Rákos Vidéke, 1936 (36. évfolyam, 1-51. szám)

1936-11-08 / 45. szám

XXXVI- évfolyam Rákosszentmihály, 1936. november 8. vasárnap 45. szám RÁKOS VIDÉKÉ — Társadalmi, közigazgatási és közgazdasági hetilap, Rákosszentnaihálynagyközség és§®aáaa©s egyesület hivatalos lapja. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: RÁKOSSZENTMIHÁLY, Szentkorona-utca 103. Telefon : Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOV1CH ZOLTÁN Előfizetési á,r : Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő Negyedévre 2 P 50 fül. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztár csekkszámla; 647. íeieion : nauo**zeiuiiii*ia».y .»*. - —------------------------------------• vi" — Pres zly Elemér dr. Preszly Elemér dr. belügyi .államtitkára méltóságából hazatért a vármegyeházára, hegy újból elfoglalja Pestvármegye főispánt székét. Ufravalóul a kormányzó kegye a tit­kos tanácsosi kinevezéssel tüntette ki, elisme­réséül azoknak az érdemekrjek, amelyeket az uj főispán hosszú közéleti szereplése alatt szerzett. Ebben az esietben pedig elsősorban az a nevezetes;, hlogly ez az, annyi sokat hasz­nált és szinte már közhellyé vjájlt (érdeme in­tegetés nem csillogó frázis, hameml csak sze­rény és szűkszavú kifejező je a való tények­nek. Preszly Elemér egyéniségét és működé­sének értékét ismeri és elismeri az egjész or­szági közvéleménye. A legritkább közéleti fér­fiak p órába tartozik, akiknek nincsen ellen­zékük, akit az ellenfelei i,s megibecsülnek és a- kit pártkülönbség, nélkül tisztel mindenki. E- gyéni tulajdonságain és szeretet remiéi tóság,án kívül kiérdemelte ezt a becsülést a nem min­dennapi képzettségiével, feltétlen jóintíulábával, szigorú igazságszere tétével és ur,i: tapintatosi- ságával. Mjipnd e kivjáló erényein kivid ipedig az irodalmi és művészi (érzékével és múködésé- • vei, a mi a politikusok és v eze tőtiszt v lsei ők legjobbjai ^lágyrészének is fölébe emeli,. A magas kitüntetés tehát őszinte örömöt kelt mindenkiben, Pest vármegye pedig kitö­rő lelkesedéssel fogadja hazatérő: jeles fiát, aki bizonyára fontos ökoikból tárt vissza a vármegye élére és nagy tervek megvalósítása érdekében hagyta el magas pozícióját. Mi, fovároskörnyékiiek ujongva üdvözöljük őt, a ki siralmas helyzetünkben az egyetlen re­ménységünk. Preszly Elemér ismerj a főiváros környéke különleges helyzetét, alaposan isme­ri bajainkat, jogos törekvés éjinkét, méltánylást érdemlő igényeinket és kívánságainkat, sőt nemcsak ismeri, hanem méltányolja i,s és a ki­bontakozás útját ő maga régen egyengeti. Az ő terve volt annakidején a várossá .alakítása Rákosszentmihály—Sashalom és — akkor még — Ginkota községnek. A tervet végleg ma sem ejtette el. Az ő ötlete volt a külön fővár rüskörnyéki törvényhatóság alakítása. Mint belügyminiszteri államtitkár még szélesebb körben tekinthette át a dolgjokat és mérlegel­hette a lehetőségieket. Uj formát nyerteik (ezért elgondolásai, annyi azonban bizonyos, hogy a főváros környéke égető kérdéseit még u- jabb íőispánsága alatt meg fogja oldani és ez­zel történelmi értékűvé teszi és megkoronázza közéleti működésiének eredményeit. Mi tehát, foivároskörnyékiek, a legszebb reményekkel fogadjuk Preszly Elemér dr.t, Pestvármegye uj főispánját. Még csillogóbb a mi reménykedésünk és még melegebb, a mi örömünk, mint Rákosszentmihály és Sasha­lom1 polgárainak, mert újra olyan főispán ke­rült a vármegye élére;, aki községeinket köz­vetlenül és személyesen ismeri. Többször megfordult nálunk és felejthetetlen hatású e- lőadásokaf tartott, amelyeken feltárta előt­tünk leglész gazdag lelkét. Lelkesedtünk égő hazafiságán, épültünk vallásos szelleméből; lés okultunk glazdag tudásából. Olyan lelki kap­csolat keletkezett akkor hallgatóival, amely nem enyészhetik ,el sohasem1. Pestvármeglye főispánja, ha valami velünk kapcsolatos üg'y kerül elébe, nem aktát lát e­zentul, hanem szeme elé tűnik a községháza, a kaszinó díszterme, a fogékony és lelkes la­kosság, amely minden jó célért odfaadÓm bu­zog1, eszébe jut ennek az intelligens társada­lomnak a sok nélkülözése, eszébe jut vigasz­talan harca a közlekedés, drágaságé elleni küzdelme a hozzá méltó közigázgatásért, ön­kormányzatért és a fejlődés sok-sok nélkülö­zött feltételéiért. Mindig megnyugvással gon­dolhatunk rá, hogiy aki ügyeink intézését irá­nyítja, á'z tájékozott, okos, hozzáértő!, igaz'szi- vü ember és nekünk őszinte jóakarónk. |4g A Bhév legújabb ötlete. A jó Bhév. nemcsak hogy nemi gondol elmúl hatatl an kötelességére, hogy a velünk szemben éviek hosszú sora óta folytatott igaz­ságtalanságot jóvátegye, hanem még a mai szégyenletes és gyötrelmes állapotokai, is. müjnd inkább tűrhetetlenné akarja tenni. Együk olva­sónk a következő panaszt közölte velünk: Szentmiihályon a Budapesti útnál ült fel fa. villamosra, és olyan iüzetjeggyel utazott Bu­dapestre, amelynek Beszkárt átszálló-szelvénye is van. Ez a zöld jegy, mint a hátán jis olvas­ható, ».érvényes egész' napon át, kétszeri egy­órás utazásra, három átszállással,« • Tehát a Bu­dapestre .érkezés után egy óráig használható. A Bhév kalauza lyukasztással jelzi az V-rkazés idejét, amelytőil az .egy őria szájmiiit Ez a megér­kezés a Kerepesi úti fejállomáson történik, (te­hát az óra nyilvánvállóin ott és akkor kezdő­dik. következésképen a megérkezés jdejét kell jelezni a jegyen. Ez eddig is így történt, mpsf. azonban a kalauz azt az időpontot jelezte, a- mikor a vonat Rákosfalva állomásra, érkezik!, az utas tiltakozására pedig kijelentette, hogy onnan már Beszkártnak számit a vonat. Ilyen­formán átszállójegy használatára nem- egy Óra maradt, hanem .alig! fél óra, sőt sorompói vagy egyéb akadály esetén annyi sem, .külö­nösen, amikor a Kerepesi-utii állomáson néha 8—10 percet kell várakozni a BesZkátt-ko- csira. Olvasónk panaszt tett az állomás jrod.ár jaban, ott azonban azt a lel világosii,ást kapta, hogy a kalauz szabályszerűen járt el, mert jú­lius óta jgy rendelkezett az igazgatóság. A panaszos szavahihető úriember,, tehát el kell hinni a hihetetlent, az1 újabb vérlázitp igiazs á gtal an ságot, Rákosfalva állomáson nincs semmiféle át­szállás, nincs semmiféle Be szkár í-vil 1 a mos. Az átszállás pedig akkor történik, amikor az Utas a Beszkártom megkezdi az utazását. A közön­ség! igen szeretné, ha Rákosialváig Beszkárt- forgalom lenne, kis-sZakaszokkal és egyéb jókkal, de nincs, mert a rideg’ válasz az, hogy a vasút helyiérdekű. Ha tehát önkényesen meg rövidítik aZ utas számára biztosított órát, .az erőszakos megkárosítása az utasnak, a kit ia jegy szövegével is .egyszerűen félrevezetnek. Ha csakugyan van ilyen rendelkezés., úgy aZ csak túlbuzgóságból eredő kisiklás lehet, n- mit a legsürgősebben orvosolni kell. Kérjük a közönség megnyugtatására a sürgős intéz­kedést. Egyúttal pedig végleg tisztázni kellene, még pedig a közönség javára azt js, hogy 3, Budapestre érkező utas ne legyen köteles, mint némely Beszkárt-kalauz követeli, az át­szálló, (helyesebben csatlakozó) jeggyel ok­vetlenül a Kerepesi-uti fejállomáson felszjájl- lani a Beszkárt kocsira, hanem, természetesen az órai határidőin belül, bárhol másutt, — ahol épen igénybe akarja venni, (eltávolodó irány­ban), a Beszkárt szolgálatát. Ha az utas nem vár a 75-ösre, csak a saját egyórai utazó idejét kurtítja meg, nem követ el visszaélést, hanem ajándékot ad a vasutvállalatnjak, ezért nem szenvedhet hátrányt. Akárhányszor megtörté­nik, hogy nincs 75-ös az állomáson. tValaki; fel­használja a várakozás idejét, tesétál a Baross- térre, valami dolgát elvégzi lés a Debrecen q- lött felszáll a villamosra. Némelyik kalauz [if* lyénkor kifogást tesz, s nem ákarja jelfo- giadni a jegyet, mert az utas .nem a Kerepesi- uti fejállomáson kezdi ímegj a Beszkárt Utazás gyönyörét. Elég súlyos és méltánytalan aZ az elbá­nás, amiben, a drága viteldijak révén jjog, igaz­ság és méltányosság megcsúfolásával része­sülőjük. s aminek egész községek esnek .áldo­zatául, legalább a meghagyott határok között ne bánjanak velünk embertelenül és minden józan következetesség: megtagadásával. Vidám esetek Aki szindarabot szokott olvasgatni, az bi­zonyára tapasztalta, hogy az iró — sokszor igen elmés — helyzetkomikum beállításain — legtöbbször — érzéketlenül siklunk tova, mig ugyanazok a színpadon — esetenként — fre­netikus sikert aratnak. Nem kell azonban sem írónak lenni, hogy hasonló eseteket kiagyal­junk, nincs sZüksejgj színészi alakításra sem fel­tétlenül. Az1 élet, — a legnagyobb triéfacsináló — szinte ontja a jobbnál-jobb, muíatságösná!- mulatságosabb' komikus helyzeteket ás esete­ket. Pár kis esetet mondok el, melyek — a- dottságuknál fogva — mind roppant mulat­ságosak voltak, melyeken — akkor —- napo­kig! néha hetekig évődtünk. Egyik — résziemről ismeretlen — kollé­gám, ki valahol Tiszántúlon tanította kis ta­nyai iskolájában a nebulókat, közöttük saját gyermekeit is, számsZerint hatot, a korona­romlás szomorú idejében .igen nagy nyomor­ban volt. Hitelt akkor nem kapott, pénze nem volt, kertjében épp aZ északi szél és a jzuz- mara tanyázott, hogy éhes gyermekeinek ke­véske karácsonyi örömet szerezhessen, elha­tározta, hogiy a kultuszminiszterhez fordul pil­lanatnyi segítségért. A kérvény meg! is érkezett, és az — a Igomdokban gyötrődő ember szórakozott toli- hibája folytán — végigjárta az összes (osz­tályt, mindenütt általános derültséget okozva. Pedig! semmiség volt. Az ominózus kér­vény a szokásos mcgíszólitás és bevezetésiek után igly indult: Kegyelmes Uram!! Hat éhes, lerongyolódott, mindén kulturigényt nélkülö­ző kis emberpalántának vagyok a »neveletlen« apja... 1-n-

Next

/
Oldalképek
Tartalom