Rákos Vidéke, 1930 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1930-07-27 / 30. szám
XXX. évfolyam. Rákosszentmihály, 1930. vasárnap, julius 27. 30. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, közigazgatAsi és kÖzgazdasAgi hetilap. rAkosszentmihAly nagyközség és szAmos egyesület hivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla: 647. sz Évad után. Elsötétült a Nagykaszinó díszterme, elhordták a megnagyobbított színpadot, elmentek a színészek. Elült a taps; az izgalmas színházi esték nyüzsgő mozgalmát, vidám zaját a hétköznapok csendje váltja fel. Alkalmas pillanat a magunkba mélyedésre és elmélkedésre: mik a tanulságai a lezajlott színházi évadnak; olyan tanulságok, amelyekből hasznos következtetéseket vonhatunk le? Mindenekelőtt állapítsuk meg, hogy a nehezen indult színházi évad végeredményében kitünően sikerült. A hét sovány napra kétszer hét, sőt ennél is több kövér nap következett, ami egyrészt azt bizonyítja, hogy a Deák Lőrinc színtársulata becsületes és eredményes munkát végzett, másrészről pedig igazolja, hogy Rákosszentmihályon van szinpártoló közönség, szükséges évente a néhány hetes színházi évad és bármilyen közel is vagyunk a fővároshoz, bármennyire budapesti színházlátogató publikum is a mi lakosságunk, a helybeli színházi szereplés még sem felesleges, nem hiába való és nem céltalan, íme, a legnehezebb gazdasági viszonyok között,' forró júliusban, amikor közönségünk legtehetősebb része távol üdül otthonától, mégis a telt házak egész sorozata jutalmazta színészeink munkáját. Ez pedig nyilvánvalóan mutatja, hogy közönségünk nemcsak hazafias lelkesedésből és kötelességtudó áldozatkészségből látogatta a szinházi előadásokat, hanem mert örömét lelte bennük, mert óhajtotta látni a bemutatott színdarabokat és élvezni színészeink művészetét. Talán paradoxon, de azt merném mondani, hogy ebben a rossz gazdasági viszonyok legalább is olyan mértékben előmozditották a színtársulat ügyét, mint amennyire megnehezít ették azt. A mai pénztelen világban ugyanis ritkábban telik arra közönségünknek, hogy családostól sűrűn járhasson Budapestre színházba. A fővárosi színházak drágák, drága a villamos, súlyosbítja a terheket a ruhatár és egyéb mellékkiadás, úgy, hogy a családapa kétszer is meggondolja, hogy rászánja-e magát arra a nagy kiadásra, amit a szinházbajárás jelent és ha már meg is kockáztatja azt, inkább a Nemzeti Szin: ház mindig kitűnő előadásait és kiváló darabjait választja, nem pedig a drága magánszínházak sokszor csalódást okozó darabjait? Ezért a mi publikumunk sok újdonság látásáról lemaradt és örömmel ragadta meg az alkalmat, hogy a helybeli jó színtársulat jobbára friss, újdonságokból álló műsorát megismerhesse és a már uton-utfélen fütyült, muzsikált és énekelt népszerű »sláger« dalok eredeti forrását, az operetteket, amelyekből népszerűségük utján elindultak, — végre megláthassa. A lezajlott sikeres színházi évad tehát véglegesen eldöntötte azt a kérdést, hogy itt, a főváros tövében is csakugyan szükséges a helybeli színészet; rendszeres fentartása, csak az kell hozzá, hogy a közönség színvonalának megfelelő komoly müvésztár- sulat szerepeljen és a publikum jogos igényeinek megfelelő műsorral pályázzék a sikerért. Ebben a tekintetben Deák Lőrinc színigazgató mutatta meg a helyes utat és vívta ki a teljes eredményt, sőt még többet is tett, uj színházi közönséget is nevelt Rá- kosszentmihályon. Lelkes örömmel láttunk est érőles téré uj arcokat, uj tömegeket a színházteremben; olyanokat, akiket eddig az ilyenszerü előadások nem tudtak meghódítani és még a jótékonycélu és műkedvelő estélyeken is csak a legritkább esetekben jelentkeztek imitt-amott. Az olcsó és jó színház magához vonzotta a vezető-társadalom itthon tartózkodó tagjain kívül ezeket a tömegeket is, ami nemzetnevelő, kulturaterjcsztő és Ízlésfejlesztő szempontokból eléggé meg nem becsülhető eredmény és a színházi évad erkölcsi mérlegének legértékesebb aktívája. Mindebben a legnagyobb érdem, kétségtelenül Deák Lőrincet, példátlan népszerűségre emelkedett színigazgatónkat illeti, aki most, tudvalévőén a dunántuii kerületet veszi át. Nemcsak személyes tekintetekből, hanem a színészet és a vele összefüggő nagy általános érdekek szempontjából kívánatos) lenne tehát, hogy Rákosszentmihályt az ő uj kerületében is meghagyják. Azt az erkölcsi tőkét, amit ő itt gyűjtött, nem szabad kockára vetni..Bármilyen érdemes társulat jön is nyomában, igen nagy hendikep-túlterheléssel kell megküzdenie és jó időbe telhetik, amig ugyanoda jut el, mint Deák, akinek itt abszolút hitele, értéke és egyéni vonzóereje van. Kívánatos, hogy a helybeli iüetékes szervezetek ezt az Országos Szinészegyesület vezetőségével megértessék és ott a kedvező döntést kivívják. Ami teendő idehaza vár reánk, az egyelőre, — sajnos — csak a jövő zenéje, de ha valaháraí megenyhül ez a rettenetes gazdasági helyzet, akkor egyik legsürgősebb programunk lesz, hogy megfelelő végleges színpadról gondoskodjunk; vagyis a Rákosszentmihályi Nagykaszinó, amint lehet, végrehajtja a színházterem átalakítására vonatkozó terveit. A szinpártoló bizottság munkáját is mfce*2i»* vebbé, konkrétebbé kell tenni. Az erkölcsi p^dpagáíi-- dával most is nagy eredményeket ért el, ez a\onbanj csak kiinduló alap, amelyen tovább kell halaahy-^s^ Üif* Lapunk mai száma 12 oldal
