Rákos Vidéke, 1932 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1932-09-11 / 37. szám
ZXXU évfolyam. Rákosszentmihály, 1932. szeptember 11 vasárnap, 37. szám. RÁKOS VIDÉKE TAKSáUÁLIML üdZliilZOÁTASf É» KÖKHAZIfASlAGil HKTILAÍ4» rAkOSSZENTIMIHALV NAfiYHŐZSÉe ÉS SZAMOS EGYESÜLET HIVATALOS La Ír'ja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla: 647. sz Egyesített KQzleHedeslinK. (Befejezés) A Somló Béla dr. statisztikai adatai szerint az utóbbi 5 év alatt lakosságunk 90/0-ial szaporodott s ugyanakkor no/0-al több lakóház épült. Vagyis túlnyomó részben olyanok építkeztek, akik a drága tarifa miatt nem költöztek ki, hanem a 19-es vagy autóbusz olcsóbb közlekedését várják. Tehát a község fejlődött, csak a drága tarifa miatt a lakosság száma nem emelkedik kellően. Népszerű ötlet az is, hogy a változott helyzetben a Hév. csak a főváros határáig járjon és onnan a Bszkrt. közlekedjék. Az író csodálatosképen és helytelen következtetéssel ezt is elfogadja, holott közlekedésünknek valóságos veszedelme lenne, amit sem az utazóközönség, sem a Bszkrt., sem a Hév. érdekében nem szabad megvalósítani. A Bszkrt.-nak nem hozna jövedelemtöbbletet, sőt ellenkezően, csökkenést jelentene. Nem kapnia több viteldijat az eddigi 24 fillérnél, viszont a vontatás, pályafentartás, kocsirongálás és személyzeti költség emelkedni fog. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a főváros külső részein csak egyirányú tömegforgalom van. A közúti viteldijat felemelni nem lehet. A Hév. részvényesek megmaradt 250/0-os kisebbsége nem fogja tűrni, hogy törvényben biztosított jogait és ezzel jövedelmét csökkentsék, különösen ma, amikor a vállalat osztalékot sem fizet. Ma, mikor mindenkinek legalább még egyszer annyit kell dolgoznia, mint a háború előtt, nem lehet megengedni, hogy a környéki lakosok és a fővárosban dolgozók munkaidejükből a mainál is több időt - pazaroljanak utazásra. Ma is állandó panasz, hogy a Hév. lassan jár. Ha az iró terve megvalósulna, akkor legalább 10—15 perccel tovább tartana utazásunk. Az időveszteség kárán kívül azonban gyakorlatilag sem valósítható meg, hogy a főváros határán történjék az átszállás, mert a Bszkrt. nem lenne képes a Héven érkező utasokat felvenni. Hiszen ma sem képes, jelentékeny részük gyalog széled el a Baross-téren a különböző irányba induló villamosok felé. A határon még rosszabb lenne a helyzet, mert onnan mindenkit be kellene hozni legalább a Baross- térre. Hogy volna képes a Bszkrt. egy-egy reggeli vonatunk, vagy a túlzsúfolt gödöllői vonat utasait a Nagy-itcétől, vagy mondjuk Rákosfalvától továbbítani?! Olyan sürü járatot, mely képes volna ekkora tömeget elszállítani, nem tud rendszeresíteni, de ha tudna is, utazásunk félórával is meghosszabbodnék. Ha pedig arra gondolnak, hogy több kocsiból álló vonatokkal bonyolítják le a forgalmat, akkor meg miért lenne szükség a Hév. helyett a Bszkrt. vonatokra, amelyek ez esetben szintén nem mehetnének be a már úgyis túlterhelt Rákóczi-utra. Ez is olyan légüres térben elgondolt elméleti tétel, mint a berlini városatyák rendele te, mely megengedte, hogy a villamosokról az autóbuszokra át lehessen szállni. Nem gondoltak arra, hogy ez keresztülvibetetlen. Nem lehet a sűrűn közlekedő villamos utasainak tömegét a ritkábban és kisebb számban futó autóbuszra felvenni. A lemaradó utasok összetörték a külvárosban azt a kevés autóbuszt is, mely őket tovább vihette volna. Vissza kellett vonni a kiadott rendeletet és csak az autóbuszról engedni meg az átszállást a villamosra. Ne tegyük ki a közönséget újabb ve gzál ásóknak, mikor erre igazán semmi szükség. Ha a főváros lakosainak, igy Rákosfalvának meg akarják adni, amit már régen meg kellett volna tenni, a 24 filléres tarifát, úgy adják meg kellemetlenségek nélkül. Nem kell ehhez Bszkrt. kocsi. Most egy kézben van a két vasút, tehát meg kell állapodni, hogy a 24 filléres Bszkrt. jegyek a főváros határáig a Hév. vonalán is érvényesek. Csak el kell rendelni, a szakelőadók majd találnak módot a keresztülvitelre. Emiatt nem szükséges, hogy a környék távolabbi utasai rosszabb helyzetbe kerüljenek. Ellenkezően, arról kellene eszmecserét folytatni, hogy miként lehetne a Hévet a Baross-térre behozni. Ez mindenkinek előnyére szolgálna, különösen pedig a Bszkrt.-nak, mert nem kellene azon a nyúlfarknyi vonalon a Baross-tértől a Hév. állomásig Bszkrt. kocsiknak közlekedni. Hely van, mert a Bszkrt. vonal melletti gyalogjárót amúgy is a Hév. utasai használják. Ezt az újítást most kell előkészíteni, még a gödöllői világdzsemböri előtt, amikor a Hév. teljesítőképességének 1000/0-ára lesz szükség. Ez az elgondolás nem uj, mert a Bszkrt. la szentlőrinci villamost maga is a körútig hozta be. Ez maga is igazolása álláspontunknak. A környéki forgalmat nem szabad kirekeszteni, hanem vonatait — mint a külföldi nagyobb városokban is történt —• beljebb kell hozni. Végül a Hév. fővárosi vonalait azért sem szabad a Bszkrt.-nak átengedni, mert- azok fogják alkotni a tervezett gyorsvasul alapját. A Bszkrt. ne ott akarjon terjeszkedni, ahol van már közlekedés, hanem építsen oda vonalat, ahol még nincs. Ha a környék közlekedését dicséretes módon javítani óhajtja, akkor építse meg a 69-es és 67-es vonalak folytatását. Ha az elmondottakat a főváros mérlegelés tárgyává teszi és a környék közlekedésének érdekeit politikamentes irányítással figyelembe veszi, akkor a Hév. ismét jövedelmező vállalat lesz. Köztudomás szerint a Hév. a magyar vállalatok között ma is a legjobb. Az utóbbi időben nagyon sokat pótoltak. A pályát rendbehozták és uj kocsikat szereztek be.
