Uj Budapest, 1921 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1921-01-12 / 1. szám
Budapest, 19Január* 12. 1. szám M Keresztény Községi Párt hivatalos lapja ♦ Megjelenik minden szerdán ♦ Előfizetési ára: Egész évre 260 korona. Félévre 130 korona. Egyes szám ára 5 korona ♦ Szerkesztőség és kiadó- hivatal: VII., Huszár-utca 3. ♦ Telefonszám: József S1-20. ♦ Felelős szerkesztő: Doby Undor Budapest jövője Irta: SIPŐCZ JENŐ dr., Budapest székesfőváros polgármestere Uj Budapest épül a régi helyén, a háborús nélkülözések megviselték, a forradalmak megtépázták, erkölcsileg és anyagilag tönkretették ezt a várost, mely annyira kedves mindannyiunknak. A törvényhatósági bizottság többségi pártja emberfeletti munkába kezdett, mikor vállalta a restaurálás nagy munkáját, fővárosunk keresztény és nemzeti alapon való újjáépítését. Ebben a munkában hűséges fegyvertársai leszünk a Keresztény Községi Pártnak; a megcsufolt, letört, szét- züllött magyar főváros ujjáteremtéséből kér komoly és becsületes részt az Uj Budapest. melynek első számát most veszi kezébe az olvasó. Minden sorunkat a keresztény és nemzet/ gondolat fogja irányítani, szilárd meggyőződésünk, hogy a keresztény és nemzeti gondolat az élet, a fejlődés egyetlen lehetősége Budapest számára. Az évezredek fer- getegeiben k ikri stál yosodott keresztén y at hi kát, annak örökérvényű igazságait akarjuk érvényesíteni a fővárosi élet minden ágazatában, minden hivatalban, minden intézményben, minden katedrán; a nemzetrontó irányzatokkal szemben rendíthetetlen őrei leszünk a nemzeti eszmének, melyet az őszirózsás forradalomba szédült országban éppen, a gerinctelen budapesti városháza tagadott meg legelőször. Akármerre nézünk, a romlás és pusztul is szomorú képeit látjuk Csonkamagyarország fővárosában. Napról-napra drágul az élelmiszer, a fiités, a világítás, lerongyolódtak a közmüvek, rosszak az útburkolatok, a közlekedési eszközök, tízezer és tízezer ember, nagyobbrészt törzsökön budapesti lakos, hajléktalan, a többi tisztviselő és munkáskategóriákkal egyetemben éhezik és fázik az a tizenötezer budapesti család, melynek kenyérkeresője fővárosi alkalmazott. A háborút. vesztett ország kétségbeesett fővárosa nem a legkedvesebb kép azoknak, akik derűsnek és boldognak akarják tudni a jövendőt: és mi mégis bátor bízással és erős hittel hiszünk Budapest jövőjében, hisszük, hogy Budapest a keresztény és nemzeti gondolat jegyében nagy, hatalmas és megelégedett lesz! Ez a jövőbe vetett hivő bizalom akadályozza meg, hogy a jelen vigasztalan sötétségében kezünkből kihulljon a. toll és késztet arra, hogy újságot indítsunk azok számára, akik vigasztalódnak a keresztény és magyar Budapest gondolatában. Túl a napi politika gyarlóságain, lobogó fűzként világit előttünk ez a nagy és szent cél, és arra kérünk mindenkit, akit lelkesit a keresztény és magyar Budapest ideálja, álljon mellénk és támogasson bennünket a fáklyatartás nehéz és hálád at! an munkájában. A jövendőmondás mindig kockázatos vállalkozás volt, de különösen az a mai körülmények között. A múltban, ha valamely, felelős tényezőt megkérdeztek a főváros jövője felől, biztos feleletet a dolog természete szerint akkor sem tudott adni, ele mégis voltak bizonyos szilárd pontok, amelyekre építeni lehetett, voltak olyan tényezők, amelyeket szinte mennyi ségtani pontossággal lehetett számításba venni. így akkor adva volt az ország területe■, népessége, amely mindkét tényező nagy hatással van egy főváros fejlődésére. Úgyszólván egészen pontosan ki lehetett számitani, hogy egy meghatározott népességből az ország fővárosa mennyit szív fel magába, amelylvel erejét gyarapíthatja és a gazdasági ütőerekből mennyi foly be az ország központjába, a fővárosba. Adva volt továbbá az ország Miles belpolitikai helyzete. Ismert tényező volt egy szoros állami kapcsolat, amely jelentett ugyan hátrányokat is, de előnyöket is és nem kutatva most, hogy melyik oldal nyomta le jobban a mérleg serpenyőjét, egy kétségtelen voT bogy meghatározott politikai és gazdasági tényezővel lehetett számolni. Ezenkívül adva volt két hatalmas szövetséges állam, barátsága, támogatása, egyéb nagyobb és kisebb népek semleges jóindulata, amiket szintén készen lehetett beállítani a mérlegbe az ezzel járó összes gazdasági következményekkel együtt. Ismert tényező volt továbbá a központi kormányzat akarata és ereje. Mindkettő akkor is rendelkezésére állott a fővárosnak, ha esetleg a belpolitikai kérdésekben a kormány és a főváros nézetei nem is teljesen fedték egymást, mert a kormányok nagyon jól tudták, hogy a főváros fejlesztése nemcsak szigorúan vett fővárosi, hanem, állami érdek, amiért semmi áldozatot nem szabad kímélni. Adva volt végül a bet politikai helyzet, amely hosszú időn keresztül csak közjogi kérdésekben mutatott sokszor csak árnyalati különbségeket, egyébként azonban maga a kormányzás állandóan ugyanazon magánjogi és szociális szempontok alapján folyt. Ilyképen az említett adott mennyiségekre és tényezőkre, amelyekben eltolódás csak igen csekély mértékben állott elő, bízvást lehetett támaszkodni és a főváros jövő életének prognosticonját felállítani és az már csak a képzelet kérdése volt, hogy a részletek miképen képezhessenek ki. Ma természetesen másként áll a helyzet. Az összes erőtényezők tekintetében teljes eltolódás, gyökeres változás állt be. Az ország területét és népességi számát nem ismerjük. A ránk erőltetett határokat véglegeseknek nem fogadhatjuk el, ősi jogunkról most nem is szólva., már csak azért sem, mert hiszen maguk a győztes nagyhatalmak is kilátásba helyeztek határki igazításokat, amelyeknek terjedelméről: és népességi hatásáról sejtelmünk sincs. Államkapcsolatunk felbomlott, magával rántva a gazdasági kapcsolatot is, és nem tudjuk, hogy helyébe mi fog lépni, hiszen ennek megoldása számos kérdés elintézésétől. függ. Szövetségeink szintén felbomlottak. Jóakarata szomszédaink nincsenek és az ezekhez, valamint a nagyhatalmakhoz való viszonyunk még nem alakult ki és az európai koncertben való elhelyezkedésünkre nincs semmi támasztó pontunk. A kormány jóakaratáról a fővárossal szemben ina is meg vagyunk győződve, de számos t^ren hiányzik a hatalom ennek gyakorlati érvényesítésére. A kormány nem rendelkezik teljesen szabadon az ország gazdasági értékei felett és hogy egyebet ne említsünk, a fő gazdasági ütőér, a Duna, idegen befolyás és ellenőrzés alatt áll. Hogy ez az idegen ingerencia meddig terjeszti ki hatáskörét és hogy ez mennyiben fogja éppen a Duna mentén fekvő és annak tápláló erejére szoruló fővárost érinteni, az szintén a jövő titka sok egyéb gazdasági kérdéssel egyetemben. A belpolitikai helyzet szintén kialakulatlan. Csak azt tudjuk, hogy királyság akarunk lenni, de minden egyéb ezzel összefüggő alkotmányjogi kérdés ki van kapcsolva a megvitatás köréből. Amint látjuk, csupa ismeretlen tényező, amivel a jövő kialakulásában számolnunk kell. Eljutottunk ahoz a ponthoz, hogy jövő cselekvésünket nem tudjuk valamely sablonra alapítani, nem tudjuk adott mennyiségekhez mérni, hanem szinte a képzetemre vagyunk utalva, az adott viszonyok realitásának helyére az inspiráció lép. Eljutottunk ahhoz a ponthoz, ahol már semmi más nem segít, mint a fanatikus hit és az elszánt akarat. Nem szabad meginogni, hinni kell és erős akarattal kell dolgozni még akkor is, ha az eredmény a minden oldalról támasztott nehézségek és akadályok miatt nem is áll arányban a ráfordított munkával.^ Hinnünk kell, hogy a történelmi igazságnak felderül a napja, hogy a mi igazunkat is belátja a világ és ennek az időpontnak bekövetkeztéig megfeszített erővel, vállvetett munkával kell fentartani a nemzetet és fővárost egy jobb jövő számára, Lehet, hogy azok, akik ma ebben az idegemésztő munkában résztv esznek, talán nem is érik meg fáradozásuknak gyümölcsét, de ha becsülettel és önzetlenül tartották fenn egv jobb jövő hitét, már ezzel is nagy szolgálatot teljesítettek. Ez a nagy munka maga úgyszólván kizárólag azok vállain nyugszik, akik az ezeréves alapon a keresztény nemzeti eszme segítségével kívánják a jövőt megalapítani. A munka, súlyos, szinte emberfeletti, de magas a pályabér is: a keresztény nemzeti alapon álló nagy Magyarországnak és dicső fővárosának újjáépítése. Olyan cél ez, amelyért nem lehet eleget áldozni. És ha ez a szép város ismét gócpontja lesz egykor a magyar iparnak és kereskedelemnek, központja a nemzeti- műveltségnek, művészetnek, tudománynak és irodalomnak — aminthogy ennek bekövetkezését szentül hiszem — akkor abban azoké lesz az érdem, akik semmiféle akadálytól vissza nem rettenve vállalták magukra — szóval, tollal vagy cselekedettel — a jelen konszolidációjának súlyos, hálátlannak látszó munkáját egy szebb, boldogabb jövőért.
