Rákos Vidéke, 1935 (35. évfolyam, 1-51. szám)
1935-08-18 / 33. szám
XXXV. évfolyam. Rákosszentmihály, 1935. augusztuus 18. vasárnap. 33. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: RÁKOSSZENTMIHÁLY, Szentkorona-ntca 103. Telefon : Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZS0V1CH ZOLTÁN Előfizetési ár : Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő Negyedévre 2 P50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla: 647. sz. Szent István király országa. Manapság az »átértékelések» divatját éljük. Tudósok és kontárok egyaránt igyekeznek megmásítani nemzedékeken át belénk rögződött meggyőződéseinket. Ez lehet néha szükséges és hasznos, — de lehet káros és felesleges is. Szent István alakját és történelmi szerepét ás a kritika bonckése alá vették az utóbbi esztendőkben. Felvetik a kérdést: mi lett volna, ha István'király nem nyugat felé és nem a kereszténység felé »orientálódik«. Mi /lett volna, ha nem irtja tüzzel-vassal a pogányságot, ha megkegyelmez régi pogány kultúránk emlékeinek és ha nem az idegen, nyugati királyságok mintájára rendezi be országát. Hogy mi lett volna? Szépen eljutottunk volna az avarok, hunok sorsára mi is. A most felkapott ősmagyarkodásért igazárí kár első királyunk nagy és szent emlékét megbolygatni. Nem volna érdektelen látványosság, amint fehér lovat áldoznak az uj pogányok, napkeltekor a Szilas-patak partján, — dehát szerencsére, szent István király jónak látta, hogy a kereszténység szent igáját vegyük magunkra. Egész uralkodása nagy harcokban telt el, melyeket az uj rend belső és külső ellenségeivel kellett megvívnia. Harcolt pogánnyal és kereszténnyel s kemény küzdelmek közt rakta le a magyar királyság épületének alapjait. És ez az épület időállónak bizonyult, tehát István királynak igaza volt s mi legjobban tesz- szük, ha jótakaratu hóbortok helyett meghajtjuk fejünket az ő történelmi nagysága előtt, amiként azt /apáink, nagyapáink és ükapáink cselekedtek. De valamit mégis másképen kell látnunk, mint apáink és nagyapáink. Nem a szent király személyét, hanem az ő országát. Itt aztán volna mit »átértékelni«. A magyar királyság kiterjedése már Szent István korában nagyjában magában foglalta a Trianon előtti Magyarország egész terűiéi ét. A maii Csolftkialor'szág, elzl a szomorú torzó, — ez nem István király országa. Ez csak kicsinyített torzképe Szent István birodalmának. És évről-évre, mennél fényesebbek a Szent István-napi ün- . népségek, annál fájld'almasáibban mlarkol szívünkbe ez a! tudat. Kivilágítás, tűzijáték, szabadtéri előadás, — hiszen mindez nagyojn szép! lés az idegenforgalom szempontjából is hasZnos dolog!, de mégis van valami ‘gyászpompa jellege, amit az idegen nem vesz észre, de /amitől a magyar szív felsajog. Most, hogy u]ra itt van Szent István ünnepe, de feledkezzünk meg arról, kedves magyar testvéreim, hogy ez az ünnep csak másodsorban látványossági és idegenforgalmi attrakció. Ez az pnnep elsősorban a mi komoly és imádságüTs, ünnepünk, amelyen elmélyült lélekkel, bízó és reménykedő szívvel kell esedeznünk Szlent István birodalmának, Nagymiagyaroirszágnak feltámadásáért. Aki közülünk nem vehet részt a Szent Jobb-kör- meneten, az imádkozzék otthon a maga módja szerint az Örökkévalóhoz, hogy a mi régi hazánkat, István király Országát adja vissza nékünk. Ez legyen a lényege az ünneplésnek, a többi csak pompás, szemfényvesztő tündéri játék. A világért sem akarom azonban azt mondani, hogy erre a pompára, erre a külsőséges fényre nincsen szükség. A külsőségek nagyon fontosak lehetnek, ha valamilyen belső tartalomra hívják fel a figyelmet. Hiszen még az istentiszteletnek is vannak külsőségei, szertartásai, holott ez igazán legbensőbb ügye az embernek'. ^Nálunk most minden ceremóniának, minden látványosságnak az irredentizmust kell szolgálnia. Még Szent István személyét is az irredentizmus szolgálatába kell állítanunk. Ettől nem lesz kisebb az ő gigászi alakja. Az irredentizmus tüzét kell lobogtatnunk befelé, és kell lobogtatnunk kifelé, a külföld felé is, hogy az a (sok ezer idegen, aki Sient István hetében megfordul nálunk, a káprázatos csillogáson keresztül is észrevegye, hogy itt valami hiányzik aj szent király méltó megünnepléséhez. Hiányzik hozzá István király országi, a régi Nagymagyarország, amelyet vissza akarunk és vissza is fogunk szerezni. Ez legyen ünneplésünk alapgondolata és ezt az emléket vigye magával tőlünk minden idegen. — Szivbe- markoló, szuggesztiv élmény emlékét hirdesse majd1 minden vendégünk ország-világ előtt: hogy a magyar szivekben fennen lobog a kiolthatatlan és tántoríthatatlan irredenta érzés, amelynek előbb-utóbb célt kell érnie. Az idei Szent István ünnepségeknek van is egy tervbevett programmpontja, amely maradék nélkül kifejezi ezt az; eszmét, s ig!en álkalmias arra, hogy erőteljesen hangsúlyozza a magyar reménység legyőzhetetlen lobo- gását. A Balaton míentéjn »reménytüzek« fognak kigyul- ni, hatalmas, eget szántó máglyják, kifejezetten azért, hogy rqgi határaink visszaállítására figyelmeztessenek magyart és idegent. Ez nem puszta parádé, s a külföldi látogatóknak is érezniük kell ínjajd a máglya lángjaiban a piagyar szivek égig érő lángolásját. S ha majd! egyszer célt értünk és reménytiizek ahelyett örömtüzeket gyújthatunk a Kárpátok csúcsain, — ajkkor is, ez a boldog öröm! is, szent királyunk dicsőségét foigja hirdetni, aki olyan pillérekre építette Nagy- magyarorSzág épületét, hogy a poklok kapui sem tudnak diadalmaskodni rajta! f f Dr. Kárpáthy László.
