Rákos Vidéke, 1930 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1930-06-01 / 22. szám

22 szám. RÁKOS VIDÉKE 5 oldal. I rnn mfr elsőrangú angol és hazai uriöltöny kelmét, Juli lllll. télikabát, ragián, sötétkék divatszin, fekete sacco, csíkos nadrágszövetet kaptam, melyek megtekintését tisztelettel kérem. Legyen szerencsém 1 oláhBütóda OLÁH JÓZSEF Budapest, IV. Váci-utca 33. (Piarista rendház.) mit jelent nekünk molnár Imre. — Néhány szó a Molnár Imre junius elsejei hangversenyéhez. — A Bábel-torony építésénél az emberiség össze­zavarodott nyelve elszakította és elidegenítette egy­mástól az egymás beszédjét többé már meg sem értő népeket... A hitrege ekként és igy magyarázza az emberiségnek titokzatos eredetű szét tagozódását. Ahogy szaporodott, mindenfelé szertehányódott az ember, a beszédben, a nyelvben méginkább, sokszo- rozódott és mélyült a szakadék. Az életkörülmények, az égalj, az emelkedő művelődés, vagy lesülyedt müveletienség, a faj szerinti elváltozások a nyelvre, a beszédre kedvezően, vagy kedvezőtlenül hatottak, gyarapították, vagy szegénynek hagyták azt. Az Egy-Isten gyermekeit összekötő, rejtelmes őserővel összemelegitő, egymás testvérkebléhez szo­rító tulajdonságok közül csupán az énekhangnak, az énekhangok összhangjából eredő dalnak és. muzsiká­nak maradt meg, fokozódott és termékenyíti a lel­keket testvériségre érzékenyitő varázsa. Egyedül a szép ének, a tiszta dal, a művészi muzsika az, amelyet az elmúlt ősemberiség közös hagyatékából megértenek, élveznek, — még legkezdetlegesebb sor­sukban is — ápolni és gyakorolni törekszenek a ba­biloni toronyépitők szerteszéjjel szakadt ivadékai. Az egyházaknál, az Istentiszteletek keretében az elréviilő áhitatnak, az Istent, a szentséget dicsőítő lelki hódolásnak és megtisztulásnak ezért legjelen­tősebb, legkifejezőbb megnyilvánulása az ének és muzsika. Az énekkel, a muzsikával ihletet ten foglal­kozók ezért is részesülnek megkülönböztetett becsü­lésben minden müveit népnél. Nyitott ajtó, nyitott lélek fogadja a dal és a muzsika nagy mestereit mindenhol a széles világon. Ők a nemzetek, az em­beriség örömének, bánatának örök kifejezői, s aho] felhangzik daluk és muzsikájuk, pillanatnyilag leg­alább, a nemesebb érzelmek és vonzalmak töltik el az oly sokszor sötét, zord, boldogtalan lelkeket. Óh, nem! Nem veszhet el, feltámad és ujult erőre kap az olyan nemzet, melynek elnyomatása idején, emésztő gyászában vannak, támadnak és zengedez- nek Istentől ihletett és különös kegyelemből adott nagy énekesei, nagy muzsikusai, kiknek, ajkán és hangszerén a népeknek lelke megszólal ési akár az egész emberiség leikéhez utat talál. A mai vérbe fojtott, porba gázolt boldogtalan és szenvedő magyar népünknek a most vasárnap, junius elsejének délutánján itt Rákosszentmihályon jótékonycélra szereplő doktor Molnár Imre zeneaka­démiai és nemzeti zenedei főiskolás tanár ilyen ih­letett, kivételes nagy magyar énekesünk. Több mint a mestereknek mestere. A próféták, az isteni kül­döttek igézetes erejét, tüizét bírja Molnár... Amikor Molnár Imrét látom, hallom, gyönyörűségtől fula- dozó lélekkel élvezem: »Repülj fecském« és hegedű­jével az 1850, 1860-as évek Reményi Edéje varázso­lódik lelkembe. Akkor az osztrák császár pribékjei tomboltak rajtunk. A császári tömlöctartók, hóhérok és fosztogatók gúzsba kötött martalékjaf' volt az orosz cári .segítséggel leigázott magyar. Tiltottak mindent, pusztítottak mindent, ami a magyar élet és magyar lélek lényege, ereje, szépsége volt... Reményi egyszál hegedűjével kint az idegenben, amerre csak megfordult — uralkodók palotájában, főúri szalonokban, népies hangversenytermekben — legyőzte, túlszárnyalta mindenütt az iszonyú hatalmú, gőgös osztrák császárt és láncot csörgető számlál- hatatlan pribék seregét... Európa, Amerika népei­nek leikébe átvarázsolta és szünetlenül zengette az elnyomott nemes magyar nép megrázó, fájdalmas sorsát busongó, majd játszi, andalgó, hol tüzes da­lainkkal, a szilaj harci indulókkal, a »repülj fecs- kém«-mel, Rákóczink kesergőjével... Molnár Imre meg a mai szomorú, gyászos ma^ gyar-mának első, ihletett nagy énekese. A halhatat­lan dicső múltat és a pirkadó magyar feltámadást énekli a csodás szavú Molnár... Rákosszentmihály, Sashalom lelkes közönségének tehát ünneppé, a szép­séges, szeretetteljes magyar testvériesülés. ritka, őszinte, hazafias ünnepévé kell emelni ezt az alkal­mat, midőn Molnár Imre méltó művésznő feleségé­vel hozzánk jön, közöttünk szerepel... Hiszen Mol­nár Imrének ez a dalos előadása a magyar irreden­tizmusnak is gyújtó ünnepe lesz és marad, a mi lelkes magyar közönségünkön kívül, éppen azért fordulok ismételten nagyasszonyainkhoz: Réthey Fe- rencné doktorné, a »Pro Hungária magyar nők vi­lágszövetsége« országos nevű vezéréhez és Krenedits Sándorné, a helyi »MANSz« mély érzésű elnökéhez, hogy nemes hölgy-gárdájuk bevonásával tegyék vi­rágossá, felejthetetlen ünnepléssé Molnár Imre mes­teréknek itteni fellépését. Molnár — idővel — kül­földi hangverseny-körutra is elindul, s micsoda büszke emlékünk marad, hogy e csoda-kedves ma­gyar dalos tehetségnek szárnyaló kedvét egyszer mi is emeltük és koszoruztuk. Móricz Pál. ÉPÍTÉS! KÖLCSÖNT K OLTS ÉG M ENTES E N SZERZÜNK! . KEDVEZŐ FIZETÉSI FETTÉTELEKET nyújtunk Mil: illfilFÖLD: 33.

Next

/
Oldalképek
Tartalom