Rákos Vidéke, 1933 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1933-02-19 / 8. szám
- • - - N XXX1ÍÍ évfolyam. Rákosszentmihály, 1933. február 19. vasárnap, "7^ 8 szám. RÁKOS VIDÉKÉ fAKSAUALiin, Kdzitt/uuATAsi És uAzuaziiasAui HKIIMI'. MAuoNMCm«lHAl.V %a«vmA/ä és szAmo* k«yk%ülkt Hl % /% 9 II* • »' » ■ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZS0V1CH ZOLTÁN. Előfizetési ár : Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 5U fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla: 647. sz Megint lejlőre fülünk. Tavihaiaiían zsúfoltság a Hév vonatokon. Úgy látszik, mégis csak van abban valami igazság, hogy a kit egyszer megszállott a sátán, azt többé ki nem ereszti a karmaiból. Ilyen elátkozott királyfi lehet a mi Hévünk is, amely meg-megpróbálja, hogy jobb meggondolásra térjen, de az-után mégis csak visszaesik régi bűneibe. Mi, akik ebben a gyarló világban is mindenkor az igazságot keressük és a legkisebb jóakaratot is örömmel megbecsüljük, csak nemrég mutattunk rá, hogy a Hév. vezetésében szemmel láthatóan bizonyos jobb meggondolás kerekedik felül, amely keresd a megértést a vasút közönségével. Büszkén hirdettük, hogy ha a vasutunk tűrhetetlenül és szégyenletesen drága is, de legalább jó a közlekedésünk és az utóbbi években, csekély kivétellel még kényelmesnek is mondható. Hát most, egy hét óta megint valami gonosz dzsin játszik derék vasutunk vezetőségével. Se kérdeztek, se hallottak, csak egyszerűen, csendben és váratlanul elrontották a mi eléggé jó közlekedésünket és nyilvánvalóan a takarékoskodás cirnén kevesebb kocsikkal járatják a legforgalmasabb vonatainkat. Mint a háború legkeservesebb napjaiban, megint közelharcot vivnak az utasok, hogy feljuthassanak a vonatokra,. ahol egymás ölében ülnek, egymás lábát tapossák és az egymáshoz szorított emberek egymás máját nyomják ki a testéből. A panaszos levelek egész özöne zudult ránk a legutóbbi napokban a tűrhetetlen állapotok miatt. A legtárgyilagosabb felszólalást alább közöljük, de fáradjanak csak ki az igazgatóság tisztelt tagjai mihozzánk és gyönyörködjenek a legújabb müvük eredményeiben. Hallgassák meg az utasok nyájas kifakadásait személyesen. Meglátják tüstént, hogy amit sok fáradsággal kiagyalt intézkedésekkel a jó cél érdekében valamennyire nagynebezen elértek, miként lehet tönkre silányitani huszonnégy óra alatt egyetlen tollvonással! Ez nem takarékosság, uraim. Ez a legnagyobb pazarlás, a legbünösebb könnyelműség ezzel a jól nevelt és mégis csak aránylag le gtü reime seb b közönséggel szemben. Nem tudjuk, miféle statisztika alapján, kinek a tanácsára vagy rendeletére született meg ez a torz intézkedés, de az bizonyos, hogy ennél szerencsétlenebb balfogást régen nem mutattak be. Lejtőre jutottunk megint, már pedig Isten óvjon, hogy újra lefelé haladjunk. A mennyi keserűség felgyülemlik manapság azi emberekben, most nem számíthatnak a hagyományos úri béketürésre, közömbös beletörődésre. Sürgős orvoslást kérünk, mielőtt oda nem jutunk, hogy fellobban a régi gyűlölet és minden jó szó hiábavalóvá nem lesz. A botrányos állapot ecsetelésére legyen elég ez a panaszos levél, amelynek minden szava híven megfelel az igazságnak: Tek. Szerkesztőség! , A Hév. legújabb felháborító intézkedése ellen kérünk orvoslást. Tűrhetetlen az egyes vonatokon a zsúfoltság és hiába szólalunk fel, a tartalék pótkocsikat nem csatolják a vonatokhoz. Állatokat szállítanak igy, nem embereket, — de az állatok védelmére is közbe kellene lépni az állatvédő egyesületnek. Már napok óta tartott a villamosokon — felsőbb utasitásra az ellenőrök részéről az utasszámlálás. Statisztikát készítettek arról, hogy melyik vonaton mennyi az utas ? A jelentések alapján határozta el az igazgatóság, hogy a nap legnagyobb részében elegendő eddigi három-négy kocsis szerelvény helyett csupán két kocsit indít. Mi lett ennek a következménye? A nap egyes szakaszaiban volt üresen maradt hely, de nem annyi, hogy egész kocsi vált volna feleslegessé. Az uj rendelet alapján kettős kocsik járnak. Ember-ember hátán rajtuk. Hangos méltatlankodás minden vonaton. Mig bent a Kerepesi-uti végállomáson és a cinkotai kocsiszínben üres kocsik ásitoznak, az utasok szitkozódva, méltatlankodva, de tehetetlenül kénytelenek egymást tiporni a padok között és a perronon. Ez az a bizonyos előzékenység, amelyet véltünk kapni a társaságtól? Ha egyes vonatokon egy-két hely üresen maradt, talán inkább elviselhető a Hév. részéről, mint a drága pénzt fizető utasok részéről a tolongás és az ácsorgás, végig az egész utón! Jól tudja mindenki, hogy ezt az intézkedést a Hév. csak ezen a mi vonalunkon meri megtenni. A többi vonalain, például a csepeli, vagy erzsébetfalvai vonalakon ilyesmit nem mernének megcselekedni. Ott már a második napon felborítanák kocsijaikat. Csak mivelünk lehet ilyesmi: tudják, hogy ez a közönség sokkal intelligensebb, sokkal békésebb, mint Pestkömyéke többi lakossága. Tudják azt, hogy itt nálunk legfeljebb egy kicsit lármáznak az utasok a kalauzzal, az ellenőrrel, vagy talán az állomásfőnökkel, de azért jó fiuk vagyunk. Ezért tehetnek velünk bármit. Pedig hát mindennek, még ennek a mi báránya _ szivü közönségünk türelmének is van határa. Ne-:. feszítse a Hév. igazgatóság a hurt pattanásig. "'Mert a húr, ha elpattan, meg is üthet valakit. / Tessék megpróbálni a 2 óra és 3j óra utáni vonatokat, meg a többit, ahol csökkentettjeid a kocsik számát. Nézzék meg az eredményt, amit $z a leg-, újabb intézkedés előidézett. Reméljük, hó^y>. tüstént. • Á/ /íűtífef1' 4, 8 M h //
