Rákos Vidéke, 1931 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1931-05-03 / 18. szám

XXXI. évfolyam. Rákosszentmihály, 1931. vasárnap, május 3. 18. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI És KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOV1CH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla: 647. sz R végi Szentmihály. XXi. Bauer Ottó. Irta: Móricz Pót. Amikor a Szentkorona-utcai »megállónál«, a falusi hangulatú öreg Szentháromság emléknél egy­szeregyszer Bauer Ottó vámszaki főtanácsost lá­tom várakozni a »befelé« zakatoló vicinálisunkra, — ismét csak a régi, régi Szentmihály ezer kedves emléke rajzik felém. Úgy jőnek, úgy támadnak, úgy keringélnek ezek az emlékek, mint odaelőbb a Szilas-patakhoz menet az Almásy-birtok még íel- szántatlan rétjein, szederindás árokpartjain a ham­vas szárnyú kék, fehér, sárga és tarka pillangók . .. Beh szép, beh kedves is volt ez a régi Szent­mihály ... Lombos fák illatozó levélfürtjei és virágai borultak mindenhol a begyepesült, csendes utcákra. A koránkelő, szorgalmas Bauer Ottó még élvezte, látta lába nyomán pergedezni a fűszálakról a friss harmatgyöngyöket. A rácsos kerítéseken belől len­gedező gyümölcsfákon meg a boldog kis énekes madarak csicseregték, zengedezték az istendicsérő himnuszt. Az átkos por, a bűzös benzinkocsik még akkor nem fojtogatták agyon, nem fulasztották mé­zes kelyheikbe a »kiskertek«, szelíd virágillatait sem .’.. Mindezt a ragyogást, mindezt a friss illatot, felüditő tiszta, édes falusi levegőt élvezték a szent- mihályi koránkelők... Mondom: Bauer Ottó is ilyen koránkelő volt, mert, ha ment Budapestre, ha jött Budapestről, a hivatalos munkája előtt, de hivatalos munkája után is mindig betért, hosszabb időt töltött a »Hangya« szövetkezetben. Bauer ugyanis, Poros István postafőfelügyelővel együtt a Szentmihály ke­reskedelmi életében uj korszakot jelentő »Hangya« szövetkezet megalapításában és megalapozásában fő­tényezők voltak, Porossal évek során valóságos »hangyaszorgalommal« dolgoztak a »Hangya« érde­kében. De kiváltképen Bauer áldozta szabadideje javarészét a »Hangyá«-nak. Sok, sok éven át Bauer volt a lelke a helyi »Hangya« fiók igazgatóságának és üzletnek, vagyis mindent ő végzett. Ötleteivel, kereskedelmi érzékével, pontosságával, gondosságá­val, odaadó munkájával megszilárdította, előbbre vitte, szükségessé tette és a közönség széles körében népszerűsítette a mindenféleképen bevált, derék »Hangyá«-t. Bauer Ottó különben sem tartozik a hivatalok­ban feltalálható rideg, szüklátkörü »papirkukacok« kellemetlen rendjébe. Mint csömöri nagy szőlőbirtokos, ezt a drága hazai földet utolsó porszeméig ismeri, szereti, becsüli. Az arc barna-piros színét, a lélek lehiggadását, a ter­melő munkával együtt járó hasznos gyönyörűsége­ket a föld adja meg. A földből, s a földdel való fog­lalatoskodásból támadnak azok az őserők, amelyek kitartóvá tesznek és a higgadt, halkszavu Bauer Ottónál is felfedezhetők, s amelyek őt oly rokonszen­vessé, férfiassá teszik. A csömöri szőlőiben is sok szép időt töltött Bauer, aki a helyi társadalomnak viszont évtizedeken át egyik lelkes vezetője volt a legutóbbi időkig. A kaszinóban is sok éven át, mint ellenőr tevékenykedett. Itt egy-egy sör­áldomástól sem riadt vissza a jól kiérdemelt pihenő órák alkalmaiból. Egyébként, mint jóbarátot is sze­rették, szeretik. Maga is pártol, elősegít minden jóügyet. Hivatalában is példát mutat. Mint vám­szaki főtanácsos a budapesti magyar királyi vám­hivatalban szaktekintély. — Két fia van. Érdekes, hogy a két fiú közül az egyik a zene, a másik a festő- művészetben tűnik ki. Nagyobbik fia — Bauer László vámtiszt zeneszerzeményeivel aratott már többször szép sikert, a kisebbik Bauer fiú pedig igen tehet­séges festőművész. Ahányszor aranygalléros egyenruhájában Bauer Ottó izmos, tagbaszakadt, komoly alakját látom ott a Szentkorona-uti sarok megállónál, az egykori Décsy-pihenőnél, minthacsak ismét a régi, régi Szent­mihály ezer kedves emléke rajzana felém. Beh, szép, beh, kedves is volt árnyas fasoraival, begyepesült csendes utcáival, rácsos keritésii előkertjeivel ez a végi Szentmihály ... Ezeknek a rácsos, virágos elő- kereteknek az eredetéről is csak most utóbb tudtam meg, hogy az eredetileg nyaraló-telepnek épült szép Szentmihály rácsos, előkertes, villa-rendszerű épít­kezései a főszámtanácsos Pálfi Jánosunk elgondo­lásából és általa megfogalmazott, a hivatalos felsőbb­ségek által is. megerősített építkezési szabályrendelet alapján keletkeztek. Színházi Az utóbbi napokban tömegesen vonult fel a szentmihályi és-rákosvidéki közönség budapesti szín­házi előadásokra, melyeket közelebbi szentmihályi kapcsolatok helyezték közönségünk érdeklődése kö­rébe. Az alábbiakban egy csokorba kötve számolunk be róluk: A szentmihályi felvonulás elsősorban a Városi Színház egyik premier estéjére szólt. Lukács István: »Az ur keze« cimü népszínművét mutatták be ez alkalommal. A szerző sok éven át élénk szerepet játszott Rákosszentmihály társadalmi eleteken. A Lapunk mai száma 12 oldal*

Next

/
Oldalképek
Tartalom