Uj Budapest, 1921 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1921-06-01 / 21. szám
5 1 I. évfolyam Budapest, 1921 junius 1. 21. szám UJ BUDAPEST VÁROSPOLITIKAI ÉSCKÖZGAZV TILAP 71 Keresztény Községi Párt hivatalos lapja ♦ Megjelenik minden szerdán ♦ Előfizetési ára: Egész évre 260 K ♦ Félévre 130 K ♦ Negyedévre 65 K ♦ Egyes szám ára 5/fi Szerkesztőség és kiadóhivatal: VKáímán-utca 20. ♦ Telefonszám: 63-10. ♦ Felelős szerkesztő: Doby Undor Az ellátatlanok Irta: Törökné Kovács Hermin székesföv. törv. hat. biz. tag Add mefj nekünk mindennapi kenyerünket ... A gabona szabadforgalmának u.i rendszere elfelejtette az imádság szavait. Elfelejtette, hogy éhező és gondoktól gyötört emberek százezrei fohászkodjék naponta, elfelejtette, hogy az élet, a jövendő sarkpontja ide helyezkedik, elfelejtette, hogy üres, hivságos jelszó minden egyéb, ami ennek az egyetlen mondatnak megkerülésével hangzik el. Elfelejtette, hogy a felelősség óriási súlyát viseli, elfelejtette, hogy a konszolidáció akadályává. lehet abban a percben, amint elengedi sikkasztatni talpa alól az egyedül biztos talajt. Elfelejtette, hogy fülledt levegőjű, szegénységlakta otthonokban száz- és százezer ember néz gyötrő aggodalommal a holnap elé, amikor ennek az átfogó, egyetemes közgazda- sági politikát egyáltalán nem szolgáló rendszernek az átka feltétlenül le fog szakadni reá. Elképzelhetetlen, hogy a nyugodt, haladó holnapnak kérdését ezzel a részrehajló, mostoha- természetű rendelkezéssel egy kalap alá foghassuk. Amely válogatni fog, hogy ezt ellátatlannak tekintem, azt nem, ezt megmentem a koplalástól, amazt éhen hagyom pusztulni. Elképzelhetetlen, hogy ez a „szociális termelésből fakad a jólét“ izű rendelkezés ne korbácsolja fel annak idején a jogos emberi szenvedélyeket, elképzelhetetlen, hogy a konszolidáció nehezen haladó szekere elé áthághatatlan akadályokat ne gördítsen. Nincs szükségünk rendeletre, mely ember és ember között különbséget tesz, nincs szükségünk az igazságtalanságnak arra a szellemére, amely ebből a szociális érzéket arculcsapó intézkedésből kiárad. Ha szegények vagyunk, legyünk mindnyájan egyformán szegények, ha javaink vannak, jusson abból mindenkinek. Lehet,' hogy fönn, ahol eszméket termelnek, vannak bölcs és okos fejek, de szeretném én látni; van-e annyira bölcs és okos csak egyetlen is, amely csalhatatlanul, a. komoly igazság és méltányosság alapján osztályozni tud embereket, társadalmi rétegeket, életmód és szükséglet ezer váltakozását, hogy abból éppen az ne szülessen, ami a nemzet jövőjére gyilkoló méreggé lehet: elégedetlenség, elkeseredés, gyűlölködés. Amig van rá mód, amíg törvények és rendeletek gúzsba nem kötnek, meg kell tennünk mindent, hogy elhárítsuk nemzetünk feje fölül a veszedelmek felhőit. A gyomorral nem lehet tréfálni, éhes ember mindenre kész, már pedig, hogy a szabadforgalmi gabonából jól nem lakik a vékonypénzü pesti ember, még ha 24.000 korona évi fizetéssel rendelkezik is, annyi bizonyos. A nemzetgyűlésen, ugylátszik, hiába várjuk Budapest képviselőinek erélyes állásfoglalását, egyedül a mi föladatunk marad tehát, Budapest községi képviselőtestületéé, hogy felemelvén szavunkat, tiltakozzunk a közellátás minden igazságtalan rendszere ellen. A világos helyzet tulajdonképen ez: kimondották a szabadforgalmat és pedig visszavonhatatlanul, mert állítólag a kisgazdáknak és kereskedőknek érdeke úgy követeli. A pártérdek és agitáció a szabadforgalom jelszavából uszító jelszót csinált, felidézték a szellemet és most nem tudnak uralkodni fölötte. A kortesjelszóban adva van egy üres doktrína, melyre fel kellene építeni az ország közellátásának, sőt uj gazdasági rendjének igazságos épületét. Hogy ez lehetetlen vállalkozás, azt csak azok nem látják meg, akik megfeledkeznek arról, hogy a szabadforgalom, mely csak az országhatárokon belül szabad, gazdasági félmunka, kész gazdasági veszedelem. Felháborító, hogy kortesérdekből és doktriner elfogultságból kísérleti nyullá teszik az országot, azzal a maga nemében páratlan naivitással, hogy Magyarországon szabadforgalmat lehet csinálni, kiszakítva a csonka, maradék országot a világgazdaság minden szabadforgalmat megcsufoló uj rendjéből. Nem szabadforgalom lesz ez, hanem szabad uzsora, szabad gabonaspekuláció, mely egyfelől a kisgazdát fogja súlyos csalódásokkal sújtani, másfelől sanyargatni fogja a városi lakosságot. „Add meg nekünk mindennapi kenyerünket” — mondja az imádság és jól gondolja meg, hogy mit cselekszik, aki ezt a mindennapi kenyeret ki akarja venni embertársai szájából. A magyar Duna a Rotschildok kezén A Schneider-Creuzot-cég opciót kapott a kereskedelmi kikötő megépítésére A Hitelbank rejtélyes szerepe — Becsey Antal interpellál a szerdai közgyűlésen A Mérnökegyesület és a Közmunkatanács állásfoglalása A főváros tiltakozik az idegen tőke beözönlése ellen A főváros évtizedes álma a budapesti kereskedelmi kikötő megépítése. Nagy koncepciójú fővárosi emberek már húsz esztendővel ezelőtt rámutattak arra, hogy Budapest csak akkor lesz igazán a Kelet és Nyugat közötti kereskedelem és tranzitó forgalom fő átrakodló helye, ha megépül a dunai kikötő, ha a főváros előzékenységgel és udvariassággal siet a kereskedelem idecsalogatására. Mint a legtöbb fővárosi tervvel szokott történni, ezt is hamarosan kisajátította magának az állam és ug*y állapodott meg a fővárossal, hog*y a fővárossal együttesen építi meg a dunai kikötőt. Megdöbbenve jelentjük, hog*y o kikötőt nem az állam, még kevésbé a főváros fogja felépíteni, hanem minden valószínűség szerint a francia Schneider-Creuzot cég, amelynek a magyar kormány előttünk és a főváros előtt ismeretlen okokból 1921. junius elsejéig opciót adott a kikötő megépítésének elvállalására. Az opció megadása a legnagyobb titokban történt és arról a főváros minid a mai napig hivatalosan nem kapott értesítést. Az a huzavona azonban, amellyel a főváros ismételt sürgető felterjesztéseire a földművelésügyi, minisztérium a kikötő építését intézte, már régen bizonyossá tette a főváros előtt, hogy a háttérben valami lappang, ami épen nem lehet kellemes és hasznos a fővárosra nézve. Úgy is történt: néhány nappal az opció lejárta előtt került nyilvánosságra az, hogy a kormány a magyar ipar és tőke teljes mellőzésével franciáknak juttatja a budapesti kereskedelmi kikötő felépítését. Most, az utolsó pillanatban, semmi kedvünk sincs arra, hogy a magyar ipar védelméről és a külföldi tőke beözömlésével járó óriási gazdasági károkról zengjünk tirádákat. Csupán rá akarunk mutatni arra a kissé különös kapcsolatra, amelyben a hírek szerint a vállalkozó szellemű francia érdekeltség' a Magyar Általános Hitelbankkal áll. Ez a kapcsolat rávilágít arra a szerepre, amelyet a Hitelbank a Duna idegenné való tételében játszik. Csak nemrégiben választotta be a Hitelbank éppen nem ok nélkül igazgatóságába Domony Móric dr.-t, a Magyar Folyam vezérigazgatóját, bizonyságául annak, az az angol tőke, mely a, Magyar Folyam részvényeinek nagyobbik részéti átvette, legalább is közeli rokonságban van a Bothschildokkal, akiknek a Hitelbankkal való kapcsolata közismert. Amikor a Schneider Creuzot cég opciója mögött megint csak a Hitelbankot látjuk, nagyon is kézenfekvő az a feltevés, hogy a Duna hajóstól, kikötőstül a Roth- schildok kezére kerül, ami a keresztény Budapest szempontjából legalább is nem kívánatos. Fővárosi illetékes helyről nyert információnk alapján a Schneider Creuzot-féle opcióról a következőket közölhetjük: A főváros annak idején azt az ajánlatot tette a kormánynak, hogy a saját költségén, illetőleg a saját hitele felhasználásával építi meg a. budapesti kereskedelmi kikötőt. Háromszáz millió korona, volt az előirányzat, mellyel megépíthettük volna a Duna balpartján a rakodópartot a medencével együtt. Azt gondoltuk, hogy a kikötő építésével öt esztendő alatt készen leszünk — az építés egy éve tehát hatvan millió koronába került volna, amit elő tudtunk volna teremteni. A főváros ezt az ajánlatát makacs következetességgel valamennyi kormánynak megismételte, de a fővárosi tervezetet, — nem tudjuk miért, — egyik kormány sem 'fogadta el. Az elmúlt év őszén nagyatádi- Szabó István földmívelésügyi miniszter feloszlatta a kikötő-épitési autonom bizottságot és egy uj bizottságot szervezett, amelynek működése azonban a régi bizottság* működéséhez nem is hasonlítható. A kormány még azt a tervünket sem fogadta volna el, hogy külön építse a főváros és külön az állam a maga kikötőrészét, azonkívül a főváros építette volna a csatornákat és a vízvezetéket, az állam végezte volna el pedig a kotrási munkálatokat. Csak a legutóbbi időben szereztünk tudomást — nem hivatalos formában — arról az opcióról, amelyet a kormjány a párisi Schneider-Creuzot cégnek adott. Az opció részleteit, illetőleg azokat a kötelezettségeket, amelyeket a francia cég az opció ellenében magára vállalt, nem ismerjük, csupán az a megbízható helyről származó értesülésünk van, hogy a francia ajánlat mögött a Hitelbank érdekeltsége húzódik meg. A legutóbbi tanácsülésből kifolyólag a főváros ut- és csatornaépítési ügyosztálya hosszú felterjesztést intézett a kikötőépilés ügyében a földmívelésügyi minisztériumhoz, amelyben rámutatott arra a veszedelemre, amellyel az idegen tőke bekapcsolódása, a magyar ipar, a magyar kereskedelem és a főváros fejlődése szempontjából jár. A felterjesztésben azt kérte a főváros a kormánytól, hogy ebben az ügyben a legsürgősebben tájékoztassák a. várost, mert igazán lehetetlen, hogy a kormány egy a fővárost annyira érdeklő ügyben a főváros nélkül határozzon. Azt is kijelentettük, hogy amennyiben a legrövidebb idő alatt nem kapunk felterjesztésünkre érdemleges választ, kénytelenek leszünk a dolgot a közgyűlés elé vinni, hogy ezzel is rámutassunk arra a fővárosellenes politikára, amelyet a kormány a kikötőépités ügyében esztendők óta folytat. Értesülésünk szerint a Fővárosi Közmunkák Tanácsa hasonló értelemben irt fel a kormányhoz, és a kormány előtt fekszik már a Magyar Mérnök és Épitészegylel felirata is, amelyben a kikötőépitéssel kapcsolatban a magyar mérnöki kar sérelmeit teszi szóvá, lévén bizonyos, hogy az opció érvényesítése esetén a francia tőkecsoport főképpen a vezetőállásokban nem magyar, hanem francia mérnököket fog alkalmazni. Az ominózus opció ügye különben nagy vihart fog kiváltani a szerdai közgyűlésen, melynek során Becsey Antal mérnök, aki évtizedes harcosa a kikötőnek, terjeszt elő indítványt arra vonatkozólag, hogy a főváros tiltakozzék a francia vámcsoportnak adott opció ellen, és tiltakozását küldöttség utján hozza a kormány tudomására. Indítványáról Becsey Antal a következő nyilatkozatot tette az Uj Budapest számára: — Hetven esztendős álma a fővárosnak a kikötő megépítése, melytől sorsa jobbrafor- dulását várja. A kikötőnek nagy jelentősége csak most derült ki, a veszteti háború után, amikor Fiume elvesztése egyetlen tengeri kikötőnktől fosztott meg. Hiszen a budapesti kereskedelmi kikötő van hivatva arra, hogy központja legyen a megcsonkult ország válságban levő kereskedelmének, az összekötő- kapocs legyen az Északi- s a Fekete-tenger között, melynek fontossága csak növekszik a német csatornahálózat kiépítésével. — Junius elsején, azaz ma jár le a Schneider-Creuzot cégnek adott opció, melynek ez már második határideje: az első május 1-én járt le, amikor azonban a franciák kérésére az opciót egy hónappal meghosszabbították. ,
