Rákos Vidéke, 1930 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1930-06-01 / 22. szám
6. oldal RÁKOS VIDÉKÉ 22. szám. Selyemárub és függönykelmék állandó nagy választékban nagybani árak mellett HRLRSZ SELYEMARÜHAZ IV. Petőfi-utca 8. sz. (Haris-köz sarok.) A polgárt leányiskola esztergomi Kirándulása. Reménykedések és aggodalmak közt kémleltük egy héten át az áprilist játszó májusi eget. Az újságolvasást az »Időjárás« rovatnál kedtük, és kedvezőtlen jelentés esetén elégedetlenül kaptuk le fejünkről a rádió fülhallgatóját. A menni, vagy nem menni kérdésén töprengett a leányiskola apraja-nagyja, az érdekelt mama-tábor s az önként csatlakozók mindegyike. Az izgalom érthető is volt. Hamlethez hasonlóan súlyos, de az övénél jóval sürgetőbb probléma eldöntésétől függött az egész vonalon a megoldás: fizetni vagy nem fizetni; tanulni vagy nem tanulni; sütni vagy nem sütni? Hiszen 25-én Orbán napja van. Ki tudja, mit tervez névünnepére ? . Honnan, honnan nem, de az igazgató néni tudta! Biztosan megnyugtatta híveit, hogy idén Orbán korábban tartott névnapot s kiontotta könnyeit. Hozzájárult, hogy az esperes ur már megtett 25-re minden intézkedést, hogy méltóképen járjuk meg a magyar Rómát. így hát a jó Istenbe vetett reménységgel, esernyőkkel, miegyébbel felfegyverkezve, szombaton reggel fél 6-kor vigan sietett a 96 növendéket és összesen 111 résztvevőt számláló kirándulócsapat a Csömöri-utón át a pályaudvarra. Az utazás kedvezményeit vonatra és hajóra az igazgatónő már előzetesen megszerezte. A vasúti tisztviselők szives előzékenységgel helyeztek el bennünket itt és Rákosrendezőn, az átszálláskor is, a külön fenntartott kocsikba. Csakhamar megindult a nóta, móka és az éléstár tehermentesitése. Kacagó jó kedv, tréfálkozás csendült minden fülkében, ahova az igazgató néni hadvezéri szeme csak bepillantott! A kiránduláshoz csatlakozott Árvay Alajos szent- mihályi kollégánk is. Tanulmányi éveit Esztergomban töltötte. így töviről-hegyire ismerte az elénk táruló vidéket és a város minden nevezetességét. Fáradhatatlan ciceronénk volt. Szeretettel, hozzáértéssel és nagy tájékozottsággal világosított föl mindenről. Munkájában osztozott az Érseki Tanítóképző két IV. éves tanítójelölt je: Weichinger József és Szabados Károly, kik esperesünk szives közbenjárására már a pályaudvaron vártak bennünket. Kalauzolásuk nagyban hozzájárult, hogy nemcsak ámulva szemléltük Esztergom kincseit, hanem minden látnivalóról beható magyarázatot kaptunk. Először a kerek templomot néztük meg, amelynek mintájára épült később a bazilika. Elhaladtunk a mostani városháza, Vak Bottyán régi kúriája előtt. Festői, régi városrészek mellett vitt utunk. Láttuk a bencések nagyhírű gimnáziumát, a Ferencrendiek intézetét, az Érseki Tanítóképzőt, a Tanitónőképzőt, tiszta mór stylü zsidótemplomot. A Sötétkapu bejárata előtt felmentünk a Bazilika dombra. A monumentális, gyönyörű főbejárat előtt Árvay Alajos elmagyarázta az építkezés történetét, a bazilika stylusát. Felhívta figyelmünket már előre az oltárokra, oltárképekre, ereklyékre, szobrokra, a Bakács kápolnára, s a röviden föl sem sorolható sok-sok impozáns műkincsre. Alig bírtunk betelni a néznivalókkal. Hetek kellenének ide, nem egy nap, hogy az ember kedvére kigyönyörködhesse magát. Innen a kincstárba jutottunk, mely elénk tárta fel nem becsülhető értékeit. Megjártuk a kupola alatti sírboltot is. Azután a közeli meredek hegyoldal várromjában Szent István születése helyére zarándokoltunk, egy restaurált épületrész gótikus szobájába. Kis oltár jelöli azt a helyet, hol szent királyunk bölcsője állott. De az ablakokból, honnan talán kereszténnyé lett országa további nagyságáról ábrándozott, szivünkbe markoló gúnyként pillantottuk meg a lealá^ó trianoni határt. Az ezerévesnél öregebb falak farkasszeimet néznek árulóink kapzsiságával. De jaj nekik! »Él magyar — áll Buda még!« A feledhetetlen sok szép látnivalótól jóllakottan, de alaposan kiéhezve telepedtünk le hosszabb pihenőre a Fürdő-szálló terraszán. Ebéd közben az esperes ur jóságos közbenjárására főtisztelendő Diósisy, bencés tanár ur keresett föl bennünket a rákosszentmihályi Tichy Ferkóval, és elkalauzolt később a primási palota mesésen gazdag képtárába;. Az óriási kiterjedésű szép Primás sziget volt utolsó programmpontunk. Bevártuk a »Szent István« bécsi hajó érkezését 16 ó. 40 perckor. Simkovics Sándor, volt lakostársunk, MFTR vonalfőnök, lekötelező szives intézkedésére Heutz Ferenc hajós kapitány a — fejvesztés terhe alatt -— nyert utasítás,L hoz hiven az I. osztályú fedélzetre vezette a kirándul lókat. A sok angol, francia, német utas közt elhelyez;- kedve versenyt gyönyörködtünk velük a csodaszép tájakban. Egy átvonuló felhő néhány csepp örömkönnyet sirt el felettünk, látva a társaság osztatlan jó hangulatát és fáradhatatlan dalos kedvét, ami kitartott az Eötvös tértől a Keletiig s a Hév-tői az iskoláig. Az otthonmaradottak itt vették át a növendékeket hiány nélkül, épen-szépen. Mélyreható élmény volt ez a nap kicsinek-nagy- nak. Átérezte mindenki, hogy milyen óriási kulturális jelentősége van a katholikus egyháznak nemcsak a nemzet sorsában, hanem művészetének fejlődésében és megóvásában is. A minden részletében szépen átgondolt kirándulás, hála Istennek, a legcsekélyebb baj nélkül telt el. Az igazgatónő előrelátásból ugyan teljesen fölszerelt mentőszekrényt is mozgósitott. Összesen 1 azaz egy aszpirin fogyott el belőle. Egyik lelkes kis turista-lányunk fejfájást kapott félelmében, hogy az indulásról lekésik. Izomlázról is csak harmadnap panaszkodtak. Ez a tünet is csak a hétfői szépírás, rajz és tornaórán jelentkezett: karizom-láz a súlyos ételcsomagoktól! Hogy, hogy nem, Esztergomban talán a sok szép látnivalótól enni is elfelejtettek. Cs. B. jó zongora bérbeadó. íriszka utca 19. szám.
