Rákos Vidéke, 1932 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1932-01-03 / 1. szám
1 szám. KAKOS VIDÉKE 1. oldal A fenyő és a cserje. Irta : Nagy Ferenc. (Lille, 1931. febr.) (Befejező közlemény.) Vacsora után azt mondja az ember az asszonynak: — Te asszony ! Ott van a ládában még két szál kis gyertya, az megmaradt még Mindszentek napjáról, vedd ki, tedd ide az aszta ra és gyújtsd meg. Az asszony előkotorássza a gyertyákat, odaállítja az asztalra a cserje elé, az egyiket jobbra a másikat balra és meg- gyujtja. Az ember clfujja a kis petroleum lámpát, amely inkább büdös, mint világit. Az asszony aztán leül a térje mellé a rossz fonatu székre, átöleli kemény térje nyakát, ráhajtja a fejét vállaira és nézi az asztalt. A szemében könny csillog. Az ember arca is komorabb lesz. A két gyerek megáll a deszkából összetákolt asztal előtt és nézi a zöld galyakat és az égő gyertyákat. Egyszer csak megszólal a fiú : — Te Julis! énekeljünk. Tudod még a betlehemi énekeket, amit a betlehemesek is énekeltek nálunk. — Tudóm, feleli a lány. A gyerekek elkezdenek énekelni: „Mennyből az angyal le jött hozzátok, pásztorok . - .“ Csak úgy harsog a hangjuk a kis szűk szobában. Mikor bevégezték, akkor meg a lány szólal meg, — Te Pista! imádkozzunk, hogy apuka gyógyuljon meg és akkor lesz jövőre jobb karácsonyunk. A két gyerek letérdel az asztal elé, összekulcsolják kis kezüket és halkan imádkoznak. Az asszony hangosan felzokog, a férfi rá néz és még jobban összeráncolja a homlokát. Ilyen ta szegény magyar bányamunkás karácsonya az idegenben. * Két gyerek jön az iskolából és mennek haza felé. A magyar bányász két gyereke. A fiú megvárta kis testvérét, mert az iskola messze van a bányakolóniától, ahol laknak. Francia iskolába járnak. Itt a karácsonyi iskolai szünet csak 2—3 nap és nem több. A gyerekek beszélgetnek az utón. — Mit tanultatok ? kérdi a fíu. — Olvastunk feleli a lány. De olyan furcsa az iskola itt, Franciaországban, még az abc is. Pécsett a tanító bácsi másképen tanított. Olyan rossz itt, eu az ő, oi az oá, eau az ó; a magyar ábc az jobb. Meg azt mondják, hogy Zsüliet Varzsa vagyok, pedig engem Varga Júliának hvnak. Úgy nem szeretek itt tanulni. — Azt hiszed nekem jó itt ? feleli a fiú. Én meg nem tudok számolni. Olyan buta dolog az, amikor azt kell mondani, hogy szoászant ke-z (soixante-quinse), miért nem mondják hetvenöt, miért kell azt mondani hatvantizenöt, meg szoászant disz (soixante-disz), hatvantiz és miért nem mondják hetven. Majd kitörik a nyelvem. En is mondtam nekik, hogy én Varga István vagyok, nem pedig Etienne Varzsa. No meg aztán mindig kell verekedni. — Ne verekedj, muszáj verekedni ? kérdi a lány. Látod én nem verekedem soha. — I#en, te lány vagy, neked nem is való a verekedés. Hallgatnak és egy kis idő múlva folytatja a fiú : — Igen, tegnap is azt mondta nekem a Hánri Benoá (Henri Benoit), hogy sale etranger (piszkos idegen). Én erre pofon vágtam kétszer és betörtem az orrát, aztán vége volt. A tanító bácsi megbüntetett és,azt monta, hogy máskor ne verekedjek, mert nem szabad. Én megmondtam neki, hogy miért verekedtem és azt is megmondtam, hogy mindig fogok verekedni, ha engem bántanak. Nem vagyok én piszkos idegen, én magyar vagyok és csak akkor verekedek, ha bántanak. A tanító bácsi nem szólt semmit, oda hívta a Hánrit és súgott neki valamit. — De mégsem szép dolog a verekedés. — Nem szép, de jó, mikor az ember egy kicsit kivere- kedi magát. Mennek-mennek és a szénbánya igazgatójának a kastélya elé érnek. Szép, nagy kastély kőfallal körülvéve, szép vasrácsos kapuval. A kislány egyszer csak elkiáltja magát és az árokra mutat. — Nézd mi van ott 1 ? A fiú nézi, aztán neki iramodik a jelzett irányba és kihoz az árokból egy szép nagy karácsonyfát, amely már megvolt kopasztva, de a díszítésének a nyomai még rajta voltak. Diadalmasan emeli fel a fiú magasra és oda szól a lánynak. — Julis, hozd a könyveimet, én majd viszem a karácsonyfát. Haza visszük, jó lesz a tűzre. Sietnek haza. Otthon berontanak a karácsonyfával a szobába. Az apjuk nézi, hogy mit hoznak a gyerekek. Az asszony is néz és megkérdi: — Hol vettétek? — Találtuk ott az igazgatóék előtt az árokban, — felelik a gyerekek. 1932. Január l-fől rendkívüli ágynemű occasió SZÉKELY JE^Ő fehérnemű és vászonáru üzletében Budapest, IV. Petőfi Sándor-uíea 9. szám. STEHN JÓZSEF R. T. UTÓDA BUDAPEST Ezelőtt: Most: IV., CALVIN-TÉR 1. IV., SZERVITA TÉR 5. TELEFON: Aut. 846-78. Férfi és női szövetek, selymek, vászon- és mosóáruk legelőnyösebb és legjobb beszerzési forrása. FENYKÉPnagyitAsok Budapest, IV , Semmelweis-utca 2. fratsll Db islngei , cégnél Budapest Ferenciek-tere 1. (Királyi bérpalota) f Kávé * Tea # Rum. Cutting Ármin és Fiai szőrme-, sziiesáru raktára és megóvó intézete. BUDAPEST, DEÁK FERENC-U. 19. TELEFON: Automata 814—10. Kiváló hírnévnek örvendő soitvadkerti fajboraimat mélyen leszállított áron hozom forgalomba. Olcsóbb a bor, mint a szódavíz, mert 16 fillér egy liter kadarka vagy fehér fejtett ujbor Soltvadkert állomásra kiszállítva s feladva. Vasúti fuvar kb. 3 fillér literenkint. Csakis 50 literen felüli rendelést fogadok el. Hordót díjmentesen adok kölcsön a szállításhoz: hordóm 30 napon belül bérmentve küldendő vissza. Szétküldés utánvéttel. Egy pengő levélbélyeg ellenében küldök mintát a borból mintás dobozban, bérmentve. Boraim kellemes édeskés italuak, nem savanyuak s tiszta zamatuak. Cím: Székely Ferenc Soltvadkert, Pestmegye. Óborokról külön árajánlattal szolgálhatok. ZSUFFA ISTVÁN ÉS TÁRSAI angol gyapjúszövetek kereskedése BUDAPEST, IY., Yáczi-ntcza 26, Piarista-stcza sarok. Állandó nagy raktár elsőrendű angol-, skót- és iriand szövetekben valamint selyem- és egyéb bélésérukban ?az,Tr™8vÄ d. u. 4-6-ig. „REFRACTIO“ speciális látszerészeti intézet Budapest, IV. Ferenciek-tere I.
