Rákos Vidéke, 1937 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1937-05-09 / 19. szám

XXXVII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1937. május 9. vasárnap. 19. szám. RÁKOS VIDÉKI — Társadalmi, közigazgatási és közgazdasági hetilap, Rákosszentmihálynag'y'köaség és számos egyesület hivatalos lapja- — Saerkeíztőség és kiadóhivatal-' RÁKOSSZENTMIHÁLY, Szentkorona* utca 103. Telefon: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN Előfizetési ár: Egész évre lü pengő Fél évre 5 pengő Negyedévre 2-50 P Egyes szám ára 24 fillér Postatakarékpénztár^ esekksz. sz; 764J Ejnye, ejnye, kedves Beszkári-Hév, hát ilyen pajkos legénykék maguk még mos­tanság is, pedig mjár nem is olyan fiatal giy'el­rejtek ! A Beszkárt papának a most megjei fent hivatalos kimutatás szerint nem kev!e(- sebb, mint 56 millió egyszázezer pengő volt tavaly a bevétele. Szó, ami szó-, nem ihiegvjet- lendő csekélység. Még sokgyermekes, tiszr tes családapa létére is valahogyan ha szűkö­sen is, megélhetett volna belőle, de, jm©; az orvosprofesszorok és gondn.uk urak, akik egészségi állapotára és viselkedésére felü­gyelnek, azt mondják, hogy nagyok a bajok, alig, hogy nppen ki tudott jönni ebből a jö­vedelemből mindössze épen csak 1399 pen- gőcske volt a tiszta nyeresége. Nem több iés nem kevesebb, pont 1399 pengő. Kár, hogy nem tudtunk róla előbb, azt a ■ hi­ányzó egy pengőcskét akar kalappal ösz- szegyüjtöttük volna, hogy legalább ki kere­kíts ük aZ összeget.— Ámbár hiszen az sem lehetetlen, hogy utólag kiderül, hogy a nye­reség még egy fillérrel kevesebb és nem 1399 pengő, hanem csak 1398 pengő 99 fillér. El kell ismerni, hogy ágy se, úgy pe sok. Bizony mányi rengeteg munkáért, ami­vel az 56 miUiócskát össze lehetett kala­pálni kistantuszonként, el kell ismerni, hogy igazán nem valami sok. Bizonyosan nagyon vígan élnek maguk a jövedelemből, bár a kalauzok, vezetők lés egyéb fáradozó embereik nem nagy bőség­ben úszkálnak és sok a panasz mindenfelé Azt is váltig halljuk, hogy sok mindenre szükség volna a háznál, de nem jut rá költ­ség. Uj ruhácskák, uj hurokvágánykák, egy kis szórakozás, például holmi újabb berlini feri farsang és miegymás, de hát minden hi­ába, ha nem1 telik1 és nincs miből! Igaz, a szigorú anyós is sokba kerül ; a jó Székes­főváros jócskán kanyarit le a tantusszal ke­resett szülői kenyérből, meg azután a gye­rekek is sokba kerülnek. A Bhév, amely a drága és tékozló magánkézben, a még 15— 20 direktora volt, valahogy csak meg tudott élni, tavaly egy év alatt 12 millió három­százezer pengő veszteséget ért tel, holott az egész drága adminisztrációját megegyszerü- sitették és beleolvasztották a Beszkáliéba. Az igazság kedvéért megjegyezzük, hogy az úgynevezett szanálás óta a Beszkárt (sze­mélyi kiadásai kerek egymillió pengővel a- padtak, a szökésien áros pedig a területhasz­nálati dijat 500.000 pengővel csökkentettel. De, lám, mindez’csak éppen annyit ért, hogy a deficittől megmentette a vállalatot, a jö­vedelmezőségét azonban biztosítani nem tudta. Tökéletesen igazuk van, uraim, mindez igy nincsen rendjén és jogos a kjivátnsiág. hogy ezen változtatni és segíteni kell. Ma­guk! -ezt már tavaly is tudták és ez okból fel­emelték a viteldijakat. Csekély 20 százalék­kal drágították meg a jegyek árát, (még h jögosan járói szabad jegyekét is hallatlan ősz-, szegeket szedtek, kivéve a, nagy urakat, >— akiknek ingyen küldözgették, de jazok úgyse utaznak velük sohse) és mi lett az ^ered meny, ? A bevételi többlet nem 20, hanejn csak 2.97, vagyis nem egészén 3 % volt. A drágítás kísérlete tehát letagádhatatlaniü megbukott. A boldogtalan és pénztelen kö­zönség nem vette be a maszlagot, hanem el­menekült a kisszakaszokhoz. Felkarolta ezt az egyetlen okos, helyes és emberséges in­tézményt, amely annál népszerűbb, mert az olcsóságán és célszerűségén kivül a legkel­lemesebb is. Nem kell a lyukasztgatott je­gyeket őrizgetni, nem kell az átszállódéiye- kjet figyelni, nincs vita arról, hogy már le­járt a jegy érvényessége, ott szállók! fel iíés lo ahol akarok, és akkor utazom, amikor fi kedvem tartja, Én bizony még akkor is }ds- sz akassza! utazom,, amikor talán az átszálló jegy is megfelelne, vagy esetleg még olcsóbb is lenne, mert a gondtalan ké­nyelem felér még a ráfizetéssel is. Most tehát arról tanácskoznak az urak, hogy a tavalyi drágítás nem hozván meg az eredményt, tovább kellene drágítani jéis el akarják rontani az egyetlen korszakos vívmányukat, fel akarják emelni a kissza- kasz árát is. Mi csak avatatlan laikusok (va­gyunk. De teljes tisztelettel azt mondjuk, hogy botorul cselekednek jéjs tévies utón jár­nak. Semmiféle újabb drágítás nem fog |a bajokon segíteni, sőt még nagy,óbb bajok for­rása lesz. Ez aZ ut lejtő, amelyen -nincs megállás és célhoz érni lehetetlen. Most ín ár méltóztatnak látni, hogy a drágítás megbu­kott. Mi már látjuk idestova busz esztendő óta a derék Bhévünk példájából és hirdetjük ugyanannyi idő óta, hogY a helyi érdekű ka­jám i,s, valamint mindenütt máshol, a vi,tel- dij leszállítás segithét.Ezt kértük követeltük, a magunk és vállalat érdekében egyaránt folytonosan és állandóan. De sohase hall­gattak rá, soha se akartak hallani róla. jNém bolondság pedig; a tarifa emelés nem vált he, próbálkozzanak meg viteldij leszállítás­sá! ! Baross Gábor, lákinek emlékét szép szio- bor őrzi, a Máv aranykor át teremtette meg az olcsó rendszerrel. A jó kereskedő kipró­bált elve : csekély haszon, nagy forgalom! A Bhév annak a betege, hogy a drága viteldijak miatt elvesztette utazóközönségé­nek igen nagy tömegét. Amíg ez a rendszer meg nem változik, mindig nagyobb lesz ja HÍREK A Krédó egyesület legközelebbi gyűlésének előadójául Czettler Jenő egyetemi tanárt, a kath. ügyek kitűnő harcosát nyerték meg, aki mjár többször volt ünnepelt vendége Rákosszentmih'ály- nak. A gyűlés május 9-én lesz. A sashalmi katholikusok nagy napja Múlt vasárnap szentelték fel a sashalmi, Krfö­dő zászlaját. A sashalmi katolikusok bebizo­nyították, hogy igenis tudnak lelkesedni és Krisztus nevében tömörülni. Olyan impo­záns sokaság vallott szint keresztény meg­győződése mellett ezen a napon, hogy már maga ez; az ünnepség is meggyőzheti (KülIős Ede esperest apostoli munkájának eredmé­nyes voltáról. — Reggél a plébániá i kül­döttség fogadta Toperczer Ákösné ország- gyűlési képviselőt, a keresztény magyar nsz- szonyok szövetségének országos elnökét, aki a zászlóanyai tisztet töltötte be. Az, egy­házközség nevében H. Mihalik Józ- ef üdvö­zölte a zászlóanyát a Krédó-ifjúság képvise­letében pedig Tresánszky Jenő csokrot nyúj­tott át. A templom előtt az egyháztanács lé­ién Szakter Károly dr. köszöntötte Topler­vesztesége. Az autóbusz, a jövő ura, .már közeledik és ejőbb-utóbb mind nagyobb tért fog hódítani és önök még mindig a régi nó­tát fújják? Most megint fontos pillanatok e- lőtt állunk, amikor döntő lépések történnek. Ezt is el akarják szlalag zitan i, és a régi csz- mekörben keresgélik a módokat, hogy jö­vedelmezőbbé tehessék a vállalatukat?! — Nem volna okos dolog, ha hirtelen uj csa­páson indulnának' el. és arra törekeduénjek, hogy visszaszerezzék és megszaporifsák az utazóközönségüket? Csak egy varázsszó kell hozzá: viteldijleszálljtás az Igazságos és méltányos mértékben és ezzel győzelem minden versenyben! Sokszor hirdettük, ma is azt mondjuk, hogy a vállalatnak és á kö­zönségnek szeretni kell egymást és nem gyű lölni, mert egymásért vannak, egymásra rá­szorulnak'. A főváros urai minduntalan gyű­lölettel beszélnek a közönségről és min# kellemetlen terhet kezelik a közönségüket, pedig a vasút nem egyéb, mint kereskedő, az utazó közönség pedig a fogyasztó. Vájjon virágozhat az olyan üzlet, ahol a. fogyasztók egy részét drágábban szolgálják ki, mint a másik csoportot, és nyíltan meg­mondják, hogy csak kényszerűségből álla­nak a rendelkezésére, mert az egész bolH csak kellemetlen teher a tulajdonosának? Hát, ha teher, akkor adja el, vagy csukjh be, majd akad más, élelmes Vállalkozó, aki jó üzletet csinál belőle, de ne tartsák ^illeg­sz állva a legfőbb közlekedő vonalainkat és ne akarjanak megfojtani minket, mert mi élni akarunk és jogunk ván élni, éppen |u;gy> mint azoknak, akik véletlenül olyan részéin telepedtek le a, főváros fkörnyjékének, ahol nem érzik a Bhev. gyötrő hatalmát. Most megint itt az alkalom, hogy győzzön a jobb belátás lés uja|bb, szeren­csétlen és minden irányban káros kísérletek helyett megindulhassanak az egyetlen [he­lyes utón, amig végérvényesen késő begn lesz! [ ' f ezer Akosnét. Délelőtt 10 órára a templo­mot zsúfolásig megtöltötte a,z áhitátos kö­zönség, amelynek soraiban a sasháímiakon kivid ott láttuk Szentmihály és Mátyásföld kiküldötteit is. Az ünnepi szentmisét Add­ress Béla pestújhelyi apátplébános, kerüle­ti esperes mondotta, fényes papi segédlet­tel, majd ünnepélyesen megszentelte a Krédó zászlaját. A művészi kivitelű zász­lóra diszes szalagot kötött a zászlóanya. A szertartás után magasröptű zászló avató be­szédet tartott Közi Horváth József, az Actio Catholica titkára. A templomi vegyeskar Gond osan összefanult szen tén ekeket adott e- lő Horváth László kántor avatott vezényle­tével Mise (dán a Templom-téren Jrotz An­tal mondott nagyhatású beszédet az egív- begyidlekhez. Délben népes közebéd volt a Kantler-vendégiőben, amelyen Vedress Béla apát a pápára, Major Ferenc nv. ezreid es pédig a kormányzóra mondott felköszöntőt. H. Mihalik József tanár Vedresé apátot kö­szöntötte, F.eiszthammél Béla a Krédót üd­vözölte. Nemesek János a mátvá földiek üd­vözletét tolmácsolta. — [Délután együttes gyűlést tartottak a sashalmi hilbuzg'almi e- gyesületek. A nagyszámú közönség körében megjelent Pold Sándor dr. főszólglabiró is, aki minden vallásos és kulturális mozgalmat fáradhatatlan odaadással támogat. Elsőnek já

Next

/
Oldalképek
Tartalom