Rákos Vidéke, 1935 (35. évfolyam, 1-51. szám)

1935-10-27 / 43. szám

XXXV. évfolyam, Rákosszentmihály, 1935, október 27. vasárnap. 43. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: RÁKOSSZENTMIHÁLY, Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ár : Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő Negyedévre 2 P50 fill. Szentkorona-utca 103. Telefon : Rákosszentmihály 31. Felelős szerkesztő: BALÁZSOV1CH ZOLTÁN Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla; 647. sz. Feltámadunk! Temetők kapujáról hirdeti ez a szó az ember örök hitét a halhatatlan ságban. Pár nap múlva itt a halottak ünnepe s amikor szeretteink sirját kivilágítjuk és imát re­ttegünk az Örökkévalóhoz, reményt és megnyugvást me­rítünk a feltámadás hitéből. S ha megtelik a temető, pár •évtized múlva felszántjuk, esetleg' búzát vetünk beléje, vagy házakat emelünk a sírok fölé. Mert hiszen máskép csupa temetőből állna ta világi... Sokkal többen vannak a holtak, mint az élők, s egészen bizonyos, hogy lia a Rá­kosi utón, vagy a Szentkorona utcán járok, régesrég pl- porladt ősök hamvát taposom. Halottak közt élünk, dol­gozunk, mulatunk, amíg magunk is meg nem térünk föld­anyánk ölébe. Minél öregebb az ember, annál többet gondol a ha­lottakra, s annál kevésbbé bírja elhinni, hogy a sirbatétel- lel lezáródjék az élet. Ha két jóbarát beszélget égyt har- (míadjkről, jaját már régen eltemettek,; — egyszerre élni kezd az elköltözött. Halljuk a hangját, látjuk az arcát, itt van közöttünk, érezzük a közelségét, és valami melegség lopódzik a szivünkbe. S mikor az embernek már több ba­rátja van a temetőben, mint a tülekedés országúján, ak­kor egyre gyakrabban megesik, hogy a halottak felkeresik az embert. Soha életemben nem foglalkoztam spiritizmus- sal, nem is kívánok ilyesmivel kísérletezni. De ha az asz- szonykám elmegy hazulról s én pipaszó mellett magányo­san üldögélek az: emlékeim között, bizony megtörténik, hogy halottakkal folytatok néma társalgást. (Múltkor az egyik meg is nevettetett egy anekdotával, amelyet vagy harminc évvel ezelőtt mondott el a kolozsvári Nagy Gá- bor-vendéglőben.) ' ; Az is megtörtént már, hogy éjnek évadján, amikor gyalog róttam, a hosszú jutat a Nádas-tótól a sashalmi piá'c- íérig1, utitársul melleim szegődött néhai nagybátyám és pompás vadásztörténetekkel szórakoztatott egész utón. S azt is bevallom, — bár talán ki fognak nevetni érte, — hogy ha valami életbevágó! lépés előtt állok, olyankor az édesanyám megjelenik álmomban, és jó tanácsokkal és in­telmekkel lát el, mint valamikor, zöldfülű legény korom­ban. Én hiszlem, tudom, világosan érzem, hogy a halál csak afféle helyzetvájltoztatás, költözködés, de semmi esetre» sem elmúlás. (A bizonyítást a teológusokra hagyom, — azok jobban értenek hozzá.) Az sem üres szóvirág, hogy az emberek cselekede­teikben, alkotásaikban élnek tovább. Ma különösen idő­szerű a halottak szerepe az élők dolgaiban. Nagy halot- taink ünneplése nem csupán kegyeleti kérdés. Rákóczí- év. Liszt Ferenc-eV... Csak a minap volt alkalmam kifej­teni, hogy a halott Rákóczi ma egyik legtevékenyebb har­cosa a miagyar irredentizmusnak. Liszt Ferenc pedig mai « (Kicsinységünk, megcsonkittatásunk, elesettségünk idején világraszóló zászlótartója a magyar géniusznak és kultur- fölénynek. A halottak segítenek nekünk, és pedig nemcsak az ünnepelt, nagy emberek, hanem mindenki, aki valaha szóval és tettel harcolt la magyar igazságért. Mert a tet­tek és szavak örökkön élnek, hatásuk vissza nem vonható és meg nem másítható. Nem igaz, hogy a szó elhal, a tett feledésbe megy. A halott tovább szövi életművének fo­nalát és fegyvertársa az élőnek. Az ember kitalálta a rádiót, amely az éterből felfogja a hanghullámpkat. De van egy titokzatos, érzékeny rádió, amelynek műhelytitkai még ismeretlenek. A lelkek rádió­ja ez, az örökkévalóság hullámhosszára berendezve. Ezen a rádión szól hozzánk Kossuth, Rákóczi, Mátyás király, Nagy Lajos. Ezen a rádión szól hozzám a szelíd; édesa­nyám, a nyakas magyar apám, és az anyai ükapám, Mato- l(ay Pál, akit a hazafisága miatt hóhérpallós fejezett le 4736-ban. Ezen e rádión tudtok mindnyájan érintkezni hatottajtoikkal, kedves magyar testvéreim, és ha halottak napján kimentek a temetőbe, kérjétek őket, hogy legyenek segítségünkre szorongattatásainkban ás szenvedéseinkben. És ők azt fogják felelni: — Feltám|adunk. Hisz megj se haltunk, mert a szere­tet nem hal meg soha. Szeretünk és segítünk benneteket kis és nagy gondjaitokban és vigyázunk rátok, amíg a gö­röngyös utat járjátok. És feltámad Magyarország is, a mi régi, szép hazánk. Ne csüggedjetek és ne siránkozzatok. Gyújtsátok meg gyertyáitokat és bizó szívvel imádkozza'- tok a jóságos Istenhez, minden magyarokért, elevenekért és holtakért. Ünnep után pedig lássatok szorgos munká­hoz, dolgozzatok kézzel és ésszel, hittel és reménnyel, ,és készítsétek elő erős akarattal, töretlen önbizalommal a ma­gyar feltámadást Ne féljetek magyar testvérek. Feltámadunk'. Kárpíáthy László dr. Hízzuk meg a vészharangot! Sorsdöntő perceink fenyegetően közielednek és mind­inkább az|t kell látnunk, hogy annyi sóik évi várakozás ütán megint csak keserű csalódás lesz az osztályrészünk. A viilllalmos tarifa revízió nem megváltást igér nekünk, ha­nem újabb kárhozatot, ki tudja megint mennyi időre! ' Nincs igazi barátunk, nincs hathatós pártfogónk, csak az igazság, ez pedig még cégérnek sem jó az utóbbi évtizedekben. Hová lettek a nagyhangú Ígéretek, a kecseg; tető kortesbeszédek, a bágyatag sajtótermékek nagyképii Stílusgyakorlatai, a borgőzös kültelki vacsorák habzószáju üres szónoklatai?! Mind1, mind elpattant, m.nt a szappan- buborék ! A komoly és megbízható Pesti Htoap vasárnapi

Next

/
Oldalképek
Tartalom