol-Magyar Bánké. Ez az altruisztikus színezet már is élénk szerepet játszik és a jövőben még- élénkebb szerepet fog játszani az Idegenforgalmi terveiben, amennyiben a részvény- társaság azt ígéri, hogy az elvesztett tátrai fürdők helyett a budai hegyvidék fellendítésével iparkodiK ide idegeneket vonzani. Ez azonban csak; máz és maszk, a valóság a Fogaskerekű üzlete, még inkább a koncesszió-meghosszabhitás. Az ÉGISz minden valószínűség szerint azért bocsájtotta át a nagy jövővel kecsegtető hegyivasutat az Idegenforgalmi tárcájába, mert a saját nevében a| városháza mai viszonyai mellett még csak kérni sem merte a koncesszió meghosszabbítását ést arra sokkal alkalmasabbnak tartotta az Idegenforglmi által benyújtandó hegyvidék-fejlesztési maszlagot. A fejlesztés azonban csak terv, mert a körül forog minden, hogy 1926-ban a területhasználati szerződés értelmében az tizletfelszerelés ne kerüljön a főváros birtokába. Mert a helyzet az, hogg 1026 október 31-én a Fogaskerekű Vasút Részvénytársaság| ingyenesen és tehermentesen jut a- főváros birtokéiba. Magától értetődő, hogy a Fogaskerekű —• mint azt a lapcink múlt számában közölt panaszos level is 'bizonyítja — óvatosan tartózkodik minden befektetéstől és a Fogaskerekű közlekedése ma mizerábilisabb, mint valaha. A budai hegyvidék lakói annyira el vannak! keseredve a Fogaskerekű viselkedése ellen, hogy Krizs Árpád dr., Lipthay Lajos dr. és Virt er, László dr. bizottsági tagok vezetésével az elmúlt héten nagyszámú küldöttség kereste fel Till Antal tanácsnokot, ia lcöz’ekedésügyi ügyosztály vezetőjét, aki előtt súlyos kifakadó sókkal illették a vasuttulajdonos részvénytársaságot. A tanácsnok azonnal eljárt a Fogaskerekű igazgatóságánál és Ígéretet kapott, a menetrend és általában a közlekedés javítására. Az ígérettel kapcsolatosan azonban a Fogaskerekű most kirukkol egész tervével, melynek alfája és ómegája az 1926 október 31-én lejáró koncesszió-meghosz- szabbitás. A Fogaskerekűi egyelőre tiz esztendőre, azaz 1936 végéig szeretné koncesszióját meghosszabbítani. Erre az esetre a fenti ígért hegyvidéki fejlesztésen kívül teljes rekonstrukciót igér a részvénytársaság, igéril a vasút, villamosítását és két vágányra való átépítését. A tervezetet meglehetősen vegyes érzelmekkel fogadtéik a városházán, noha az már n legközelebbi jövőben bizottsági és közgyűlési tárgyalás alá ia kerül. Az bizonyos, hogy az üggyel most alaposan foglalkoznia kell a fővárosnak és nincs kétség,aziránt, hogy ai problémát meg kell oldani. A koncesszió meghosszabbításával szemben áll az a lehetőség, hogy a főváros vagy megvárván 1926-ot, amikor ingyen hull ölébe a Fogaskerekű vagy akár most, amikor már megváltási joga megnyílt, saját kezelésébe venné át a vasutat. Ennek a megoldásnak ellentmond az a körülmény, hogy a városra is' nagy rekonstrukciós terhek háramolná- bak a megváltás esetén és fővárosi kezelés bizonyos tarifális kötelezettségek is, amelyeket 'ma nem kell oly mereven érvényesítenie, főleg a tisztviselőkkel és a munkásokkal szemben, de amelyek egy fővárosi kezelés estén a hosszú esztendőkig még a mainál is jelentékenyebb deficittel kiizködővé tennék az üzemet, A fővárosra különben is annyi nagyszabású feladat vár a villamos vasutak átvételével kapcsolatosan, hogy uem ér rá ilyen lokális jelentőségű problémával bajlódni és teljesen elegendőnek tartja, ha beleszólási és felügyeleti jogát biztosítja. A legfontosabb azonban, hogy az Egyesített Vasutak átvételével kapcsolatosan a fővárosnak módjában áll a. budai hegyvidék közlekedési problémájút másképen is megoldani és ha arra szükség mutatkozik, a magánérdekeltség kezében maradó Fogaskerekűnek konkurenciát csinálni. Itt van például — hogy. csak egyebet ne említsünk — a zugligeti villamos meghosszabbításának lehetősége, amely esetben máról-holnapra megdönthető a Fogaskerekű tarifapolitikája. A dolgot tehát mindenképen meg kell gondolni és bizonyosra vesszük, hogy úgy a közlekedésügyi bizottság, mint a főváros közgyűlése alaposan megtárgyalja döntés előtt az ügyet. Egy azonban bizonyos. Még pedig az-, hogy abban az esetben, ha a főváros a koncesszió meghosszabbítására szánja el magát, egyrészről a legteljesebb beleszólási és felügyeleti jogot kell biztosítania magának a Fogaskerekű menetrend- és tarifapolitikájába, másrészről a vasút elektrifikálásában és rekonstrukciójában a részvénytársaságnak kellő ellenértékét kell nyújtania a koncesszió meghosz- szabbitására. Ä nemzeti ajándékok ideje már elmúlt és olyan területhasználati szerződést, mely a téli üzem fenntartását a főváros nyakába sózhatja, még egyszer nem, szabad a főváros törvényhatósági bizottságának megkötnie. Részvénytársaság a Keleti Vásár rendezésére A főváros egy millió koronával vesz részt a részvénytársaságban — Az Iparcsarnok mögött pavillonokat építenek a vásár céljaira Purebl Győző dr. tanácsnoknak az árumintavásárokról szóló cikksorozatát az elmúlt év őszén közölte az Uj Budapest. A cikksorozat, mely a tanácsnok külföldi tanulmányutjával kapcsolatosan a budapesti árumintavásár uj szervezetére vonatkozólag telt értékes indítványokat, széles körökben kelteit feltűnést és annak eredményeképen máris i n ég v aló s i t ott n a k mondható a Keleti Vásárnak részvénytársasági alapon való megszervezése. Az erre vonatkozó konkrét javaslat legközelebb már a tanács és a közgyűlés elé kerül, csattanó válaszául azoknak a vádaknak, amelyek a fővárost állandóan ipar és kereskedelemellenes politikával vádolják. Az alakítandó részvénytársaságban a természetben nyújtandó előnyökön kívül a főváros egymillió koronáival fog részt venni, hogy ezzel is tanujclét adja a Vásár iránti jóindulatának. A dolog mai állásáról Purebl Győző dr. tanácsnok a következő nyilatkozatot tette munkatársunknak: — Ez év őszére már uj kereteiben, méltóan, egy hatalmas világvároshoz, fog- megnyilni a Keleti Vásár. Először úgy gondoltuk, hogy már ebben, az esztendőben a Lágymányoson, direkt e célra kisajátított, hatalmas területen építjük fel a Vásár pavillonjait, erre azonban ezidén nem kerti), sor részben a közlekedési nehézségek miatt, részben pedig azért, mert az ségnek, hogy — mint egy angol utazó megjegyzi, — illő távolságban bár, három lépésre, de egyaránt megfért a „púderes kabátos fodrász, a vén kofa s a likőrt szopogató gróf". Üllek, mert a Cafe Kemnitzer volt oly ravasz, mint egynémely mai utóda: kitűnő asztalosoknál rendelt karosszékel. Gondolván: minél jobb a szék. annál több likőrt szopogat a gróf, kávét a vén kofa s hosszú szivart a púderes fodrász. Cafe Kemnitzer a „legszebb kávéház, amit láttam, nincs párja Európában." Ezt persze nem mi mondjuk, hanem annak idején mások, akik jártak benne s elnyerték egymás pénzét kockán, játszottak kártyát, persze ferblit, s még néhány oly játékot, amely előttünk csak misztikus nevén ismeretes (fáraó, landsknecht). Többek közt egy világjáró angol adta a Gafe Kemnitzernek határozottan az elsőséget. Robert Thomson, aki megnézte és leírta Pestet. Tudós ember volt, Botanikus. Növényeket fedezett fel, s valami fii-fajta révén, neve a magyar botanikában is szerepel. A lepkefogó angol, minden valószinüség szerint nem túlzott, amikor az akkori civilizál Is ág nevében kiutalta részünkre ezt a bókot. Mint az is készpénznek vehető, amikor egy másik, finom, művelt és piszoktól undorodó kényes ur, Graf von Hoffmannsegg észreveszi a race-keveredésnek a nőértők szempontjából való előnyeit, s az áradozó csodálat és udvarlás hangján Írja, hogy egy csomóban sehol ennyi szépség. Hogy a magyar nők mellett bújjon el gyorsan Drezda és Lipcse, a német városok asszonyai „mérsékeltebb“ gyönyörvirágok, sőt nem is virágok. Ha az angol Robert Thomson kijelentése tehát nem üres udvariasság, akkor ez a következők miatt érdekes és érinti a jellent. Az első kávéházak a kontinensen ugyanis Parisban nyíltak, s nem sokkal utána — tőle függetlenül 7— Becsben. Anno 1683. Valami Kolt- schiszky. Ppllák nevű ember itt az alapitó,, aki török földről hozta szájában az arab növény izét. Kitűnő kémszolgálatokat végzett Budának a töröktől való visszafoglalása körül, s amikor a császár. 1. Lipót meg- | kérdezte, hogy jutalom fejében mit kíván ön Kolt- schiszky Pollák, — nem Lipót-rendet kívánt, hanem kávéházi engedélyt. Kezdeni tehát Becs kezd hamarább kávéházat. Pest csak folytat, jóval később, s mégis, amikor egy angol végigböngészi Európát, a legszebb kávéházat nem olt találja, ahol kellene, elsőbbségi okon Becsben, vagy más német városban, hanem Pesten. , Már most, kérdezhetné valaki, hogy mi ez, ha nem ugyancsak a mai szimptóma, már a XVIII. század végén, 1793-ban. Mi ez, ha-nem ugyanazon pesti sajátság régi jelentkezése, amit minden nyugati környezetből idejött rögtön észrevesz, hogy először: sehol aránylag ily sok kávéház. S hogy másodszor: sehol egy csésze feketéért annyi villany s kényelmi szolgálat. Emberek, akik vizsgálnak s kezükben stiatiszltikai táblákkal megállapítanak és analizálnak, persze azt mondják. hogy e sok és drága villany oly fény, mint az éhes komédiás boldog mámort mimelő mosolya. Hogy ami mögötte van. ez nem vagyon és kultúra, hanem fatálisán keserű iz, rossz ebéd, zilált otthon s a léha nótája. Lehet, bár a dolog nem egészen oly bizonyos, mini ahogyan ezit dogmatikusan kijelentik oly urak. akik szintén járnak kávéházira. A vmindennap egy uj kávéiul/“ ugyanis még elfogadható a morális és gazdasági depresszió, a lelki és materiális szegénység fokmérőjének. Bár éppen egy kis statisztika szerint, 1820-ban, magának Pestnek már huszonhat kávéháza van, ami szintén sok, pedig ekkor még hiányzik a nagyvárosi rohanás tömegnyomora. De hogy a pesti ember (polgárt ériünk s nem mágnást) lefizeti a klub tagsági diját s kávéházba telepszik, hogy a kávéház folyvást fokozza fényűző s kényelmi allűrjeit, hogy . ■a la forum romanura, a kávéház egy forum luinga- ricum, vagy legalább is egy fórum pestiense, —— ennek, éppen a múlt adataiból is kiolvashatóan, mintha más oka volna. Vér, szokás, éghajlat. Kelet. (1) i.y
