Rákos Vidéke, 1930 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1930-07-27 / 30. szám

4 oldal. RÁKOS VIDÉKÉ 30. szám. angol és francia uridivat különlegességei BUDAPEST, IV. KOSSUTH LAJOS-UTCA 15 TELEFON: 850 28. Bsitiháx. Csütörtökön páratlan diadalünnepe volt Deák Lőrinc igazgatónak és társulatának. Móricz Zsig- mond »Nem élhetek muzsikaszó nélkül« cimü vig- játékát adták, s még a Nemzeti Szinház felejthetet­len előadása után is élvezetes estét nyújtott a való­ban tehetséges, lelkiismeretes és ambiciózus társulat. Zajos és őszinte sikere annál értékesebb, mert a népszerű darab tulajdonképen csak egy sovány anek­dota; cselekménye jóformán semmi és csak az ele­venen megrajzolt alakok életteljessége, néhány jóizü ötlet és irói megfigyelés, na, meg a színészek játéka az, ami nagy népszerűségét biztosítja. Deák Lőrinc a főszerepben minden izében igaz és egyszerű voná­sokkal híven jellemzett, melegszívű és léhaságában is szeretetreméltó alakot mutatott be a közönség zajos és állandó tetszése mellett. Paxy Teri kitünően játszotta a duzzogó asszonykát, kiben egyik legérté­kesebb alakítását nyújtotta. A három néni érdekes figurája nagy erőssége a darabnak. Pompás volt László Ili, aki most már végleg bebizonyította, hogy csakugyan mindent tud. A ragyogó primadonna ön- feláldozóan játszotta a jólelkü vén kisasszonyt, kül­sőségekben és jellemrajzban egyaránt élethűen., Büszke lehet erre az alakítására. A szigorú Zsuzsii nénit nagyon jól játszotta a mindig megbízható Ma- tolcsy Béláné. Néha egy-egy szemrebbenéssel, arc- mozdulatával többet fejez ki, mint más hosszú és hálás szöveggel. A hiú, süket nénit Bogár Andorné elevenítette meg, sok derültséget árasztva. Eőry Gizi ennivalóan kedves, vásott csitrilány; Mikes Béla élethü és szeretetreméltó makacs, öreg magyar; Tu- nyoghy kedves, széphangu léha jogász volt és híven dolgozott a sikerért az egész együttes, főként: Mi- kesné, Molnár Mária, Kőszegi, Szilágyi, virág stb. A jó előadáson és zsúfolt házon kívül ünneppé tette azonban az estét Paxy Teri jutalomjátéka és főként pedig Deák Lőrinc igazgató bucsufellépte, mivel tudvalévőén a Deák-társulat a nagyobb és értéke­sebb dunántúli kerületet kapta meg. Rákosszent­mihály közönsége felhasználta ezt az alkalmat arra, hogy az annyira megszeretett, népszerű igazgatónak elismerését és szeretetét tolmácsolja. Elhalmozták a népszerű igazgatót babérral és csokrokkal és az első felvonás után nyílt színpadon meleg ünneplést rendeztek tiszteletére. Balázsovich Zoltán szerkesztő méltatta őszinte szeretettel Deák Lőrinc színigazgatói és művészi érdemeit és egyéni szeretetreméltóságát. A magyar színészet birodalmában fogalom »Lenek, ahogyan Deák Lőrincet országszerte becézik. Kö­szönetét mondott azért a sok, szép élvezetért, amely­ben közönségünket részesítette és mély sajnálattal búcsúzott tőle, bár örvendetes tény, hogy az újabb, nagyobb kerület elnyerésével érvényesülésének újabb állomására jutott el. Az ő pályáján Rákosszent­mihály csak egy kis őrház, apró állomás, amelyből vonata’tovább robog a dicsőséges cél felé és utána csak fényes esik marad. Rákosszentmihály azonban mindig szeretettel őrzi meg itteni működésének em­lékét és arra kéri a távozó művész-igazgatót, hogy ezt a szivünkhöz nőtt, annyit ócsárolt, kifogásolt, de olyan szép, lelkes és kedves községet ő is őrizze meg mindenkor szeretetében, sőt — mint kipróbált Ügyességű ezermester — kísérelje meg azt, hogy helyezze tközségünket a Dunántúlra 1 Tiz évi makacs ellenállás után ő hódította meg a magyar színészet­nek Gyöngyös városát, amelyet a színészet érdekében valószínűen hozzácsatolnak uj kerületéhez. Ugyan­akkor Rákosszentmihályra is kiterjeszthetik ezt az intézkedést. A folyton fejlődő Rákosszentmihály ké­pes lesz a nagyobb arányokban szervezett társula­tot is fentartani, annál inkább, mert Deák Lőrinc itt szeretetmagot hintett el, amely mindenkor dús kalászokat terem. A kis búcsúbeszédet azzal fejezte be a szerkesztő, amit a szép, pálmaágas babércsokor nemzetiszin szalagjára is ráírattak: »Deák Lend, — Rákosszentmihály visszavár!« A Jókai kör gyönyörű virágcsokrát Vig alelnök adta át néhány lel­kes, szép üdvözlő szó kíséretében, a közön­ség pedig hosszú-hosszú tapsviharral és éljenzéssel ünnepelte Deák Lőrincet. Az igazgató könnytől csil­logó szemmel mondott köszönetét és kijelentette, hogy szívesen megtartaná Rákosszentmihályt, de ez nem tőle függ. A maga részéről mindent el fog követni, de ha nem sikerülne, kéri, hogy fogadja kö­zönségünk szeretőiébe utódát, aki a magyar szülé­szetnek szintén érdemes munkása. A közönség egész este szeretettel tüntetett Deák Lőrinc mellett és a szép este eredménye az lett, hogy a szó szoros értel­mében »közkívánatra« a társulat egy-két nappal meg­hosszabbította évadját és keddre halasztotta Gödöl­lőre távozását. Az erre vonatkozó bejelentést lelkes örömmel fogadta a publikum. Pénteken — már ez így divat mifelénk mosta­nában — megint csak telt ház élvezte az ezúttal kitűnő darabot és kiváló előadását. A »Fruska« cimü amerikai vígjáték mentette meg az idén a Belvárosi Szinház sülyedező hajóját. Most, hogy mi is élveztük, megértjük és méltányoljuk az örvendetes eredményt, mert a Fruska valóban érdekes, nem sablonos, mu­latságos és ötletes munka, amelyben zavartalan örö­münk telik, amit teljessé tesz a jó előadás. Eőry Gizi a címszerepben koronát tett sikereinek hosszú sorozatára. Kedves, friss és igaz volt ez a bájos, fia­tal művésznő, aki megérdemelné, hogy a nagy szín­házak is észrevegyék. Krémer Feri kitűnő partnere volt. Mindig örülünk, amikor ezt a nagytehetségü fiatal művészt prózai szerepben látjuk és ezúttal is bebizonyította, hogy legalább olyan jó drámai szí­nész, mint amilyen kedves táncos-komikus. Az »ér­dekes« Mikes Béla ugyancsak általános örömre nagy szerepben mutathatta meg, hogy kitűnő jellemszi- nész, aki igen sokszor meg is tudta kacagtatni kö­zönségét. Matolcsyné kitünően oldotta meg felada­tát és önfeláldozóan jó volt László Ili ellenszenvejs szerepében is. Nagy Gábor, Mikesné, Szilágyi sima és kifogástalan ösiszjátékot biztosított. Ez az előadás jutalomestéje volt Eőry Gizinek és Mikes Bélának és alkalmat adott rá, hogy közönségünk szeretetét és elismerését bőséges tapssal és virágadománnyal fejezze ki kedveltjei iránt. \ Szombaton megjött a farsang böjtje. Ijesztően kis közönség jött el az előadásra, ami a rhüsorra tű­zött darabnak, Szomori Dezső »Takács Alisz«-ának szólt, Ennek a közönségnek az ízlése, gondolatvilága^ SPIRA

Next

/
Oldalképek
Tartalom