Rákos Vidéke, 1930 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1930-07-27 / 30. szám
30 -'.a RÁKOS VIDÉKÉ 5 -új-. i erkölcse nem tudja bevenni Szomorít, azt a pocsolyát, amelyben a Takács Alisz erkölcsi világfelfogása kitermelődött, sem pedig azt az üres; nyavaly- gást, amelyet a Szomori híveinek csekély és, exkluziv tábora irodalomnak és költészetnek hirdet. A Takács Alisz nemcsak undorító és bosszantó, hanem ráadásul még rettenetesen unalmas is és ezzel az unalommal nem tud megküzdeni a legjobb előadás sem. A színtársulat a divatnak és pesti reklámnak hódolt, amidőn ezt a »nevezetes újdonságot« feltálalta, közönségünk azonban még annak a kegyetlenségnek az árán is visszautasította, hogy két méltó kedvelnének, László Ilinek és Matolcsi Bélánénak jutalom- estjét buktatja meg vele. Örvendetes tanulságul jegyezzük fel ezt a szomorú tényt, amely most már véglegesen meggyőződtet mindenkit arról, hogy Szomori nálunk senkit sem szomorít. Ezek után pedig ne vitázzék senki többé arról, hogy miért volt az elmúlt évad a budapesti színházakra válságos. Ilyen darabokért, meg a modern operettek agyalágyult sorozatáért ne követeljen pénzt senki; van publikum, csak jó darab és jó előadás kell. Láttuk a mi évadunk során, hogy az igazán jó darabok milyen vonzóerőt gyakoroltak és milyen hatást tettek. Színtársulatunk még ezt a visszataszító darabot is kitűnő előadásban tolmácsolta. László Ili a címszereppel derekasan küzdött és meredezett mélabusan a világba, jobb sorsra érdemes buzgalommal. Matolcsiné a darab egyik épebb alakját keltette életre megindító realizmussal. Deák Lőrinc hálátlan szerepébe több hangulatot és belsőséget öntött, mint az, iró üres és dagály os szövege. Lenkey Gyula szenzációsan élethü alakot adott az orvosprofesszornak; jellembeli defektusáért pedig csak a szerző felelős. Kré- mer Feri természetes és meleg volt. Mikes művészete és vonzó egyénisége megenyhitette a darab' egyik legundokabb figuráját. Bogár, Rónai Kató és Virág vett még részt az együttesben. A közönség! három pártra oszlott a darab alatt: egyik része Jrí- szökdösött a nézőtérről, a másik bosszankodott, a harmadik pedig — a többség — szép csendesen elaludt. Vasárnap délután megint kiderült a nap: telt ház örvendett a Viktória szép és jókedvű előadásának. Csak úgy zúgott a terem a szakadatlan tapsoktól. Mindez megismétlődött este az ALvinci huszárok ismert, kitűnő előadásán, melyen a rogyásig tele terem közönsége kitünően mulatott. Hétfőn tartották az évad utolsó előadását, megint szinültig telt nézőtér előtt. A kedves, vidám, békebeli Harsányi Zsolt—Vincze Zsigmond operett, »A limonádé ezredes« került színre, zavartalan, kellemes mulatságot és szakadatlan jókedvet nyújtván kedves ajándékul a közönségnek. Lám, a nem sablonos librettó, az eleven, élettel teljes alakok, a kedves, paj.kos, pattogó zene, az üdén jókedvű mókák és komikus helyzetek, milyen nagyszerű estét biztosítanak, szinte felfrissítve a publikumot. Színészeink őszinte jókedvvel, látható passzióval játszottak és jóformán minden jelenet után felcsattanó tapsokat arattak. A címszerepben Deák Lőrinc remekelt parádés alakitá- sával. Igaz, kedves és mulatságos volt. Paxy Teréz és László Ili, mint mindig, kitűnő. Nagy Gábor igen szépen énekelt és szeretetreméltó volt. Eőry Giziről és Krémé r Feriről felesleges is ugyanezt megállapítani. A közönség elárasztotta őket szere- tetnyilvánitásával. Kabinetalak volt Lenkey Gyula jóízű őrmestere és igen mulatságos komikus figurát mutatott be Kőszegi Géza és jó volt, mint mindig, Matolcsiné, Tunyogi Péter, Mikesné, Ray Pál és az egész együttes. Az évad mérlege igen kedvező. A gyenge kezdet után nagyszerűen felkarolta közönségünk a Deák Lőrinc társulatát és a nagyobb nyereség az ő részén maradt. A hétfői előadás után két óra alatt szétszedték a színpadot és felrakták az öt hatalmas társzekérre a díszletek és ládák tömegét, s még az éj folyamán megindult az érdekes szállítmány Gödöllőre, hova kedden kora reggel a társulat a Hév. villamoson utazott el, a legszebb emlékeket hagyván maga után. Az RTK elnöksége a sporttelep mögött elterülő 12 hold földet és a sporttelepen levő kantint nyolc évre bérbeadja. Bővebb felvilágosítással Klier József ügyvezető elnöke szolgál a .Hangya“ fogyasztási szövetkezet piactéri üzletében. Cserkésznapló. II. Ez a hét már nagyon változatos volt. A tábor áll, bár még nem egészen kész, de a szeles időt — kirándulásra használtuk fel. Kedden huszonhármán felpakoltunk. Krieger Gyuri bá’nak átadtam az otthonmaradt tábor parancsnokságát s hátizsákkal megpakolva, nótaszóval nekivágtunk a 713 m. magas Kőröshegynek. Gyönyörű erdei utat tettünk meg. Bár csak az erősebb és már táborban járt fiukat vittem magammal — mégis többször pihenőt kellett tartanunk. Az ut nem annyira hosszú volt, mint nehéz, mert emelkedett. 11-re a kilátónál voltunk. Letelepedtünk. Rántottát készitettünk, aztán a kilátóról néztük a csodás panorámát: körül a Somhegy, Parajos, Hideg-hegyek — távolban fénylett a pannonhalmi templom tornya... Csodás volt. 2 óra pihenés után (én breviáriumoztam) útnak eredtünk, mert esőfelhőket hozott a szél. Ismét szép utón 1 és fél óra múlva beértünk Fenyőfőre. Német község. Itt van a legtöbb fenyő — innen a neve is. »Temploma van, de a pap a szomszéd községben lakik, azért nagyon megörültek, mikor meghallották, hogy másnap misézem náluk. A tanító nagyon kedves ember, aki szalmát is adott s az iskolában nagyszerű fekvőhelyet készítettek a fiuk. Vettünk 100 tojást (á 8 fillér) és 70-ből szalonnás-rántottát készitettünk a tanító ur konyhájában. Jött egy cigány az utón. Almát vitt a szomszéd községbe. A tanító ur lefogta. Megvettük (20 kg.) Dinó megmosta s a leg- pompásabban Ízlett. 9-kor, ima után, lefeküdtünk. Fáradtak voltunk, — nem kellett ringatni. Reggel a falu kutjánál (itató) megmosdottak a fiuk (a parancsnokság lavórt is kapott!) s kérésükre szép, hangos misét csináltunk nekik. A templom megtelt s nagyon örültek. Kedves emlékekkel távoztunk. Herkner Laci bá’ nyakában lógott a térkép, ö vezetett. Nagyszerű volt az a haditanács, utbeirányzás, térképtájolás stb. egy-egy útkereszteződésnél, hogy mo,st melyik ut a miénk? De szerencsésein beértünk Vinye-Sándor majorra s onnan lekanyarodva, a Zsi- ványkutf orrás vizénél tartottunk pihenőt. Itt meg is tízóraiztunk (azaz 11 óraiztunk.) Aztán a gyönyörű, panorámás Cuha patak völgyén át Cseszneknek tartottunk. A cseszneki ut agyagos, görbe, rossz. Alig
