Rákos Vidéke, 1936 (36. évfolyam, 1-51. szám)
1936-11-08 / 45. szám
XXXVI- évfolyam Rákosszentmihály, 1936. november 8. vasárnap 45. szám RÁKOS VIDÉKÉ — Társadalmi, közigazgatási és közgazdasági hetilap, Rákosszentnaihálynagyközség és§®aáaa©s egyesület hivatalos lapja. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: RÁKOSSZENTMIHÁLY, Szentkorona-utca 103. Telefon : Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOV1CH ZOLTÁN Előfizetési á,r : Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő Negyedévre 2 P 50 fül. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztár csekkszámla; 647. íeieion : nauo**zeiuiiii*ia».y .»*. - —------------------------------------• vi" — Pres zly Elemér dr. Preszly Elemér dr. belügyi .államtitkára méltóságából hazatért a vármegyeházára, hegy újból elfoglalja Pestvármegye főispánt székét. Ufravalóul a kormányzó kegye a titkos tanácsosi kinevezéssel tüntette ki, elismeréséül azoknak az érdemekrjek, amelyeket az uj főispán hosszú közéleti szereplése alatt szerzett. Ebben az esietben pedig elsősorban az a nevezetes;, hlogly ez az, annyi sokat használt és szinte már közhellyé vjájlt (érdeme integetés nem csillogó frázis, hameml csak szerény és szűkszavú kifejező je a való tényeknek. Preszly Elemér egyéniségét és működésének értékét ismeri és elismeri az egjész országi közvéleménye. A legritkább közéleti férfiak p órába tartozik, akiknek nincsen ellenzékük, akit az ellenfelei i,s megibecsülnek és a- kit pártkülönbség, nélkül tisztel mindenki. E- gyéni tulajdonságain és szeretet remiéi tóság,án kívül kiérdemelte ezt a becsülést a nem mindennapi képzettségiével, feltétlen jóintíulábával, szigorú igazságszere tétével és ur,i: tapintatosi- ságával. Mjipnd e kivjáló erényein kivid ipedig az irodalmi és művészi (érzékével és múködésé- • vei, a mi a politikusok és v eze tőtiszt v lsei ők legjobbjai ^lágyrészének is fölébe emeli,. A magas kitüntetés tehát őszinte örömöt kelt mindenkiben, Pest vármegye pedig kitörő lelkesedéssel fogadja hazatérő: jeles fiát, aki bizonyára fontos ökoikból tárt vissza a vármegye élére és nagy tervek megvalósítása érdekében hagyta el magas pozícióját. Mi, fovároskörnyékiiek ujongva üdvözöljük őt, a ki siralmas helyzetünkben az egyetlen reménységünk. Preszly Elemér ismerj a főiváros környéke különleges helyzetét, alaposan ismeri bajainkat, jogos törekvés éjinkét, méltánylást érdemlő igényeinket és kívánságainkat, sőt nemcsak ismeri, hanem méltányolja i,s és a kibontakozás útját ő maga régen egyengeti. Az ő terve volt annakidején a várossá .alakítása Rákosszentmihály—Sashalom és — akkor még — Ginkota községnek. A tervet végleg ma sem ejtette el. Az ő ötlete volt a külön fővár rüskörnyéki törvényhatóság alakítása. Mint belügyminiszteri államtitkár még szélesebb körben tekinthette át a dolgjokat és mérlegelhette a lehetőségieket. Uj formát nyerteik (ezért elgondolásai, annyi azonban bizonyos, hogy a főváros környéke égető kérdéseit még u- jabb íőispánsága alatt meg fogja oldani és ezzel történelmi értékűvé teszi és megkoronázza közéleti működésiének eredményeit. Mi tehát, foivároskörnyékiek, a legszebb reményekkel fogadjuk Preszly Elemér dr.t, Pestvármegye uj főispánját. Még csillogóbb a mi reménykedésünk és még melegebb, a mi örömünk, mint Rákosszentmihály és Sashalom1 polgárainak, mert újra olyan főispán került a vármegye élére;, aki községeinket közvetlenül és személyesen ismeri. Többször megfordult nálunk és felejthetetlen hatású e- lőadásokaf tartott, amelyeken feltárta előttünk leglész gazdag lelkét. Lelkesedtünk égő hazafiságán, épültünk vallásos szelleméből; lés okultunk glazdag tudásából. Olyan lelki kapcsolat keletkezett akkor hallgatóival, amely nem enyészhetik ,el sohasem1. Pestvármeglye főispánja, ha valami velünk kapcsolatos üg'y kerül elébe, nem aktát lát ezentul, hanem szeme elé tűnik a községháza, a kaszinó díszterme, a fogékony és lelkes lakosság, amely minden jó célért odfaadÓm buzog1, eszébe jut ennek az intelligens társadalomnak a sok nélkülözése, eszébe jut vigasztalan harca a közlekedés, drágaságé elleni küzdelme a hozzá méltó közigázgatásért, önkormányzatért és a fejlődés sok-sok nélkülözött feltételéiért. Mindig megnyugvással gondolhatunk rá, hogiy aki ügyeink intézését irányítja, á'z tájékozott, okos, hozzáértő!, igaz'szi- vü ember és nekünk őszinte jóakarónk. |4g A Bhév legújabb ötlete. A jó Bhév. nemcsak hogy nemi gondol elmúl hatatl an kötelességére, hogy a velünk szemben éviek hosszú sora óta folytatott igazságtalanságot jóvátegye, hanem még a mai szégyenletes és gyötrelmes állapotokai, is. müjnd inkább tűrhetetlenné akarja tenni. Együk olvasónk a következő panaszt közölte velünk: Szentmiihályon a Budapesti útnál ült fel fa. villamosra, és olyan iüzetjeggyel utazott Budapestre, amelynek Beszkárt átszálló-szelvénye is van. Ez a zöld jegy, mint a hátán jis olvasható, ».érvényes egész' napon át, kétszeri egyórás utazásra, három átszállással,« • Tehát a Budapestre .érkezés után egy óráig használható. A Bhév kalauza lyukasztással jelzi az V-rkazés idejét, amelytőil az .egy őria szájmiiit Ez a megérkezés a Kerepesi úti fejállomáson történik, (tehát az óra nyilvánvállóin ott és akkor kezdődik. következésképen a megérkezés jdejét kell jelezni a jegyen. Ez eddig is így történt, mpsf. azonban a kalauz azt az időpontot jelezte, a- mikor a vonat Rákosfalva állomásra, érkezik!, az utas tiltakozására pedig kijelentette, hogy onnan már Beszkártnak számit a vonat. Ilyenformán átszállójegy használatára nem- egy Óra maradt, hanem .alig! fél óra, sőt sorompói vagy egyéb akadály esetén annyi sem, .különösen, amikor a Kerepesi-utii állomáson néha 8—10 percet kell várakozni a BesZkátt-ko- csira. Olvasónk panaszt tett az állomás jrod.ár jaban, ott azonban azt a lel világosii,ást kapta, hogy a kalauz szabályszerűen járt el, mert július óta jgy rendelkezett az igazgatóság. A panaszos szavahihető úriember,, tehát el kell hinni a hihetetlent, az1 újabb vérlázitp igiazs á gtal an ságot, Rákosfalva állomáson nincs semmiféle átszállás, nincs semmiféle Be szkár í-vil 1 a mos. Az átszállás pedig akkor történik, amikor az Utas a Beszkártom megkezdi az utazását. A közönség! igen szeretné, ha Rákosialváig Beszkárt- forgalom lenne, kis-sZakaszokkal és egyéb jókkal, de nincs, mert a rideg’ válasz az, hogy a vasút helyiérdekű. Ha tehát önkényesen meg rövidítik aZ utas számára biztosított órát, .az erőszakos megkárosítása az utasnak, a kit ia jegy szövegével is .egyszerűen félrevezetnek. Ha csakugyan van ilyen rendelkezés., úgy aZ csak túlbuzgóságból eredő kisiklás lehet, n- mit a legsürgősebben orvosolni kell. Kérjük a közönség megnyugtatására a sürgős intézkedést. Egyúttal pedig végleg tisztázni kellene, még pedig a közönség javára azt js, hogy 3, Budapestre érkező utas ne legyen köteles, mint némely Beszkárt-kalauz követeli, az átszálló, (helyesebben csatlakozó) jeggyel okvetlenül a Kerepesi-uti fejállomáson felszjájl- lani a Beszkárt kocsira, hanem, természetesen az órai határidőin belül, bárhol másutt, — ahol épen igénybe akarja venni, (eltávolodó irányban), a Beszkárt szolgálatát. Ha az utas nem vár a 75-ösre, csak a saját egyórai utazó idejét kurtítja meg, nem követ el visszaélést, hanem ajándékot ad a vasutvállalatnjak, ezért nem szenvedhet hátrányt. Akárhányszor megtörténik, hogy nincs 75-ös az állomáson. tValaki; felhasználja a várakozás idejét, tesétál a Baross- térre, valami dolgát elvégzi lés a Debrecen q- lött felszáll a villamosra. Némelyik kalauz [if* lyénkor kifogást tesz, s nem ákarja jelfo- giadni a jegyet, mert az utas .nem a Kerepesi- uti fejállomáson kezdi ímegj a Beszkárt Utazás gyönyörét. Elég súlyos és méltánytalan aZ az elbánás, amiben, a drága viteldijak révén jjog, igazság és méltányosság megcsúfolásával részesülőjük. s aminek egész községek esnek .áldozatául, legalább a meghagyott határok között ne bánjanak velünk embertelenül és minden józan következetesség: megtagadásával. Vidám esetek Aki szindarabot szokott olvasgatni, az bizonyára tapasztalta, hogy az iró — sokszor igen elmés — helyzetkomikum beállításain — legtöbbször — érzéketlenül siklunk tova, mig ugyanazok a színpadon — esetenként — frenetikus sikert aratnak. Nem kell azonban sem írónak lenni, hogy hasonló eseteket kiagyaljunk, nincs sZüksejgj színészi alakításra sem feltétlenül. Az1 élet, — a legnagyobb triéfacsináló — szinte ontja a jobbnál-jobb, muíatságösná!- mulatságosabb' komikus helyzeteket ás eseteket. Pár kis esetet mondok el, melyek — a- dottságuknál fogva — mind roppant mulatságosak voltak, melyeken — akkor —- napokig! néha hetekig évődtünk. Egyik — résziemről ismeretlen — kollégám, ki valahol Tiszántúlon tanította kis tanyai iskolájában a nebulókat, közöttük saját gyermekeit is, számsZerint hatot, a koronaromlás szomorú idejében .igen nagy nyomorban volt. Hitelt akkor nem kapott, pénze nem volt, kertjében épp aZ északi szél és a jzuz- mara tanyázott, hogy éhes gyermekeinek kevéske karácsonyi örömet szerezhessen, elhatározta, hogiy a kultuszminiszterhez fordul pillanatnyi segítségért. A kérvény meg! is érkezett, és az — a Igomdokban gyötrődő ember szórakozott toli- hibája folytán — végigjárta az összes (osztályt, mindenütt általános derültséget okozva. Pedig! semmiség volt. Az ominózus kérvény a szokásos mcgíszólitás és bevezetésiek után igly indult: Kegyelmes Uram!! Hat éhes, lerongyolódott, mindén kulturigényt nélkülöző kis emberpalántának vagyok a »neveletlen« apja... 1-n-
