Rákos Vidéke, 1931 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1931-05-10 / 19. szám
XXXÍ. évfolyam. Rákosszentmihály, 1931. vasárnap, május 10. 19. szám. RÁKOS VIDÉKÉ TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fül. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla: 647. sz fi „jvíagyar sirató“ második sorozata. A szép, művészi magyar írások közönségének felejthetetlen ajándéka volt egy-két évvel ezelőtt a Móricz Pál „Magyar sirató“ cirnü gazdag és kiválóképen értékes kötete. A magyar élet leghivatottabb ismertetője, leg- magyarabb élő Írónk Móricz Pál, akinek magyarsága nemcsak eredeti, különleges zamatu nyelvében nyilvánul meg, hanem szeplőtelen magyar lelkében, gondolkodásában, egész emberi és irói egyéniségében. Rengeteg adatot, történetet és embert ismer és gyűjt össze hangya- szorgalommal és mindenben éles szemmel látja meg a magyar értéket, hogy művészi tolmácsolásával megmentse a pusztulástól, feledéstől. így válik igazgyönggyé tolla alatt tengernyi apróság, amire a felületes és idegen hatástói fertőzött lelkű ember ügyet sem vet, s ha meglátná is, becsét, érdekességét fel nem ismerné. Mi sem mutatja ezt jobban, mint a szemünk előtt folyó „Régi Szentmihály“ sorozat, amellyel a , Rákos Vidéke“ hasábjait ékesíti. A megírás művészetén kívül, milyen virtuóz mestermunkája a hivatott irói zseninek, hogy a többé- kevésbbé egyszerű emberek, hogy ne mondjam hétköznapi polgár-milliőjéből, megfigyelése, szeretettől meleg magyar lelke mennyi kedves, finom és jellegzetes értéket tud kibányászni, s miként rajzol meg egy egész korszakot, egy neki és nekünk kedves vidéket a"jellemképek apró vonalaiból és környezetből, amelyben alakjait megismerte és elénkállitja. Ebből a remekbe készült sorozatból megismerheti és megszeretheti a mi Szent- mihályunkat az is, aki talán hírét se hallotta és ezek a rajzok, mint megannyi művészi emlék fogják hírét a késő utódok számára is megőrizni. A „Magyar sirató“ színhelye nem egy helység, nem is egy vármegye, hanem az egész, szép, nagy Magyar- ország, amelynek verőfényes képe, sok-sok eredeti jellegzetessége, öröme, búja elevenedik meg a kedves történetekben, eredeti, értékes és érdekes magyar alakok élettelteljes rajzaiban. A Móricz Pál könyvei mindig kapósak és népszerűek, de a „Magyar sirató“ közöttük is egyik legszebb sikerű lett. A — fájdalmas módon — egyre gyérülő úri magyar közönség, a Móricz Pál törzsolvasógárdája, valósággal szétkapkodta és a magyar kúriák könyvespolcain megkülönböztetett helyen őrzi, időnkint szeretettel forgatja és büszén hivatkozik egy- egy fejezetére, alakjára, amellyel családi, baráti vagy egyéb kapcsolatokkal dicsekedhetik. A „Magyar sirató“ nagy sikere arra buzdította a kitűnő irót, hogy sajtó alá rendezze annak újabb, második sorozatát is a melynek kibocsájtott tartalomjegyzéke már előre is bizonyítja, hogy a második sorozat sem fog elmaradni az első megett; értékben, változatosságban, tartalma gazdagságában méltó társa lesz elődjének, hogy pedig szelleme a régi marad, arról biztosit pusztán az, hogy ez is a Móricz Pál munkája. Mindez a körülmény nevezetes irodalmi esemény- nyé teszi az uj „Magyar sirató“ megjelenését, nekünk rákosvidékieknek pedig kétszeresen nevezetessé és örvendetessé, ami egymagában megokolja, hogy ezen a megkülönböztetett helyen foglalkozunk] vele, — de ráadásul megkaptuk az uj Móricz-könyv megrendelésére vonatkozó felhívást, amelynek szövege annyira érdekes és jellegzetes Móricz-irás, hogy egymagában élvezetes olvasmány. Ablak, amelyen beleláthatunk a nagy magyar iró leikébe. Vallomás amelyből felettébb érdekes adatokat tudhatunk meg. Ide iktatjuk egész terjedelmében; olvassák és élvezzék. Ha pedig elolvasván valaki kedvet kap, hogy az uj „Magyar siratóval“ magát megajándékozza, forduljon bizalommal a „Rákos Vidéke“ szerkesztőségéhez vagy kiadóhivatalához, mely szivesörömest továbbítja a megrendelést. Még csak annyit jegyzünk meg, hogy a pénzügyminisztérium egyik államtitkára a közelmúlt napokban kézhezvett felhívást nem kevesebb, mint negyvennyolc aláírással küldte vissza a szerzőhöz: 1931. április hónapjában 1 Ez a csendes, halkszavu és modern tülekedéstől félrevonuló Móricz Pál irói fotográfiája, amelyhez nem kell magyarázó szöveg. A felhívás szövege a következő: „33 év előtt jelent meg az első könyvem. 33 esztendő temérdek idő. A lelkem elmélyült bár, magyarságom nem megalkuvóbb. Pedig éppen őszinte magyarságom miatt sok méltatlanságot szenvedtem. Az árral úszó csürheemberek váltig próbálták összetörni toliamat, lelkemet ... És mit értek vele ? . . . Szegény vagyok, de még édesebben szeretem kisemmizett fajomat. Élesebben, határozottabban, ragyogóbban tárom és érzem indián-sorsra szánt magyar fajtám urirendüségét, nemes szépségeit. A mai mérges gázokkal, fertőzetes járvány- bacíllusokkal, gálád árulásokkal pusztító, férfiatlan, aljas gyávaságnak öntelt, gépmives korszakában ugyan már nem lehet harcolni harcibárddal, mégis az ősi barcos- szekercét sem dobtam el. Miközben a kiégett magyar koponyákkal rakott szent fájdalmak útját járom egyedül, — farigcsálok . . . Sirató írásaimban a megtagadott, elfelejtett szent-öreg magyar síroknak és emlékezéseknek soha el nem rothadó kopjafáit faragom ... Az égő fajszeretet az irányitó csillagom, ne húzódozzatok félre, ha most azért én is szeretetet kérek tőletek. Annakidején kivételes nagy szeretettel fogadtátok és meghatóan felkaroltátok Magyar Sirató könyvem első sorozatát. Hűséges magyar irói uttörésem 33-ik évfordulóján legyetek segítségemre tehát, hogy most — előzetes megrendeléseitekre támaszkodván — a mü második: „Öreg kastélyoktól a nagy pusztákig“ sorozatát is közreLapunk mai száma 12 oldal
