Rákos Vidéke, 1931 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1931-05-03 / 18. szám
2. oldal. RÁKOS VIDÉKÉ 18 szám. Rákosi-uton a »Kis tanya« feliratú villa sok éven át szeretett otthona volt. Lukács István gyógyszerész és szaklapszerkesztő általánosan becsült és kedvelt tagja volt társadalmunknak. Lelkes mübarát és műkedvelő, aki több igen nagysikerű műkedvelő előadásunknak volt rendezője és főszereplője. Vagy huszonöt esztendeje lehet már, hogy Lukács István Vácra költözött községünkből, melynek régi közönsége azonban máig is megőrizte őt szeretetében, miként, — saját vallomása szerint — az ő szive sem tudott végleg elszakadni Szentmihálytól. Lukács István 1920-ban pályadijat nyert népszínművével, melyet Ferenczy Károly, a Városi Szinház igazgatója, szintén volt rákosszentmihályi lakos, most bemutatott. A régi népszínházi szellem újjáélesztése Ferenczy programja. Ehhez tartozik a népszinmü feltámasztása. A feladat nem könnyű, de annál derekabb és tiszteletreméltóbb. »Az Ur keze«, — tiszta magyar levegőben, szeplőtlen erkölcsöt, mélységes hazaszeretetet és őszinte vallásosságot hirdet. Alakjai élettel teljesek, a darab szerkezete ügyes, hatásos, különösen a felvonás- végek csattanóak. Nyelve magyaros, népies. Az iró tartalmas mondanivalóit Ízléssel juttatja kifejezésre. A szinház a darabot igen szépen állította ki és ügyesen rendezett, jó előadásban mutatta be. A prömier zajos sikerrel járt. A szerzőt számtalanszor kihívták és zajosan ünnepelték, amiből a jelenvolt szentmihályiak szeretettel vették ki részüket. Csinos, mélyérzésü és őszintén magyaros nóták tarkítják a darabot. Ezeket az iró fia, Lukács György szerzetté, aki a szentmáhályi kisfiúból derék, s mint kiderült, tehetséges férfiúvá növekedett. Az uj népszinmü általános elismerésre talált a napisajtó kritikáiban is, — mindössze azt a találó megjegyzést tették csak rá, hogy alakjai — túlságosan jók és tisztalelküek, — amin mi, szentmihályiak, akik a halkszavu, kegyes- lelkű Lukács Istvánt olyan jól ismerjük — egyáltalán nem csudálkozunk. Lukács István a darabbal, — saját nyilatkozata szerint, nem a késői babérokat kereste, hanem a népszínmű feltámasztásában akart közreműködni. Az ut, amit megmutatott, valóban alkalmas a követésre. Az ő alakjai a mai falusi népből valók, gondolatai, problémái időszerűek. Hazafias célzásai szivünkből szakadnak és lelkűnkbe hatolnak. Módfelett szerencsés ötlete a cserkészet bekapcsolása és dicsőítése; a cserkészeté, mely szerinte »hidat ver a város és a falu között«. Ez a darab érdemes arra, hogy mindenki megnézze, még ha a szerzője idegen is reá nézve és érdemes arra, hogy az ifjúság számára minden módon hozzáférhetővé tegyék és nevelő hatását, erkölcsi értékét kamatoztassák és kiválóan alkalmas arra, hogy a cserkésztestületek ünnepélyeinek, előadásainak müsortárgya legyen. Őszinte meggyőződésünk, hogy bárha manapság a népszinmü háttérbe szorult is, ez a mü sok és hosszú dicsőséget fog szerezni szerzőjének, akinek sikeréhez őszinte szívvel küldi üdvözletét a — régi Szentmihály. * A Székesfőváros tanügyi osztályának ifjúsági előadásai során is népszínművel kedveskedett e héten a Majomé Papp Mariska gárdája. A legszebb, legjobb régi népszínművek közé tartozik Szigligeti »A cigány« cimü darabja, amely különben a Nemzeti Szinház és Városi Szinház műsorán most is elég gyakran szerepel és minden előadása újabb bizonysága annak, hogy ez a műfaj nem halt meg. »A cigány« mély hatást tett ezúttal is és állandóan lekötötte közönségét. Zsiga cigány alakja hires művészi feladat, úgynevezett »müszerep«, amelynek sok hires tolmácsolója volt a magyar színpadon, köztük az elismerten legjobb Zsiga cigány: Szabó Anti, a Nép- szinház felejthetetlen művésze, szintén szentmihályi lakos, akinek utolsó színpadi szereplése a helybeli műkedvelőkkel »A cigány« cimszerepe volt. A régi szentmihályiak ma is meghatva emlékeznek arra a két forró estére. A Városi Szinház »Cigány« előadásait is számosán látogatják, különösen a mióta a »Rákos Vidéke« kedvezményes utalványai a szinház- bajárás anyagi terheit is megkönnyítették. A mostani ifjúsági előadásra, szokás szerint, az iskolák vonultak lel és gyönyörködtek a Rózsahegyi Kálmán eredeti, istenáldotta művészetében. Ő más felfogással játsza a Zsiga cigányt, mint nagyemlékű elődei, de ez is egészen eredeti, nagyszerű alakítás, mely uj részleteket emel ki, uj színeket talál, vidáman jellegzetes és mélységesen megindító. Majomé Papp Mariska Rózsija a művésznő hívei számára is meglepetés volt és az előadások kiváló főrendezőjének talán legértékesebb sikerét hozta meg. A szinpadra visszatért széphangu Kőszegi Teréz, Cselényi, Abonyi és Gabányi volt még az előadás sikerének fő részese, Major Tamással együtt, kinek Petije figyelmet keltett, * Szentmihályi vonatkozásokkal örvendeztetett meg a Magyar Szinház nagysikerű spanyol újdonsága is. A »Túl a rácson« cimü darab egyik jelentékeny szerepében ugyanis a fiatal Márkus Margit váltotta valóra a pályájához fűzött reményeket. Csak néhány hete vizsgázott, mint az Orsz sziniakadémia növendéke, a »Kaméliás hölgy« cimszerepében, amikor a »Rákos Vidéke« az egykori szentmihályi kislányról megállapította, hogy a magyar színpad egyik legnagyobb Ígérete. E szereplése alapján szerződtette a »Magyar Színház« és soron következő újdonságában mindjárt nagy és kényes feladatot bízott reá, amelyben igen nagy közönség és sajtósikert aratott. Alakítását meleg elismeréssel méltatta valamennyi kritikusa és mi most jóleső elégtétellel iktatjuk ide azokat a sorokat, amiket például az elismerésben szűkmarkú »Uj Nemzedék« irt a fiatal művésznőről : »A »Túl a rácson« előadásának legnagyobb meglepetése Márkus Margit, az Országos Sziniakadémia másodéves növendéke, aki a zárdában nevelkedett fiatal leány valódi szivhangjait tolmácsolja és megható, megrázó erejű játékával a legnagyobb Ígérete a jövőnek. A darab utolsó jelenetében, amikor elhagyja a zárdát, ahol a jóságos lelkű apácák nevelték és kimegy az életbe, olyan alakítással ajándékozta meg a közönséget, amilyen a »nagyok« becsületére is válnék. Igaz könnyek peregtek végig arcán és a guruló könnycsepp láttára, a nézők szemét is elfutotta a könny. A jelenet hatása alatt a színpad és a nézőtér egybeolvadt.« * Hosszúra nyúlván már e krónika, csak röviden ajánljuk még itt községünk figyelmébe a Városi Szinház »Lili« előadását. A földkerekség legbájosabb zenés vígjátékéban ott most a régi Népszínház még élő nagyjai lépnek fel: Pálmai Ilka, Küry Klára, Szirmai Imre, Ferenczy Károly, Pintér Imre, Páz- mán Ferenc, Csatay Janka, Bónis Lajos, Kalocsay Ferenc, akikhez az újak közül Lábas Juci, Szedő Miklós, Érckövy László, Apáthy Imre stb. csatlakozik. Csodaszép este; könyfakasztó gyönyörűség. Egy
