Rákos Vidéke, 1932 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1932-01-03 / 1. szám

XXXÍI. évfolyam. Rákosszentmihály, 1932. január 3. vasárnap, i. szám. rAkos vidéke TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szóm ára 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla: 647. sz Szitveszievi gondolatok. Irta: Jllexy Rezső. Úgy vélem, nem tévedek abban, hogy az idei Szilveszter-estén a Te Deum hálaadó hangjainál sok ember előtt megjelent az, erőslelkü szent Erzsébet képe, midőn azért énekelt Te Deumot a Ferencesek templomában, mert megkezdődött a szenvedése: Wartburgból az önző rokonok kiüldözték és árváival egy istállóban húzódott meg. Az elmúlt esztendőben ugyanis bekövetkezett az eddig csak távolból1 fenye­gető rém: az igényleszállitás. És még senki sincs meggyőződve arról, hogy most már a lemondás vég­határára értünk. Mikor pedig épen átköltöztünk a nagy lakásból a kisebbe, mikor leredukáltuk az ét­kezés bőségét, mikor a plafonig érő karácsonyfa ösz- szezsugorodott egy fenyőgallyá, és szegénységünkből megsegítettük a nálunk ís szegényebbeket, akkor csendült fülünkbe a harang figyelmeztető szava: ad­jatok hálát Istennek az elmúlt esztendőért. Milyen jó, hogy ebben az évben szent Erzsébet asszony állt elénk hét század távlatából buzditó és bátorító pél­dául. Ki tudja fölmérni az isteni kegyelem hatásait és ki tudja megszámlálni azoknak a lelkieknek soka­ságát, akiket épen az ünnepelt szentnek példaadása .mentett meg a lelki összeroppanástól? így tehát a megpróbált, bőségesen szenvedő magyar nép az idei Szilveszterkor is zsúfolásig megtölti a templomokat és .zengi az Istent dicsőítő szent éneket. Sőt, mintha énekünk, imánk bensőbb lenne, mint a jó mód éveiben volt. Hogy még megvagyunk, sőt hogy a testvéri együttérzés kezd ébredezni a magyar lelkekben, hogy a szociális, a társadalom szükség­leteit átértő és azokon segíteni kész szellem kezdi át­lengeni a közéletet és a magánéletet is, ezek olyan értékek, melyekért külön is hálát kell adni az Atyá­nak, ki a megpróbáltatás évében kegyelmének érin­tésével ezeket az értékeket bennünk kialakította. Igen, megköszöntük az isteni Gondviselésnek, hogy ilyen nagy kincseket menthetünk át a,z eljö­vendő esztendőre. Első kincs maga a lét kérdése, második pedig az Istenbe vetett bizalom, hogy az ő ereje tovább dolgozik az emberek szivében és vele és általa megoldatnak a társadalom nehéz problémái. Juda népét fogságba hurcolták, szenvedés, gyöt­relem fenyegette minden oldalról, a lerombolt Jeru­zsálem romjain ült Jeremiás próféta akkor, midőn siralmaiban ezt énekelte: Az Ur irgalmassága, hogy meg nem emésztettünk; mert még nem fogyott el az ő könyörületessége. Már reggel tapasztalom ezt: nagy a te hűséged.(Jer. Sir. 3. 22—23.) Mit csüggednénk hát mi is, megfogyatkozott és meggyötört magyarok? Uj reggel támadt ránk, vir­rad az uj esztendő. Átmentettük magunkat 1931-ből 1932-be. És legfőbb értékként visszük az uj eszten­dőbe a testvéri szolidaritást, a gazdagnak a szegény felé hajló szivét, az egymásrautaltság nemes érzését, melyet az Istennek hozzánk való hűséges szeretető ébres,ztget. Még vajúdik a világ, a népek és nemzetek a sok konferenciában, értekezésben, moratóriumban keresik egymás kezét. Még nem találtak egymásra, de bízunk Istenben, hogy az elkövetkező esztendőben hozzásegíti őket. s akkor megújul és föléled a szenve­désben, lemondásban, szétszakitottságban megkínzott magyar lelkünk és vérünk is. »Az Ur irgalmassága, hogy meg nem emésztet­tünk ... Nagy a te hűséged.« Benned van Uram reményünk, ne hagyj soha szégyent érnünk. ■SÜS" HÍREK "iggo“ Botdog újévei! Hűséges szeretettel köszönti az olvasót a han minckettedik évfolyamába lépő Rákos Vidéke és kíván boldog, áldással teljes ujesztendőt minden jó- akaratu embernek. Nehéz kívánság ez ma, — soha még ilyen nehéz nem volt, mert élő ember nem próbáit még ahhoz hasonló sorsot, mint a minő ma az úgynevezett civi­lizált emberiséget sújtja. De talán igaza van az uj pénzügyminiszternek, aki hivatása ellenére1 optimista húrokat penget, még pedig azon az alapon, hogy olyan rossz a világ sorja, hogy rosszabb már nem lehet, tehát csak joobnak kell következni. — Mosolyogj ember, mondja a közismert ame­rikai jejszó után és nekünk még a sanyaruság és keserűség e gyászos völgyében is könnyű megfogad­nunk a tanácsát, mert egy emberéletet éltünk át, jóban és rosszban, gondban és örömben, váltakozva a sors forgandó kereke szerint, de mindemkor és min­dig csak mosolyogva, mert az a hitünk, hogy a vidám és bizó embert jobban megsegiti az Isten és ember- testvéreinket nem csüggeszteni és sirámokkal kese­ríteni, hanem vigasztalni és lelkesíteni kell. Nincs olyan dolog, amiben valami szép és jó ne lenne. Bű­nös és botor, aki a keserűt és botránykoztatót keresi és nem a szépet és jót fedezi fel bennük. Ezeken a lapokon mindeddig csak az Istenben bizó reménység áradt el. Ezt a tollat, Istennek hála, mindeddig csak az élő hit, az égő hazafiság és az olthatlatlan emberszeretet vezette. Talán ennek kö­szönhetjük, amit három évtizeden át elértünk és a mi ezenfelül legdrágább nekünk, barátaink hűséges, ra­gaszkodó szeretetét, — na meg táján oktalan és irigy

Next

/
Oldalképek
Tartalom