Rákos Vidéke, 1930 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1930-04-27 / 17. szám
XXX. évfolyam. Rákosszentmihály, 1930. vasárnap, április 27. 17. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI És KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37TELEFON : Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár : Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. RáKosszentmiháiy érdénél. irta: Dr. Ungar Gyula ügyvéd. A lokálpatriotizmus ugyanabból a nemes forrásból fakad és ugyanabból a gazdag érből tör elő, mint a hazaszeretet, a nemzeti öntudat, a faji ragaszkodás s éppen ezért semmivel sem lekicsinylendőbb ezeknél. A mi kis közületünk szempontjából tehát épen olyan fontos a helyzetnek és körülményeknek a legmegfelelőbb módon való megoldása, mint a nagyobb, magasabb országos érdekek megóvása. Vizsgáljuk meg tehát az adott helyzetben azokat a hiányokat, hátrányokat, fejlődésünknek gáncsot vető tényezőket, haladásunkat gátló okokat, amelyek felismerése nélkül érdekeink megoldását előbbre nem vihetjük. Mindenekelőtt érdekünk, hogy a szőnyegen forgó várositás kérdésében sajnálatosan 1,ábrakapott személyeskedést teljesen kikapcsoljuk, s a vitát egymás elveinek feltétlen tisztelésével oda tereljük, hogy az egyedüli célját — az eszmék tisztázásának ideális ügyét — szolgálhassa. Érdekünk ez azért, mert minden jószándék és jóakarat feltétlen megölő je — a vitának egyéni vonatkozásokra terelése; már pedig senkinek sem állhat érdekében, hogy lokális érdekek megvalósításában az egymás — és az egyéneken keresztül a köz — iránti jóakarat elimináltassék. Ez volna az a benső, alanyi érdek, aminek a megvalósi- tásához nem kell egyéb, mint az annyit emlegetett, de oly gyakran megtagadott szeretet, megbecsülés és jóindulat. A külső, tárgyi érdekek közül elsősorban a Sashalommal való egyesítés kérdését látom a kérdés homlokterében állónak, de a többi kapcsolat is csak előnyére és javára válik a kívánt célnak. Kétségtelen, hogy Budapest felé vezető főútvonalaink, akár a villamos vonalát, akár az országutat tekintjük, Sashalmon vezet keresztül. A mai helyzet tehát az, hogy a főváros és közénk beékelődik Sashalom község és ez az állapot okozza azt a mindenki által ismert és sajnosán tapasztalt hátrányt, hogy Rákos- széntmihályra bevezető ut még mindig a mai napig nincs és nem is lehet mindaddig! amíg Sashalom meg nem szán minket és nem ajándékoz meg bennünket egy bevezető úttal. Valamennyien emlékezhetünk még arra, hogy a főváros már évekkel ezelőtt felajánlQtta a József főherceg-ut elkészitését, abban a formában, hogy annak költségeihez a két érdekelt község 1/3—1/3 résszel hozzájárul. Sashalomnak azonban nem állott érdekében — és a maga szempontjából teljesen igazat kell adnunk neki — egy olyan útnak a megépítése, amely a község szélén vezet keresztül, s ezért nem járult hozzá a kérdésnek ilyen módon leendő megoldásához, hanem a község akkori vezetősége kilátásba helyezte a Thököly-ut elkészitését. Ez a körülmény szülte a jó szándékot a mi Batthyány-utcánk megépitésére. Nagy költséggel el is készíttettük, de a célt nem értük el, mert bevezető utunk még ma sincs. Hogy ez milyen hátrány, s mennyiben akadályozza fejlődésünket, annak megítélését — úgy érzem — minden olvasóra nyugodtan rábízhatom. Kommentár ehhez nem kell. De szükségesnek vélem az egyesítést azért is, mert ez az egyetlen módja annak, hogy első folya- modásu hatóságokkal láttassunk el. Egy közületben. élő 25—30.000 embert nem lehet bíróság, adóhivatal stb. pélkül hagyni, az ezekkel való ellátást a kormányhatalomtól ki lehet kényszeríteni. A mai helyzet az, hogy egy járásbíróság felállításához az igazságügyi kormány bizonyos anyagi hozzájárulást kíván, amely külön-külön nagyobb terhet jelentene, s amely költségek viselése tekintetében a két különálló község megegyezni nem igen tud, mert Sashalom álláspontja e tekintetben az, hogy hozzájárul a költségek egy részének viseléséhez, de csak akkor, ha a bíróság Sashalmon állittatik fel. Természetes, hogy az érem másik része sem mutat más képet és Szentmihály e kérdésben ugyanazon az állásponton van. Ilyenformán aztán sikerül elesnünk a járásbiró- ságtól. Ezzel szemben egyesülésünk esetében ezek felállítása a kormányhatóságok részére bizonyos szükségszerűséget is jelentene, s kevesebb hozzájáruló költséggel megoldható volna. Hogy például a járásbíróság felállításának kérdése mennyire fontos, azt legyen szabad a közelmúltból vett példával illusztrálnom: Egy bécsi cég ügynöke több sashalmi és rákosszentmihályi kisiparost megcsalt. A dologból per lett s a többek között általam képviselt 6 kisiparos 3 tárgyaláson jelent meg. E tárgyalások egyikére mindenik alperes 2—2 tanút hozott magával. Elveszett a hat perben 30 munkanap és keresett az ügyön az általunk any- nyira kedvelt Hév. a két perbeli képviselő útiköltségével együtt pontosan 86 pengő 40 fülért viteldij címén. Ez csak egy eset, de az u. n. jogalanyok! ezrei utaznak évenkint peres, polgári, büntető, telekkönyvi, adóhivatali ügyben Gödöllőre, elveszítik idejüket, gondoskodnak a Hév. bevételi forrásainak a szaporításáról s hazaérkeznek dolguk jól-rosszril vé- gezetten, a várakozástól, ácsorgástól fáradtan, az utazástól törődötten, esetleg azzal a vigasztalással, hogy holnap vagy a jövő héten ismét ki kell menniük. Ennél drágább közigazgatás nincs és nem |gT Lapunk mai száma 12 oldal.
