Rákos Vidéke, 1932 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1932-01-03 / 1. szám
8. oldaí. HAROS VIDÉKB 1 szám. — Tegyétek oda a sarokba. A gyerekek oda állítják a karácsonyfát a sarokba, elteszik a könyveket, megmossák a kezüket és enni kérnek, mert megéheztek. * Az asztalon levő cserje néz, nézi a sarokban levő, meg- kopasztott karácsonyfát, a fenyőt. Megismeri, mert már látta. A fenyő is szét néz a szegényes szobában és ő is észreveszi a cserjét az asztalon. Egy darabig hallgatnak, a cserje csodálkozik, hogy hogy kerül ez a büszke fenyő ide és milyen állapotban van. A fenyő szégyenli magát és nem mer szólni. Végre a cserje megtöri a csendet és igy szól a fenyőhöz: — Nem láttuk mi már egymást valahol? — De igen — szól a fenyő, — a piacon. — Hogy kerülsz te ide ? A fenyő gondolkodik. Elmondja-e vagy se ? Végre elkezdi: — Tudod, mikor engem elvittek az autón a piacról, a legboldogabb voltam a világon. Elvittek egy szép palotába, a bányaigazgatóékhoz. Ott karácsony estére készültek. Tele agat- tak sok-sok mindenféle csecse-becsével, villamlámpákkal, gyümölccsel, cukorral, mindenféle csillogó dologgal. Olyan voltam, mint egy tündér. Nagyon szép voltam. Sok ajándékot raktak a lábam elé, azt hittem, ez mind értem van, ez mind az enyém lesz. Jöttek aztán vendégek, urak, hölgyek és megcsodáltak. Itt volt az igazgatóék két rossz gyereke is és nagy társaság. Hangosak, vidámak voltak, a nők kacérok, kifestve, selyemben, bársonyban. Ettek-íttak, dorbézoltak és mikor már megelégelték, elfáradtak, nekem estek, először csak a gyerekek, aztán a többiek is, elvették tőlem azt a sok szép dolgot, amit adtak előbb. A nők a sok ékszert, pirosiíót, pudert, az emberek az ő dolgaikat, a végén nem maradt semmi abból, amit a lábamhoz raktak. A gyerekek meg később letépték rólam a sok díszt, cukrot, gyümölcsöt, letéptek rólam mindent. Egyre csúnyább és csúnyább lettem. Fájt-fájt, de nem szóltam, hallgattam, mert szégyeltem magamat. Én, aki azelőtt olyan büszke és szép voltam. Mikor már nem volt rajtam semmi, ami szép és kívánatos volt, rám sem néztek többé és kidobtak az árokba. Aztán jött ez a két idegen gyerek, megláttak, megörültek, magukhoz vettek, elhoztak és most itt vagyok. A cserje összeborzadt ezek hallatára és sajnálkozőan mondotta a fenyőnek: — Ugye megmondtam előre, tudtam én ezt. Csak addig leszel kedves az embereknek, mig szép vagy. Te nem hallgattál rám, pedig őszinte, nyílt voltam hozzád, figyelmeztettelek, hogy vannak rossz emberek, irigyek és kapzsik. Te büszke voltál, hogy szép vagy, az én egyszerű szerénységemet kigunyoltad, lebecsültél, meg akartál szégyeniteni, sértegettél mások előtt, de én nem haragszom rád azért. — Igazad van, de most már mit tegyek ? Most itt vagyok elhagyatottan. Hát te hogy töltötted a karácsonyt? — Én, — mondja a cserje, — jól. Látod, még most is itt vagyok, megbecsülnek az emberek, én nem vagyok szép, tudom és csak az van rajtam, amit a természet adott, az egyszerűség, a tiszta becsületesség. Mikor téged elvittek mellőlem, jött egy szegény asszony két gyerekkel, megvett egy pár souért, elhoztak ide, letettek ide az asztalra, ahol keservesen megkeresett kenyerüket szokták megenni. Itt vagyok ezen a szent helyen és még sokáig itt leszek, mert szeretnek és megbecsülnek. Itt szeretet volt karácsonykor és béke, csend, nem volt üres, hivalkodó pompa és fény. Itt az emberek az igaz szeretetükkel ajándékozták meg egymást, nem pedig hazug, csillogó fénnyel. Láttad volna azt a szegénységben egyszerű c-aládi szeretetet, azt a tekintetet, amellyel megsimogatták egymás szenvedéstől barázdás arcát. Láttad volna a gyerekeket, amint összekulcsolták a kis kezeiket imára, hallottad volna az éneküket, az ő édes hazájuk anyanyelvén. Én boldog voltam, mikor ezt láttam, ezt nem gondoltam volna. Mikor rám néznek, látják a tüskés leveleimet, az ő szenvedésük jut az eszükbe, de a zöld levelem színe az életbe vetett reménységet ébreszti fel. Azok a piros bjgyók, amiket még látsz rajtam, azok az élet és a lélek örömét jelképezik. Hálás vagyok nekik, hogy ide hoztak, nem vágytam én sohasem másra, csak hogy az egyszerű és tisz a boldogságot megismerjem. Itt a gyerekek jók. Minden reígel és este imádkoznak, szeretik egymást. Én is szeretem őket. Még nem jutott egyszer sem az eszükbe, hogy hozzám nyúljanak. Én pedig hálából, minden nap egy-egy piros bogyót leszakítok magamról, leguritom az asztaira, vagy az asztal alá. Látnád azt az örömet, mikor valamelyik megtalálja? Elteszi, mindegyik a magáét egy kis dobozba, azzal játszanak ha haza jönnek az iskolából. A fenyő busán hallgatott. — Büszke voltam és hiú . .. * Reggel az asszony korán felkelt, reggelit készíteni. Reggelit? rántott levest egy darab kenyérrel. A karácsonyfa nincsen már meg, mert az asszony összevágta és a tűzre tette. A kis bányász szoba hamar megtelt az égő fenyő illatával. A gyerekek éppen egy darab kenyeret majszolnak. A fiú behunyja a szemét és beleszagol a levegőbe, aztán odaszól a kislánynak: ^ — Te Julis! Ha eszel, csukd bé a szemedet és szagold a levegőt. — Ugye, olyan szag van, mint nálunk volt odahaza Pécsett, karácsonykor, mikor ott a Mecsek alján a hegyoldalon laktunk? SASHALMI HÍREK. Rovatvezető: Zagyva József és Szlavkovszky Sándor. Kát hűlikus bál. A katholikus műkedvelő ifjúság az egyház- tanáccsal és a lelkes Krédó tagokkal együtt buzgón jkészülődik a január 9-iki nagy katholikus bálra. A műkedvelő gárda kiváló műsorral lepi meg a közönséget. A mulatság a K antler-féle vendéglő dísztermében este 8 órakor kezdődik. Statisztika. A róm. kath. egyház 1930-iban 98 keresztelést végzett, 98 halottat hántolták be és házasságot kötött 35 pár. Az egyházba visszatért 6 személy. A községnél anyakönyveztek 134 születést, 139 halálesetet és 96 házasságkötést. Adomány. A Schuszter Vilmos vendéglőjében működő »Vilmos asztaltársaság« a községi inségakció céljára 65 pengőt adományozott. Alakuló gyűlés. A Strasser Mihály vendéglőjében müiködő Bercsényi asztaltársaság december 27-én tartotta 12. évi alakuló gyűlését. Diszelnök: Haszler Ferenc, elnök: Horváth József és Szabó Kálmán, alelnök: Hona Gusztáv és Várnay József, titkár: Götz Ferenc, pénztáros: Strasser Mihály lett. A vármegye vörös ceruzája. Sashalom község képviselőtestülete a 10 év óta fennálló róm. kath. polgári leányiskolát, mely a tanulókat valláskülönbség nélkül veszi fel és részesíti tandíj- és ingyen tankönyvkedvezményben, évek óta segélyben részesítette, még pedig a kath. lakosság számarányához mérten igen sovány összegben. Ezt a segélyt az 1932. évre 2000 pengőben irányozták elő, a református egyház segélyezésére pedig négyszáz pengőt szavaztak meg. Az alispántól most a költségvetés tárgyalásával kapcsolatban a községi elöljárósághoz leirat érkezett, mely a róm. kath. polgári leányiskola megszavazott segélyétől a jóváhagyást megtagadja. A határozat Sashalom község róm. kath. lakossága körében általános felháborodást és megbotránkozást keltett s a hívek egész tömege sziklafalként sorakozik Küliős Ede esperes mögé, aki a határozat ellen felebbez és: a legmagasabb forum igazságos és méltányos elintézését kéri. A vármegye határozata nem helytálló és nem megokolt, legkevés'bbé olyan községben, amelynek pótadója csupán 30 százalék, — tehát a méltánytalan takarékoskodást az adóteher túlságos magassága sem teszi szükségessé. Münehengrätzi lÄsi IV. Kossuth Lajos-utcza 15. szám. Divatos újdonságok nagy választékban. Levélpapírok, töltőtollak, kivitelben SZÉNÁST BÉLA paplráruházában, Budapest, Ferenelek-tere 9. sz. alatt kaphatók Neimovits nyomdaipari vállalat Rákosszentmihály, Serédi Juszt!nián-utca 4. Sashalom, Lord lioihermere sétány 18. Készít mindennemű nyomtatványokat ízléses kivitelben mérsékelt árak mellett. Telefon áthelyezés alatt. Megrendelés átvétele végett hívásra jövök. Kérjen ajánlatot íi/nior no/libiir ajánlkozik. Hívásra házhoz Ügyes pedikűr megy. Heinrich Péter, Rákosszentmihály, Batthyány-utca 3. Neawald Iáé» utódai könyvnyomda, Budapest, VIII., Üllői-ut 48. Kiadótulajdonos Balázsovich Zoltánná
