Uj Budapest, 1921 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1921-06-01 / 21. szám

2 TU BUDAPEST 1921 junius 1 A főváros is könnyelmű volt egy kissé, ami­kor eddig1 nem emelte fel tiltakozó szavat az opció ellen, noha már akkor állast kellett volna foglalnia, mikor a terv felmerült, es nem most, mikor a tiltakozás esetleg1 mar semmit sem használ. — Én azonban nem akarom rekriminálassal vesztegetni az időt. Indítványozni fogom, hogy a főváros küldöttség utján tiltakozzék az ellen, hogy a kikötő megépítése idegen tőke zsákmánya legyen. A sarkunkra keli al- lani, inkább ne épüljön meg meg par évig a-------- ---------- - - - m»< « A főváros pénzügyi bizottságában és a közgyű­lésen is a költségvetési tárgyalások során több Íz­ben szóbakerült a fővárosi ingatlanok elidegeníté­sének kérdése. Ernst Sándor dr., aki egyike a tör­vényhatósági bizottság legképzettebb és legkoncep- ciózusabb tagjainak, tette több Ízben szóvá, hogy a főváros jövedelmeinek fokozása céljából komolyan gondolkozni kellene egyes fővárosi ingatlanok el­idegenítéséről. Lehetetlen letagadni, hogy az eszme tetszetős, hiszen a fővárosnak nem érdeke, hogy a meglévő adók állandó emelésével és uj adók be­hozatalával tegye napról-napra nehezebbé polgá­rai exisztenciáját. Viszont azonban alaposan meg kell gondolni a dolgot, mielőtt a főváros telkeiből akár egy négyzetméternyi területet is eladnánk, hogy a közgyűlés többségi pártját senki sem illet­hesse a tékozlás vádjával, hogy eladjuk azt, amit elmúlt századokban szereztek számára. Ernst Sándor ötletét vallhatja apjának az az okos gondolat, melyet Orczy Gyula tanácsnok, a középitési ügyosztály vezetője vetett fel a legutóbbi tanácsülésen. Orczy nem eladni akarja a telkeket, hanem hosszú bérletre kiadni és ezzel megtalálja a lehetőségét annak, hogy a főváros jövedelmeit az ingatlanok elherdálása nélkül a polgárságra nézve a legkíméletesebb utón lehessen szaporítani. A tanácsnok tervezete szerint a főváros azokat a telkeit, amelyekre középületek építése céljából szük­sége nincsen, beépítési célokra bérbe adná erre vállalkozó alakulatoknak, bankoknak, iparvállala­toknak, lakásépítő szervezeteknek. Ilyképen nagy­mértékben emelkedne a telkek jövedelmezősége és kellő szerződések utján még esztendőről-esztendőre fokozni is lehetne a jövedelmet. A mai viszonyok között a telkek értéke oly magas, hogy még a tőke­erős építkezni szándékozók sem képesek a szüksé­ges telkeket, főképpen a város belső területein meg­vásárolni és igy az ilyen hosszúlejáratú telekbérlet jótékony hatással lenne az építkezések fellendíté­sére is. A főváros vagyonának majdnem kétharmadré­szét ingatlanai képviselik. A legutolsó normálisnak mondható, 1915 december végével lezárt vagyon­leltár szerint a főváros vagyona 763 millió koro­nára becsülhető. Ebből az összegből 500 millió ko­rona értéket képviselnek a fővárosi ingatlanok, 263 A tisztelt közgyűlés (Városatyák pongyolában) Fábián Béla dr. Nagy múltú politikus ez a fiatalember. Karrierjét akkor kezdte, amikor beleszületett Vázsonyi Vilmos ügyvédi irodájába. Emez első nagy és életbevágó si­kerén felbuzdulva, a továbbtanulás nehéz pályájára lépett. Jogi tanulmányait a fenti irodán kiviil az ország legelsőrangu kávéházaiban is gyűjtögette, vizsgáit pedig az ezeknek megfelelő székhelyű Alma Matere­ken tette, ahol professzorai kérdéseire igen elmés feleletekkel és a heleszületés utján nyert ajánló­levelekkel válaszolt. Természetesen azonnal bíró lett: járásbiró, aki naponta 6 órát gyalogolt s e sok járást egész jól birta... Mint ilyen legelsőrangu közgazdász és közélelme­zési szakember, aki állandóan ostorozza a mások munkanélküliségét... E tárgyról különben röpirata is megjelent: „A munkanélküliség közélelmezési kapcsolatai“ cimen s a Teréz-körnt és Aradi-utca sarkán láttam is mutogatni fényes nappal egy embert, aki e röptanulmányt, mint mondják, elol­vasta. Állitólag, ennek dacára, még ma is él az illető... Városatyasági szempontból a demokraták vezér­kari főnöke és ebbeli minőségében voltak már ugyan­olyan élményei, mint a hires Benedek tábornoknak a Königgrätzi csata idején ... Mostanában hadifogoly ügyiekkel is foglalkozik és e célból magyarra ordította Ziamirski Micislav ..Tur- kesztani városatyák“ cimü tanulmányát, melyért » dedikált könyvet, sőt miniszteri elismerést is kapott. kikötő, semhogy annak óriási gazdasági és politikai előnyeiből ki legyünk zárva. Nem akarunk Törökország sorsára .jutni, megma­radt javainkat nem akarjuk idegen valuták arany füstjéért eltékozolni. — Mi még mindig hajlandók vagyunk a ki­kötő megépítésére — lassan, szerényen, ahogy szegénységünktől telik. De magunk és ma­gunknak akarunk építeni! Azt a havi 10—15 milliót, amibe az építkezés kerül, össze tudjuk kaparni, és akkor legalább nein kell szégyen­keznünk a jövő nemzedékek előtt. millió pedig az tizeinek és ingóságok értékeképen van felvéve. Az összes ingatlanok területe kerek- számban 16 millió négyszögöl, azaz ezer kataszlrá- lis hold. Ebből 1,800.190 négyszögöl, vagyis az ösz- szes telkek 12 százaléka a beépített terület. A be­építés csekély mértékét mutatja az, hogy a valósá­gos épületek alap területe 264.300 négyszögöl, azaz a telekterületek 1.8 százaléka. Pedig ebben szerepel­nek az összes régi, hasznot alig hajtó földszintes viskók is. Ilyenformán azután a főváros üres tel­keinek területe nem kevesebb, mint 14,359.390 négy­szögöl, vagyis az egész,; telekvagyonnak 88 száza­léka. Ezek azok a legnagyobbrészt még parcellá- zatlan telektömbök, amelyeknek még egy része sin­csen beépítve. Ila már most tekintjük a beépített és be nem épí­tett telkeknek összes bérjövedelmét, akkor a leg­utolsó normálisnak mondható zárószámadás, az 1915-iki szerint 15,521.872 koronát találunk bérjöve­delem címén. Mivel a telkek és épületek összes ér­téke akkor 498,325.620 koronával volt felvéve, a bérjövedelem az összes ingatlanoknál kereken 3 százalékát tette a leltári értéknek. Ez az első pil­lantásra igen jelentős jövedelemnek látszik, külö­nösen, ha számba vesszük a rengeteg be nem épí­tett telket, de már sokkal kedvezőtlenebb, ha meg­gondoljuk azt, hogy a főváros vagyonleltára a tel­kek értékét meglehetősen alacsonyan veszi fel és igy a forgalmi érték után számítva, a bérek min­denesetre kevesebbet jelentenek három százaléknál. Egészen tiszta képet kapunk azonban a főváros tel­keinek jövedelméről, ha különválasztjuk a teljesen beépítetlen telkek értékét és jövedelmét, a beépített telkekétől. A vagyonleltár szerint 1915. év végén a főváros üres telkei 189,950.110 korona értéket kép­viseltek, amelyeknek összes bére 732.471 koronát tett ki és igy a beépítetlen telkek tényleges értékük­nek 0.38 százalékát jövedelmezték 19Í5-ben! A főváros telkeinek hosszú lejáratú bérlet utján való értékesítésénél elsősorban természetszerűleg ezek a beépítetlen telkek jönnének számításba, amelyeknek jövedelmezősége igazán minimális. Az adófizető polgárság nem tűrheti összetett kézzel, hogy a fővárosnak, egy leltár szerint kétszáz' mil­liót, a mai pénzügyi viszonyok szerint azonban leg- alcibb másfélmilliárd korona értéket képviselő te­Előhhit Pakots Józseftől, utóbbit Bársony Elemér­től ... Azóta nagyra tartja' magát s már titokban az igazságügyi államtitkárságra aspirál. Természete­sen, csak ha majd Rassay Vilmos lesz a minisztere! És akkor már ez ellen nem is lenne kifogásunk... Teles Béla dr. Városatya és házigazgató illetve igazgatója a Háztulajdonosok Szövetségének s ebből már termé­szetszerűleg következik, ti'ogy néhai Sárosi Gyula szavaival éljünk: S valamint a pisztoly Otthon van a tokban Otthonos ő minden Bérházi titokban. Mikor ugyanis a múlt év derekán közeledtek a községi választások, akkor alakitott az egyébként boldogult demokrata párt egy választó bizottságot, melynek az volt a feladata, hogy akár a föld alól, akár a szürkeség homályából, de valahonnan okvet­len szerezzen, ha nem, is férfiakat, legalább embere­ket, akik majd befoghatok lesznek a közügyek szeke­rébe, hogy o boldogtalan várost kii’ántsák a boldog­ság mezejére. Ez emberkiválasztó bizottság beutazta széles n hazát, többek között a még hozzánk tartozó Lipót­várost is s itt fedezte fel e bizottság jó szemű elnöke Teles Béíát. És eme otthonosságának köszönheti városatyasá' gát... — Topp — gondolta — ez az én emberem. Teles is, Béla is, .szép ember, redingotja is van, őt az Isten is városatyának teremtette! És lett belőle városatya. leklömbje legyen, amely jóformán sémi hasznot nem hajt. Ha még hozzávesszük azt, hogy ez a telekbérlet csak a vagyonos vállalatok és magáno­sok pénztárcájából szaporítaná a főváros jövedel­meit, akkor mindenki tisztában lehet azzal, hogy Orczy tanácsnok javaslatát sürgősen valóra kell vál­tani. Amire különben már a legközelebbi jövőben meg is lesz az alkalom, mert a tervezetet még a nyári szünet előtt tárgyalja a főváros pénzügyi bi­zottsága. Ahol az ócskaruha terem . . . Kik nyernek az olcsósági hullámon? — Hétszáz koronás nadrág — az angol király ruhatárából Fehérnemü-krach a szegénypiacon Az ócskapiacokon dühöng az olcsósági hullám és az utolsó párna, az utolsó ruhadarab igazán kraj­cárokért kerül kótyavetyére. Az olcsósági hullám azonban csak az eladókra érvényes, mert ha venni akar valamit a gyanútlan vidéki, persze a „közve­títő kereskedelem“ felhasználásával, akkor mind­járt minden elsőrangú holmi, ami nehéz százakba, meg ezrekbe kerül. A kufár tág és szabályoz­ható lelkiismeretén múlik, hogy ő olcsósági hullá­mot kiáltva pár koronáért vette meg a megszorult- tól a ruhát vagy bútort, amin most több ezer szá­zalékos haszonnal igyekszik túladni. De a közön­ségnek mintha kissé megjött volna az esze: senki sem, vásárol, igyekszik kibőjtölni az ócskaruhások és ócskabutorosok mindenesetre hosszúra nyúló tü­relmét. A Teleki-téren teljes a krach. A Teleki-tér nagy forgalma külön­ben is már csak a múlté, a privát eladók a tanács rendelete értelmében már vagy háromnegyed esz­tendeje az Uj-vásártérre, a Haller-utca végére köl­töztek át, amelyet szegénypiacnak keresztelt el a kesernyés pesti néphumor. A Teleki-téren csak a bódésok maradtak, akik a békeidőre emlékeztető udvariassággal csalogatják a nadrágos embert, hogy: — Tetszik uraságod egy szép ruha? Ha azután beszédbe elegyedel és netalántán csak­ugyan az a szándékod, hogy Weiner és Grünbaum helyett a Teleki-téren Grünbaum és Weinernél vá­sárolj magadnak nyári nadrágot, akkor el vagy veszve. Becipehiek a boltba, a foltos és kevésbé foltos nadrágok egész áradata ömlik eléd a pultra. A kereskedő szózivatarja bőségesen zuhog. Egészen bizonyos, hogy a végén nem tudsz ellentállni és vásárolsz csekély 600 koronáért egy pepitanadrágot, melyről a kereskedő megesküdött, hogy egyenesen a britt király őfelsége ruhatárából való... De ha másnap megszorulsz és te akarod eladni a fent nevezett pepitanadrágot, esetleg’ ugyanaz a kereskedő ütymálva mondja: — Mit? Ezért a rongyért akar száz koronát? Itt van ötven, azután menjen Isten líirével... De a balek, már mint aki vásárol, nagyon-nagyon kevés. A bódésok panaszkodnak, hogy a felemelt területhasználati* dijakat sem tudják megfizetni. Az adóról nem is szólva, melyet mindenki horribilis­Mint városatya Baracs Marcell azon hivei közé tartozik, kiről az ó-testamentom eme jelese mindég akként szokott nyilatkozni, hogy „Ez az én Szerelmes fiam, kiben nékem kedvem telik.“ A városatyák eme közszeretetben élő tagja egyébként jeles statisztikus. Kár csupán, hogy e té­ren csalhatatlannak gondolja magát. Bár elvégre ez sem, oly elitélendő. Hisz Goethe már 100 évvel ez­előtt megirta, hogy: „Nur die Lumpe sind bescheiden“ s ily terhes feltétel mellett igazán nem kívánható tőle a szerénység .. . Jeles könyvbuvár, de nem ismeri a szláv nyelve­ket. Ezért most rettentő gondjai is vannak. Kár6 (róla legközelebb) ugyanis a múltkor elárulta, hogy Teles kiadni szándékozik memoirjait ugyanazon cimmel, mint amely cimet Turgenyev adott egy hires elbeszélésének: Dnyevnik lisnyavo cseláv'jeka s most keresi kutatja e könyv magyar forditását... Mi megkönnyitjük e munkát. A Klasszikus Ke- génytárban megtalálhatja az elbeszélés magyar for­ditását. A 28-ik kötet 74. lapján: „Egy felesleges ember naplója“ cim alatt... Az egészben úgyis csak a cim az, ami őt érde­kelheti! Joannovicli Pál dr. Jeles billiárdmíivész, volt államtitkár és jelenleg városatya. Mint billiárdista legyőzte legnagyobb ellenfelét is, a szintén kiváló Philipp Gáspár billiárdost. Igaz. hogy a döntő lökéshez utóbbi „ziccert“ adott... Mint állam,titkár a legutolsók közé tartozott, lévén alig egy-két nappal a forradalom kitörése előtt azzá kinevezve. Azután nyugalomba vonult. A kommun bukása után újból államtitkár akart A főváros ezer holdja 0*38°/o-ot jövedelmeznek a főváros üres telkei — Orczy tanácsnok tervezete a telkek jobb hasznosításáról — Hosszú lejáratú bérletbe kell adni a fővárosi ingatlanokat!

Next

/
Oldalképek
Tartalom