Uj Budapest, 1921 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1921-08-24 / 31-32. szám
/ K / 1921 augusztus 24 UJBlWAPIiST 3 Vizsgálat a Gellért-fürdő ügyében Az Uj Budapest cikkei a gyógyfürdő-bizottságban — Mért hallgat az igazgatóság ? Az Uj> Budavest több ízben szovátette u Gellért-saálló dolgát és cikkei során megemlékezett azokról a lehetetlen állapotokról, amelyek a Városháza keresztény kurzusa idején egy fővárosi intézményben lehetnek. Cikkeink visszhang nélkül hangzottak el, sem a Gellert fürdő vezetősége, sem az illetékes ügyosztály nem tartotta szükségesnek, hogy cikkeinkre legalább egy nyilatkozattal válaszolt volna, amit kész örömmel adtunk volna közre, hogy a szálló vezetőségének módot nyújtsunk a vádak esetleges tisztázására. Az Uj Budavest cikkei szóbakerültek a gyógyfürdő bizottság legutóbbi ülésén is, ahol e tárgyban Platthm György dr., aki egyike a keresztény párt legszélesebb látkörü és legnagyobb judiciummal bíró tagjainak, szólalt fel. Platthy dr. csudálkozását fejezte ki azon, hogy az Uj Budavest vádjai, amelyek egyáltalán nem alkalmasak arra, hogy a Gellért- fürdő reputációját szolgálják, minden válasz nélkül hangzottak el. Követelte Platthy, hogy erre az ügyre a legnagyobb világosság derüljön és ezért indítványozta, hogy a bizottság a vádak ügyében szólítsa fel jelentéstételre a fürdő igazgatóságát és indítson vizsgálatot. Kijelentette Platthy, hogy ha nem az Uj Budavest, hanem a Kamcsatkai Híradó foglalkozott volna a Gellért-fürdő ügyeivel, a fürdő vezetőségének akkor is kötelessége lett volna a vizsgálat megindítása. Mindenesetre ezen a helyen is külön megköszönjük Platthy György dr.-nak, hogy a bizottság' figyelmét felhívta arra a felháborító közönyre, amelyet a Gellért-fürdő vezetősége a saját dolgaival foglalkozik és kérjük őt, a bizottság ülésein hasson oda, hogy ez a vizsgálat csakugyan le is folytattassék, a törvények szabályaihoz híven, az igazság teljes felderítése érdekében. Erre szükség van. korántsem a Gellért-fürdő vezetőségének, hanem a főváros és a főváros többségi pártjának reputációja érdekében, mert nem tűrhető, hogy a keresztény reneszánsz, amely annyi ideálizmussal, becsületességgel és jóakarattal vette birtokába a városházát, ellanyhuljon és semmivé foszoljon, mire a Gellért márványok termeibe ér. Reméljük, hogy a vizsgálat hamarosan véget ér és nem kételkedünk abban, hogy az befogja igazolni összes vádjainkat. A vizsgálat befejezéséig nem fogunk foglalkozni a Gellért- fürdő ügyeivel, azonban fentartjuk magunknak a legteljesebb jogot arra, hogy a vizsgálat lefolytatása után újra bonckés alá vegyük a Gellért-fürdői állagotokat. Miért nincs cukor ? A Cukorbizottság üzelmei — A cukorkakereskedök kapnak, a fűszeresek nem — Itt a cukorkartell! Hetek óta általános a háziasszonyok panasza, hogy nincs cukor, nincs még drága pénzen sem. A cukorkereskedelem rejtett titkaiba érdekes bepillantást enged az a cikkecske, amit az OMKE-ben olvasunk, és amelyet annyira tanulságosnak tartunk, hogy érdemes leközölni: A cukorbizottságnak a legutóbbi cukorelosztásnál — úgy látszik — az volt az irányelve, hogy saját hatáskörében és a maga — nem lekicsinylenclő erejű — eszközeivel, bizonyos kategorizálást létesítsen kereskedő és kereskedő közt, valószínűleg azért, hogy ha már a cukorelosztás terén igen csekély, mondhatni minimális sikerekre tekinthet vissza, most mint nemzetgazdasági ujitó lép fel és evvel vési be nevét a történelem táblájára. Itt van egy példa: 10 fűszer nagykereskedő 170 q cukor kiutalását kérte és ehelyett 70 q-t utalt ki neki a Bizottság. Ez rendben volna félig-meddig, ha az arány, amellyel a kért mennyiséget leszállította, megfelelne a készletnek. Mit szóljanak azonban ezek az engros-kereskedők, akik nálunk éppenugy, mint az egész világon, természetes szervek a cukorforgalomban, akik a gyáraktól átvett cukrot a detail- kereskedőnek közvetítik, midőn ugyanakkor számos ríetail-kereskedőnék adott a Bizotttság egyenkint 20 q cukrot. Még ha nem is beszélünk annak az abszurditáket meggyógyított volna az orvos, megölte a kórházi láz, hogy tudós proffesszor Haffner álma annak idején nagyon is modern dolog volt: ez kitűnik ugyancsak az előbb említett angol gentleman pár alábbi sorából. Mr. Townson jegyzeteiből, aki konstatálja, hogy Pesten van egy kis egyetemi kórház,- a görögöknek és zsidóknak is van egy kis menedékhelyük beteg hitsorsosaik számára, de együk sem kifogástalan. A Rókus elődjéről pedig ekképen ir: „A városi vagy polgári kórház, azt hiszem, a legrosszabb egész Európában. Ha nem láttam volna, nem hinném el, hogy ilyen is létezik a városban. Épület, bútorzat, szolgaszemélyzeti, minden nyomorult, bűzös és piszkos. Egy kis dohos szobában nyolc ágy van betuszkolva. Az egyetlen ablak is be volt téve, pedig a hőség — nyár volt — különben is elviselhetetlen.“ Gorkij darabjára („Jelenetek a mélységből“) gondolhat tehát, aki azt a kórházat akarja ma’gá elé képzelni amely helyett aztán a Rókus épült 1789-ben, egyelőre csak a Gyöngytyuk-utcai oldalon. A Rókus, amely keletkezésekor teljesen megfelelt korának, és amelyről Pest-Buda zseniális történetírójának, Salamon Ferencnek német elődje, Schciym, ujjongva említi, hogy van egy villanyozó gépe, gőzkamrája, vannak fürdőszobái s oly tiszta, akár egy apáca- kolostor. Amikor ezt említi Schams, az idő persze ezernyolcszázhusz. A Rákóczi-ut még Kerepeser- strasse- Fii nő az aszfalt helyén. Az utcán petroleum is alig égett. Szabad kültelek ez a vidék s a később kibővült Rókus, komor monstrum-falakkal, a napi élet duzzadó forgatagája még nem nézett alá, mintegy köhögő ember, aki meghűlt a sárga felöltőben. (D. J.) <***> sáról, hogy itt egy ily bizottság a gazdasági élet törvényeibe akar beavatkozni, de a fogyasztás érdekeit is a legnagyobb mértékben sérti ez az eljárás; hiszen a legtöbb detail-kereskedő nincsen berendezve 20 q cukor forgalombahozatalához, egy detailista vevőkörének szükségletét az esetek túlnyomó részében felülmúlja ez a mennyiség, míg ugyanezt a kvantumot egy engrosszista a maga régi kipróbált apparátusával a legrövidebb idő* alatt eljuttatja a fogyasztóhoz. A különböző favorizált u. n. altruista aikulatok- ró] most nem is akarok beszélni. Az a kis jóhiszeműség is, amely még az említett eljárásnál is még mindig feltételezhető, teljesen elvész akkor, mikor nemcsak detail-cukorkereske- dőknek, de cukorkakereskedőknek is utalt ki a Bizottság fejenként 20 q cukrot. Ez aztán még nemzetgazdaságilag is nehezen megokolható. Hiszen ez a cukor a legjobb esetben jut mint nyalánkság — a mai cukorhiányban igazán másodrendű fontosságú cikk — a fogyasztóhoz, de igen nagy kvantum lévén, az a veszedelem forog fenn, hogy a zugkereskedelmi forgalom útjára tér. Mint illetékes helyről értesülünk, a Cukorbizott-. ság működése szeptember 1-én megszűnik és a cukor forgalombahozatala teljesen szabad lesz. Amennyire örvendetes és megnyugtató ez az értesülésünk, annál kevésbbé örülünk annak a másik értesülésünknek, amely szerint a Cukorbizottság, mint olyan megszűnik, de mint az újra megelevenedett Phönix-madár ismét életre kel, azzal a különbséggel, hogy ezután a cukorgyárak elosztó irodájaként fog szerepelni. Előre megmondhatjuk, hogy a kereskedelem a, legnagyobb bizalmatlansággal nézné a Cukorbizottságnak más név alatt, de ugyanazokkal a princípiumokkal és a kereskedelmi forgalom kivcinalmainak ugyanazzal a teljes semmibevevésével való tovább fenntartását. A kereskedelemnek a kívánsága természetesen itt is csakis az lehet, hogy a cukor rendes utón kerüljön forgalomba, a nagykereskedő közvetlenül tárgyalhasson a gyárral, a nagykereskedőtől kerüljön aztán a cukor a detail-kereskedőn keresztül a fogyasztó kezébe. Ez a leggyorsabb és legolcsóbb ut. Ha azonban ezt most a gyárak azon viszony miatt, amelyben egymással vannak, nem tehetné^ meg, akkor is a kereskedelem feltétlenül sokkal könnyebben belenyugodna a háború előtti elosztási rendszer visszaállításába. A háború előtt a Magyar- Általános Hitelbar>k cukorosztálya volt a cukor- e'csztó szerv és bár a kereskedőknek volt a legkevesebb okuk, hogy túlságosan meg legyenek elégedve a kartell működésével, a Hitelbank, még most is meglévőn hozzávaló organizációja, mégis csak hasonlíthatatlanul kommerciálisabban tudja ezt a feladatot elvégezni, mint a Cukorbizottság, a maga háborús mentalitásával, a szomorú emlékű háborús gazdálkodás kiirthat,atlan hibáival. De az elosztásnak mindezen problémái nem képezi a lényegét a dolognak. A lényeg az, hogy cukorhiány van és azt a. bizonyos 1500 vagon készletet, amiről mindég hallunk, nem látni, de látni nagy keresletet és hiányt. Ha azonban ez az 1500 vagon tényleg megvan és a forgalomból valamiképen elvonaük, ez egjr olyan merénylet lenne a fogyasztás ellen, ami példa nélkül való. Jardin de Paris Erzsébet királyné-ut 1. Telefon: József 86—31 Hegedűs az oka mindennek. Lukács Gyula és Nagy Imre revüje. Balogh Böske, Mészáros Paula, Dénes Oszkár és Kertész Endre felléptével. R Narbia-baliett! ÓVÁROSI CIRKUSZ Városliget íÁllatkert). Telefon : 55—55. Naponta este 'jt8 órakor csütörtök, szombat, vasár- és ünnepnap d. u. 4 órakor JE^r* A NAGY AUGUSZTUSI MŰSOR Előadás után villamos közlekedés a város minden iránvába • •• Ifjabb báró Wiassich Gyula, oki inkább báró, mint Wiassich, de még inkább ifjabb, lett az állammal megkötött szerződés alapján korlát lun ur a Tisza Kál mán-t éri műintézetben, ő az ur élet és halál, azaz inkább elbocsájtás és szerződtetés fölött, haragos szemének egyetlen villanásától függ operák és operettek, művészek és művésznők sorsa és egész karriérje, kis újjá nah egyetlen mozdulata elég arra, hogy előadják nemcsak egy, hanem, az összes államtitkárok rossz és még rosszabb darabjait. Ne feledje azonban a miniszteri tanácsos ur, hogy u Városi Színház nem állami porta, és Öméltósága nem gazdája a színháznak. Hogy mi történik az Operában és a Nemzetiben az öltözőkön kívül és azokon belül, ahhoz a fővárosnak semmi köze nincsen, és mi még a jogot sem. vindikáljuk magunknak, hogy ezeken a hasábokon az állami színházak különben épen nem épületes állapotát szóvá, tegyük. Be a Városi Színház a mienk, Budapest székesfőváros közönségéé, a Városi Színház viszonyaiért és pénzügyi helyzetéért a törvényhatósági bizottság tartozik elsősorban felelősséggel. Ha a kormány magára vette a roppant nagy erkölcsi és anyagi felelősségét annak, hogy a Tisza Kálmán-téren kormávyhalóságilag fémjelzett keresztény zene- és szinházkulturát létesítsen, ha a fővárost és annak keresztény többségi pártját nem tartotta elég magyarnak és kereszténynek a magyar és keresztény Városi Színház megvalósítására, ám tessék, de akkor viselje is ennek a szörnyű felelősségnek minden porcikáját, elsősorban a fővárossal szemben. Hozzáértő embereket kérünk a Városi Színház élére és nem ifjabb báró Wiassich Gyulát, akinek, szerény véleményünk szerint, az az egyetlen jogcíme van a kultuszminisztérium jogköre kapcsán a; szinházügyek intézésére, hogy érdemekben dús édesatyja valamikor Magyar- ország kultuszminisztere is volt... MPUJSÁG-A- O "VÁROSHÁZÁM ? A kezelőnők szolgálati rendje. A tanács legutóbbi ülésében megállapította a kezelőnői szakhoz tartozó végleges alkalmazottak szo’gálati sorrendjét. A szolgálati sorrend, mely az 1921. évi július hó elsei állapotokat tünteti fel, a következő: Főkezelőnők: 1. Papp Béláné, 2. Papp Istvánná. 3. özvegy Gergely Lajosné, 4. Várady Antalné, 5. Farkas Emma, 6. özvegy Plachy Dáníelné, 7. Gyu- rinovich Mária, 8- Német Margit, 9. Berényi Piroska, 10. Behyna Ákosné, 11. Mihály Etel, 12. Vi- sontai Kovács Róza, 13. Ábrahám Károlyné, 14. Farkas Ilona, 15. Kovács Sándorné, 16. Laporisz Jánosné, 17. Erdős Etel, 18. Kovács Kálmánné, 19. Melha Vilma, 20. Hortobágyi Margit, 21. Aigner Ilona, 22. Tary Ilona Gabriella, 23. Rimanóczy Jenőné, 24. Luzsa Teréz, 25. Luka Béláné, 26. Ko- morovszky Amália, 27. Richter Karolin, 28. Kertész Aranka, 29. Fölkel Irma, 30. Szojka Gyuláné, 31. Demeter Istvánná, 32. Katona Jánosné, 33. Kolb Tekla, 34. Benedek Mihályné, 35. Vályún Lajosné, 36. Hofhauser Mária, 37. Ladányi-Niczky Mlklósné, 38. Szénássy Györgyné, 39. özvegy Stampl Jánosné, 40. Sutok Lujza. I. osztályú kezelőnők: 1. Heinzmann Noémi, 2. dr. Stiller Jenőné, 3. Behumi Laura, 4. Zaitz Gézáné, 5. Erdélyi Jánosné, 6. Viertl Erzsébet, 7. Szent- iványi Ti vadamé, 8. özvegy Viertl József né, 9. Rá- tonyi Zoltánná, 10. Tóth Ilona, 11. Gergely Ala- dárné, 12. Farkas Erzsébet, 13. Dobrzynieczky Stefánia, 14. Watzka Mária, 15. Hyann Károlyné, 16. Vékey Krisztina, 17. Simonffy Józsefné, 18. özvegy Tóth Mihályné, 19. Sényi Gize’la, 20. Masirevits Vladimirné, 21. Kroner Teréz, 22. Takács Tiborné, 23. Darvas Margit, 24. Zsigmond Sándorné, 25. Kábák Irma, 26. Till Anna 27. Weisz Izabella, 28. Niessner Eleonóra, 29. Mergl Teréz, 30. Pettykó Erzsébet, 31. Windisch Ilona 32. Huclomel Irén, 33. Széli Rózsa, 34. Loewl Margit, 35. Wetschl Lajosné, 36. Forberger Irma 37. Vass I’ona, 38. Ramaszeder Ilona, 39. özvegy Platskó Béláné, 40. Lenkei Jolán. II. osztályú kezelőnők: 1. Bauer Leóné, 2. Ginzery Boldizsárné, 3. Isépy Erzsébet, 4. Ginzery Sylvia, 5. Kulifay Istvánné, 6. Kattausch Borbála, 7. Császár Istvánná, 8. Klement Julia, 9. Zander Adél, 10. Tóth Emilia, 11, Vidovic I'ona, 12. Puchlin Gyuláné. 13. Gaigne Gizella, 14. Gillemoth Irén, 15. Vidor Teréz, 16. Nerhaft Gabriella. 17. Boross Antalné, 18. Vértessi Dezsőné, 19. Bátonyi Jolán, 20. Eiz Már:a, 21. Szemethy Julia. 22. Szöllőssy Ilona, 23. Kern Pálné. 24. Volovcsdk Erzsébet, 25. Braun- ecker Margit, 26. Kada Anna, 27. özvegy dr. Frank Józsefné 28. Würth Laura. Boros Pálné, 30. özvegy Nagy Istvánné, 31. Klein Ida, 32. Konkolics Mária, 33. Sándor Dénesné, 34. Molder Ilona, 35. Halász Mária 36. Madarász Ilona. 37. Paál Olga, 38. Aulin- ger Margit, 39. Iliás Erzsébet, 40. özvegy Vécsey Gézáné.
