Rákos Vidéke, 1931 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1931-07-12 / 28. szám
8. oldal. RÁKOS VIDÉKÉ 28 szám. Calais, Irta: Nagy Ferenc. Ott, ahol az Északi-tenger és az Atlanti-Óceán vizei találkoznak, keskeny, de azért elég széles, mintegy 36—40 kilométer szélességű csatornában, az úgynevezett calaisi szorosban, a La Manche-csatorna partján fekszik Calais ‘városa. Szemben vele, az angliai parton, Dover és Folkestone város. Két fő vasúti vonal köti össze Calais-t belső Franciaországgal. Az egyik a párisi, a másik pedig a lillei. A Calais felé vezető vasúti vonalak közül a lillei a legérdekesebb, mert ez a vonal fut keresztül azon a vidéken, amelyen át a németek a háború alatt meg akarták közelíteni, illetve elfoglalni ezt a fontos hadi kikötőt. Armentiersnél még most is látni a szántóföldeken végighúzódó francia védelmi vonalat, a blockházakkal. Itt aztán meg is szűnnek a háborús nyomok. Itt a lakosság békés földmivelést üz, nincs olyan sok gyár- és ipartelepe, csak szórványosan látható. Armentiers után a legnagyobb és legfontosabb város St.-Omer. Ezen a környéken a földművelést furcsa módon végzik. A vidék nagyon vizenyős és a földeket egymástól kis keskeny csatornák választják el. A megművelt földek hosszú sávokban húzódnak és az utcákat itt a csatornák, vagy viziutak pótolják. Ezen a viziutakon, viziutcákon apró csónakokon és más vizi-alkalmatosságon közlekednek az emberek, akárcsak Velencében a lagúnákon. A tavaszi meleg napsugárban érdekes látványosság, amint a nedves föld gőzölög és messziről olyan, mintha a föld égne vagy füstölne. Leginkább zöldségfélét termelnek erre és olyan dolgokat, amelynek sok viz kell és nedves talaj. Amint a vonat Calais felé mindjobban közeledik, úgy mindinkább elmaradnak ezek a földek és a tájék kezd dombosodni. Az utazót, aki figyeli a tájékot, itt szintén meglepi valami érdekes. Az utakat szegélyező fasorok és fák a nyugati irányból a keleti irányba mind megh dőlnek, mintha mindet egy irányba fésülték volna. Ez a tengeren és a csatornán dúló nagyon gyakori szélviharnak a nyoma. Calais város maga belül nagyon csendes és nem gondolná az ember, mikor a vonatból kiszáll, hogy nagy tengeri és fontos hadikikötő városba érkezett. Az első pillanatra rendes polgári város benyomását kelti. A város forgalma csak akkor élénkül meg, ha az ember a kikötő felé tart. Két vasúti állomása van, a gare de Vilié (a városi) és a gare de Maritime (a kikötői). A városnak nagyon sok érdekessége van. A városi pályaudvar elhagyása után szembetűnő a hatalmas és uj városháza. Gyönyörű, modern épület, amelynek dísze és koronája a hatalmas és magas torony, gyönyörű, díszes órával. Az egész épület finom vörös téglából épült, fehér kőből faragott szobrászmunkával. Itt van a munkaközvetítő hivatal is. Korán reggel már nagy embertömeg álldogál itt a hivatal előtt, ami bizonyítéka az egész világon elterjedt munkanélküliségnek. A városházával szemben van a városi kert és a kert bejárata előtt van a franciaországi háborúban elesett calaisi származású katonák hadiemléke. Ez az emlékmű nem a mostani világháború elesett hőseit örökíti meg, hanem a megelőző háborúk áldozatait. Aux Enfants Du Calaisi Morts Pour la Patrie felírással. Tele van különböző háborúk nevével és évszámával, továbbá az elesettek neveivel, u. m.: Senegal 1878—79., Madagaszkár 1895—96., Tonkin 1886., Páris 1870—71., Mauritanie 1906., Cochin- chine 1877—88., Allemagne 1870—71., Algerie 1845—1872. stb. Ebből is látszik, hogy a franciák nem takarékoskodtak a háborúval és a koloniális politikájuk elég régi keletű. Nagyon sok név, aminek a viselője valahol messze-messze nyugszik és álmodik a francia gloireról. A városnak a kikötő felé eső részén, ernelke- dettebb helyen van egy öreg torony, la Tour du Guet, a figyelő torony. Ez a torony a 800-as évekből való és még ma is jó állapotban van. Innen figyelték a tengerről érkező hajókat és mikor még* nem voltak a mostani világitó tornyok, itt nagy tüzeket raktak és jelezték ezzel az utat a kikötőbe érkező hajóknak. Ettől a toronytól nem messze, a város régi főterén van a muzeum. Ez valamikor templom lehetett, mert az épület maga és a torony tele van még most is szép, régi szobrászmunkával és a szentek szobraival. A torony maga is gyönyörű, filigrán szobrász munka, a rajta lévő óra műremek. Minden órában harangjáték a toronyban. A templomot még 1359-ben építették. A templom előtti téren, elkenteit helyen van Rodin-nek, Franciaország és a világ egyik leghíresebb szobrászának szoborcsoportozata felállítva. Órák hosszáig elállhat az ember ez előtt a csodálatos munka előtt, nem tudja, mit csodáljon meg jobban. Öt álló emberi alak bronzba öntve, egyik francia iró munkáját ábrázolja. Az emberiség küdelmét, szenvedését és kínlódását különböző életkorban. Ez a város régi központja és itt csoportosulnak azok az évszázados kis házak, amelyek sokat tudnának mesélni a város történetéről. A kikötő maga külön érdekesség. Tele vizi- utakkal, útvesztőkkel, modern és régi erőditésekkel, ahová idegen és ellenséges hadihajóknak jóformán teljes lehetetlenség bejutni. A háború alatt ez a kikötő volt a kulcsa Angolországnak, ha ezt a kikötőt a németek elfoglalhatták volna, úgy Anglia sorsa is meg lett volna pecsételve. Tudták ezt az angolok és a franciákkal együtt kétségbeesetten védték, amiben nagy segítségükre volt az északra fekvő, szintén fontos hadi kikötő, Dunkerque is. Hogy mennyire fontos Angliának Calais kikötője, bizonyítja az is, hogy ennek a védelmét a háború alatt maguknak követelték az angolok és a legnagyobb veszedelem közepette azt az ajánlatot tették a franciáknak, hogy adják át végleg nekik Calaist és majd másutt kárpótolják, illetve kártalanítják őket. Ez akkor történt, mikor a németek Dunkerque előtt állottak. Úgy látszik, az angoloknak nem elég Gibraltár, Szuezi-csá- torna, Aden stb. Ez a terv és vásár azonban megdőlt a franciák nemzeti büszkeségén és önérzetén. Hasonló volt az eset, mint amit Németország akart velünk megtenni a háború alatt. Mikor olyan rosszul álltunk, reánk akart kény szerit eni egy 25 éves gazdasági szerződést. Itt a kikötőben végződik a vasútvonal, amely az Orient Express (kék) forgalmát bonyolítja le. A pályatest egész a kikötő szélén van, úgy, hogy a kiszálló utas a vonatból egyenesen a hajóba léphet be, amely a Franciaország és Anglia közti utasszállitást végzi. Kényelmes, szép vasúti kocsik, mind kék szi- 4 nüek, azért is nevezik Orient Express blue-nek. A kocsi oldalán most is ott van a tábla: Boulogne— Calais — München — Wien — Budapest — Bucuresti. Szinte jól esik olvasni a Budapest nevet.
