Rákos Vidéke, 1930 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1930-01-05 / 1. szám
6. oldal. RÁKOS VIDÉKE 1. szám. Kérelem a rádióamatőrökhöz. A következő sorok közlésére kérték fel lapunkat: „Felkérem mindazon rádióamatőröket, akik visszacsatolásos (Rückkup- lung) vevővel dolgoznak, hogy a vételnél lehetőleg gyenge csatolást használjanak, mert az utóbbi időben nem tartják be a rádiórendelet erre vonatkozó tilalmát.“ „H. 232*. Az izr. ifjúság estélye. Kitünően sikerült estélyt rendezett a rákosszentmihalyi izr. ifjúság múlt szombaton a Nagykaszinóban. Nagyszámú közönség gyűlt össze és gyönyörködött az ambiciózus fiatalság buzgól- kodásában, mely igen választékos és színvonalon álló műsorral lepte meg. Lévai Gáspár prologja és az ifjúság éneke után Kardos Rózsi és Mayer Róbert táncduettel, Lévai Vera szavalattal aratott tapsokat. Igen nagy sikere volt a széphangu Sebő Ilonka magyar dalainak. Állandó derültség kisérte a Brazíliai ültetvényes cimü bohózatot, amelyet Marcell Ottó, Steiner László, Fischer László és Stern Károly adott elő ügyesen, elevenen, ötletesen. A szünet után Wiesner László mondott sikerült beszédet, Schlesinger Erzsi pedig monológot. Fischer László és Mayer Róbert „A fogorvosnál“ cimü tréfával fokozta a derült, jókedvet. Messinger Dezső lelkesen szavalt, a tartalmas műsort pedig a ,Forog vagy nem forog“ cimü parasztkomédia koronázta be. Lévai Vera, Schlésinger Erzsi, Kirschner Márton és Révai László ügyeskedtek benne és megmutatták, hogy magyarán tudnak beszélni. A közönség zajos tapssal fogadta az ifjúság produkcióját. A polgári fiúiskola jubileumi előadása. Január 6-án, d. u. 5 órakor a polgári fiúiskola előadást rendez, amellyel fennállásának tizedik évfordulóját fogja megünnepelni. Az iskola énekkara és önképzőköre lelkesen és gondosan készül az előadásra s azon az iskola régi növendékei is szerepelni fognak. Jegyek 1 pengős árban kaphatók a polg. fiúiskolában (Fürdőutca) s a plébánián. Az ünnepély műsora a következő: 1. Hymnusz. 2. Zilahy Lajos: „Meghalta hadnagy urtt költemény. Szavalja: Drakovszky János volt növendék. 3. „Istenemnek szűz Anyja“. Énekli az ifjúsági énekkar. 4. Bloch: Magyar ábrándok. Hegedűn előadja: Csiszár Ferenc IV. o. t. 5. Kohajda Margit dr. tanár: Az iskola tíz éves jubileumának méltatása. 6. „Szent Benedekhez“. Előadja az ifjúsági énekkar. 7. Radványi Kálmán: „A jó Isten búzája.“ Színmű 3 felvonásban. Előadják a III. és IV. oszt. növendékek. Az I—II. felvonás közt Szanyi János volt növendék szaval. A II — III. felvonás közt Follinus Kornél III. oszt tan. szaval. 8. „Mennyben diszeskedő...“ Előadja az ifjúsági énekkar. 9 Pápai ^himnusz. Adományok a csömöri-uti elemi iskolának. A múlt év november havában rendezett szinelőadáson felülfizettek még: Dóra Mihály 5 pengőt, Kovácsevics Milenkó fővárosi kereskedő 10 pengőt. A sashalmi hitelszövetkezet mint az O. j K. H. tagja, a csömöri-uti áll. el. iskola szegénysorsu tanulóinak felruházására 50 pengőt utalt ki az iskola igazgatóságának. Az igazgatóság ez utón is hálás köszönetét fejezi ki a hitelszövetkezetnek a nemes adományért. Szentmihályi Miska., — Mi jobb: ha az ügyéd együgyű vagy ügye- fogyott? CsafcBJák megállapításit, EíSS“: mányok felderítését, latin okmányok fordítását, hiteles másolatok készítését jutányosán vállalja Pettkó Béla ny. levéltárnok, IX., Kinizsy-utca 19. szám. Bulgária. Megvallom őszintén, hogy igén vegyes érzelmeket ébresztett bennem az a rendelet, mely 1916. június elején a szófiai katonai attasé táviróhivatalába rendelt. Egyrészt izgatott engem az idegen országba leendő kirándulás és ambícióval töltött el az e helyen kifejtendő munka fontossága, másrészt idegenkedtem az előttem teljesen ismeretlen hely kulturát- lanságától, azon primitiv életviszonyoktól, melyek között ki tudja mennyi időt kell majd eltöltenem. Kellemesen csalódtam. A Balkán-vonat, mely annak idején Berlintől Konstantinápolyig közlekedett, méltóságteljesen futott be — aránylag rövid ut után — a szófiai pályaudvarra. Kollégáim szeretettel vártak — csupa pesti fiú — és a rövid bemutatkozás után autónk megindult lakásom felé, melyet előzékeny kollégáim már előre biztosítottak. Szófia pályaudvarát leginkább a mi szolnoki pályaudvarunkhoz hasonlíthatnám, úgy külalakra, nagyságra, mint forgalomra nézve. Tiszta és rendes. A városból akkor — késő este lévén — nem sokat láthattam', de örömmel töltött el az is, hogy rendezett utcákon suhant végig az autó, melyek ivlámpákkal voltak megvilágitva. Nini, hiszen ez olyan, mintha nem is a Balkánon lennénk. Örömem fokozódott, midőn a jármű az ulica Cár Schischman 10. sz. szép, egyemeletes ház előtt állott meg, melynek földszintjén egy szép, tiszta, kertre nyiló szobába vezettek. »A háziasszony«, — mutatott be kollégám egy alacsony termetű, barna hajú kedves asszonyságnak, aki megnyerő mosollyal ajkán, megszólalt és igy segített ki zavaromból: »Hozta Isten minálunk, remélem, jól fogja érezni magát.« Álmodom-e, vagy ébren vagyok? Vájjon nem Szegedre vagy Debrecenbe utaztam-e véletlenül? Bizony nem. Itt Szófiában, a Balkán-félsziget kellős közepén magyar asszony köszöntött, magyar szóval. Kiderült, hogy a ház szute- rénjében is lakik még egy magyar asszony, aki máris lelkes örömmel csatlakozott háziasszonyom jókívánságaihoz. Boldogságomban rögtön előkaptam a hegedűt és azon melegiben elhúztam egy nótát. Most már rendben vagyunk gyerekek, most már itthon var gyök. Az első berendezkedés izgalmain túlesve, vacsorára indultunk, közben megtudtam, hogy a két magyar asszony még a jó békevilágban jött le ide, vállalkozó kedvvel és az első balkán háború folyamán a bulgár hadseregben ápolónői tisztet vállaltak, melynek minden tekintetben fényesen megfeleltek. A bulgár nyelvet természetesen tökéletesen beszélik és a bulgárok nagyon szeretik őket. Rövid ut után barátaim elvezettek abba az étterembe, amelyet előszeretettel látogattak. Európai1 nívójú, szép tiszta terem — es európai koszt. Mindent) lehetett kapni — a bécsi szelettől a békacombig, reszkess Európa — hihetetlen olcsón. Ha meggondoljuk, hogy Bulgária már akkor — a balkán háborút is beleszámítva — ötödik esztendeje háborúskodott, úgy méltán elcsodálkozhattunk azon, hogy sokkal olcsóbban étkezhettünk, mint bárhol máshol. Amint hal lob* tam, ma is egyike a legolcsóbb országoknak — élelmezés szempontjából. Mesélik, hogy a bulgár táviró- vonalak és berendezkedések keresztülvitelére annak idején magyar műszaki embert hívtak meg, aki egy bulgár vendéglőben 70 fillért fizetett egy levesért, egy egész sült csirkéért és egy liter finom török borért összesen. Miután vacsoránál ülünk, — associatio idearum — a későbbi tapasztalatokat összegezve, beszéljünk
