Rákos Vidéke, 1930 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1930-06-01 / 22. szám

6. oldal RÁKOS VIDÉKÉ 22. szám. Selyemárub és függönykelmék állandó nagy választékban nagybani árak mellett HRLRSZ SELYEMARÜHAZ IV. Petőfi-utca 8. sz. (Haris-köz sarok.) A polgárt leányiskola esztergomi Kirándulása. Reménykedések és aggodalmak közt kémleltük egy héten át az áprilist játszó májusi eget. Az újság­olvasást az »Időjárás« rovatnál kedtük, és kedvezőt­len jelentés esetén elégedetlenül kaptuk le fejünkről a rádió fülhallgatóját. A menni, vagy nem menni kérdésén töprengett a leányiskola apraja-nagyja, az érdekelt mama-tábor s az önként csatlakozók mindegyike. Az izgalom érthető is volt. Hamlethez hasonlóan súlyos, de az övénél jóval sürgetőbb probléma el­döntésétől függött az egész vonalon a megoldás: fizetni vagy nem fizetni; tanulni vagy nem tanulni; sütni vagy nem sütni? Hiszen 25-én Orbán napja van. Ki tudja, mit tervez névünnepére ? . Honnan, honnan nem, de az igazgató néni tudta! Biztosan megnyugtatta híveit, hogy idén Orbán korábban tartott névnapot s kiontotta könnyeit. Hozzájárult, hogy az esperes ur már megtett 25-re minden intézkedést, hogy méltóképen járjuk meg a magyar Rómát. így hát a jó Istenbe vetett reménységgel, eser­nyőkkel, miegyébbel felfegyverkezve, szombaton reg­gel fél 6-kor vigan sietett a 96 növendéket és össze­sen 111 résztvevőt számláló kirándulócsapat a Csö­möri-utón át a pályaudvarra. Az utazás kedvezményeit vonatra és hajóra az igazgatónő már előzetesen megszerezte. A vasúti tisztviselők szives előzékenységgel helyeztek el ben­nünket itt és Rákosrendezőn, az átszálláskor is, a külön fenntartott kocsikba. Csakhamar megindult a nóta, móka és az élés­tár tehermentesitése. Kacagó jó kedv, tréfálkozás csendült minden fülkében, ahova az igazgató néni hadvezéri szeme csak bepillantott! A kiránduláshoz csatlakozott Árvay Alajos szent- mihályi kollégánk is. Tanulmányi éveit Esztergom­ban töltötte. így töviről-hegyire ismerte az elénk táruló vidéket és a város minden nevezetességét. Fáradhatatlan ciceronénk volt. Szeretettel, hozzá­értéssel és nagy tájékozottsággal világosított föl mindenről. Munkájában osztozott az Érseki Tanító­képző két IV. éves tanítójelölt je: Weichinger Jó­zsef és Szabados Károly, kik esperesünk szives köz­benjárására már a pályaudvaron vártak bennünket. Kalauzolásuk nagyban hozzájárult, hogy nemcsak ámulva szemléltük Esztergom kincseit, hanem min­den látnivalóról beható magyarázatot kaptunk. Először a kerek templomot néztük meg, amely­nek mintájára épült később a bazilika. Elhaladtunk a mostani városháza, Vak Bottyán régi kúriája előtt. Festői, régi városrészek mellett vitt utunk. Láttuk a bencések nagyhírű gimnáziumát, a Ferencrendiek intézetét, az Érseki Tanítóképzőt, a Tanitónőképzőt, tiszta mór stylü zsidótemplomot. A Sötétkapu bejá­rata előtt felmentünk a Bazilika dombra. A monumentális, gyönyörű főbejárat előtt Árvay Alajos elmagyarázta az építkezés történetét, a ba­zilika stylusát. Felhívta figyelmünket már előre az oltárokra, oltárképekre, ereklyékre, szobrokra, a Bakács kápolnára, s a röviden föl sem sorolható sok-sok impozáns műkincsre. Alig bírtunk betelni a néznivalókkal. Hetek kellenének ide, nem egy nap, hogy az ember kedvére kigyönyörködhesse magát. Innen a kincstárba jutottunk, mely elénk tárta fel nem becsülhető értékeit. Megjártuk a kupola alatti sírboltot is. Azután a közeli meredek hegyoldal várromjában Szent István születése helyére zarándokoltunk, egy restaurált épületrész gótikus szobájába. Kis oltár jelöli azt a helyet, hol szent királyunk bölcsője állott. De az ablakokból, honnan talán kereszténnyé lett országa további nagyságáról ábrándozott, szivünkbe markoló gúnyként pillantottuk meg a lealá^ó trianoni határt. Az ezerévesnél öregebb falak farkasszeimet néznek árulóink kapzsiságával. De jaj nekik! »Él magyar — áll Buda még!« A feledhetetlen sok szép látnivalótól jóllakottan, de alaposan kiéhezve telepedtünk le hosszabb pihe­nőre a Fürdő-szálló terraszán. Ebéd közben az esperes ur jóságos közbenjá­rására főtisztelendő Diósisy, bencés tanár ur keresett föl bennünket a rákosszentmihályi Tichy Ferkóval, és elkalauzolt később a primási palota mesésen gazdag képtárába;. Az óriási kiterjedésű szép Primás sziget volt utolsó programmpontunk. Bevártuk a »Szent István« bécsi hajó érkezését 16 ó. 40 perckor. Simkovics Sándor, volt lakostársunk, MFTR vonalfőnök, le­kötelező szives intézkedésére Heutz Ferenc hajós kapitány a — fejvesztés terhe alatt -— nyert utasítás,L hoz hiven az I. osztályú fedélzetre vezette a kirándul lókat. A sok angol, francia, német utas közt elhelyez;- kedve versenyt gyönyörködtünk velük a csodaszép tájakban. Egy átvonuló felhő néhány csepp örömkönnyet sirt el felettünk, látva a társaság osztatlan jó han­gulatát és fáradhatatlan dalos kedvét, ami kitartott az Eötvös tértől a Keletiig s a Hév-tői az iskoláig. Az otthonmaradottak itt vették át a növendékeket hiány nélkül, épen-szépen. Mélyreható élmény volt ez a nap kicsinek-nagy- nak. Átérezte mindenki, hogy milyen óriási kulturá­lis jelentősége van a katholikus egyháznak nemcsak a nemzet sorsában, hanem művészetének fejlődésében és megóvásában is. A minden részletében szépen átgondolt kirán­dulás, hála Istennek, a legcsekélyebb baj nélkül telt el. Az igazgatónő előrelátásból ugyan teljesen föl­szerelt mentőszekrényt is mozgósitott. Összesen 1 azaz egy aszpirin fogyott el belőle. Egyik lelkes kis turista-lányunk fejfájást kapott félelmében, hogy az indulásról lekésik. Izomlázról is csak harmadnap panaszkodtak. Ez a tünet is csak a hétfői szépírás, rajz és tornaórán jelentkezett: karizom-láz a súlyos ételcsomagoktól! Hogy, hogy nem, Esztergomban talán a sok szép látnivalótól enni is elfelejtettek. Cs. B. jó zongora bérbeadó. íriszka utca 19. szám.

Next

/
Oldalképek
Tartalom