Rákos Vidéke, 1931 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1931-01-04 / 1. szám

2. oldal.

rákos vidéké

1 szám.

A Szent Imre év végéve.

Irta: Kvenediis Sándovné.

Nehéz a feladata annak, akinek a jubileumi év utolsó havában kell magasztaló szavakat keresnie Szent Imre hercegről. Hiszen az év folyamán annyi ihletett lélek csillogtatta már meg ütöttünk reávonatkozó gondolatainak kincseit, annyi lánglelkü szónok festette már elénk Szent Imre herceg fölséges alakját, hogy nekünk már semmi hozzátenni valónk se maradt. Oly szépen, oly fönségesen áll előttünk nagy szentünk eszményi alakja, hogy lelkünk elmerül csodálatában. Ám e fölséges eszményképet szemlélve, önkéntelenül is ajkunkra tolul a kérdés, hogy miért is van e drága kincsből csak egy, miért nem ragyog a gyászos, szomorú magyar égboltozaton sok-sok ilyen tündöklő csillag?

Oh, ha úgy lenne, ha úgy lehetne, akkor nem lenne annyi gyász, annyi baj körülöttünk. Akkor talán nem is volna szükséges annyit beszélni az eszményképről, mert tettekben követnők azt.

Azonban napjainkban, midőn minden csak az ifjúságot akarja megszerezni, midőn minden, a szin- ház, a mozi, a bárok, orfeumok, az utca, maga a kor szelleme összeesküdött az ifjúság ellen, ifjú testére, lelkére tör, kellenek az ideálok, kellenek a szentek, kell, hogy gyakran visszatekintsünk Szent Im!- rénkre, ki izig-vérig magyar és ifjú volt. Mi, magyarok, mindig élesen észrevehettük Isten oltalmazó, védő kezét hazánk felett. Mikor legnagyobb a veszedelem, a baj fejünk felett, mindig megmutatja a kivezető utat nekünk, csak figyelnünk kell rá. Most is, hogy ilyen elhagyottan, árván, rnegc sónk itot tan küzdünk a kegyetlen magyar sorssal, midőn a forradalom és kommunizmus rettenetes pusztítása után oly sok megmételyezett lelkű ember, annyi ingadozó, annyi megbizhatatlan, erőszakoskodó, gyenge erkölcsű magyar akadályozza az amúgy is tltáni harcot vívó nemzet fejlődését, akkor az árpádházi szentek és különösen Szent Imre herceg példája 900 év dicsőséges és fájdalmas távlatából felénk int, felénk kiált és élesen, félre nem érthető módon megmutatja nekünk a kivezető utat a jelen szomorú helyzetből. A két kor, amelyben Szent Imre élt és a mi korunk, igen sok mindenben hasonló. Akkor is az ország léte forgott kockán, mint napjainkban. A keresztény nyugat nem volt hajlandó a pogány és nyugtalan vérü magyarokat szomszéd gyanánt megtűrni. Akkor is kimondták a magyarra a halálos Ítéletet, mint most Trianonban. Akkor is“küzdelmes volt az ifjúság sorsa, mint napjainkban. Akkor a régi, pogány erkölcsök, a szabadabb életmód, most egyenesen az erkölcstelenség, a nemzetköziség ördögei kisértik ifjúságunkat. Akkor is meg volt az álnokság, a széthúzás a nemzet fiai között, de az előrehaladottabb kultúrával napjainkban ez is erősebb, veszedelmesebb. Akkor is örökös bizonytalanságban élt a nemzet és király, a sötétség és folytó bizonytalanság ült akkor is a magyar lelkeken, mint ma. 900 év előtt is világosan érezhető volt s érezte ezt Szent István messze jövőbe látó lelke is, hogy a világtörténelmet láthatatlan magas hatalom. Isten keze kormányozza, s nem az emberek alkotják. Bölcs feje azért alázatosan hajolt meg az isteni gondviselés előtt, s nemcsak cselekedeteit, de országát, népét, koronáját Istennek ajánlva. A középkor mély, alázatos keresztény szellemét Szent István honosítja meg hazánkban és e szellemben igazi apja, prófétája, lelki vezére és ideális királya volt nemzetének.

Kis növésű, de annál nagyobb lelkű: korának legműveltebb királya volt. Még az őshazából magával hozott bátorság, vitézség párosult a kereszténység éltető, világot hóditó és megszentelő szellemével, e találkozás adta Szent Istvánnak azt a* bámulatos erejét, amellyel ezer esztendőre kihatóan meg tudta alapozni, el tudta indítani a magyarok történelmét. Nagy lelkének minden erejével hazája javát kereste. Házastársát is ilyen szempontból, de Isten csudálatos rendelése folytán a lehető legjobban választotta meg.

A bajor királyi ház leányát, Gizellát, nyerte meg feleségül. Biztosan látta, hogy a szilaj magyart csak a kereszténység megnyugtató, léleknemesitő tanai tudják megmenteni, s azért mindent elkövetett arra nézve, hogy tömegesen kereszténnyé tegye. Ezért kir. monostorokat alapított, melyeket nyomon követtek a püspökségek. Első szent királyunk tizenkét püspökséget tervezett, de csak tíznek az alapításáig jutott. Minden püspökségre négy-öt esperes- ség jutott és tiz falunkint kötelezte népét az esperes- ségek és plébániák fentartására. Az udvarának fő- emberei, az esperességek papjai és főpapjai meghallgatása nélkül nagy dolgokban sohasem határozott. Az ország közigazgatását bajor, frank mintára szervezi meg. A törzsi birtokok területén a régi hagyományos szokásjog és vérségi szervezet tovább él. A vérbosszú szülte magánharcok még igen gyakoriak. 39 vármegyében kormányozza az országot. E vármegyék szervezése nem kis feladat volt, mert a királyi és törzsi birtokok közé ékelődve lehetett megszervezni, s a törzsi birtokokkal összhangban tartani. A vármegyék népéből nyugati -mintára, de ősi harcoló móddal szervezi a hadsereget. A törzsek katonái csak nagyobb háború esetén csatlakoznak a király hadseregéhez. De hogy a királyi hadsereg kiváló volt, bizonyítja II. Konrádon és a szövetséges cseh hadseregen aratott győzelme is. Ebben a csatában Szent Imre herceg is részt vett.

Boldog Gizelláról keveset jegyzett fel a történelem. Már ez is azt sejteti, hogy kiváló nő lehetett a szó legigazibb értelmében. Hiszen azt bizonyítja a tapasztalat, hogy a legkiválóbb nők lehetőleg keveset beszéltetnek magukról. Élnek, dolgoznak, nagyot alkotnak, igyekeznek lehetőleg tökéletesen elvégezni azt, amit Isten reájuk bízott, de nem keresnek érvényesülést, emberi elismerést. Bizonyos, hogy imádságos, vallásos életet élt. Családjában a hitnek eleven élete lüktetett. Első gyermekeit elveszítvén, az utóbb született fia, Imre, nevelése köti le életének nagyobb részét. Sok forró imával ostromolta Isten trónusát, hogy immár egyetlen fiából szerető férjének méltó utódot, egész embert és Istennek tetsző kedves lelket neveljen. Tudta jól, hogy illatos virággá csak akkor fejlődik a bimbó, ha a napsugár éltető ereje füröszti. Egyetlen fiának azért nem csupán testi fejlődésére vigyázott, hanem ártatlan lelkét a hitnek sugaraiban fürösztötte.

Minta iskola a mai szülők számára boldog Gizella és Szent István családi fészke, meghitt családi élete. A nagy király küzdelmes, nehéz gondjait, országát féltő terhes aggodalmait, mint igaz feleség és mint akárcsak egy született jó magyar asz- szony, megosztja, s Szent István uralkodásának második, csendesebb felében, mikor Magyarország keresztény alapon való szervezését megkezdhette, itt is méltó és hathatós segítőtársra talált hitvesében. Az újonnan épített templomokat ő látta el szebbnél- szebb mise ruhákkal. E végből maga mellé gyűjtött sokszor még a hitetlenség berkeiben tévelygő ma,-