Rákos Vidéke, 1932 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1932-09-11 / 37. szám

2. oldal. RÁKOS VIDÉKE 37. szám. A főváros meg fogja találni számítását. A jövő a jó vezetéstől függ. Úgy halljuk, sok a jelentkező. Fontos, hogy jól válasszák ki a megfelelőt. Félre a politikával, félre a protekcióval, félre a családi és baráti összeköttetésekkel. Szakemberre van szükség; erős, munkaszerető, puritán, fiatal szakemberre, aki az újjászervezést előrelátással, kezdeményező képes­séggel, helyes üzleti szellemmel és eréílyel hajtja végre. Bizonyára célszerű lenne a két vasút egysége­sítésének az a módja, amely a hamburgi vasutaknál létesült. Ott az összes közlekedő vállalat élén egy vezérigazgató áll, mig az egyes üzemeket (közúti, magasvasut, autóbusz) egy-egy alája rendelt vezér­helyettes vezeti. Az üzemgazdaságosság szempouti­jából egységesitendő szolgálati ágakat természetesen összevonták. Tehát erre is van példa. Vegyék elő a Bszkrt. nagy képzettségű vezérigazgat óhelyettese, Márkus Jenő dr. könyvét, mely a hamburgi magas vasutakról szól. Annak idején a könyv tartalmát ezen a helyen mi is ismertettük és már akkor rámutattunk arra, hogy az ott alkalmazott rendszer volna célirányos nálunk is. Azzal elérnénk, hogy az egységesitéssel összevont vállalatok a közös vezető alatt i)s megtart­hatnák sajátosságaikat és a szükséges mellérendelt­ségüket, pénzügyi szempontból pedig a legelőnyö­sebb volna, mert az adminisztrálásnak ez a módja még a legszerényebb fizetésű vezérigazgató' alkal­mazásánál is kevesebbe kerülne. Ne kísérletezzünk tehát uj formákkal, mikor teljesen megfelelő', kipró­bált rendszer áll rendelkezésünkre. (—.) Krónika. Gyerekek játszanak az utcán. A kislány karjá­ban macskát szorongat, a pici fiú pedig az állat farkát rángatja, mint a harangkötelet. A szegény állatnak több esze van. Nyekkent, de tudja, hogy gyermekkel van dolga és nem bántja kínzóit. Egy járókelő vet véget a csúnya mulatságnak, de oktatása nem sok eredménnyel biztat. A kisfiú még nem érti meg, a lány pedig makacsul közömbös és mint veszedelemben forgó tulajdonát, riadtan szorítja még jobban magához a boldogtalan cicát, —• ké­nyére hagyott játékszerét. A villamos közeleg, — a történet igy befejezés és csattanó nélkül marad. Kárpótlásul azonban akadt a héten kutyakomédia is. Három kis fiú, meg egy kutya. Az egyik gyerek ócska lábasban ül. A kutya nyakában kötél, melyen ia lábast vonszolja. A gyerek biztatásul nádpálcával veri az állatot. Két pajtása viszont huzza a kutyát, így halad a furcsa menet. A szerencsétlen állat szo­morúan tekinget segítség után, mely meg is érkezik egy jószivü hölgy személyében. i — Nem szégyenlitek magatokat, hogy igy kí­nozzátok ezt a szegény állatot? Szidja erélyesen a kölyköket. ' A legnagyobbik, — vásott kamasz, — vissza­felel: — Kié a kutya? A miénk vagy a magáé? — Ejnye, te kis csibész. Be szeretném^ ha egy­két napra én lehetnék a mamád! — Ha úgy tetszik, majd érdeklődni fogok a papánál. Nem anekdota ez a kis történet, mert annak rossz, hanem való eset, igaz, hogy annak meg — szomorú. ■ ! ; I : /.! v Ez is gyermektörténet, de már viccnek is be­illik. Két gyerek veszekszik az utcán. A nagyobbik alaposan helybenhagyja a kisebbiket, aki éktelen bömbölés közben szidja bántalmazóját. Egy tanító választja szét a harcos feleket és rövid erkölcsi prédi­kációt is tart. — így szereted te a felebarátodat, kezdi. Közbevág ia gyerek. — Nekem nem felebarátom. Ő az én öcsém. * A Kerepesi-uton éktelen tülkölés közben szá­guldozik egy autó. A volán mellett csinosan kikent- kifent hölgyecske ül. A rendőr tilosat int, de az autó tovább robog. Motoros rendőrség veszi üldözőbe és szólítja fel megállásra, de az autó csak nem áll meg. Keresztül gázol libákon, kutyákon, behajt a javítás alatt álló tilos útra; feldönti az elzáró korlátot... Mi történhetett itt? Végre kiderül. Semmi más, csak az, hogy az autós hölgyike elindulni elindult, de megállni nem tudott... A veszedelmes kaland szerencsére nagyobb baj riélkül fejeződött be. A rendőri büntetést ugyanis nem számitjuk a nagyobb bajok közé. * Kimúlt egy ló az utcán... Igavonás közben; a kocsi előtt összeesett és vége volt. A gazdája szomo­rúan oldozta el a kocsitól. A nézőközönség pedig egyre gyűlt körülötte. Egyszer a fuvaros kiszólt a nézők egyikéhez: — Látod Vili, ezt neked köszönhetem. A múlt­kor neked fuvaroztam azt a sok fát, akkor erőltette meg magát ez a ló, azóta beteg és most itt van... így ia gazda, mire megszólal az utca bölcse: — Miért nem hamarább gondolkozott igy? Ami­kor elvállalják a fuvart, nem törődnek a teher sú­lyával, sem az utakkal. Hányszor látunk megfenek­lett, roskadásig megrakott kocsit, előtte agyonizzadt, agyonhajszolt, megkínzott lovakat, melyekre szünet nélkül hull az ostorcsapás és az ostornyél... Ilyen­kor jutna eszébe, hogy a terhelés miatt a lova a dögtérre is kerülhet!... Nem azt kell okolni, jó ember, akinek a holmiját szállítják, hanem azt, aki a fuvar elvállalásakor nem gondol a lovára! így beszélt okosan, de mire a végére ért, egye­dül maradt az utón, az élettelen állat mellett... A nagyvilágból. Boss, Berlin volt főpolgármestere Godesberg fürdőre tette át állandó lakóhelyét. Vele együtt most már 50 volt főpolgármester és polgármester lakik Godesbergben. A berlini német konszernhez tartozó közlekedő vállalatoknál a bevétel a múlt évhez képest 190/0-jal apadt, a kiadások pedig csak 140/0-al estek vissza. A stockholmi villamoskocsikra hangszórókat sze­relnek fel, s ezek segitségével közük az utasokkal a legközelebbi megálló elnevezését. A világ legnagyobb földalatti villamostársasága, amely New-Yorkban van, csődbe került. Tokió város közgyűlésének tagjai községi há­zasságköz vetítő irodát akarnak felállitani, amely egy­úttal szükséghez képest anyagilag is segélyezné a házasulandókat az esküvői költségek erejéig.

Next

/
Oldalképek
Tartalom