Uj Budapest, 1921 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1921-08-31 / 33-34. szám
7. évfolyam Budapest, 1921 augusztus 31. 33—34. szám UJ BUDAPEST VÁROSPOLETIKAIVÉS CjCÖZGAZ M Keresztény Községi Párt hivatalos lapja ♦ Megjeleníti minden szerdán ♦ Előfizetési ára: Egész évre 260 K ♦ Félévre 130 K ♦ Negyedévre 65 K ♦ Egyes szám ára 5 K ♦ Szerkesztőség és kiadóhivatal: V., Kálmán-utca. 20. ♦ Telefonszám: 63-10. ♦ Felelős szerkesztő: Boby Andor Nagy-Budapest Irta: SIPÖCZ JENŐ di\, Budapest székesfőváros polgármestere. Évtizedek óta divatos jelszó: Nagy-Budapest megvalósítása. A Nagy-Budapest, a másfél- milliós Budapest évtizedek óta ott szerepel a polgármesteri programmbeszédekben, kormány - nyilatkozatokban csakúgy, mint a Pesthez csatlakozni kivánó városok és nagyközségek álmaiban és tervezgetéseiben. Különösen az, aki figyelemmel kiséri a külföldi világvárosok fejlődését, a Gross-Wien, a Gross-Berlin kialakulását, azt a lassú, de biztos fejlődési folyamatot, melynek során 10 és 20 kilométeres körzetben csatlakoztak a Bécs és Berlin környéki községek a fővároshoz, lehetetlen, hogy ne gondolkozott légyen a külföldi példa magyar megvalósításán, a Nagy-Budapesten, amelyhez szervesen hozzátartoznak Újpest, Kispest, Erzsébetfalva, Csepel, Budafok, Albertfalva és még egész sor kisközség, hogy csak a jelen tősebbeket említsük. A Nagy-Budapest eszméjének újabb apropót ad hazánk fájdalmas csonkasága, amikor teljes joggal merül fel a gondolat, hogy Csonka- Magyarország fővárosát a környező falvak odacsatolásával a béke Budapestjénél is nagyobbá és jelentősebbé tegyük. Ka már Magyar- ország1 kicsiny lett — fűzi ez az okoskodás a feltóluló gondolatokat —, legalább az ország fővárosa legyen nagy és hatalmas, és ha már nem fejlődhetik, amire a háborúk és forradalmak pusztításai után alig van remény, legalább régi pozícióját tartsa meg, és ne veszítse el számbelileg sem azt az előkelő helyet, amelyet tüneményes fejlődése, világvárossá való kialakulása, után Európa nagyvárosai között elfoglal. Arról nem is beszélve, hogy a legutóbbi népszámlálás adatai szerint az utolsó tíz esztendő alatt a főváros fejlődésében viszonylagos csökkenés észlelhető, ez a csökkenés pedig, tekintettel arra, hogy a trianoni béke következtében katonaságunk és hivatalaink száma apadást fog mutatni, még inkább csökkenteni fogja a főváros lakosságát, ennek a megfogyatkozásnak pedig mi sem lenne biztosabb ellenszere, mint a nagy lélekszámú környékbeli községek Budapesthez való csatolása. A csatlakozásnak leghangosabb és legkitartóbb szószólói azonban természetszerűleg azok a község'ek, amelyek a főváros kötelékébe akarnak tartozni. Ezek a községek, amelyeknek gyors ütemben való alakulása magától értetődőleg kis városrendészeti i kultúrát, de annál nagyobb közterheket jelentett, fejlődésüknek biztos és nyugodt mederben haladó, és amellett olcsó korszakát várják a Budapesthez való csatlakozástól. Várják elsősorban a közművet létesítését, a villanyvilágítást, a vízvezetéket. a csatornázást, a rendes utcakövezést, szóval mindazt, ami Budapestet még mai leromlott állapotában is világvárosiassá teszi, és amit sziikebb otthonában fájdalmasan nélkülöz a környék lakossága, amely irigykedve tekint ezek miatt Budapestre. A nagyobbrészt gyenge és amellett költséges adminisztráció, nem beszélve a már előbb említett gyors és igy primitívsége mellett is igen költséges fejlődésről, óriási közterheket rakott a környékbeli községek lakosságának vállaira, úgy hogy nem egy helyen, szemben a fővárosi hatvan százalékos pótadóval, 150, sőt 200%-os pótadót is fizetnek, ami annál súlyosabb. mert a községek lakossága általában igen szegény, hiszen a lakosság zömét tisztviselők és munkások alkotják, akik annak idején azért költöztek a környékre, mert ott a fővárosnál jobb és olcsóbb életviszonyokat reméltek találni. Az én feladatom természetszerűleg csak az lehet, hogy a főváros lakosságának és a főváros adminisztrációjának szempontjából vizsgáljam a Nagy-Budapest megvalósítására irányuló törekvéseket. Ami azt az álláspontot illeti, hogy Nagy-Budapest megvalósítására Budapest világvárosi nívójának megtartása céljából van szükség, az a megjegyzésem, hogy Budapest ma is Csonka-Magyarország egy- hetedrészét alkotja, és igy semmi szükség nincs arra, hogy kicsivé csonkult országunk vízfejű fővárosa a béke-Magyarország fővárosánál nemcsak aránylagosan, hanem abszolút számban kifejezve is nagyobb legyen. A csatlakozni kivánó községek érdekei pedig a főváros közönségének és közigazgatásának érdekeivel nemcsak hogy nem egyeznek meg, hanem szöges ellentétben állanak. NeA főváros minden intézménye szorongó aggodalommal néz a közelgő tél elé, mely a leg- rettenetesebbnek ígérkezik valamennyi, eddig ránk szakadt háborús tél között. A legnagyobb veszedelem mégis a közkórházakat fenyegeti, melyek eddig is csak a jobb jövő reményében, a beruházni valók állandó halaszgatásával tudták ideig-óráig létüket biztosítani. A jobb jövőről szőtt álmok egyszerre szétfoszlottak és előttünk van a rideg tél közelgő réme, mely valamennyi fővárosi intézmény közül a kórházakat fenyegeti a legsötétebben.' A fővárosi közkórházak teléről és az aktuális kórházi kérdésekről kérdést intéztünk Édes Endre tanácsnokhoz, a közegészségi ügyosztály vezetőjéhez. A tanácsnok ur kérdéseinkre a következő felvilágosításokat adta: — A kórházak téli fütőanyagellátása általában biztosítottnak 4 mondható, hála annak a. gondos előrelátásnak, amellyel a főváros vezetősége még a nyár elején igen szerencsés körülmények között tudott gondoskodni a közintézmények tüzelőszerszükségfetéről. E részben tehát semmi fennakadás nem várható. — Az élelmiszerellátás már nagyobb nehézségekbe fog ütközni. A kórházak élelmiszerellátásáról tudvalevőleg a községi élelmiszerüzem gondoskodik, — addig, amig tud gondoskodni — illetőleg amig a hitelünk tart. A helyzet az, hogy a kórházak ötven millió koronával tartoznak az élelmiszerüzemnek, amit nem tudunk megfizetni, mert a kormánytól nem kapjuk meg háborús követeléseinket. Ilyképen mi a községi élelmiszerüzemnek a. legjobb akarat mellett sem vagyunk képesek fizetni, noiha belátjuk azt, hogy az élelmiszerüzem sem adhat végnélkül kölcsönöket és ina már az a helyzet, hogy az élelmiszerüzem kén kölcsönöket, csakhogy a kórházak ellátását biztosítani tudja. Nem messze vám azonban az az idő, amikor az élelmiszer üzem, teljesen kimerül cs egy napon élelmiszer nélkül maradnak az összes budapesti közkórházak. — Most folyik a kórházak 1922-ik évi költség- vetésének összeállítása. Erről részleteket még nem mondhatok, mert az árak állandó íluktu- álása. lehetetlenné teszi a pontos számításokat. Így például julius elején, amikor a költségkünk épen elég- pénzünkbe kerül a Kis-Buda- pestnek nem fejlesztése, hanem a háború előtti nívóra való visszaemelése, — ugyan honnan lenne pénzünk azokra a közművekre, amelyeknek valóra váltását a csatlakozás után jogosan elvárhatná, sőt követelhetné a. környék. Nekünk arra sincs pénzünk, hogy a környékbeli falvak nagy adósságait és közterheit átvállaljuk, hiszen a meglevő adósságok és a budapesti polgárokat terhelő községi szolgáltatások is tulon-tul nagyok és már nem fokozhatok. Az én véleményem szerint tehát a Nagy- Budapestnek megvalósítása továbbra is csak álom marad, egyike azoknak a szép, de valóra talán soha nem váló álmoknak, amelyeket a hosszú és kínos éjszakákon álmodik csonka hazánk minden magyarja és minden elszakított testvérünk. Ha majd helyreáll az integráns, a boldog Magyarország, újra felvetődhetik az eszme: a 20 mii hős Magyar- ország ' másfélmilliós fővárosa... vetés összeállítását megkezdtük, hetven korona volt a zsir kilója és igy mi, nem is számítva a várható árcsökkenést, 70 koronával vettük fel a zsir beszerzési árát a költségvetésbe, holott egy kiló zsírért ma már nem 70, hanem 170 koronát fizetünk. A költségvetés összeállításának másik főszempontja a személyzet számának lehető csökkentése, amire Csilléry András dr. tett életrevaló indítványt a folyó évi költségvetés tárgyalása alkalmával a törvényhatósági bizottságban és amire még Benárd, majd Bernolák népjóléti miniszter is több ízben felhívott bennünket. A személyzet csökkentésének keresztülvitelére bizottságot alakítottunk, melynek Bényi Dezső alpolgármester az elnöke. A bizottságban Győri miniszteri tanácsossal a népjóléti minisztérium is képviselteti magát. Az én véleményem szerint azonban több mint 5%-os személyzetcsökkenés a betegek ápolásának sérelme nélkül alig volna keresztülvihető, hiszen főleg képzett és tanult ápolónőkben most is nagy a hiány. Azt az eszmét, amelyet Szabó Sándor dr. tiszti főorvos az Új Budapest legutóbbi számában felvetett, hogy mennél több apácát helyezzünk el ápolónőnek, a legteljesebb mértékben magamévá teszem és melegen pártolom. Mi nagyon szívesen vesszük az apáca-ápolókat és részükre külön kedvezményeket is biztosítunk. így például a Szent Jánosban ápoló apácákat még nyaralni is elküldtük és számukra külön élelmezésről gondoskodtunk. Apáca-ápoló azonban kevés van, úgy, hogy nagyobb tömegekben valósággal nevelni kellene őket erre a hivatásra. Ebben az ügyben különben értesülésem szerint^ a népjóléti miniszter már a legközelebbi jövőben ankétot fog összehívni, melyen főleg az ápolónőképzést fogjuk az apáca-ápolás szempontjából vita tárgyává tenni. — Kétségbeejtő kórházaink fehérnemű ellátása. A lepedők, a paplantakaró, a párnaciha, a törülköző, mind-mind csupa rongy, úgy hogy még a szülészeten sem tudunk a vajúdó nők számára megfelelő minőségű és mennyiségű ágyneműt biztosítani. A folyó évi költségvetésbe fel van ugyan véve 26 millió korona ágynemű beszerzésre, azonban pénz a valóságban nincsen. Most nagynehezem kaptunk 600.000 koronát, amiből be is szereztünk 800 darab lepedőt, de ez csak egy csepp a tengerben, mert lepedő csakúgy, mint a többi fehérnemű, ezer és ezerszámra kellene. Csőd előtt a kórházak ellátása A kormány február óta nem ad kórházi előleget — Csökkentik a kórházak személyzetet — 8ÖU lepedő: 600,000 korona! — Összeomlás fenyegeti a Zita-kórházat
