Uj Budapest, 1921 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1921-08-31 / 33-34. szám

2

VJ BUDAPEST

1921 augusztus 31

— A kórházak any ay i helyzete valóban kétségbeejtő. Nekünk 108 koronába kerül egy betegnap, ezzel szemben csak 80 korona a megállapított napi ápolási díj, amit jo, ha megkapunk. Most az állam által adott betegapolasi előlegekből élünk, illetve éltünk eddig, inéit a legutolsó előleget, 30 millió koronát, februárban adták és azóta egyetlen filtert sem Kaptunk az államtól. Itt csak az állami korházi tartozások sürgős megtérítése segitne. A fővárosnak az állammal szembeni támasztott korházi követeléseire, külön bizottság alakult, mely most kezdi el működését. Reméljük, hogy a bizottság munkássága nyomán az állam a térítést is megkezdi, mert ellenkező esetben a kórhazakban megáll minden a pénzhiány miatt s akkor igazán nagy baj lesz.

— Ily körülmények között alig tudunk gondolni kórházaink kibővítésére, pedig például

az uj Szent János-kórház tüdőbeteg pavilonjainak befejezése,

amit már hét esztendő óta húzódik, mondhatat- lanul sürgős. Most mégis elkészültünk a pavilonok külső vakolásával, készen vannak az ajtók és az ablakok is, úgy hogy számításunk szerint tavasszal megnyithatjuk a pavilonokat. Ugyan az utóbbi időben olyan törekvések mutatkoznak, hogy az újonnan épülő pavilonokban ne tüdőbeteg kórház, hanem egyéb kórházi intézmény nyerjen elhelyezést. Ezeket a törekvéseket azonban a főváros a legerélyesebben visszautasítja, mert a tüdőbetegek száma napról-napra nő és az ellene való védekezés amúgy is állami feladat.

— A Zita-kórház már annyira rozoga állapotban van, hogy reparáció nélkül több telet aligha birna ki és egy erős hóvihar elsodorná a helyéről az egész barakktábort. Megvizsgáltattuk szakértőkkel a kórházat, hogy mibe kerülne a reparáció és a fenntartás. A kórház rendbehozatala három és fél millió koronába kerülne, az évi fenntartás pedig további másfél millió koronába. Ennyi pénzt az egész Zita- kórház nem ér meg és igy most azon gondolkozunk, hogy hova helyezzük el a kórházat, hogy ne legyünk okai egy esetleges tömegsze- rencsétlenségr<ek. Az első terv a Révész-utcai hadikórház volt, ennek helyiségeibe azonban sietett betelepedni a gázgyár és tervünket a leghevesebben ellenzi, már csak azért is, mert a kórház gyárak között lenne, ami valóban nem a. legmegnyugtatóbb környezet. Akkor elhatároztuk, hogy szeptember elsején megszüntetjük a kórházat, de a dolog húzódik, mert az uj elhelyezésre vonatkozólag a szakbizottságok egész sorát meg kell még hallgatni. A legnneg- felelőbbnek én valamelyik helyőrségi kórházat tartanám, amelyekre a trianoni béke követelte leszerelés folytán ezentúl kisebb számban lesz szükség. így különösen megfelelő lenne a honvéd helyőrségi kórház, amely közel is van és így az áthelyezés sem ütközne nagyobb nehézségekbe. Ezt a kérdést azonban még elsősorban a kormánnyal kell megtárgyalni, a tárgyalások befejezéséig a Zita-kórház egyelőre a helyén marad.

A fővárosi tisztviselők jajkiáltása

Memorandumot intéztek a polgármesterhez — Wolff Károly dr. nyilatkozata

a segítés módjairól

Barangolás az ipari dzsungelben

Hol lehet használt koporsószöget nagyban vásárolni ? — Zipper Leo újabb trükkjei. Akit megbüntetnek, mert uzsonnára hívja a polgármestert.. .

Érdekes papírra vetni azokat a kis és nagy ravasz- kodásokat, bujkálásokat, amiket egyes kereskedők és iparosok az iparhatósági rendeletek és törvények rengetegében végeznek. Ezekben a ravasz kodások Irán nyilatkozik meg a való élet. a vérre menő harc és küzdelem a nagyobb és jobb falat kenyérért. A közgazdasági ügyosztályban, ahol Hamvassy főjegyző, Pertik tanácsjegyző és Gellért fogalmazó intézik nagy körültekintéssel és buzgalommal ezeket az ügyeket, napról-napra fordulnak elő érdekes esetek, amelyek csábítóan hívogatják a nagy nyilvánosság figyelmét is.

. . . Már több, mint egy éve, hogy a Nagykörúton egy festékkereskedés fölött óriási tábla jelent meg a következő felírással:

HASZNÁLT KOPORSÓSZÖGEK nagybani vétele és eladása.

Napokig álltak embercsoportok az üzlet előtt és törték a fejüket, hogy mit akarhat ez a kereskedő a használt koporsószögekkel? Néhány an be is mentek az üzletiig, köztük néhány kon kurrens nem koporsószög-, hanem festékkereskedő is és koporsószöget akartak vásárolni nagyban. A kereskedő azonban kijelentette, hogy koporsószöggel nem szolgálhat, ellenben van nagyszerű, finom, valódi Háj-festéke nagyban és kicsinyben. Erre

intézett Wolff Károly dr-lioz, a Keresztény Községi Párt elnökéhez, aki a következő nyilatkozatot tette^

— Teljes súllyal érezzük a fővárosi liszt- viselők tarthatatlan helyzetének megoldási szükségét. Sajnos, ez a kérdés összefüggésben áll az állami tisztviselők ugyancsak tarthatatlan helyzetének megoldásával és igy a főváross külön akciói nem indíthat, de mindent el fog követni arra nézve, hogy a köztisztviselők helyzetének javításánál szavak helyett tettek következzenek. A köz- tisztviselői kar a zürichi korona árfolyamának hiába való lenézéséből meg nem élhet, ha itt nem jön gyors segítség, a helyzet katasztrofálissá válhat. Ismétlem, úgy enge- met, mint a Keresztény Községi Pártot eltölti a gyors segítség szükségességének tudata, és nem rajtunk midik, hogy ez a segítség már eddig is meg nem adatott.

természetesen feljelentették a kereskedőt, Horváth Á. J. urat. és a kerületi elöljáróság az ipartörvény 51. §-a alapján el is Ítélte öt 400 korona pénzbüntetésre. A bajok azonban egyre tornyosultak Horváth A- J. fölött, mert kiderült, hogy nemcsak, hogy koporsószögek nagyban való vételével és eladásával nem szabad foglalkoznia. hanem festékkereskedéssel sem, mert nincsen iparigazolványa, arról nem is beszélve, hogy a Háj1 jelzés már más kereskedő számára van védjegyezve. A kihágási eljárás még folyik és a használt koporsószögek még sok pénzébe fognak kerülni Horváth Á. .1. urnák.

* . ■

Érdekesek a Zipper-ügy újabb fejleményei is. A főváros már megállapította és ezt a megállapítását a kereskedelemügyi miniszter is jóváhagyta, hogy Zipper ui jogosulatlanul gyakorolja az iparát és az ügy végleges eldőléséig a maximális bírságot, a napi száz koronát fizetteti vele a IV. kerületi elöljáróság. Ez a szívós gali- ciainak persze meg se kottyan, hiszen egy nap alatt többet keres, mint egy esztendei birsága. A per különben csendes medrében folydogál tovább és a Bachruch- cég minden bájjal megkent uióda uj alkalmat talált arra. hogy megint folytathassa üzletét. Abban a kereskedelemügyi miniszteri határozatban, amely Zipper Leó iparengedélyét megsemmisíti, van egy pont, amely szerint az iparengedélyt azért is meg kelleti semmisíteni,- mert ,.Zipper Leó külföldi állampolgár létére nem nevezett meg olyan üzletvezetőt, aki magyar honos“: Zijiper a miniszteri határozatnak ezt a részét fel is használta és sietett üzletvezetőt bejelenteni, aki természetesen magyar honos és még természetesebben keresztény . . . Az elöljáróság azonban elutasította Zippernek ezt a bejelentését, mert a külföldi állampolgároknak üzletvezetőre vonatkozó bejelentése csupán akkor érvényes, ha az üzletvezetőt bejelentő külföldi állampolgár valóbari külföldön is tartózkodik. Zipper pedig 1920 óta Budapesten lakik és igy üzletvezető bejelentésére nem jogoBudapesti esetek

Protekciós szénhöz jutottam

Fáztunk. E népszerű foglalkozási ágban már igen jelentős eredményekhez jutottunk, mikor nőmnek eszébe jutott Lavottia szerenádja,

— Tudod szivem —■ mondotta halványkéken hozzámsimulva — Lavotta szerenádját Csőr Ferdinánd huzattá nekem éjjelizenében, az a Csőr, akire te azért úgy haragudtál, mert meg kell adni, szivem, hogy te már akkor is irigy kutya voltál, szivein.

Nem feleltem, csak még szorosabban simultam nőmliöz. Mert igen fáztam.

— És én igen sajnálom, — folytatta ő — hogy akkor édesmamám kinyittatta az ablakot és egy lavór vizet öntetett a Marival Csőrre, mert bár Csőr részeg volt, de szerelmes volt belém, és most bányahivatalnok Feketetárnán, azt mondják rengeteg szenet sikkaszt, nagyon szépen gondoskodik a családjáról.

— És azt gondolod, hogy tán az ő révén. . .

— Hát igen, mért ne, nagyon szépen bnzatta Lavotta szerenádját és sajátkezű leg énekelt is hozzá; bár azóta a könnyei felszáradtak. És a lavór viz is. De bizonyosan melegen gondol rám.

— Igen, egy kis melegség csakugyan jól fogna.

Megegyeztem liát nőmmel, hogy egy szerény kis

kacérságot engedélyezek Csőrrel szemben, a Pannóniában pedig már harmadnap sikerült véletlenül összetalálkoznom Csőrrel, aki a. szén m a n i p ni ác i ó i ügyében gyakran bejár Pestre.

Csőr most még esetlenebb medve volt, mint valaha; ahogy megpillantottam, rögtön elhatároztam, hogy nőmnek a legszélesebb körű autonómiát engedélyezem a kacérság terén.

Nagyon melegen felújítottuk a barátságot.

—- Nahát, hogy milyen kedves meglépetés lesz ez

a nőmnek! — ujjongottam. ■— Loly mindig oly ábrándosán emlékszik vissza a te Lavotta.-éjjeli- zenédre.- Él-e még a kedves édesmamája, a te kedves anyósod őnagysága?

— Kitűnő egészségnek örvend. Dé azért ez mégis örvendetes nap, gyere hozzánk ebédelni, satöbbi.

Az ebédünk kitűnő volt. Loly súlyos kiadásokat eszközölt az ebédliöz, de mindezt befektetésnek tekintettük a szénügy szolgálatában. Ellenben az ebédlőnk hideg volt, mint egy jubileumi óda; téli- köpenyeinkben ültünk az ebédliöz.

— Nem fázik-e, nagyságos asszonykám, ilyen mély kivágási! blúzban'? — kérdezte Csőr részvéttel.

Ebéd után kávéház, finom likőrök. Sebaj, az ember befektet; kis ballal fogják a nagyot.

Estére Csőr az Operát indítványozta, mivelhogy — úgymond — ott jól be van fűtve. Hja, ő megszokta, szene is, pénze is van bőven; annyit sikkaszt. hogy mindenfelől a legnagyobb hódolat és tisztelet veszi körül. Operába is lám csak a legjobb páholyba hajlandó menni. Már szám Ugatni kezdtem: megéri-e egyáltalán az egész befektetés?

De ha már megkezdtük, nincs megállás. Négy pra hosszat álltam operajegyért s mikor zúgolódtam érte, azt mondták, mondjam meg a gazdámnak, hogy máskor türelmesebb emberét küldje jegyet váltani.

Az Operában alighanem zenés darabot adtak, de en nem vettem észre, inert azalatt lelki szemeim előtt távoli tárnák lidérctüze bolygóit. Olykor-olykor odasngtam Lolynak, hogy kissé igézőbben mosolyogjon, viszont íuiiia szerettem volna a lavór viz után nyúlni, hogy Csőrt újra úgy tüsszögni lássam, mint ahogy annakidején az utcasarkon ki- 1 estem voll, ifjúságom hajnalán.

Mindent összevéve én elbűvölően szeretetreméltó váltani, Loly igéző.

Csőr föllelkesedett s arra kért, hogy vigyük el valami jó kis budai kocsmába, ’valami egészen speciális, meghitt, kedélyes, szutykos, tőrülmetszett kocsmába

Hát elvittük a Kruspér bácsi kocsmájába, a Tabánba. Kruspér bácsit tulajdonképen Nagy Jánosnak bivják, de ő mint értelmes ember jól elsajátította az összes tabáni kocsmastilus-kellékeket: fölvette a Kruspér Vencel nevet, házisapkát és hosszú- szárú pipát, hallatlanul gorombán bánik a vendégeivel, képtelenül magas, de becsületes árakat számit föl, krétával számolván az ajtón, förtelmes sváb jó’dlirozókat szerződtet estére, telefirkálta a falat mindenféle malacságokkal és minden szombat este két szakképzett napszámossal teleköpködteti az ivószobát a másnapi urak számára.

Mi is épen másnapi urak voltunk. Loly csak lábujjhegyen lépkedhetett az ivóban, de tovább is édesdeden mosolygott szigorú és ellentmondást nem tűrő parancsomra.

Csőr Ferdinánd barátunk kitűnő hangulatba jutott. Szép finoman már a szén is meg volt Ígérve: „tlát hogyne, hogyne, az ember mit meg nem tesz ilyen kedves régi jó barátjának!“ Ez a „mit meg nem tesz“ pedig abban állott, hogy ő a társulat elkezelt szenéből nem csinál elérhető legnagyobb magán-hasznot, hanem jóval kevesebbet.

A szomszéd kis szobában előkelő írók és művészek voltak, akik többé-kovéslibé őszintén ittak és ordítottak, továbbá művésznők, akik meguudorodás- kor mindig ezt mondogatták: de milyen eredeti itt minden, milyen érdekes!

Mint járatos pesti, ember, megmutattam Csőrnek a nevezetességeket, sorra megnevezve őket. Csőr nagyon föllelkesedett, mert tavaly ő is olvasott egy könyvet, bár csak a második kötetét, de az szörnyen tetszett neki.

— Ismered őket? — kérdezte csillogó szemmel.

A megélhetés rettenetességei között is külön hely illeti meg a fővárosi tisztviselőket, akik igazán hősies kitartással fogadják a sors csapásait és folytatják borzalmas küzdelmüket a mindennapi kenyérért. Az adminisztráció munkája megtízszereződött. ezzel' szembén a fizetés, a vásárló értéket véve tekintetbe, a békejövedeleni 5%-ára sülyedt alá. Még a legsilányabb magáncég sem fizeti oly alacsonyan alkalmazottait, mint az állam és p főváros, és a legszomorübb a dologban az, hogy alig van remény arra, hogy a fővárosi tisztviselők helyzete a közeljövőben javuljonA Fővárosi Alkalmazottak Nemzeti Szövetsége, mely lelkes buzgalommal és nagy hivatoltsággal képviseli a fővárosi alkalmazottak gazdasági érdekeit, a fővárosi alkalmazottak helyzetének javítása ügyében most memorandumot intézett Sifiőcz Jenő dr. polgármesterhez. A memorandum, melyet avatott tollal Klimm Róbert dr. tiszti ügyész irt, részletesen ecseteli az alkalmazottak nyomorát és sürgős segítséget kér. A fővárosi tisztviselők fizetésrendezése''ügyében munkatársunk kérdést