Rákos Vidéke, 1934 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1934-01-07 / 1. szám
XXXIV. évfolyam. Rákosszentmihály, 1934. január 7. vasárnap, 1. szánt RÁKOS VIDÉKE társadalmi, közigazgatási és közgazdasági hetilap. RÁKÖSS? ENrMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla: 647. sz HarmincnegyediK évfolyam. Apróságok községházánkról. Harmincnégy év, komoly férfikor. Az újság életében is olyan idő, amely felment minden fecsegés és minden érzelgés alól. Hangzatos szólamokkal sem kell a közönséget untatni és ómelyiteni. Ha nem lenne rá érdemes az újság, akkor nem kellene, s akkor nem lenne harmincnégy- óves. Ez az idő egy emberéletet jelent, egy emberéleten át pedig nem lehet ujságosdit játszani, sem nem akadna közönség a kezdetleges játék számára. Vagyunk, tehát kellünk; ke.lünk mindazoknak, akik törekvéseinket ismerik és méltányolják. Sem az erkölcsbiró rendszerint komikus palástjában nem tetszelgőnk, sem világfájdalmas álfilozófiák és meg nem emésztett elméletek frázisaival nem fanyalgunk. Nem érdekel a mások dolga, nem szorulunk a mások szellemi hulladékainak felszedegetésére, nem utánozunk másokat, nekünk csak egy a célunk, hogy tőlünk telhetőén jó újságot adjunk olvasóink kezébe és lelkiismeretesen szolgáljuk ki közönségünket. Tisztességes, tárgyilagos, megbízható újság, — ez akart lenni mindenkor a Rákos Vidéke. Távol áll tőlünk, hogy elégedettek legyünk magunkkal, de valamennyire mégis megnyugtat, hogy Isten kegyelméből ma már a sokat jelentő harmincnegyedik évfolyam felirat ékesítheti lapunk homlokát. Akinek ez a tárgyilagos, komoly hang és tiszta magyar beszéd kedvére való, aki nem rosszmáj uan a mások gyarlóságaiban gyönyörködik, hanem szeretettel meg tud becsülni minden jó szándékot, minden jóakaratot és cselekedetet, — az, a mi barátunk, az megérti azt a szellemet, amely ezeken a hasábokon évtizedek óta él és továbbra is megajándékozza szere tétével és támogatásával a Rákos Vidékét. Ezt az egymást megbecsülő, egymásban örömei lelő és a közjó javára vállvetve dolgozó szellemet Rákosszentmihály alapítói teremtették meg ezen a helyen és szószólója a Rákos Vidéke lett, mely híven megőrizte azt a változó idők során mindenkor. — Ebből a gondolatvilágból, ebből a szellemből ki nem zökkentheti soha, senki és semmi. Ez a levegőjej, amelyben él és amely nélkül ébii nem tud és nem is akar. Köszönjük a mi jó közönségünknek azt a szeretetet es nem egyszer kimutatott megbecsülést, amellyel minket megajándékozott. Köszönjük, hogy' elsagitett ehhez a naphoz, amely nem jelent mást számunkra, mint uj erőforrást; bizalmat, reményt és ösztönzést, hogy míg Isten engedi és rendeli, becsülettel, soha nem változó' elvekkel és meggyőződéssel teljesítsük továbbra is kötelességünket. A hazafias és széplalkü közönség támogatására számítunk ezentúl is és azt kérjük, midőn a Rákos Vidéke harmincnegyedik évfolyamának első számát, csakúgy, mint három évtizeddel ezelőtt az elsőt; Isten nevében útjára bocsátjuk. L 1.. Az izomkolosszus, testi erejéről közismert és a bir-1 kozó sport barátai körében dédelgetett], kedvenc rákos- szén tmihályi háztulajdonosunkról mesélik;, hogy a közelmúltban szintén jól megtermett alkalmazottjával felment a községházára érdeklődni adóhátraléka iránt Kiváncsi volt, hogy bérlője — kivel szemben lakbérletiltást foganatosítottak — vájjon fizeti-e a bért adóba? A számfejtő- kisasszony félénk!, reszkető hangon hozta tudomására a szigorú pillantásokat lövelő kérdező bajnok adófizetőnek, hogy bizony 3 hónap óta nem folyik be a lakbér. A felelet egy kimért], de fakengető asztalracsapás kíséretében röviden csak igy hangzott: »hát altkor gyerünk a bérlőhöz/« ... És mesélik, hogy 10 perc múltán a bérlő megjelent, kifizette hátralékát az utolsó fillérig s azóta is a legpontosabb adófizető. — (Mégis csak jó, ha birkózó- baj nők a háztulajdonos!) II. ! Ugyancsak adóhivatalunkban történt ez á mulatságos eset is. Egy kültelki;, bérbeadott szoba-konyhás adófizetői kenyere javát már elfogyasztott háztulajdonos néniké novemberi negyedkor rendezni akarván összes adóját, megkérdezte mennyi a fizetsége? »12 pengő néniké, de várjon csak, lesz törlése is«, hangzott a számolás miatt félbehagyott válasz. Erre azután a szitkok özönének mag- megujuló pergőtüzében kérte ki magának ezt az eljárást felzaklatott adófizető testvérünk;, mondván, hogy megint kitaláltak valami uj adónemet, itt sohasem lehet kész az ember, még az utolsó évnegyedre is tartogatnak valami uj meglepetést, nem elég, hogy a bérlő nem fizet s az) ember azt időben bejelenti, mégis rányomják az uj adót, »a törlést«, hát ne kapjon az ember agygutát, nem bírom én azt a törlést megfizetni, inkább felgyújtom a bérlőre a házam és világgá megyek. III. | Busongó fájdalomtól meggyötört szívvel beszéli el egyik legfiatalabb tisztviselőnk kalandjait, ki szorgalmasan járja délutánonkint a falut az adóösszeiró ivek kitöltésének helyszíni ellenőrzése végett. Panaszolja szegény, hogy tömött irattáskájával hóna alatt a lakosság mindenütt könyvügynököt néz benne s ha hosszas zörget tés, dörömbölés után megjelenik a ház népe közül valaki kapunyitásra, ugyancsak éktelen lármával kikiált az ajtóból, hogy »nem kell semmi, van mindenünk, hagyjanak már békében ezzel az örökös pumpolással« s mérgesen becsapván az ajtót —- barátunk, mint »tolakodó könyvügynök« kísérletezhet hasonló kilátásokkal a szomszédban, de mivel valóban nem könyvügynök, szegényét hamarosan mindenki lerázza magáról,. , > , ,
