Rákos Vidéke, 1931 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1931-05-31 / 22. szám
2. oldal. RÁKOS VIDÉKE 22 szári). buzgalmi egyesületeket szervezett, kath. szellemű ifjúságot nevel, uj templomot épít és igy tovább, még hosszú sorban lehetne tiz éves munkásságának eredményeit felsorakoztatni. De mind ennél talán még több, amit elért, amiben a vasárnapi ünnepélyen nem lehetett meghatottság nélkül gyönyörködni: az a lelkes, szerető gárda, amely mögötte áll, amely pásztorát, atyját, testvérét tiszteli és szereti az ő személyében. Csodálatos eredmény, de még csodálatosabb olyan embernél, aki sohasem keresi a szeretedet és amikor megkapja, sem tulajdonítja a magáénak, hanem a saját szivével együtt oda helyezi — az Ur oltárára. íme, a pap, aki már nem is akar ember lenni, — csakis az Ur szolgája. A jó Isten kegyelmének adjunk hálát a tiz éves fordulón, hogy egyházunkat a harmadik pillérrel, — Pichler Istvánnal is megajándékozta. (bz.) A jubileumi ünnepség. »Ara vimrumque cano« — fegyvert és férfiút éneklek, — idézte Vedres Béla apát pünkösdvasárnap délutánján, amikor Rákosszentmihály társadalma ünnepi lélekkel, hálás, mélységes szeretettel ünnepelte Pichler István esperesplébánosunkat, aki tiz éve jött községünkbe. Felejthetetlenül őszinte és gazdag volt ez az ünneplés, amelynek végén a krisztusi élet papja megáldotta híveit, akiket az ő szeretető annyiszor segített az üdvözülés utján. A Kaszinó nagytermében tartott ünnepségre nagy közönség gyűlt egybe már négy óra után. Az egyhegyült közönséget a Krédó-zenekar pompás művészete szórakoztatta, majd fél öt órakor küldöttség — Regős József polg. isk. igazgató, Ámon Imre dr. törvényszéki titkár és Pornói János kántor — ment az ünnepelt esperesplébánosért. A küldöttség szónoka Regős igazgató volt, aki meleg szavakkal tolmácsolta a meghívást s átnyújtotta azt a mülapnak beillő meghivót, amelyet maga a művésziesen festő, sokoldalú tehetségű igazgató készített. Pichler István esperespiébános Vedres Béla apát társaságában vi- rágdiszes fogaton ment a Kaszinóba, s helybeli pap- társaival együtt a kongreganisták és cserkészek sorfala közt vonult a terembe, ahol lelkes éljenzés fogadta. Az ünnepséget a Krédó-énekkar és zenekar szereplése tette változatossá, Pornói János és Lengyel István kitűnő vezetésével. Az első üdvözlést Varga Mariska, a szervita-nővérek óvódás növendéke mondta végtelenül bájosan és meghatóan ünnepelve a jóságos esperest. Majd Bodor Illés kisfiú szavalta a lánglelkü katholikus költőnek, Mindszenthy Gedeonnak egyik költeményét, — igy tolmácsolva, a kisfiúk lelkének üdvözletét és üzenetét. A nagylányok szószólójának, Tichy Etelkának üdvözlő beszéde a mély és igazi lelkiség megnyilatkozása volt: megragadó erővel és nagyon szépen jellemezte mindazt az áldást, amit esperesplébánosunk lelki vezetése a kongregációban és a gyóntatószékben jelent. Beszéde végén átadta a lelki csokrot: egy mülapon azoknak az erény gyakorlat oknak számát, amelyeket a hi vek erre az alkalomra felajánlottak szeretett esperesplébánosukért. (Amülap a polgári fiúiskola jeles tehetségű rajztanárának, Thomán Rezsőnek finom és tökéletes munkáját dicséri.) Kohajda Margit dr. »Tiz pünkösd virágfüzére« címen széles keretben adta képét esperesplébánosunk apostoli szellemű és apostoli erejű munkásságának. Ezt a költői lendületű, szépségekben gazdag jellemzést külön közöljük. — Ruisz Antal min. tanácsos a férfiak háláját, ünnepi érzését tolmácsolta, nemes egyszerűséggel, emelkedett szellemben jellemezve esperesplébánosunk áldásos működését. Beszéde végén átnyújtotta a hi vek adományát: a Szent Imre kápolna javára gyűjtött ezer pengőt. Utána Vedres Béla apát ünnepelte esperesünket: a férfiról szólt, a boldog, mindig munkáló. mindig alkotó papról s fegyveréről: az imádságról, amelyet híveiért végez. Nagy erőt, nagyszerű papi megnyilatkozást jelentő beszédében a paptársak nagyrabecsülő szeretetének adott remek kifejezést. Majd Pichler István esperesplébános köszönte meg a hivek ünneplését. Megragadóan fejezte ki: mennyire tudja már, hogy mily sok az Istennek tetsző érték hivei lelkében és életében s megkapóan juttatta kifejezésre azt az erőt, amely hivei számára megnyitotta, megteremtette a tökéletesedés útját s amely ezt a tökéletesedést még ösztönözni, vezetni fogja. Beszéde végén áldást adott az ünneplő közönségre. * A rákosszentmihályi áll. elemi iskolák testületéi kedden délelőtt fejezték ki jókivánságaikat Pichler esperes itteni működése tiz éves fordulójára. A testületek nevében a szónoknak is kitűnő Hild László igazgató üdvözölte esperesplébánosunkat, akinek tiz évi munkája oly széppé tette a rákosszentmihályi katholikusok lelki kultúráját, lelki életét. L. Tiz pünhösd virágfüzére. Tavasz van! Gyönyörű májusi kikelet! A fölébredt, fölizsendült természet az újjászületés pazar színeivel a mezőt szépségbe, a tavaszt virágba, a földet fénybe, napsugárba borítja. Minden fűszál, levél virágdíszt ölt, s ha végignézünk a horizonton, a színek panorámája, a pünkösdi rózsa izzó tüze, szirmainak harmóniája utolérhetetlen szépséget kölcsönöz a Sinai-hegyi törvényadás évfordulójának, a Szentlélek eljövetelének: pünkösdnek. A tavasznak ebbe a szi- várványos, virágillatos valóságába, mely az űrbe vetít fényes, soha el nem mosódó képeket, misztériumokat, megjelenik Isten világossága, a lelki élet tavasza: a Spiritus Sanctus ... Krisztus mennybemenetele után a coenácúlum boltíves falai alatt, az utolsó vacsora legemlékezetesebb színhelyén, hol Krisztus főpapi imájának még visszhangjai zsongtak, ahol először mutatta be az Ur diadalmasan szerető szivét Istennek, itt e titokzatos atmoszférában tizenkét sápadt arcú, égő szemű tanítvány várt csendben és készült a szivek áhitatos, imádságos melegében a nagy kegyelemre. És 10 nap múlva megindult a csodálatos metamorfózis az égből. Zúgott, mint ércharang, mint sebesen vágtató orkán, s leszállt választottainak gyülekezetére, s életre ébresztett minden szunnyadó energiát, a lelkűk mélyén élő minden nagy akaratot. Ez volt az első pünkösdi harangszó! Átjárt zeget-zugot, meg- renditett farizeusi házakat és római praetóriumot, különösen pedig átjárta az apostoli lelkek gyülekezetét; megmozgatott benne minden erőt, lelkiséget, s kibővítette, megedzette a lélek benső rugóit és szólni kezdtek soha nem hallott nyelven, soha nem hallott ékesszólással. És erőt kaptak az erőtlenek is, kik hatalmasabbak lettek Hannibál hadainál, kik legyőz- betetlenebbek lettek a Rómát dúló vandálok seregeinél, mert bevették és meg is tartották Rómát, a világ urát. És még csak fegyveres légiók sem voltak, hanem igazszivü, becsületes lelkű, egyszerű emberek. Nem sok ezren, csak tizenketten és közülök csak
