Rákos Vidéke, 1934 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1934-08-26 / 34. szám
XXXiV. évfolyam. ífókosszetitmíháty, 1934. augusztus 26. vasárnap, 34, szám RÁKOS VIDÉKI Társadalmi, köziuazgatásk és közgazdasAch hetilap. rAkosszentmihAly nagyközség és szAmos egyesület hivatalos lapja. a Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály. Szentkorona-utca 103. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Posta takarékpénztári csekkszámlától?, sz A sziámi Király ás a szentmihályi hölgyek. Valamikor nagyon régen, amikor még egészen gyermek voltam, ellátogatott Pestre az akkori sziámi király, akiről annak idején sok humoros dolgot meséltek. Például, hogy az Operaházban legjobban tetszett neki az, amikor a zenészek a hangszereiket hangolták, s ezt a »számot« az ő kedvéért többször meg kellett ismételni. Állitólag fünek-fának válogatás nélkül osztogatta a legmagasabb sziámi rendjeleket, sokszor csak úgy borravalóképen. Valószínű, hogy sok volt a túlzás a róla elterjedt hirekben, de Budapest és az ország sokat nevetett rajta. A mostani sziámi király szintén ellátogatott a magyarokhoz, de ő rajta már nincs mit nevetni, legfeljebb a kis termete adhat tréfás megjegyzésekre alkalmat. Sziám uralkodója európai műveltségű ember, — ha ugyan az »európai műveltség« dicséretnek számit 1934- ben. A sziámi királyi pár közgazdasági, művészeti és néprajzi kérdések iránt érdeklődik^ s többek között azt is tudta rólunk, — (talán ezt az ismeretét még Sziám - ból hozta magával), hogy a magyar nóta és a magyar tánc olyan világraszóló érték és érdekesség, amelyet okvetlenül meg kell tapasztalnia az idevetődött idegennek. A király látni akarta a királyi táncot és hallani kívánta a hires magyar muzsikát. Történt pedig, hogy a Szent Gellért-fürdő megtekintése után a király kifejezést is adott ebbeli óhajának. Erre, — amint a tudósításban olvashatjuk, — a Gellért-szálló dzsessz-zenekara átalakult hevenyészett cigánybandává« s megpróbált magyar nótákat játszani. Szerencsém, hogy ezt a hevenyészett átalakulást nem hallottam, de szegény sziámi királyt se nagyon irigylem ezért a műélvezetért. Azután a magyar tánc bemutatására került volna a sor, de kiderült, hogy a táncoló közönség közül senki sem tud csárdást táncolni. Mondják, hogy a király ezen igen elcsodálkozott, majd finom, keleti mosollyal -— nevetni kezdett. Sok év előtt Budapest nevette ki az akkori sziámi uralkodót, — most a sziámi király nevette ki Budapestet, s ki tudja, mi minden rejtőzött a rejtelmes keleti mosoly mögött. Egy kissé levizsgáztunk a király előtt, aki a világ túlsó sarkából jött ide többek között azért, hogy magyar nótát halljon és magyar táncot lásson. Szeretném elhitetni magammal, hogy nem nagy fontosságú az egész ügy, s hogy a sziámi király véleménye ezer bajunk közepette sem nem oszt, sem nem szoroz. De nem tehetek róla: a szégyen pirja ég az orcámon és szeretném kitépni a király utinaplójából azt a lapot, amelyet ezen a napon irt. És szeretném megmondani a keleti urnák: nem igaz, hogy a magyar tánc divatjamúlt sallang csupán, amelyet csak Mezőkövesden táncolnak odatévedt királyok tiszteletére, idegenforgalmi attrakció gyanánt. Nem igaz, hogy az úri magyar középosztály nem tud csárdást táncolni s hogy a magyar nótát »hevenyészett cigány bandává alakult« dzsessz-zenekarral huzatja. És azt is szeretném megmondani neki: igaz ugyan, hogy nálunk is érezhető volt a nemzetközi dzsessz-bacillusok fertőzése, de a magyar ember, és főleg a nemzeti tradíciókhoz hü magyar asszony nem engedi, hogy nemzeti értékeink veszendőbe menjenek. És elsősorban hivatkoznám a rákosszentmihályi magyar asszonyok példájára, akik már régen bojkottálták a dzsessz-mu- zsikát és a néger táncokat és valódi, nem »hevenyészett« és »átalakult« magyar cigánymuzsikára táncolnak. (De azt már nem mondanám meg neki, hogy a fővárosi sajtó erről csak most vett tudomást és most is csak mulatságos kuriózum gyanánt emlékszik meg a szentmihályi Mansz nemes és hazafias mozgalmáról.) A sziámi király esete pedig adjon újabb, fokozottabb erőt a szentmihályi derék magyar asszonyok akciójának, hogy ez a mozgalom mielőbb országos jellegűvé válhassék. Talán Budapest is be fogja látni, hogy nem elegendő az, ha tapssal honorálja a »Gyöngyös bokréta« néprajzi látványosságait, s a magyar dal és tánc nem csupán idegenforgalmi csalétek, hanem a magyar lélek kifejezésmódja, a magyar ember lelki szükséglete. Ne térjünk napirendre a Gellért-szállóbeli szégyen felett. Lelkes magyar hölgyeink folytassák kettőzött buzgalommal, szuggesztiv erővel a megkezdett küzdelmet, agitáljanak, intézzenek átiratot az ország minden társegyesületéhez, hogy többé ne érhessen bennünket ilyen szégyenletes felsülés. A magyarok Istenének áldása legyen apostoli munkájukonI Kárpáty László dr. Rákosszentmihály — Kiskecskemát. Irta: Kecskeméthy Vince. FONTOS ŐSZI MUNKA! Közelednek az őszi gyümölcsfámetszések, különösen a csontárok metszése, ami igen lényeges dolog. Minden gyümölcskedvelő gazda figyelmét felhívom tehát erle. A napokban nálam járt két rákosszentmihályi hölgy, aki felkért engem, hogy adjak nekik tanácsot: Elsőrendű meggyfáik voltak, a gyümölcsét a csemege üzletek is szívesen megvették, jövedelmük volt belőle, de már vagy két éve csak apró gyümölcsöt teremnek a fák. Ez ügyben kértek tőlem tanácsot: miként szerezhetnék vissza a régi, szép és értékes termést ? — Kedves hölgyeim, — feleltem, — ezt én itt meg nem tudom mondani. Előbb meg kell néznem a helyszínén a fákat. Valószínű, hogy meg fogom találni a baj okát. Vagy rosszul metszhették a fákat, vagy a fa kiélte a talajt.
