Uj Budapest, 1922 (2. évfolyam, 1-41. szám)
1922-01-26 / 4. szám
//. évfolyam Budapest, 1922 január* 26 4. szám UJ BUDAPEST VÁROSPOLITIKAI ÉS CkÖZGAZ P El Keresztény Községi Párt hivatalos lapja ♦ Megjelenik minden szerdán ♦ Előfizetési ára: Egész évre 440 K ♦ Felévre 220 K ♦ Negyedévre 110 K ♦ Egyes szám ára 10 K ♦ Szerkesztőség és kiadóhivatal: V., Kálmán-utca 20. ♦ Telefonszám : 63-10• ♦ Felelős szerkesztő: Dr. Doby Undor A közgyűlés uj pártja, mely groteszk 'kontrasztjául múlandóságának Széchenyi István gróf hlalhatatian revét választotta jelzőjéül, igazán nem fog nagyobb eltolódásokat okozni a közgyűlés erőviszonyaiban. A Széchenyi Párt, ha egyáltalán megalakul, vagy nem szűnik meg, amikorra e sorok megjelennek, töredék csupán, torzó, jelképe a turáni átoknak, a széthúzásnak, az egyenetlenségnek, mintaképe annak, hogy a személyes hiúság hogyan győzedelmeskedik az eszméken és ideálokon. A Keresztény Községi Pártot sem összetételében sem útjaiban nem fogja zavarni az uj alakulás, mely számbeli csekélységénél fogva nem lehet tényező a városi politikában és annak folyamatát meg nem zavarhatja. Amidőn ehelyütt és kissé hosszasabban foglalkozunk érdemén felül Széchenyi István gróf eszméinek nagyon is törpe epigonjaival, tesszük ezt korántsem az uj pártnak tulajdonított fontosság okából, hanem azért, hogy a kiválási processzusnak tanulságait levonjuk és szemügyre vehessük azokat az erőket, amelyek innen is, túl is szembe helyezkednek a keresztény Budapest megalkotásávál. Az a Programm, amely, ha hitelt lehet adni a hírlapi nyilatkozatoknak, az uj alakulás célját alkotja, egyáltalában nem uj a törvényhatósági bizottság többségi pártja, sőt a választó közönség előtt sem, hiszen ugyanennek a programúmnak a jegyében hivatott életre a választások alkalmával a Keresztény Községi Párt és ezt a programinot hirdette kontúrjaiban sokkal élesebb, céljaiban meg- határozottabb formában pártunknak minden egyes tagja. Mi az oka annak, hogy most ugyanezeket a program mpontokat látjuk viszont a Széchenyi-párt heroszkopján keresztül? Ennek két oka lehet. Az egyik az, hogy keresztény várospolitikának — mert programm- jukból a keresztény jelzőt egyelőre ők sem merik törölni — csak egy progr'ammja lehet, a másik az, hogy a Keresztény Községi Párt nem igyekezett programmját megvalósítani és ezért az eredeti programúiban foglalt eszmék és célok felfrissítésére van szükség. Nézzünk szembe mind a két eshetőséggel. Keresztény várospolitika csak egy lehet, az, amelyik a háborút vesztett ország gazdasági erőforrásaival és lehetőségeivel számolva, igyekszik megvalósítani a város kormányzásában a választójog kiterjesztett szabályai szerint az alkotmány sáncai közé bejutott tömegek akaratát olyképpen, hogy éppen a nagy tömegek számára kedvesebb jelszó-politika helyett szociális irányú alkotásokat teremtsen A főváros jó és olcsó élelmezése, megélhetési lehetőségek nyújtása és a meglévők javítása, a lakosság életstandardjának emelése kivétel nélkül helyet foglaltak a. Keresztény Községi Párt programmpontjai között és megtalálhatók a Széchenyi Párt programmterve- zetében is. Ezeknek a programmpontoknak a megvalósitása, amelyekhez hozzájárult a speciálisabb kérdések egész sorozata, mint például a. közúti vasutak, a közmunkák ügye, mindenkor célja volt pártunknak és igazán nem rajtunk múlt, hogy a Keresztlény Községi Párt másféléves uralma alatt ezekből nem minden valósulhatott meg. De amikor az ország gazdasági lázban vonaglik, amikor az államadósság a . termelő munka csökkenésében és a bank jegy inflációban milliárdokkal és milliárdoikkal nő, amikor az ország törvényhozó testületében alkotások helyett meddő személyeskedések és nyepozvolimos küzdelmek folynak, amikor az országos problémák egész sorozata várja hiába a megoldást, akkor nem a fővároson múlik, hogy nem tud oázist teremteni a sivatagban és az ország sorsától és életétől a vele természetszerűleg szervesen egybeforr! főváros sorsát és életét nem tudja elkülöníteni. Ha a Föld az ország és a Hold a főváros. akkor a Holdat jelentő fővárost nem lehet kitéríteni pályájából, mikor az a Földdel együtt rohan végzetszerii utján és nem lehet tavaszt teremteni a télben, mikor ugyanazon kiima., ugyanazon sugárzás, ugyanazon világtörténelmi változás részese a főváros, mint az egész ország. Ezért hazug minden politika, amely sorsunk katasztrofális hullámzásai között szabadulást és paradicsomot ígér a hajó egyik utasának, inig a többit, a. vigasztalan jövő és az e'lmerü- léstől való félelem környékezi. Ma demagógia minden politika, legyen az liberális, demokrata, vagy Széchenyi-párti, mely mézes Ígéretekkel akar port hinteni a milliók szemébe, be nem váltható frázisok aranyliimjét csillogtatja, amelyekről pedig magok a politikusok, akiknek judiciumuk élesebb és perspektívájuk szélesebb, tudják, hogy be nem válthatók. A programúi, amelyet mi a. választások alkalmával lobogónkra tiiztiink, ma is fent ragyog és annak gyorsabb és sikeresebb beváltását rajtunk kívül senki nem ígérheti. Az a másik eshetőség, mintha mi nem igyekeztünk volna programmunkat megvalósítani és ahhoz hűtlenek lévén, az ideálok felfrissítésére lenne szükség, magától elesik. A pro- grammokat mindig a való élethez és a lehetőségekhez kell alkalmazni és önmagának nem használ, de a főváros közönségével szemben bűnt követ el az, aki bármilyen célból olyan ígéreteket tesz, amelyekről önmaga tudja a legjobban, hogy nem. képes megvalósítani. Milyen célból? Milyen cél vezethette azt a Az utolsó két esztendőben a nemzetgazdasági megújhodás sok lelkesedést, váltott ki a társadalomból. A keresztény magyarság végre .öntudatra ébredt és fölismerte, hogy mily fontos pozíciókat adott fel ötven éven keresztül, mikor a kereskedelmet, ipart és vállalkozást nemsokra becsülve, a tisztviselői pályákon kereste boldogulását. Természetes, hogy a most uj életnek induló egyének még nem képesek magánvállalkozásokba bocsájtkozni, egyrészt, mert a kereskedő pályára lépőknek még nincs elegendő gyakorlatuk és hiányzik a szükséges forgó-tőke is. Sajnálattal kell ugyanis megállapítanunk, hogy a múlt hibáinak felismerése dacára, nem a gazdag arisztokrácia, vagy a vagyonos dzsentri és gazdaosztály sarjai lépnek a kereskedelmi pályára, hanem leginkább a tisztviselői. osztályból és a katonatisztek sorából kerülnek ki az uj nemzetgazdasági pionírok és igy ezek nem mint önálló kereskedők, hanem csak mint alkalmazottak kereshetik érvényesülésüket. Pedig az volna a fontos, hogyha minél több önálló kereskedő és vállalkozó erősítené, gyarapítaná, az olyannyira kívánatos művelt és vagyonos keresztény közévosztályt. Mindaddig tehát, amíg egy életerős keresztény kereskedő- osztály nem létesül, másutón is kell gondoskodnunk arról, hogy a keresztény társadalom szükségletét saját megerősödésének figyelembe vételével, olyan szervezet utján szerezze be, mely szervek minél több keresztény kereskedőnek és iparosnak nyújtanak megélhetést és boldogulást. Ezt a. szervet megtaláljuk a szövetkezésben. Ezért az utóbbi időben több keresztény alapon működő szövetkezet alakult, melyek közül egyik kevesebb, a másik viszont több eredménnyel működik és igyekszik altruisztikus céljait minél jobban megközelíteni. Ha egyik vagy másik szövetkezetnek nem sikerült eredményt elérnie, akkor a hajótörést nem a szövetkezés eszméjének rovására kell írnunk, hanem más körülményekben kell keresnünk. A mai szövetkezeteket kizárólag szakemberek vezetik s igy a szakszerűség hiánya folytán a szövetkezeteket már nem érheti baj. Sokkal inkább akadályozza a szövetkezeteket fejlődésében az elégtelen forgó-töke. mert ma a néhány embert, aki pártviszályt szil, hogy uj pártot alakítson? A. köz érdeke, vagy egyéb szempontok? Az előbbi, semmiesetre. Nem közérdek, nem. a, keresztény százezrek érdeke, hogy a főváros közgyűlésének többségi pártja, mely ma az egyetlen keresztény gondolat, az egyetlen keresztény valóság ebben a szerencsétlen’ országban, meginogjon, lehetőségeit, vagy kedvét elveszítse. Mikor már nem kell a főváros máról-holnapra való életével törődnünk, akkor eljöhet majd az ideje annak, hogy szárba szökjön az elvetett mag és alkotásainknak, kezdeményezéseinknek gyümölcsét élvezzük, talán már nem. is mi, hanem a késő nemzedék. Szerencse azonban, hogy a pártütők alig néhányon vannak, akiknek tervei és számításai a. Keresztény Községi Pártot nem zavarhatják. A Széchenyi Párt nem akadály, csupán egy fájdalmas momentum, mint amikor hű fegyvertársát elveszíti az ember a csatában, de annál nagyobb hévvel és eréllyel tör a győzelemre. A Széchenyi Párt tagjai, akik a szerdai közgyűlésen már a túlsó oldalon fognak küzdeni ellenünk, számunkra egy fájdalmas emlék, egy szomorú dokumentum az emberi gyarlóságról legszerényebb vállalkozások is sok milliót igényelnek Hiszen az évtizedes szaki a pasztal a tokkal rendelkező kereskedő most igen nagy feladat elé van állítva, ha nem rendelkezik kellő forgó-tőkével, vagy legalább is nem terhes kölcsönökkel, mert nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy még az erősen fundált vállalatokat; is nagy bajba sodorhatja a magyar valuta folytonos érték-hullámzása. Ezért nem jól cselekszik a keresztény társadalom, ha a kezdő vállalkozásokat tulszigoru kritika tárgyává teszi és ugyanolyan igényekkel lép fel velük szemben, mint régi 50—100 éves cégekkel szemben, amelyek 50—100 milliós tőkékkel is rendelkeznek. RendkivüJ súlyos feladat előtt állnak azért azok a vállalkozások, amelyek az utolsó két esztendőben, a .magyar valuta folytonos érték- hullámzása idejében kezdték meg működésüket. A magyar társadalom öntudatos összefogására van tehát szükség, amikor egyrészt a tehetős osztály megtakarított tőkéjéből legalább egy részt bocsájt üzletrészek vásárlásával a célirányosan vezetett szövetkezetek rendelkezésére, amit annál is inkább lehet követni, mert hiszen a szövetkezetek 5 százalék kamatot térítenek, holott a takarékok és bankok a betétek után jóval kevesebbet fizetnek. A támogatás azonban ne csak a tőke-nyújtással merüljön ki, hanem a keresztény társadalom szükségleteinek beszerzésénél gondoljon elsősorban azon szövetkezetekre, amelyek viszont altruisztikus céljukat követve, évente a jótékonyság oltárára is nagy áldozatokat hoznak. De ne csak az egyesek, hanem a hivatalos világ vezetői, a városi, megyei és állami intéző körök is gondoljanak a szövetkezetekre. A székesfőváros vezetősége ne csak hirdesse a keresztény irányzatot, hanem gyakorolja is. Nem kívánjuk, hogy tisztes kereskedők és iparosok rovására egyedül a keresztény szövetkezeteket támogassák hatósági rendeléseikkel, hanem, hogy arányosítva ezeknek is jusson a közszál Irtásokból. Lépjen a tisztes kereskedelem és vállalkozás a tisztes szövetkezeti versennyel a porondra. Ebből a nemes versenyből és ebből a támogatásból csak áldás fakadhat a közre, az országra. Nemzetgazdasági törekvések Irta: VEREBÉLY GÉZA a „Kéve* Ruházati Áruház Szövetkezet igazgatója
