Uj Budapest, 1921 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1921-08-24 / 31-32. szám
2 TU BUDAPEST 1921 augusztus 24 tékben megnövekedett száma miatt szegényházaink túlzsúfoltak és elégtelenek. Másfelől pedig uj szegényház nyitásával szüntessük meg azt a közegészségügyi és humanitárius szempontból egyaránt tűrhetetlen állapotot, ami az utóbbi időben kényszerűségből előállott, hogy t. i. hatósági gondozásba v<?tt szegényházi ápoltjaink egyrészét oly pinceh ely i.i eg - ben kellett elhelyeznünk, amelyben még rWdes ar- nyékszéket sem lehet készíttetnünk, ment a közcsatorna itt magasabban fekszik, mint a pincének padlója. Menhelyefyik és tömeges éjjeli szállóink az év elején a hidegebb hónapokban elégtelenek voltak és bizonyosan számíthatunk rá, hogy amikoi az idő lehűl, a rendelkezésre álló ily intézményeink újból kevésnek fognak bizonyulni, minek oka főként az, hogy nincs elegendő lakásunk és ami van is, nagyon drága. Dacára annak, hogy a súlyosabb jellegű fertőző kórságok behurcolására és elharapódzására tapasztalás szerint a tömeges éjjeli szállók és a menhelyek kiváló alkalmas helyekül szoktak szolgálni, mégis szaporítani kell menhelyeinket és tömeges éjjeli szállóinkat azért, mert nehéz viszonyaink következtében még mindig fokozódik azoknak a száma, akiknek csak ilyen intézetekben van módjuk zárt helyiségben fejüket lehajtaniElső nemzeti feladataink közé tartozik, hogy meglévő emberanyagunkat lehetőleg megőrizzük. Ennek biztosi- tására gyermekvédelmi intézeteink és intézkedéseink szolgálnak. Gyermekvilágunk egészségügyének érdekeben és a rendelkezésre álló anyagi források jobb ki- használhatása céljából egyaránt szükséges volna oda- batni, hogy ezek a gyermekvédő és segélyző intézmények lehetőleg egységesittessenek, mert akkor az adminisztráció egyöntetűbb, olcsóbb és gyorsabb, továbbá a különféle segélyezés arányosabban felosztott és sikeresebb lehetne. .4 gyermekvédelem terén különösen nagy hiány érezhető a bölcsődék és gyermekmenhelyek elégtelen száma tekintetében. Arra kellene törekedni, hogy a kormányhatóság, valamint a főváros vezetősége felhívást intézzen a közeli, iparilag fejlett környék, úgyszintén a főváros összes gyárosaihoz és nagyobb üzemek fentartóihoz, nemkülönben a társadalomhoz is aziránt, hogy ennek a társadalomegészségügyi két igen fontos intézménynek a felkarolásánál közreműködjenek. A vízszolgáltatás tekintetében sok a panasz. Van ugyan tulajdonképen elegendő vizünk, azonban a magasabb pontokon, egyes házak felső emeletein gyakran órákon, sőt napokon át a nyomás alacsony volta következtében nincs viz. Már magában az ártalmára van a köztisztaságnak és ezzel közegészségügyünknek, hogy lakásainkban a viz nem áll rendelkezésünkre szüntelenül. Az pedig, hogy egyes lakásokba, sö,f egész emeletsorokra koronkint egyedtalában nem jut viz, azt eredményezi, hogy az ilyen helyeken lévő lakásokban a köztisztaság azonnal hanyatlik és ezt gyakran követik a fertőző bajok- Különösen az árnyékszékek hiányos vízöblítése bir közegészségi szempontból igen nagy jelentőséggel. Miért is vízvezetékünket bármily áldozat árán is azonnal rendbe kell hozni, s ha másként nem lehet, sürgősen vízmüvünk megnagyobbilásához kell fognunk. Az elő soroltakhoz járul az élelmicikkek iyen magas ára és sokszor elégtelen volta, amely a fokozódó szükség miatt még mindig nem csökken; továbbá, főként a tápszertörvény hiánya miatt, a tápszerek körül a visszaélések és hamisítások igen nagyarányuak; és emellett az egészségtelen élelmicikkek árusítása meggátol- hatatlanul egyre növekszik. Közegészségügyi szempontból ezen igen jelentős bajok megszüntetésére is a kov mányhatóság figyelme felhívandó volna. Különösen a csecsemők és betegek egyedüli, illetőleg nélkülözhetelllen tápszerére, a tejre nézve, feltétlenül szükségesnek tartom, hogy az, miként a hús, ne mentessek fel a hatósági ellenőrzés alól és ne adassék visz- sza teljesen az úgynevezett szabadkereskedelemnek, mert akkor a tej nagymérvű hígítása és hamisítása, valamint az e réven előálló közegészségügyi ártalmak, mint ezt szomorú tapasztalataink igazolják, . újból elő fognák állani. Amig a tej szabad behozatala el volt tiltva, addig a hu.sihagymáz, a vörheny, a csecsemők gyomor-bél- hurutja és a vérhas jóformán megszűntek fővárosunkban, de félnünk kell, hogy a tej teljesen szabad forgalomba hozatala és árusítása esetén, amit ellenőrizni lehetetlen, újból el fognak szaporodni a tej által terjeszthető fertőző bajok. E tárgyban felterjesztést intézünk a földmivelésügyi és népjóléti miniszter urakhoz. A nyaraló városháza A polgármester kacérkodik a kSzéppárttal A Város Anyja — Tanácsnokok fürdőruhában A tizhónapos kemény és megfeszített munka után természetes, hogy nyugalomra és pihenésre vágyott az egész városháza. Az a városháza, amelyik a hivatali szobákban, de az is, amelyik a bizottsági termekben dolgozik. Igyekezünk beszámolni a nyaralásokról, kívánva, hogy mindenki, aki jól nyaralt, a munka nemsokára elkövetkezendő idején jól is tudjon dolgozni. Sipőcz Jenő dr., a polgármester kevés ideig nyaralt. A nyaralása tulajdonképen abból állott, hogy kiment Németországba és Parisba — dolgozni. Ripka Ferene dr., a fővárosi gázgyár érdemes vezérigazgatója kisérte cl a po- desztát ezen az utján, melynek legszebb része kétségen kivül a strassburg—párisi autóút volt. A polgármester közben állandóan tái- gyalt, tanácskozott, úgy hogy igazán rászorult arra a két napi pihenőre, amit Fonyód-Réla- telepen, a derék Molnár Sándor szállodájában töltött el. Fonyódbélatelepen különben egész kis városházi kolónia alakult ki. Bélatelep atyja Ripka dr., aki mindenkit, akit megtud nyerni, lecsá- bit Bélatelepre, amely csakugyan a legszebb helye a magyar tengernek. Ripkáéknak gyönyörű villája van Bélatelepen, ahonnan most már a második Ripka-leány készül kirepülni. Az első Ripka-leány tudniillik éppen .most tette másodszor is nagyapává a Bélatelep atyját. (Zárójelben megjegyezve, a fonyódi arany- ifjúság a következő szövegűi szerenádot adta Ripka Böskének: Ripka búza, ripka árpa, ripka rozs, Ripka kislány, takaros, hej takaros ... amiben a fonyódi aranyifjuságnak, valljuk be őszintén, tökéletesed igaza van ...) Fonyódon nyaraltak Lengyel Fmdréék is, akikkel a. középpárt vette birtokába a kies fürdőhelyet. Lengyel Bandi ugyanis, aki civilben ügyvéd és az Egyesített Vasutak jogügyi igazgatója, az egyetlen középpárti városatya, nemcsak Budapesten, hanem egész Európában, sőt az egész világon. Jól informált A Rókus Ügyes-bajos ember, ha megbetegszik, vígan, köny- nyen és meggondolatlanul teszi, mivelhogy azt mondja: majd elvisznek a rokuszba. (Nem Rókus, hanem rokusz, ami nagy különbség. Az egyiket mi mondjuk, akik jártunk gimnáziumba és nem tudunk latinul. A másikat ők mondják, pesti perifériákon a nép, olykor öntudatlan tisztelettel előkelő hangzású idegen szavak iránt.) Ügyes-bajos embert, ha megbetegszik, vigan, köny- nyen visszaküldenek azzal az üzenettel, hogy nincs hely. Nincs ágy1 még pénzért se, amit. rövid szigorúsággal az ujságriporterek úgy hívnak, hogy kórházmizéria Budapesten. Nem uj mizéria. Bacillusai visszanyúlnak abba az időbe, amikor amikor az ezerhétszázas, esztendők végüket járják s a mindig grófnőkbe sze- ielmés Kármán, a szép és melankolikus író nyelvét beszélő testőrök, megcsinálják a rokokót, Mária Terézia bécsi szoknya-trónja körül. Amikor a törvénytelen gyermekből lett Grassalkovich herceg, a jövevény, példát mutat a nem jövevény mágnásoknak, s palotát épít Pesten a Kötő-utcában és Gödöllőre á la petite Versailles. A XVIII. századbeli Müller Kálmán pedig, Haffner Mihály, „Stadt- Phisicus (igy nevezték a tisztiorvost), égető kérdés gyanánt sürgeti egy uj közkórház emelését. A régi, az első városi közkórház, a Rókus apja ugyanis a mai Borz- és Zöldfa-utcák sarkán állt. Tehát többek közt ugyanoly okból lett bántó és időszerűtlen, ami miatt a Rókust akarják a Rákócziéit vonalából kitelepíteni. T. i. a kórház kapuja már nagyon is közel volt a finyás és egészséges belvárosi kúriákhoz. A másik ok, amit tudós professzor Haffner Mihály közkórházi igazgató panaszol, szintén rokon a mai Rókus fogyatkozásával: nem felel meg teljesen a modern higiénának. Más azonban a higiénia modern értelmezése ma, mint volt, amikor az emberek még nem laktak ötemeletes magasságban, a, levegő több, mint amennyi kell s például a juhok szabad legeltetését, ezt az erősen mezei szagu idillt, Pest belterületén épen hogy eltiltotta a tekintetes városi tanács. Európajárt orvosok, az abszolút tisztaság mellett, a modern kórházat nyilván olyformán képzelik, hogy az építész először is nagy ablakokat vágjon, széles folyosókat. Sok levegő, sok nap, mivelhogy a nap és levegő maga is gyógyszer. A kert se utolsó, ahol a féllábbal már egészséges beteg mozgást, cnergikusabb tüdőmunkát végezhet. A súlyos neurózist, a bolondokat se lehet egy épületbe terelni azokkal, akiknek belső szerveikben, . a gyomrukban, májukban van némi funkciós zavar. A különnemü betegségeket külön épületcsoportok szeparálják. A műtőtermet — ahol az embert az orvosok, ha szemüvegen keresztül is, de oly hideg nyugalommal nézik, mint egy ijedt kísérleti nyu- lat — szintén nem tanácsos közelébe tenni annak a helynek, ahol például nők járnak bő köntösben, anyai örömöknek nézve eléje. Orvosok tehát olyformán képzelik a modern kórházat, mint egy semmivel sem zavaró eszközt, miliőt, hangszert, amely, hogy úgy mondjuk: teljesen az orvos keze alá játszik. Teljesen kezeügyébe ad mindent, ami örszes energiáját, ügyeimét leköti és igénybe vevő munka végzéséhez szükséges. A miliő alkalmassága ugyanis nemcsak művészeknél számit, hanem az orvosoknál is, akik tudományoknak és mesterségüknek annyiban szintén művészei, hogy invencióival is dolgoznak. S akiknél a miliő, o. kórház alkalmassága azért fontos, sőt helyről jelenthetjük, hogy a polgármester és a középpárt között Fonyódon nagyfontosságu tárgyalások folytak le, azonban megnyugtathatjuk pártunk aggódó tagjait, hogy ezek a tárgyalások korántsem a középpárt belső ügyeire, vagy városi politikára, hanem egy vacsora menüjére vonatkoztak. A podesztát különben a szép és kedves Lengyel Bándiné vette gondjaiba, aminek látható eredménye az a megjegyzés, amit egy szép asszony tett e sorok írójának a Balaton partján: — Nézze csak, a polgármester kacérkodik a középpárttal... Sipőcz különben sehova se tudna menni, ahol el ne árasztanák alkalmazástkérő kérvényekkel. Csudálatos, hogy milyen rossz soruk van a fővárosi tisztviselőknek és még esudalato- sabb, hogy mindenki, aki nem az, fővárosi akarna lenni. Egy szimpatikus főhadnagynak a vízben sikerült elcsípnie a polgármestert: — Kedves méltóságos uram, — rebegte, — van egy öcsém, nagyon derék, tisztességes hu, fővárosi alkalmazott szeretne lenni. Nagyon kérem... — Hol a kérvény? — kérdezte szórakozottan Sipőcz. — Bo-bocsánat, — rémüldözött a főhadnagy, — a vízbe nem hozhattam magammal... Nem vízmentes... — Na nem baj, — nevetett a podeszta — csak küldje el hozzám és azt is Írja meg, hogy milyen körülmények között kérte ... Fonyódon nyaralt Buzáth alpolgármester is, aki alig hogy kilábalt betegségéből, családjával együtt sietett a Balatonra. A fonyódi úri társaság központja azonnal természetesen Buzáth Jánosné lett, szép és szellemes uriasszony, aki nem minden büszkeség nélkül viseli a „Város Anyja” címet és rangot. A helyzet ugyanis az, hogy a polgármesterek közül egyedül Buzáth János volt olyan okos, hogy 1... évvel ezelőtt megházasodott. A Buzáth-ibik rövidesen félelmes uszóbajnokokká nőtték ki magukat, a kis Buzáth Klárika pedig, aki'mindössze tiz éves, egy spanyol grandezához illő méltósággal fogadta a helybeli gimnázisták kurizálá- sát... Rényi Dezső Balatonfüreden töltötte a vakációt, ahol a daliás alpolgármester híreink szerint óriási és helyrehozhatatlan pusztítást végzett női szivekben. Csupor tanácsnok két hétig a Balatonon volt, azután Szabolcsba ment a pátriájába. Purébl Győző dr. pedig Zamárdiban tölti a nyarat, ahol reggeltől estig fürdőruhában a postahivatal előtt áll, várván a boldogító táviratot, hogT mikor lesz nagyapa. Till tanácsnok Németországban volt tanulmányúton Balló köztisztasági igazgatóval, azután pedig azzal nyaralt, hogy a Naphegy- utcából átköltözött a Bulyovszky-utcába. A legnagyobb pechje a derék Vájná Edének van, aki Szentendrére akart menni nyaralni. A családját ki is küldte, ő pedig bejött búcsúzni a hivatalába. Ez ezelőtt két héttel volt és azóta még mindig ott ül az íróasztala mellett és szakadatlanul dolgozik ... Az ezután beérkező nyaralási jelentéseket legközelebb közli a krónikás. fontosabb, mert amivel kísérleteznek, az nem szó, hang, szin és márvány, hanem emberi élet. Ezért modern kórház például az Uj Szent János ellenben nem az a Rókus, amely inkább egy betegekkel zsúfolt kaszárnya, bármennyire is tiszta egyébként s bármennyire képzett doct. med. univ.-ek az orvosai is. Tudós proffesszor Haffner idejében azonban már az is 'modern kórház volt, ahol a falakról nem csurgóit a viz s mindennap söpörtek. A kórház nem volt céljai szerint oly differenciált, mint ma. Még a harmincas években például a Rókus „Siechen-Abteilung“- ját, a hülyék osztályát néhány fal választotta el a könnyű betegektől. A kórháztól nem kívántak annyüt, mint ma, viszont igaz, hogy kórházba nein is ment befeküdni a vagyonosabb polgári elem, vagy pláne a gentry, hanem csak a szegényebb társadalmi rész: a kézműves és kisboltos. A Rókus statisztikája kezdettől fogva háromszor-négyszer annyi beteget tüntet fel, akik ingyen gyógyultak, mint akik űzettek, a múlt század harmincas éveiben külön szobáért és ellátásért' két forint harminc krajcárt. (Mi ez a mai szanatórium-árakhoz képest? — kérdezhetné, aki vakbél gyulladás cim,en már lakott a városligeti Fasorban.) Haffner Mihály, az első pesti „polgári kórház“ igazgatója tehát, amikor egy uj kórház, a Rókus építését sürgette, megelégedett azzal, hogy kap egy kétemeletes épületet, amelynek tágas szobái, nagy udvara, kétszáz ágya van, s amelyet a városon kivül békés csönd vesz körül. Folyosóin nem szaladgálnak patkányok, s ablakán friss levegő árad reggelenkint a Rákos — a Field of Räkcxsch — felől, mint egy Pestre került angol utazó, Townson irja levelében. Mert hogy ebben a régi, első közkórházban mily állapotok uralkodtak, hogy azokat a betegeket, aki-
