Uj Budapest, 1921 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1921-03-09 / 8-9. szám
f. évfolyam Budapest, 1921 március 9. S—9. szám UJ BUDAPEST M Keresztény Községi Párt hivatalos lapja ♦ Megjelenik minden szerdán ♦ Előfizetési ára: Egész évre 260 K ♦ Félévre 130 K ♦ Negyedévre 65 K ♦ Egyes szám ára 5 K ♦ Szerkesztőség és kiadóhivatal: V., Kálmán-utca 20. ♦ Telefonszám: 63-10* ♦ Felelős szerkesztő: Doby Mndor A lakáshiány is lakáshivatal Irta : FERTSEK GYULA DR., törvényhatósági bizottsági tag, a Lakáshivatal panaszbizottságának elnöke Ma. már ez, a kérdés, sajnos, olyan, mint a sündisznó, nem tudja, senki, hol fogja meg anélkül, hogy alaposan meg ne szúrná az ujját. Egy hovatovább rémségekkel fenyegető kérdés, mert akárhol fordul meg az ember, utcán, vásárcsarnokban, üzletben, hivatalban stb. vadidegen embereket másról, mint a lakásról és a lakáskérdésről beszélni nem hall. Tagadhatatlanul komoly és pedig veszélyesen komoly lázas állapot ez és a legrosszabb orvos lenne az, aki ezt az állapotot holmi chininszerii, csak a lázi ideig- óráig csillapító, visszafojtó félrendszabályokkal csillapítaná, ahelyett, hogy a baj gyökerét, a lázat okozó mikrobát, vagy infekciót kutatná fel és ezeket pusztítaná el. Elhibázott therapia, ideológiai félrecsuszam- lás tehát az, ha ezt a fennálló és tagadhatatlanul nagyon is súlyos társadalmi bajt mi a lakás- hivatal úgy mondjam kasztrálásával — amire nézve a közgyűlésen is hallottam elég sok és elég indulatos közbeszólásokat sok embertől és különböző viszonylatokban óhajtásokat —akarnák chininszerüen és hirtelen meggyógyítani. A lakáshivatal nem öncél és a legelhibázot- labb rövidlátás lenne azt úgy megszervezni és •azt bürokratikus institúcióként kibetonozva oly- kép megmerevíteni, hogy ez most már örökre tagozata maradjon a hivatalos apparátusnak. A lakáshivatalnak nyomban meg kell szűnnie és egy percig sem szabad tovább f'enn- állania, mihelyt rendeltetését betöltötte. I)e ettől, sajnos, ma még nagyon messze vagyunk. A lakáskérdés, mint majdnem minden gazdasági kérdés — hisz végeredményében a lakás sem más nem vonhatja ki inagát á legfinomabb gazdasági, mérőeszköz hatása alól, melyet a kereslet és kínálat törvényének nevezünk. Mihelyt ez a mérleg finom pontossággal fog játszani, automatikusan kimúlik a lakáshivatal is. De ma a lakáskérdésben a büntetőjogászok által jól ismert végszükség állapotában vagyunk s azért, hogy a csak egymás vesztével kielégíthető érdekek összeütközése anarchiává ne fajuljon, van szükség a lakáshivaíalra, melynek erélyesen, céltudatosan, de szociális érzéktől áthatva, meleg humanizmussal kell a lakásért kiizködők ádáz busáját az emberileg csak elérhető legnagyobb igazságosság alapján eldöntenie. Itt az igazságosság kérdésénél vetődik azután fel a. legtöbb panasz, amely sokak részéről gyűlölettől lihegő elkeseredésben jut a lakáshivatal ellen kifejezésre. Ez mindenesetre megdöbbentő tény s ezen intézményesen, az anyagi és alaki jogszabályok mélyen átgondolt és kihatásukban már előre approbált megszövegezésével lehet csak segíteni. Tagadhatatlan és köztudomású tény az, hogy ma a nemzetrontó, szerencsétlen két forradalom szennyes hullámaitól felvetve és egyébként is a vidékről s idegen országokból beszüremkedve, annyi sok ezei- kétes, dologkerülő, mindenre kapható, megbízhatatlan elem lézeng a fővárosban, hogy ezeknek irgalmatlan, semmi megalkuvást nem tűrő eltávolításával a törzsö- kös (autochton) vagy itt életfentartó, a nemzeti gazdálkodásra hasznos tevékenységet űző lakosságnak a beözönlőkkel szemben tagadhatatlanul jelentékenyen visszaszorított lakásigénye némi kielégítéshez jutna. Szigorú, taxativ felsoroláson nyugvó anyagjogi rendelkezéssel kellene a Budapesten való lakáshoz szükséges igényjogosultságot megállapítani és ennél a, pontnál még az 1914 aug. 1-re visszanyúló időponttal sem megelégedni, hanem ennél is jóval tovább visszanyúlni mindazon exisztenciákra, akik a közgazdaságra káros, a köz- és áll am biztonságka veszélyes foglalkozást űznek és ilyen kategóriába sorolható exisztenciák. Ebben a kérdésben azután nem a lakásügyi hatóságnak, hanem a független bíróságnak kellene — természetesen megfelelő jogorvoslati rendszer kiépítésével — mindén közigazgatási beavatkozástól mentesen döntenie és természetesen azután neki és. csakis neki, ennek a jogerős határozatnak a végrehajtásáról gondoskodnia, mert sajnos, amint én arra alant vissza fogok térni, a közigazgatási végrehajtásokban nem sok okom van bízni. S nem tudom megérteni, hogy ezt a feladatot a független bíróság miért ne tudná jól megoldani, amikor a törvény reáruházza azt a jogot, hogy valakit megfelelő bűncselekmény elkövetése esetén foglalkozásától eltilthasson, az ország területéről kitilthasson stb. Hogy erre a talán első pillantásra drákóinak tetsző rendszabályra mennyire szükség' van. tapasztalják jóformán nap-nap után a lakáshivatalnál működő bírák, amikor megállapítják, hogy igen sok igénybevétel alá eső lakásban rendőrségi kijelentés, lisztbizottsági élelmiszerigazolványok és lakásigazolványok nélkül laknak egyének, akiknek Budapesten igazán nincs mit keresniük. S nem jutnak lakáshoz benszülött családok házasodni készülő ifjabb nemzedékei, fogságból, katonai szolgálatból megtérő törzsökös, itt exisztenciá- val birt budapesti lakosok. Hogy természetesen ezeknek lelkében mennyi jogos keserűség gyíi- Iemlik meg, elképzelhető. Ebben a vonatkozásban nem téveszt meg engem még a. népszámlálási statisztika azon kegyetlen adata sqm, hogy Budapest népességének utolsó tiz évi szaporodása valamivel meghaladja, a 40.000-et, mert fentebb említett tapasztalataim alapján meg vagyok győződve, hogy rendőrségi és liszt- bizottsági bejelentés nélkül százezrekre menő egyének lappangana.lc a fővárosban, akiknek ugyaniig módon sikerült magukat a népszámlálás alól kivonulok, akik természetesen arra. igény jogosultabb, gazdaságilag értékes egyének elől vonnak el lakásokat. Ebben a beállításban ez a kérdés már nem is a - lakáspoli tika terén mozog, hanem államrendészeti, polieiális vonatkozású, amelyet csak erélyes kézzel s céltudatos, meg nem alkuvó intézkedésekkel lehet megoldani. Meggondolandónak találnám azt is, hogy különösen a világháború kitörése óta létesült és lakásra alkalmas helyiségeket elfoglalva tartó vállalatok, bankalapítások, kereskedelmi ügynöki stb. irodák ezen lakások elhagyására kényszeríttéssenek. Megfelelően kijelölendő helyeken, saját költségükön építendő barakkokban egész jól elhelyezhetők lennének és ily módon néhány száz lakás szabadulna fel. Tagadhatatlan, hogy sok keserűségre, a családi békesség megzavarásával járó kellemetlenségre vezetett a lakáshivatalnak nem -egy, . kihatásában kellőleg meg nem fontolt olyan intézkedése, mellyel megüresedő nagyobb (2— ti—4 szobás) lakásokat Össze-visszaszabdalva, teljesen idegen, nem is azonos társadalmi állású egyéneknek utalt ki a mellékhelyiségek közös használatával, albérleti jogviszonyba kényszerítvén embereket, kik egymásról tudni sem akartak. Ugyanígy visszás állapotokat teremtett nélkülözhetőknek vitatott, jól-rosszul elkülöníthető lakásrészeknek ismét idegen emberek részére való kiutalása. Képzelhető az a gyűlölködő érzés, amelyet ilyenkor a helyzetében sértett részéről a lakáshivatal egy-egy atrocitása kiváltott. Nem mondom ezzel, hogy a lakáshivatal részéről ezek az intézkedések mindig szándékosan történtek, javarészük azokba a for- gatagos időkbe nyúlik vissza, amikor a kom- mün megbukott, amikor a jogbiztonság még meglehetős ingatag alapokon nyugodott, sürgősen, jóformán óráról-órára kellett félig-meddig az életben elviselhető expedienseket találni. Ezeken a most készülő rendelettervezet segít s ezzel tagadhatatlanul sok jogos izgalomnak, indokolt keserűségnek fogja a méregfogát kihúzni. Nem mondom, hogy ezek a célszerűségi intézkedések már jóval korábban, a lakásrendeletek különböző novelláris kiegészítései során nem lettek volna megtehetők, — de hát itt a felelősség nem a lakáshirutait éri. mert nem ő volt a jogalkotó fórum, hanem csak végrehajtó és jogalkalmazó szerv. Az itt taglalt kérdés kapcsán kívánok rámu- i! látni az egész lakáskérdés egyik legfájóbb : pontjára és ez a requirálóis kérdése. Az angol jogtétel igy szól: „Az én házam, az én váram.” Ezt a jogtételt vallotta a legrégibb magyar jog is, mely a családi tűzhely szentségének megsértését a hatalmaskodás esetei közé sorozta, s ugyanígy védi ezt a mai Btk. is. Ezen a ponton vívja, meg egymással a legádázabb csatát a kél, ellenérdekű fél: a ma még beatus possidens (boldog birtokos) és a bekivánkozó, betolakodó idegen. S ha a. magyar Btk. a 830. §-ban meghatározott tényálladék: a magánlaksértés minősítését a bírói tekintélyre bízta, mert a. magánlak szentségét olyan imminens állampolgári jognak ismeri el, melynek megsértése, súlyos megtorlást involvál, úgy az a kérdés, hogy eddig békén bírt lakásomat mással kell-e megosztanom, van olyan fontos: hogy annak megnyugtató elbírálását csak a bíróra bizhatom és nem a közigazgatási hatóságként eljáró és igy az akárhonnan jött befolyásoktól még sem annyira független lakáshi rutaira, na azután a. lakásterjedékre, lakásigényre vonatkozólag ismét anyagjogilag kodifikálandó feltételek vizsgálatával a szükséges jogorvoslatok megengedése után a. bíróság a lakás avagy annak egy teljesen elkülöníthető részének igénybevételét kimondotta, úgy az osztó igazság egyenlőségének elvénél fogva ezt a lakást az illetőtől el is kell venni és azt a lakáshivatalnak ki is kell utalni és a kiutalás-aktusát semmiféle felügyeleti hatóság — még a legmagasabb sem — odázhassa el semmiféle felfüggesztéssel, vagy más egyéb intézkedéssel, mert a bírói határozat egyetlen tekintélye annak mindenre való tekintet nélküli végrehajthatósága. S itt csak bizonyos külpolitikai, katonai és közhivatali szempontokból lenne a miniszternek az eljárás megindításakor nyomban igénybe veendő vétójog koncedálandó, amikor is a bíróság ennek a minisztertanács előzetes beavatkozásának egyszerű konstatálására az eljárást egyszerűen megszüntetné. Ennek a vétójognak a feltételei is azonban anyagjogi rendelkezésekben taxatíve lennének megh atá r o zan d ók. Ebből természetesen folyik, hogy a requirá- lás alól egyizben jogerősen kimondott mentesítés, res judicata, mert végre nem lehet egyetlen polgárból sem bolondot csinálni s őt már birói- lag megállapított alaptalanság dacára tömeges zaklató requirálási kérvényekkel az életből ki- szekirozni. Éppen ezeknek a szekatúráknak és az emberileg alig kiküszöbölhető visszaéléseknek - bárhonnan szármázzanak is ezek — lehető elkerülése végett kimondandónak tartom, hogy a valamely konkrét lakásra beadott első requirálási kérvény beadása utáni harmadik napon túl arra a lakásra további requirálási kérvény be nem adható, illetve a már beadott figyelembe nem vehető. Ezzel elkerülhető az u. n. ti ppekkel való iparszeréi kereskedés és az, hogy aki egy üres lakás kinyomozására költött, fáradt, áldozott, indiszkréció, élelmesség stb. stb. okából egy harmadik által, ki az ő tevékenysége nélkül erről a lakásról még hirt sem hallott volna,'elültessék. Túlságos merevnek tartom továbbá az eddigi lakásrendeletek azon megszorítását, mely csak a legkivételesebb esetekben, jóformán a lehetetlenséggel határosán engedi meg, hogy a háztulajdonos vagy leszármazója a tulajdonát képező házban lakáshoz jusson. Ezt a merevséget a magántulajdon szentségének elismerése, az azon alapon való társadalmi, gazdasági s jogi berendezkedés mellett egyenesen veszélyesnek tartom. így a konszolidációhoz csak nagyon lassan fogunk elérni, hiszen ma a háztulajdonosnak joga alig van, csak rengeteg terhe. Ellenértékűi tehát legalább ezt a jogot biztosítsuk neki, kiterjesztve ezt a felmenőkre is, mert igazán érthetetlen a szülőnek a gyermekkel szemben való hátrábbhelyezése. Sok-sok mindent mondhatnék még el. De ezek inkább részletkérdések, melyek inkább egy ankét tárgysorozatába valók. Mielőtt azonban a szervezetre vonatkozó végső reflexiómmal cikkemet befejezném, kénytelen vagyok kijelenteni és elismerni, hogy az általam előadottak megvalósítása egy csepp csak a forró homokra, melyek az embereket meg fogják győzni, hogy a lakáshivatal helyes adminisztrációja még ezt az utolsó cseppet sem fogja sajnálni kisajtolni, de azért a forró homok to vábbra is megmarad, amelyet csak „szovjet’’ n> elvezettel élve egy nagyszabású „lakáster-
