Rákos Vidéke, 1931 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1931-05-31 / 22. szám

22. szám. RÁKOS VIDÉKÉ 3. oldal. KRISTÁLY STRANDFÜRDŐ U j vezetési üj öltözők! Z E N E. X. Kerepesi-ut 77. (Rákosfalvai HÉV megálló) megnyílt. Állandó vizesére I Leszállított árak I ZENE. 1—2 ment Róma ellen. Mi volt az a hatalom, mely a genezárethi halászokat az Urbs fölé emelte? Mi volt az az erő, mely ezt az uralmat örökkévalóvá tette, a koronás királyok, s a történelmi nagy események fölé emelte? Nem az izmok ereje, nem a szenvedé­lyesség és erőszak, hanem annak a nyugodt, átfogó, fundamentális isteni érzésnek ereje, amelyről meg­ismernek bennünket, s amelyet úgy hívnak: szere­tet ... Szivük kigyuladt, melegített, s e melegtől omlott össze Epikuros, Zenó, valamint a többi ókori bölcselő: Athén, Róma, Alexandria tudósainak hit­vallása. S a szeretet nyomán kizöldült az egyház gyö­kere, kiáradt szelleme és megkezdődött a történe­lem, az igaz emberi élet. Először apostolokat nevel az egyház, kik lelkes, önfeláldozó szeretettel halásszák a lelkeket, majd a vértanuság ifjú hajtásait, kik tanúi és hősei az igék­nek, az Ur Jézus szent evangéliumának. Közben lilio- mos leányokat és ifjakat nevel, kik méltók az Urat magukba fogadni és követni. El nem mult a tanítás, mert a kereszten függő Péter után uj és uj halászok jöttek, a háló bővült, a halászok hajója vele nőtt, az évszázadok viharában egy fényes jel vezetett, ennek a hajónák ormán ragyogó, hivó szent kereszt. Ma ismét vihar áll a tengeren és a hajó áll. Áll rendületlenül, mert a kormányt nem a vaksors, ha­nem annak a véghetetlen hatalomnak keze forgatja, mely hatalom a porból élő-atomot, a széthulló atom­ból testet és a materiális testből szellemet produkált. Ez a hatalom a Spiritus Rector. Ily atomja a véghe­tetlen világegyháznak a mi kis egyházközségünk. Az éltető szikra, a Spiritus rector pedig a mi lelki erőt, irányt adó urunk: a galilei halász utóda, akit most ünnepiünk. Ma 10 éve annak, hogy bevonult egyházközsé­günkbe a csodálatos tavasz, s ma 10 éve annak, hogy itt, a főváros közelében, hol a nagyváros fertője mérgezi az Ur vizeit, először hallottuk lánglelkü sza­vát ... És szálltak a gondolatok az örökélet-krédó- nak sirályszárnyam, s az élesztgető, serkentő szere­tet és segitő szavának minden akcentusa, mérhetetlen bizalommal szállt a szivekbe... Az igék megnyilat­kozásai nyomán sok nagy érzés támadt föl a lelkek­ben s az érzések lassanként szeretet re. áldozatra tökéletesedtek. Az elsekélyesedett lagúnák mellett, amelyeket az előtte járó halászok és magvetők nagy és kitartó türelemmel tisztogattak, szépítettek, lelki gyógyforrásokat nyitott, sebeket és betegségeket gyó­gyított. A lagúnák eltűntek, s az áldozatos munka hálás illata lengte körül az eucharisztiát. Uj és friss magvakat hintett el a lelkek barázdáiba, s a termé­keny, virágzó életet adó mag azóta sem fogy kezei­ből. Jósága, kegyessége neveli a lélek üde hajtásait s érdeklődve figyeli minden lélek lombját, virágát. Egyesületeket szervez, szegényeket segít, hogy minél közelebb hozza az Istennek tetsző élet forrásai­hoz a lelkeket s megtalálja minden hivő: férfi, nő az isteni kegyelem rózsanyilását. Az Oltáriszentség iránti szeretete építi Isten szent hajlékát, a lelkek frigy szekrényét, mert érzi és látva-látja, hogy tudatos, inspirált gondozás nél­kül nincs erős hit, kell, hogy állandó csillaga legyen a sok lelki kétkedőnek, s biztató verőfénye az örök régió útjainak. És mikor innen-onnan is kigyulnak estenkint egyházközségünk őrszemei, — a plébánia, r. k. polg. fiúiskola, kongregációs otthon, Szervita- nővérek zárdája, kántoriak, cseFkészotthon — akkor megfogamzik lelkében egy uj gondolat, az egyház védőbástyáinak hadserege: a lelki légió fulminatrix, a Katholikus Népszövetség és e szövetségben az Actió Catholica. íme, 10 pünkösd virágfüzére. E tengernyi érdem elismerést váltott ki és mi a munka dicsősége előtt meghajtjuk fejünket. Ma ünnepelni jöttünk össze, mert az örökszép hitéletért küzdő, fényeskedő lelke, meghódított minket. Hódolunk az angyali jóságnak, apostoli nagyságnak, a buzgó lelkeket szerető és mentő hatalomnak; hódolunk a galilei halászok nyo­mán járó mesternek és hódolunk az Istenért lánggal égő lelki vezérnek: a Spiritus rectornak. Egész szívvel, minden érzésünkkel kívánjuk, hogy a reá bizott egyházközség kis hajója vitorláját kifeszitvén, szerencsésen kormányozzon tovább is egy­házközségünk lelki életének megtisztult vizein — és a Szentlélek világitó sugarával, Istentől nyert kivált­ságainak erejével biztosítsa mindannyiunk biztos ki­kötését az égi haza révpartján. Dr. Kohajda Margit. Ősi és modern védekezés a Basedotvkóv ellen. A golyvát okozó Morbus-Basedowi, ez a kínos és kellemetlen betegség, amelynek a golyván kivül jel­legzetes tünetei még a kidülledő szemek, a test izza- dása, a végtagok reszketése, a gyors szívműködés, a nagyfokú idegesség és a beteg folytonos soványo- dása, ma is igen gyakori betegség, de még sem le­het pontosan megállapítani, hogy mitől kapja meg az ember ezt a kellemetlen és veszélyes bajt. A régiek azt hitték, hogy kizárólag a talajviz okozza a golyvát és úgy védekeztek a Basedow-kór ellen, hogy egyszerűen nem ittak vizet. Tapasztalatuk szerint az az ember, aki viz helyett csak sört ivott, mentes maradt a golyvától, s ez volt az oka annak, hogy az 1650-es években sohasem tapasztalt lendü­letet vett a serfőző ipar. Ismeretes, — Mikszáth Kálmán is megírta — hogy a XVI-ik században Selmecbányán, Körmöcbányán, Bélabányán, Kassán, Bártfán, Lőcsén a sörivás volt az egyetlen védekező eszköz, holott ezek a vidékek nágy borkereskedelmi központok voltak. Olyan nagy volt a sörfogyasztás, hogy például Körmöcbányán szinte máról-holnapra nem kevesebb, mint hetven sörfőzde létesült. El is múlt aztán a golyva az egész felvidékről. Igen ám, de a régiek csak ösztönszerüen véde­keztek sörrel a Basedow-kór ellen, csak tapasztala­taiktól sarkalva, anélkül azonban, hogy szokásuk he­lyes voltának tudományos magyarázatát tudták volna

Next

/
Oldalképek
Tartalom