Rákos Vidéke, 1931 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1931-07-05 / 27. szám
2. oldal. RÁKOS VIDÉKE 27 szám. növendékek, ilyenkor pedig egy órával később kezdődik az oktatás az iskolában. A polgári leányiskolák ellenőrzése újabban kikerült a kir. tanfelügyelőség hatásköre alól, s erre a célra a miniszter külön felügyelőséget szervezett. Az ui rendszer alatt történt nemrég, hogy az egyik iskolalátogató kifogást tett a lelkigyakorlatok és a másik két szertartás ellen és megtiltotta, hogy a növendékek ezek miatt a szabályszerű szorgalmi időből mulasszanak. Az iskolaszék megütközéssel értesült erről az intézkedésről, amelyet súlyosan sérelmesnek talál, mert egyrészt a kath. tanulók hitbuzgalmi tevékenységét korlátozza, másrészt pedig három évtizedes tiszteletreméltó hagyományt sért, amelynek megőrzése komoly érdeke az iskola vezetőségének, de sőt nemcsak érdeke, hanem vállalt kötelessége is ebben az intézetben. Az egy iskolai évben összesen két és fél napot kitevő mulasztás egyáltalán nem számit a tanítás, mindenkor kitűnőnek elismert eredményében és nem vonja maga után az elvégzett anyag íneg- kisebbedését. Az izr. vallásu növendékek is szünetet élveznek a saját ünnepnapjaikon, amikor a tanitás egyébként tovább folyik, mégsem maradnak el e miatt a tanulásban, hanem könnyűszerrel pótolják a mulasztottakat. Az egyáltalában elmaradt órák pótlása helyes beosztással, kissé serényebb szorgalommal annál könnyebb. Az iskolaszék egyhangúlag tiltakozott a felügyelőség sérelmes intézkedése ellen és kérte annak megváltoztatását. A felügyelőség azonban erre azt felelte, hogy kérjenek intézkedést a minisztertől. Úgy látszik nem tekintette magát jogosultnak, hogy döntést hozzon, ami cseppet sem örvendetes álláspont, mert egy kissé az uj intézmény tekintélyét és értékét csökkenti. Olyan csekélységről van szó és annyira nyilvánvaló ugyanis az iskolaszék igaza, hogy az ilyen ügyet a közigazgatás egyszerűsítésének, ha úgy tetszik, »racionalizálásának« korszakában el kellene, hogy intézze maga a felügyelőség. Ha óvatosságból nem akarja, szóval vagy Írásban kérje a felettes hatóságától rövid utón. Minek kell ebből is aktát csinálni! De hát a szent bürokrácia hazájában vagyunk, igy ebből a tréfás apróságból a következő műtárgyak keletkeztek: 1. Az iskolalátogató jegyzőkönyvi megállapítása. 2. A felügyelőség leirata. 3. Az iskolaszék jegyző- könyvi határozata és tiltakozó felirata. 4. A felügyelőség újabb — kitérő —- válasza. 5. Az iskolaszék kedden délután tartott újabb jegyzőkönyvi határozata, melyben kimondja, hogy körömszak a dtig védi álláspontját. 6. Az iskolaszék folyamodása a miniszterhez. (Közjáték: küldöttség vonulása a jövő héten a minisztériumba, az illetékesek nem találása esetén több szakaszban.) 7. A miniszter döntő leirata a felügyelőséghez. 8. A felügyelőség közli a miniszter határozatát. 9. Az iskolaszék jegyzőkönyvében tudomásul veszi a döntést. Hát nem boldog a magyar?... De mindegv: a lényeg az, hogy nekünk igazunk van és semmiféle tanbürokrata rendszer nem akadályozhat meg benne, hogy igazunkat meg ne védelmezzük, kipróbált hagyományainkat pedig nem hagyjuk cserben, mert ezek, mint ebben az esetben a buzgó módon vallásos nőnevelés is, — az ezeréves Magyarország talpkövei. Ezekre a kövekre pedig nekünk és utódainknak, akiket mi nevelünk, újjáépíteni kell ezt a szegény, megszabdalt . országot, nem pedig a talpköveit is szerteszórni. Ha én miniszter vagy iskolafelügyelő volnék, megdicsérném azt az intézetet és azt a községet, ahol a szigorúan előirt kötelező résznél több vallásos buz- galmi cselekedettel foglalkoznak, nem pedig az esetleg ezzel járó jelentéktelen formasértést reklamál, nám és megdicsérném azt a papot, aki igy buzgól- kodik és megdicsérném azokat, akik ebben a kezére járnak és megdicsérném a növendékeket, akik benne résztvesznek. De hát akkor hány elpazarolt óra, elpocsékolt papiros és tinta maradna meg derekabb célok szolgálatára? vitéz Regős Ágoston vendéglője és sörkertje Piaetér. Állandóan frissen csapolt DREHER sörök. Saját termésű solívadkerti kadarka és fehér borok, utcán át 80 fillér. Különleges labdarugúmemozes. (Krédó—Cserkészek 3:3.) Különleges labdarugó mérkőzés folyt le vasárnap az RTK pályán. A meccs nem, mint sportesemény érdemel megkülönböztetett figyelmet, hanem mint eredeti, kedves és mulatságos látványosság marad emlékezetes szépszámú közönsége előtt. A 929-es Szent Mihály cserkészcsapat a hét derekán Szigligetre, a Balaton partjára indult táborozásra. Idősebb testvéreik, a Krédó énekkar tagjai a táborozás költségét akarták gyarapítani és ezért aránylag öreg fejjel kiálltak a fürge gyerekekkel futballozni. A legtöbben közülök valamikor, nyolc- tiz évvel ezelőtt művelték ezt a mesterséget, de már régen pihennek babéraikon. A tervük fényesen sikerült, a vidám és nyájas hangulatú mérkőzés csinos összeget jövedelmezett. Nagyon érdekes volt a nehézsúlyú krédisták »nyomasztó erejű« csapata, meg a fürge, gyors, cserkészfiuk ügyes serege. A »szakértők« roppant arányú cserkészdiadalt jósoltak. így is lett volna, ha nincs Szlavkovszky Sándor a Krédó kapuban. Róla azonban köztudomású, hogy mindenhez ért. Nos, most tehát bizonyságot tett róla, hogy néhány heti gyakorlat után elmehetne »válogatott« kapusnak is. Csudálatosán védett. Mindent, ami csak egyáltalán védhető volt. Valaki megszámolta, hogy a szokottabb és elképzelhető néhány tucat veszedelmes támadás elhárításán kívül nem kevesebb, mint tizenegy módfelett nehéz és különleges támadást is kivédett. Szinte repült a levegőben. A labdákat elkap- dosta, kiöklözte, testének rávetésével fogta fel. Igen meleg ovációban részesült, bár a közönség cserkész- párti volt és a gyerekeket biztatta és ünnepelte zajosan. A játék, mi tűrés, tagadás, csaknem mindig a Krédó pályán folyt. A cserkészek területére szinte állandóan azt kiabálták, hogy a »pálya kiadó.« Nagy diadal tehát az öregek számára az eldöntetlen eredmény, ami jó ideig győzelemnek is látszott, mert a gyerekek szeleskedtek a kapu előtt és csak akkor jutalmazta siker buzgólkodáaukat, amikor Szénás Laci elő re ment csatárnak. Ö is mindenhez ért. A labdarúgásban is kitűnő, akár csak tanulmányai során minden bizonyítványában. Ki kell emelni a krédisták közül a nagyon ügyes Csattogányi Bandit, a sokoldalú Marton Józsefet a Krédó »mindenesét« és
