Rákos Vidéke, 1934 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1934-01-07 / 1. szám
2. oldal. TQLKÖS VIDÉKE 1. szám , IV. Az anyakönyvi hivatalban egy deli vőlegény a szerelmi boldogságtól szinte ugrándozva teritgette ki a maga és menyasszonya okmányait. »Iratkozni« jött. A nagy szerelem mellett sajnos hiányzott menyasszonyának kis születési anyakönyvi kivonata s igy az »iraljkozás« nem sikerült. Felszólította az anyakönyvvezető, hogy másnap hozza be a hiányzó okmányt. Másnap meg is jelent a vőlegény, s most még ragyogóbb boldogsággal eítpltve. — Na meg van már a menyasszonyának születési bizonyítványa? kérdé az anyakönyvvezető a szerelemtől csajk úgy sugárzó vőlegénytől. »Ennek már meg van!« vágott vissza büszkén hősszerelmesünk s vígan meglobogtatta feje fölött újabb menyasszonyának keresztlevelét. Pacs-irta. Krónika. ... avagy pár szó arról a libának nevezet j állatról, atnely pillanatnyi meggondolatlanságában szárnyra kapván, a magasba emelkedett, s hízott mivoltát meghazudtoló fürgeséggel szelek szárnyára kapott, elszállt az őszi alkonyatban... További sorsa felöl »morse«, jelek utján az alábbi értesitpst vették az illetékes hatóságok. 1933. november 2U-én. Ma d. e. berepült a Magy. ÁH. Gépgyár udvarára egy liba és röptében elszakította a villamosvezetéket,amely a gyárudvar és a szivattyuház között volt kifeszitve. A vezetélt megrongálása rövidzárlatot okozott, amiből ösz- szegszerüen meg nem állapított súlyos károk keletkeztek. Így 3 drb primőr és 2 szekundér biztosíték kiégett. Egy nagy teljesitpaényü transzformátor átütött es kb. 150 m. vezeték teljesen tönkrement. A károsultak feltevése szerint a vagyonrong álás ért az állat tulajdonosa felelős, tehát feljelentést tettek és kérik a kártévő liba azonnali őrizetbevételét és a tulajdonosának kinyomozását. Az illetékes hatóságra meglehetősen nehéz feladat vár, mert a liba minden közeledést a legvadabb formában visszautasít. * A cserkész-egyetem is la mérkőzés egyik izgalmas pillanatában kiáltott be az egyik »szurkoló« Rimeg Emilnek, az egyetemisták egyik csatárának: — Ne fuss Rimeg, nem éri meg! * Egyik fiatal pajtásunkat a napokban besorozták kato- dezve érkezett meg, hogy a nagy eseményt elujságolja. nának. Gomblyukában nemzetiszinü kokárdával, lelken- Hadseregünk uj daliáját a társaság, a megfelelő csodálkozások lezajlása után felszólította, hogy áldomással ünnepelje meg a nagy napot. — Nem lehet, —■ hangzott a felelet — mert amikor az »alkalmas« szót meghallottam, úgy megijedtem, hogy egy krajcár sem maradt a zsebemben. . * Szilveszterre nagy volt malacban a kereslet. A buda- . pesti malacárak meghazudtolták a mostoha viszonyokat és sok család számára meghiúsították a beszerzés lehetőségét. Két rákosszentmihályi barátunk arra az élelmes gondolatra jutott, hogy vidéken szerez olcsóbb malacokat. .Mindkettő simára borotvált arca ember, az egyik hatal- _7nas termetű, sötét ruhás férfin, akinek tekintélyét testének gömbölyded körvonalai is nagyban fokozzák. Autóba ültek és sorra járták a falukat, de bizony nem sok eredménnyel, mert a gazdának is van magáhozvaló esze, különösen, amikor idegen vevők jelentkeznek. Már vagy .száznyolcvan kilométer távolságra jártak, amikor az egyik faluban eg$ módos gazda udvarára kerültek, ahol tucatjával sivitott a kunkori farkú apró malac. A fiatalabbüc utas kezdte az alkudozást, s amikor a szokott ügyeskedés nem mutatkozott eredményesnek és észrevette, hogy istenfélő, derék emberrel van dolga, hirtelen Ötlettel kérlelni kezdte a gazdát, hogy adja olcsóbban az eleven portékát, mert az esperes ur jótékony célra szánta. A Szent Antal pénzéből vásárolják és szegényeknek osztják ki újévre. Tekintélyes külsejű társa jóindulatú mosollyal hallgatja a beszédet, de nem szólt egy szót sem. A gazda ráveti szemét a nyájas képű unm és társának szavait úgy értelmezi, hogy az esperes ur maga az, aki jelen van. Tisz- tességtudóan kezet csókol és önérzetesen elmondja, hogy ő is egyháztanácsos, aki maga is tekintélyes adománnyal járult a templom berendezéséhez és minden egyházi célt szívesen támogat. Ne is csalódjanak benne az urak, odaadja feleáron a malacokat. Egy tucat került belőlük az autóba, az esperes urékat meg is vendégelte és megígérte, hogy ha szerét teheti, meg fogja látogatni. Az ál- esperes egy szóval sem mondott valótlant, csak épen nem tiltakozott, hanem méltósággal játszotta váratlanul rászakadt szerepét. Vagy tiz gyerek, meg asszony csókolgatta a kezét, miközben nyájas jókívánságokkal elbúcsúztak a derék háztól. így jutott tizenkét malac Szilveszterkor Rákosszent- mihályra. % A megsértett erkölcsi világrend helyreállítása érdekében még megjegyezzük, hogy a módos gazda igy sem veszített az üzleten, idehaza pedig valóban olyanok jutottak a hagyományos újévi pecsenyéhez, akik a mai árakon és a mai jövedelem mellett nem tudták volna megszerezni. Beszámolás a jövőben. Az Ur zsámolyához a Sors érkezett, Beszámolni arról — miként végezett: Jelenteni jöttem, Uram teeléd, Munkám úgy végeztem, mint te rendeléd. A magyart tűzre-tettem, hogy égjen el ott, Izzott, sziporkázott, — de nem hamvadott. A vizárba dobtam, — érje fulladás, A munkámra igy sem jött a várt hatás. Bár pörölyre tettem, zúztam, döngetém, Pusztító célomat el nem érhetém. Izomzatom munkája már nem árt neki: Hajlítani tudja, de nem törheti! Az Ur mosolyogva mondó: »Épp ez volt a cél, Vasbpl volt e nemzet és igy lett most acél! dr. Keresztes István. Gyógyszertárban kapható.
